Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-07-05 / 78-79. szám

gálát megszervezése rövid időn betűi befejezést fog nyerni

Ezen négy szakosztály működésén kívül az egyesület minden ügyesbajos dolyában hozzáfordulónak tehetségéhez képest segítséget nyújtott

A jótékonycélu bálok sorában példanélkül álló 1929 évi Vörös hr reszt bol 13,000 Ké nyi összeggel növelte az egyesület segitőerejét. Igen kedves lefolyású karácsonyi ünnepélyt rendezett az egyesület a járási Fiatalságot Gondozó Egyesülettel és a járási Masaryk Ligával egvüitesen a városháza nagytermében, mely alkalommal 60 szegény családnak jutatott élelmiszereket és ruhanemüeket tartalmazó „szeretett csomag"

A kuliura terjesztésének munkáját ok'ató röpiratok és falragaszok, továbbá ismeretterjesztő előadások tartásával véqezte az egyesület. Az egyesület célja a jövőben a felsőbb iskolai osztályok leánynövendékei számára rendszeres előadásokat tartani a csecsemő gondozás és táplálás köréből.

Az egyesület munkáját a következő szubvenciók és adományok tették lehetővé: a Csszl. Vörös Kereszt Slovensko i Divíziója 16500 Ké-f, a Járási Bizottság 4500 Ke t, a Haladás asztaltársaság 503 Ké-t, a Moderna Kino 150 Ke t, a Földmives Kölcsönpénztár 100 Ké t juttattak egyesüleiünknek. Az iskolai tejakcióra Komárno városa 10000 Kc-t, Járási Bizottság 4500 Ke t, a Kerületi Munkásbizlosiló Pénztár 3500 Ké-t és a Pénzintézetek 900 Ké-t adományoztak.

Komárno városa az 1930 évben 20000 Ke t irányzott elő költségvetésében az anya- és csecsemő gondozó intézet javára.

Az uj szociális gondozó központ

Már az egyesületnek ez évben rendezett „Fehér ki* ágyak báljá"ból is ismeretes az a terv, hogy a Vörös Kereszt csecsemő napközi otthont óhajt felállítani, annak a leliárnak a felhasználásával, melyet a helybeli d ihdnybzváltó hivatal juttatott az egyesületnek Ezen célcól átalakításra kerül a Széchenyi utca 23- szám alatti egyesületi székház, hogy úgy Vörös Kereszt, mint a helybeli Masaryk Liga és Járási Fiatalságot Gondozó Egyesület öszszes szakosztályai hygienikus és racionális elhelyezést nyerjenek. Az átalakítás munkálatai a közeli napokban megkezdődnek és szeptember első napjaiban már készen fog állant egy 20 csecsemőt egésznapi ellátásra és gondozásra befogadó napközi otthon

Ezen átalakítás is csak ideiglenes megoldás azon az utón, amelyen egy teljesen modernül berendezett és minden szociális gondozási ágat magaban foglaló „Városi és járási szoct ills gondozó központ“ létesítése felé halad az egyesület. Ezen uj központban az eddig működő intézményeken kívül a tüdőbeteg gondozás, a nemi betegségek elleni küzdelem, az iskola fogászat, egy pályaválasztási tanácsiroda és egy szakszerű csecsemötáplálék elóalli ására szolgáló tejkonyha találnak majd elhelyezést. Egy nagyobb előadó terem pedig ismeretterjesztő előadások, bába továbbképző kurzusok, valamint orvos egyesületi előadások céljait fogja szolgálni. Az építkezési programúiban a Vörös Kereszt, a Masaryk Liga és a Járási Fiatalságot gondozó egyesület már megegyeztek és közös beadvánnyal kérték a várost, hogy ezen középülethez szükséges telek céljaira a Széna teret bocsássa rendelkezésre. Az építkezés költségei megközelitik az egy millió csszl. koronát, mely legnagyobbrészt szubvenciókból nyerne fedezetet.

