Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-07-26 / 88. szám
«KOMAROMI LAPOK» ben. Egyetlen egy madár se volt ebben a csodaszép tündérligetben. Az okát nem tudtuk meg — Itt még a halál is szebb lehet, mint másutt az élet — állapítottuk meg. Innét, az életkertjétől, amelynél szebbet aligha fogunk látni az életben, elmentünk a halál kertjébe, Pál apostol katakombáihoz. Pál apostol ugyanis K. u. 58-ban Malta szigeténél hajótörést szenvedett és három hónapig itt térítette a pogányokat. Mielőtt tovább mennénk, álljunk meg egy szóra. Malta szigetén nagyon szépek a férfiak, de annál csúnyábbak a nők. Mindössze két szép nőt láttunk egész Máltában. Az egyiket magammal hoztam és most itt van velem Komáromban. Könnyen ment a doloe, mert ez a magammal hozott maltai nő egy képeslapról mosolygott rám így csak a képeslapot kellett megvennem és örökre magamhoz láncoltam ezt a szépséges maltai asszonyt. A másik szép maltai nő már húsból és vérből való volt és a katakombáknál ő vezetett be a holtak országába Igazán csodálatosan szép nő volt. Vele még a holtak birodalma is szebb lett volna mint az előbbi földi paradicsom nélküle Dehát itt is csak beigazolódott, hogy nincsen rózsa tövis nélkül. Amint gyertyával a kezünkben pár kanyarulatot tettünk a katakombában, azonnal rájöttünk, hogy itt se látunk többet és újat, mint a szirakuzai katakombáknál, hát hamarosan visszafordultunk és akkor a kijáratnál egy-egy lírát nyomtunk a szép nő kezecskéjébe. Amikor meglátta a lírát, szép szemei villámokat szórtak s lesújtóan nézett végig rajtunk. — Nekem an?ol pénz kell I Mit csináljak én a lírával ? Sétálja le a kikötőbe és a bankban váltsam be? Tudniillik lenn a parton a kikö tőben az olasz pénzt is elveszi*, de itt fönn a városban csak az angol Saját tudósilónklól. Az idei nyáron a komáromiaknak nem kis bosszúságára a városi vízmüvek még a szokottnál is silányabb mennyiségben és minőségben juttatják el a vizet a közönséghez. Ezúttal azonban teljesen megokolt a vízmüveknek ez a foqyatekos működése és végre is örülnünk kelt annak, hogy ezen kérésziül esünk. Mint Ismeretes, a városi vízmüvek két szivallyúgépe most van javítás alatl és a vízmüvek éppen ezért tudják most csak hiányosan ellátni a város közönségét ivóvízzel. Miután a vízművekben a kijavított és a megtisztítok szivatlyugépek felszerelése még néhány napi munkát igényel, amit rendszerint az éjjeli Hetven nap az ázsiai réteken. — Hadifogoly emlékek — Irta: Kőrös Imre. (Folytató.) Minthogy az esőt tisztán az öntözés pótolja és rengeteg egyforma vetés van a községekben, nagyon nehéz az öntözés problémája Sokszor láttunk rendkívül lármás jeleneteket a szárdok közölt, hogy ki legyen az első az öntözésnél. Néha 2 ember a vízbe össze akasztott és egymást fojtogatni kezdték bele a vizbe. Azért minden községben az oroszok vízi bizottságot szervezlek, akik lóháton járták a vizek partjait, és igazságot szolgáltattak az öntöző népek közölt. Ennek a bizottságnak rögtön itélö hatalma volt s tartozott minden gazda nekik engedelmeskedni Csakis igy lehetett a rendet közöttük némileg biztosítani. Az öntözés nehéz munka volt. Aki vállalkozott rá, nagyon megérdemelte ezt az egy rubelt, amit éjjeli pénz járja. — Dráva gyönyörűségem, ha az epe el is önt mérgedben még akkor se segíthetünk rajtad, mert nekünk csak olasz pénzünk van — mondottam én vigaszul a haragos nőnek, akinek lármájára igen sokan odajöttek és az asszony pártjára álltak. Usde föl hát a kocsira és elhajtottunk. Szintén itt fönn az angol városban történt velünk, hogy egy magas bástyafokáról gyönyörködtünk a festői kilátásban, amikor koldusok serev lettek oda és alamizsnái kér* tek. Ezek is nagyon morogtak az olasz pénz láttára — Sajnálom, kedves misszek ladik és misterek, de ezúttal niocs angol pénzünk — mondottam nekik. Ha legközelebb újra erre visz az utunk, majd gondoskodunk angol fontokról. Nem egy üzletben már megtörtént az alku, de nem lett belőle vásár, mert az angol negyedben nem fogadták el a lírát Lenn a kikötő városrészében azonban elvették a lírát is Itt aztán hideg dolgokat vettünk és egy bárba (ahol hüsitő