A tartalmas titkári beszámolót a Közgyűlés nagy tetszéssel fogadta. Ezután Novak Emil bankigazgató terjesztette elő az egyesület zárszámadásait és a vagyon kimutatást A zárszámadások 81373 K£ és 40 fill, bevétel, illetve kiadásról számolnak el. Az 1930. évi költségvetés pedig

_JL_oW«L.______________________

«KOMAROMI LAPOK*

212271 Ke 40 fillérben fogadta el a közgyűlés. A választmányak esedékes ujjáalakitása helyett a régi vá lasztmányra bízta a közgyűlés az egyesület ügyeinek további vezetését. A választmány tagjai tehát a következők maradtak: elnök Novotny Richárd járási főnök, / alelnök Csizmazia György starosfa, II. ülelnök dr. Mezey János járási főorvos, ügyvezető titkár dr. Kalvariszky Jenő gyermekorvos, pénztáros Novák Emil bankigazgató, jegyző Meress Rezső süketn, int. tanár A választmány tagjai: dr. Alapy Gyula, Csepy Da niné, Fried Jenő, Jezsó Márton, Prazsák József, Slosser Hermin, Gidró Bonifác, Grünfeld Mórné, Suchanek Lambert törzsk, Szilágyi Mária Gödör Kap. János, dr. Göndör Abris, Suchy Ferenc és Pluhár Máté. Végül ellenőrökül Bartos Frigyes és Kedro János bankigazgatókat helyettesül pedig Kascák Albin és Koéts Ernőt választották meg és ezzel a közgyűlés véget ért.

Az első gyermeknyaraltatási akció

Hétfőn, junius 30-án, reggel 6 órakor 24 tagú vidám gyermekcsoport apró vörös keresztes zászlókat lengetve indult el a vasútállomásról Breznó erdős és hegyes vidékére négyheti nyaralásra. A gyermekek nek ezen üdülést és egészséget biztosiló nyaralása azon akciónak eredménye, melyet a komáromi Vörös Kereszt indított meg a gyenge és vérszegény iskolás gyermekek érdekében. Az összes gyermekek a nyaraltaiási akció költségén teljesen ingyenesen részesülnek a hegyes vidéken való nyaralás lehetőségében. Az akció keresztülvitelében anyagilag a járási Masaryk Liga (4 gyermek), a Járási Fiatalságot Gondozó egyesület (4 gyermek), a Községi népiskola Vörös Kereszt sarjadéka (5 gyermek). Gimnázium V K. sarjadék (1 gyermek) és két jótékony magát megnevezni nem akaró em berbarát 1—1 gyermek nyaralási költségeinek a fedezésével segítették az egyesületet. A nyaraltaiási akció második csoporlja 36 gyermek részvételével július hő 10 én indul Rajec fürdőre 6 heti nyaralásra, Annál nagyobb örömmel számolunk be erről a kedves akcióról, mert elsöízben adja meg a lehetőséget a város szegénysorsú gyermekeinek, hogy iskolai fáradalmaikat no meg a szegénység miatti rossz tápláltságot 4 hétnek gondtalan gyermekörömeivel cserélhesse föl.

Mibe kerülnek az expedíciók?

— július 4.

Ha egy államnak érdeke, hogy bizonyos célból expedíciót szereljen fel, olyan összegeket mozgósít, mintha a pénz egyáltalában nem játszanék szerepet. Amig Anglia az északkeleti és északnyugati átjárót kereste, egyszerűen a kormány szerelt fel a sarkvidéki útra hajókat, sőt hadihajókat, tiszteket és legénységet vezényelt ki, gondoskodott az élelmezésről, tudósokat küldött velük és a kutató raj pénzgondok nélkül indulhatott útjára.

így például Anglia 1653-ban három hajóból álló expedíciót küldött ki: a Bona Esperanze, Edward Bonaventura és Bona Confidentia nevű hajókat. A vállalkozás célja az volt, hogy fedezze fel az «északkeleti átjárót», vagyis a tengeri utat Szibérián át Kina és India felé. A raj parancsnoka Sir Hugh Willonghby volt. Csak a hajók felszerelése (nem a hajók) 6000 font sterlingbe került. Sir Hugh iWillonghby két hajójával elérte az orosz Lappföld partjait és csak annyit tudunk sorsáról, hogy 62 emberével együtt a skorbut áldozata lett. Csak a következő évben akadtak rá orosz hajósok a két hajóra és a halottakra. Ez a sarki tragédia ugyanolyan érthetetlen, mint 200 évvel később' a Franklinexpedíció pusztulása. Csak a harmadik hajó menekült meg, az «Edward Bonaventura», amelyet Richard Chanceíor vezényelt és amely egy nagy viharban elszakadt társaitól. Chancelomak sikerült is Észak-Oroszországba hasznavehető tengeri utat biztosítania.

Ugyanilyen nagy áldozatkészséggel szerelte fel Anglia Sir John Franklin expedícióját, amikor kiderült, hogy az északkeleti átjáró használhatatlan és arra gondolt, hogy nyugaton talán sikerül megfelelő hajóutat találni. Franklinnak két nagy hajója volt, az Erebus és a Terror és 138 embere. Ennek az expedíciónak költségeit nem ismerjük, viszont a mentőexpediciók lefolyásából fogalmat alkothatunk magunknak Anglia bőkezűségéről.

Mivel Franklin három év múlva sem tért vissza, az angol kormány, amely ennek a csapatnak megmentését nemzeti kötelességnek tekintette, a legnevesebb sarkkutatók vezetésével egyik expedíciót a másik után küldte, hogy Franklint és társait felkutassák. Több mint harminc tengeri és szárazföldi raj kelt útra. A Melville-öbölből és a iWellington-csatornában öt nagy hajó rekedt meg a jégben, köztük MeClure hajója, az investigator és a Sir Edward Reicher vezetése alatt álló hajók. A megrekedt hajók emberei küzdelmes erőfeszítés és a jégmezőkön megtett hosszú vándorlás árán jutottak el a Nordstern hajóra, amelynek sikerült a jégből kivágni magát és hat hajó személyzetével Angliába visszatérni. A mentőexpedíciók másfélmillió font sterlinget nyeltek el, még pedig 1850 körül, amikor a pénz vásárlóereje a mainak legalább háromszorosa volt.

Egészen másként álltak a pénzügyek a tisztára tudományos expedícióknál. Itt rendszerint egyes emberek voltak azok, akik terveiket a kormányok vagy tudományos egyesületek, sőt néha kereskedelmi vállalatok elé tárták, azután türelemmel és hangyaszorgalommal gyűjtötték az adományokat. Akárhány később nevezetessé vált kutató nagyon keservesen szedte össze első vállalkozásának költségeit. De ha az üt sikerült, a bátor kísérletező hírnevessé vált és egy csapásra megnyilt előtte minden ajtó; a legkülönbözőbb forrásokból bőségesen kapta a további pénzbeli hozzájárulásokat.

Tanulságos példája ennek a folyamatnak Nansen pályája. Amikor a fiatal Nansen elhatározta, hogy Grönlandot bejárja, az osloi akadémiához fordult a szükséges 5000 svéd koronáért. Tervét azonban esztelenségnek tartották és ezért a kormány, amelyhez Nansen kérelmét felterjesztették, nem szavazta meg az »óriási« összeget, mert attól tartott, hogy a józan norvégek ezt a céltalannak látszó pénzpocsékolást rossz néven vennék. Szerencse, hogy Nansen mégis talált egy nagylelkű mecénást, Augustin Camel dán kereskedő személyében, akivel jóakaratú pártfogója, Heliand egyetemi tanár ismertette meg. Camel rendelkezésére bocsájtotta a kért őszszeget. Az expedíció azonban 15 ezer koronába került. A hiányzó 10 ezer koronát Nansen maga pótolta, aki erre a célra egész vagyonát feláldozta. Amikor Nansen teljes sikert aratva visszatért, a 10 ezer koronát néhány nap alatt gyűjtés utján megtérítették. Ez mindenesetre olcsó expedíció volt; Nansen mindössze négy kísérővel indult, saját hajója nem volt, hanem a »Jason« rozmár-vadászhajó tette partra Grönland keleti szélén. A grönlandi út Nansennek nagy hírnevet szerzett, könyevivel bebizonyította a világ előtt, hogy a vakmerő fiatalember a tudománynak legkiválóbb úttörője. Amikor azután nagy északi utjának előkészítéséhez látott, nem voltak többé pénzbeli gondjai.