italokat, feketét lehet inni) tértünk be. Amint a báros megtudta, hogy magyarok vagyunk, a legnaqyobb előzékenységgel terített a hideg dolgainknak, és a térképen megmutatta, hogy hol laknak a magyarok, És annyira megbízott bennünk, hogy egy félórára az egész üzletet ránk bízta. Ö elment csipkeárust keresni, mert a védangyal az üzletekben nem tudott venni Amikor megkérdeztem ettől a szép szál embertől, hogy angol vagy olasz, büszkén mondotta, hogy ő maltai nemzetiségű. Kanári madarakat is árult és a magyarok iránti szimpátiából nagyon olcsón odaadta volna, de a hosszú ut miatt nem mertem megvenni. — július 26 órákban végeznek et, egy pár napig még zavaros lesz a víz, amely azonban — mint a vegyvizsgáló hivatal megállapította — egyállalában nem ártalmas az egészségre és igy azt nyugodtan lehet fogyasztani. Ha a vízművek javilása befejeződön, úgy a városnak megint friss, tisz'a vize lesz és nemcsak minőségileg, de mennyiségileg is javul a helyzet, amennyiben az első, meg a második emeleti lakóknak is bőven lesz vizük. A város vezetősége ezúton is kéri tehát a közönség pár napos türelmét. munkájáért kapott. Térden felül kellett a vizben járniok és egyengetni a viz útjait, folyását a földeken, hogy a földön az öntözés egyenletes legyen. Az öntözők any* nyira ki is voltak merülve, hogy másnap pihenni keltett nekik. Vetés atalt gazdáink meglátogattak lóháton bennünket. Mert ott lovagol mindenki. A gyermek, a nő, a férfi, még ha nyolcvan éves is, felül a lóra Egy lóra ketten, sőt hárman is felülnek. Alig bírja nagy terhét szegény pára. A szárdoktól az oroszok eltanulták a lovaglást, az orosz asszonyok is vágtatva mentek lóháton a szomszéd tanyára egy kis friss eszmecsére. Mert itt pletykázni nem lehetett, örült az orosz, ha néha találkozott távoli szomszédjával egy-egy vasárnap. Ha pedig a városba vittek eladni valót, az Igen messze volt, nagy készülődés előzte meg az utazást. Hatalmas szállítmányt pakkoltak fel és már éjfélkor indullak el a tanyáról, hogy a reggeli fővárosi piacról le ne késsenek A szárdok rendesen egy lóval mentek. A nagy kétkerekű káréjukon, köralaku kast hordoztak, hogy a dinnye vagy a szállítmány el ne hulljon a hosszú rázós utón az ö magas arkájukról. Mi mindnyájan haragudtunk, mikor 2 hatalmas férfi vagy nö ült egy lóra Sőt, ha hármat vitt a ló, rájuk szólítunk és egyet letiltottunk a ló hátáról; csodálatos, hogy a legtöbb engedelmeskedett a foglyoknak Gazdáink édes testvérek voltak, odahaza a taskendi óvárosban közös háztartásban éltek, külön lakosztályban a férfiak, külön a nők. A reggeli órákban lovagoltak ki hozzánk, megnézni a vetést Midőn hozzánk érkeztek, leszálltak lovaikról és szívélyesen üdvözöltek, mindnyájunkkal kezet fogtak s elbeszélgettek oroszul azzal, aki tudott. Mikor jól kibeszélgették magúkat, akkor elmentek a hüs fák alá; lo aik legeltek, ök pedig pihentek, délre is ott maradtak. Á gazdatiszt szamovárt veit elő, csáját készített nekik és az általuk hozott iaposka néhány szem mazsola szőlő képezte a tanyai ebédjüket. Ebéd után fizetés javítást kértünk tőlük vagy jobb élelmezést, kimutatva nekik a 25 kopekból való megélhetés lehetetlenségét. De erre szomorúak leltek és kijelentették, hogy ennek nem őw, hanem a háború az oka. Ezért aztán délután már nem jöttek el hozzánk, hanem bejárták lóháton a hatalmas rétet Este, munka után aztán mi mentünk el hozzájuk, hogy jó éjt kívánjunk nekik. Éppen lemenőben volt a nap. Egy pokrócon a nap felé fordulva térdelve imádkoztak, hosszasan hajlongtak Állatihoz, az ö Istenükhöz. Folyt. köz. Vilájnagyságok életrajzai távirati stílusban. Soha nem volt még olyan talaja a biográfiák irodalmának, mint az utolsó öt-hat esztendőben. Németországban, Angliában, de különösen Franciaországban egymásután jelennek me>r nagy emberek életrajzai, amelyek irodalmi és üzleti szempontból egyaránt óriási sikert jelentenek. Emil Ludwig minden kulturnyelvre lefordított biográfiái mellett a franciáknál e*ész soruj életrajz-regényt dobtak piacra, amelyeknek nyolcad k és tizedik kiadásai jelzik azt a kellően meg sem indokolható könyvsikert, amelyet ma egy-egy nagy politikusról, íróról, vagy mondjuk államfőről irott biográfia megjelenése jelent. A közönséget ma jobban érdekli Napoleon, Vilmos császár, Clemenceau, vagy Anatole France emberi portréja mint egy regény, vagy novella Úgy látszik, a francia, magyar és német polgár kitapintható és maya által is ellenőrizhető sorsokat akar olvasni, nem pedig az irók fantáziájában született regényes életeket. S bár valójában az uj életrajz irodalom erősen hajlik a regény, sőt a romantikus regény stílusa felé, ez a változás mégis az irodalom, illetve az olvasó közönség realitását hirdeti Va lódi életeket, nagy emberek apró ba jait, hibáit problémáit és hus-vér sorsokat keres a mai publikum a könyvben, nem pedig mesét, vagy fantáziát. Valósággal gyűjtik külföldön a □agy feltalálók, tudósok, államférfiak. írók és művészek „személyi adatait", hogy ezeket életrajzokká, nagy regényes biográfiákká dolgozzák fel. És valóban, itt van bőven téma I Hogyan lett a nagy festő — festő, az északsarki kutató — kutató, a költő — költő ? Az az ut, amely az elhatározástól, vagy az elhivatottságtól a beteljesedésig és az elismerésig vezet, minden elképzelésnél szebb és bőségesebb regénytéma Itt néhány olyan hires ember, világnagyság életrajzát irtuk össze távirati stílusban, akik bizton számíthatnak arra, hogy ha még eddig nem, a közeljövőben valamelyik előkelő francia vagy német könyvkiadó vállalat biográfiai-sorozatának lesznek hősei. Mi csak a startot és a végállomást jelezzük: hogyan indult —■ (Folyt, köv.) Pár napon belül rendbehozzák a városi vizművek szivatyúgépeit — és megszűnik a zavaros viz. 5. oldal. Öéfker-fiLe puddingporok és hova ért? A többi már az uj életrajzírók dolga. • Friedrich Hebbel, aki Dániában született és innen származott el később, még igazán nem sejthette, hogy drámáit valaha a világ legnagyobb színpadjain fogják játszani. A 12 éves Friedrich Hebbel ugyanis kőműves volt, maltert hordott és csak sokáig jutott el odáig, hogy a kő- és malterhordástól eldurvult kezébe tollat foghatott. Roald Amundsen, a legendás norvég sarkutazó, akinek eltűnése a legmélyebb és legfájóbb emberi tragédia, ugyancsak nem annak készült, ami lett. Roald Amundsen, az északi és déli sark hőse, kereskedőnek indult, azután egyetemi hallgató, tanár és katona lett s csak 1889 ben határozta el magát arra, hogy elinduljon a jég és hó titokzatos birodalmába. Mikor Nansen visszatért diadalmas útjáról, a 17 éves Amundsen, látva a nagy ünnepettetést, amellyel Nansent fogadták, elhatározta, hogy ő is sarkutazó lesz. Ez a pillanat döntő volt egész életére, mert többé nem is tért vissza az iskolába. * Guy de Maupassant, a francia noveliairás érdekében soha el nem múló mestere, 18 éves korában a tengerészeti miaisztérium hivatalnoka volt. Szürke, ismeretlen kis gyakornok akivel szóba sem akartak állni. Innen került a közoktatásügyi minisztériumba mint tisztviselő és csak 30 éves korában kezdett irni. Nem volt sok ideje — mindössze tiz év — a haláláig, ezalatt irta meg 27 kötetes remekét. Frank Wedekind, az uj német drámairás elindítója, a Maggi leveskocka reklámverseit irta éveken át. Lézengő, kenyértelen ember volt s mikor végre cirkusztanár lett, már úgy érezte, bearrivált. Csak nagyon sokára ismerték el hivatalosan is írónak ezt a szeszélyes talaját veszembert. Detlev von LWencfon, az uj német költészet egyik kimagasló alakja, katona volt. Kitűnő és snejdig hadnagy a porosz hadseregben, aki Ausztria és Franciaorszáv ellen harcolt is. Ötvenöt éves korában jelentek meg az első versei, melyeket sok más követett. • Ibsen Henrik eredetileg festő akart lenni és már nagy elhatározás kellett ahhoz* ho y végre mint szerény gyógyszerészsegéd teremthetett magának exisztenciát. A norvég óriás egy kisvárosi gyógyszertár unott tégelyei között irta'első drámáit. Strindberg a .cseléd fia", mint néptanító működött hosszú ideig Stockholmban. Szörnyű nélkülözések között kezdett hozzá azután egyetemi tanulmányaihoz, mert orvos akart lenni. A szigorlaton azonban megbukott és felcsapott színésznek. A navy iró és nőgyü'ölö már deresedő fejjel kezdett hozzá komolyan az Íráshoz. •