A »Fram-expedíció«-t öt esztentőre tervezték. A hajót Nansen utasításai nyomán építették meg. Az expedíció költsége 444.339 svéd

VYHNE

» c

<0 M m o—i

O « ü O“*

a _

N >

« £ .

Oi.2 <o S ® O'

*0 = I

•O ' 5; a H

a £ ^ SÍ OS

SJ c

C <0

JS E > —

> « w ..x<z

~a

«3 <3 &>

2 e»H í e

05 OJ

<•3 «

~ ^

6 eo 2 t «u X

£

«5

N

«

C

o

Szlovenszkó páratlan hatású női gyógyfürdője újonnan berendezel! modern hidegvízgyögyintézetle! és szénsavas fürdőkkel Természetes meleg vasas fürdő* hegyi klimatikus gyógy hely női bajokban» vér szegénységben és id érbántalmakban szenvedők részére.

Teljes paosió: lakás, ellátás (napi négyszeri étkezéssel) I oszt. vasas fürdő, gyógy-, zenedij és villanyvilágítással együtt

elöidenyhen Ke 45—48. foidanyben Kc48~54. Diélikus ellátás is. Orlo dox kóser vendéglő. Autóbuszjárat! 3» Villany világítás!

koronát tett ki. A norvég parlament maga 280.000 koronát, tehát több mint a felét szavazta meg, a többit gyűjtés utján hamarosan összeszedték. Oszkár király 20000 koronával, neves közéleti szereplők és nagykereskedők 5—25.000 koronás adományokkal járultak hozzá a gyűjtéshez. Maga a hajó mintegy 270.000 koronába került. A legénység zsoldjára Nansen 46.460 koronát, életbiztosításra 5361, műszerekre 12.978, élelemre 39.172, felszerelési tárgyakra 57.846, egyéb kiadásokra 10.612 koronát költött. Ezek a szémokmeglehetős áttekintést nyújtanak a költségek egyes tételeinek megoszlásáról. A »Fram« legénysége, Nansenen kívül, tizenkét emberből állt, tehát egy emberre eső fizetés 3870 korona, egy esztendőre (az expedíció három évig tartott) 1290 korona, ami bizony elég szerény ahhoz a sok veszélyhez és önmegtagadáshoz képest, amellyel az ilyen vállalkozás jár.

Majdnem ugyanez volt a sorsa Amundsennek. Fiatal korában az északnyugati átjáró érdekelte. Mind a mai napig Amundsen kicsiny »Gjoea« hajója az egyetlen, amely Grönlandtól Alaszkáig haladt. Egész vagyonát ráköltötte a hajóra és néhány tudományos műszerre, azután gyűjteni kezdett. Ez volt az igazi vesszőfutás. Az adományok nagyon lassan gyűltek, Amundsen kénytelen volt adósságot csinálni. Amikor pedig félig - meddig készen állt, éjszaka indult el, nehogy hajóját lefoglalják Amellett egész takaros összeget,

134.000 svéd koronát, sőt árukat és műszereket is kapott.

Visszatérése után híres ember volt és már minden könnyebben ment. Második vállalkozásánál ajándékba kapta a »Fram«-ot. Később, amikor a »Maud«-dal a szibériai tengerre behatolt, már egymillió svéd korona vagyona volt, tehát a magáéból fedezhette a kiadásokat. Ez az évekig tartó expedíció azonban igen sokba került és a norvég parlament minden nehézség nélkül 500.000 koronát szavazott meg. A későbbi expedíciókat az amerikai Ellsworth pénzelte, aki az 1925. évi repülőgépes expedícióra készpénzben 85.000dollárt fordított. Egy évvel később' Ellsworth 15.000 font sterlingért megvásárolta az olasz kormánytól a »Norge« léghajót. Természetes hogy ez az expedíció ezenfelül is sok pénzbe került, hiszen Nobile a léghajó vezetéséért 55.000 svéd koronát kapott. Az összegnek egy, része azonban az előadások és a’ nagy lapok révén megtérült. A’ Newyork Times a tudósításokért

55.000 dollárt fizetett, a filmeket is értékesítették, de mégis 75.000 dollár hiány merült fel.

Láthatjuk tehát, hogy az újabb-