Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-12-23 / 152-153. szám
1930 december 23. «KOMAROMI LAPOK» 5. oldal. Nagy karácsonyi vásár' folyó hő 31-Iff tart éa a raktáronlevő összes árucikkek Női- és leányka kabátok Szövött- és kötöttárúk Férfi- és női divatcikkek | rendkívül g jutányosán ^ vásárolhatók Imii J. J áruházában Kantárom, Nádor u.25. 6451 bától sápadt az arca, mint a viasz s két gyermek anyja. Sem ő, sem a férje hónapok óta nem keres. De láttam ezekben a nyomott atmoszférájú, sötét szobákban itt-ott nagyon helyes, még egészséges gyerekeket, olyan szépeket, ha rongyaik helyett rendes ruhába öltöztetnék fel, a gyermekszépségversenyre is elküldhetnék őket s elszorult szívvel gondoltam arra, mi lesz ezeknek a gyerekeknek a sorsa, a nedves lakás és sok éhezés után. Sehol, sehol nem láttam ezek között a munkanélküliek között vigasztaló képet. Aranyvasárnap délután ezekben a kis kuckókban meglapulva és megrémülve az élettől várják a karácsonyt. S mit jelent nékik a karácsony? A munkanélkülieket segélyező bizottság utalványozott nékik már tűzifát, élelmiszert, esetleg ruhaneműt. Természetesen nagyon sok új munkanélküli jelentkező van, akik csak ezután kapnak, talán még karácsonyig. Schlésinger Kornél fel is jegyzi, mi minden k ell nékik légióként. A nlegtöbbjük persze roppantul örül a segélyezésnek, nyomorában alázatosan megköszöni, sőt egyik másik szégyenli is, — amin nyilván nincs mit szégyenleni — hogy most munkanélküli és rászorul a segélyezésre. Ezek nem figyelik azt, hogy a másik munkanélküli mit kap, hanem megelégszenek azzal is, amit kapnak. De van közöttük néhány, aki olthatatlan irigységgel tekint a másik munkanélküli felé, s ha az is kap valamit, akkor ő már többet igényel, elégedetlen s a többit is elégedetlenségre izgatja. Ezek nem szégyenük azt, hogy munkanélküliek, sőt önérzetesen követelik, hogy a társadalom, állam, város — a fogalmakat teljesen összezavarják — munka nélkül is tartsa el őket s ha valahol olvassák, hogy a népjóléti minisztérium néhány milliót szétoszt a munkanélküliek között, — hiszen tudjuk, hogy az állam segélyezése éppen a munkanélküliek nagy számaránya miatt milyen elenyészően kevés, — úgy mindjárt, azt hiszik, hogy tüzelőfán és élelmiszersegélyen kívül a komáromi munkanélküliek között ezreket kellett volna kapnia mindegyik munkanélkülinek s nem tudják megérteni, hogy a komáromi munkanélkülieknek ezt a támogatását sem az állam, sem a város nem intézi, hanem a komáromi társadalom önkéntes akciója. De mindezeken túl, tény és ezerszer tény, hogy Komáromban a munkanélkülieket segélyező akció valamelyes eredményre mégis vezetett. Igaz, hogy nagyon, nagyon kevés ez az eredmény, legfeljebb csak enyhíti a nyomort némileg. A bizottság, láttam Schlésinger Kornél aranyvasárnapi munkáján is, a legnagyobb jóakarattal, a legnagyobb fáradtsággal végzi el megbízatását, s ha egyik másik munkanélküli mégis elégedetlen marad, láttam, hogy a munkanélküliek nagy csoportja hálát érez irántuk. Fekete volt az »arany« ezen a vasárnap délutánon s fekete lesz a karácsony ünnepe is ezekben a sötét, szegényes szobákban. A nyomorúság, a szenvedés nagy, felmérhetetlenül nagy ezeknél a munkanélküli családoknál s a mindennapos nyomorúságon, szenvedésen által hozzájuk csak szomorúsággal érkezik meg az öröm is, s nem csoda, ha a szeretetben, a jóakaratban alig tudnak bízni már... Környei Elek. t&i A népjóléti tanács uj alapokra kívánja fektetni a város jótékonysági és szociális ügyeit az e célú egyesületek együttműködésével. Saját tudósítónktól. Komárom, 1930 december 22. A komáromi népjóléti központ tanácsa vasárnap teljes ülést tartott, melyen képviseltették magukat a város területén működő jótékonysággal és a szociális munkával foglalkozó intézmények. A tanácsülést A 1 a p y dr. tartományi képviselő vezette, aki előterjesztette elsőnek a diákmenza múlt iskolai évi működést, amely a legszebb sikerrel zárult. Ez a mintaszerűen dolgozó diák jóléti intézmény 46 tanulót gondozott köztük 32 bennlakót, akik közül 18 végzett kitűnő, 19 jó és 9 elégséges eredménnyel. Ez a fényes eredmény főleg Valach Ferenc bennlakó tanár lelkiismeretes és odaadó munkájának köszönhető és annak, hogy a kitűnő tanulók a gyengébbeket tanulmányaikban vezették és irányították. A tanulók erkölcsi viselkedése mindenben megfelelt, egészségi állapotuk kitűnőnek volt mondható, az intézet egészségügyifelügyeletét dr. B a r d ó c z József vállalta a jótékonycélra tekintettel díjmentesen. Az intézmény anyagi javai is javultak, összes bevétele 99.993 K-t tettek ki, mig a kiadások Összege 98.073 K. Az intézmény jótevői sorában első helyen áll P a n g h y özséb ny. főiskolai tanár, aki 4000 K-t., boldogult Palkovich Viktor, aki 2577 K-t., Majer Imre dr., aki 1000 K adománnyal járultak a diákmenza fenntartásához. A népjóléti tanács a jelentést örvendetesen vette tudomásul, és Gödör K. János menza-igazgatónak elismerő köszönetét fejezte ki. Természetben való adományokkal a gutái gőzmalom, Lelovics Ciprián peredi malomtulajdonos, Pázmány Dezső földbirtokos és mások járultak a nemes célú intézmény fenntartásához. Majd M e z e y János dr., járási közegészségügyi főbiztosnak jelentése a Szanatórium Egyesület működéséről számolt be, amely időközben a Masaryk liga tevékenységébe kapcsolta be magát és Kalvariszky Jenő dr. állott az élére. A Szanatórium Egyesület volt vezető orvosának Singer Dezső dr. kórházi főorvosnak és a gondozó-nővérnek, özv. Végh Mihálynénak odaadó és önfeláldozó munkájukért köszönetét szavazott a népjóléti tanács. Ezek után I g ó Endre előadó a gyermekvédelmi akcióról számolt be, amely a múlt évben szép eredményeket mutathatott fel. A gyermekkonyha öt hónapig volt üzemben és 18621 adag ebédet osztott ki, ezenkívül 160 gyérmeket látott el jó és erős lábbelivel. Az intézmény bevétele 45.253 kiadása 42.772 K és igy 2481 K pénztármaradvánnyal zárta le az évet. A gyermekkonyha áldásos intézményének vezetéséért özv. L i s z k a y Jenőné részére hálás köszönetét fejezte ki a tanács, úgyszintén I g ó Endre előadónak is, aki nyolc évi sikerekkel teljes és lelkiismeretes munka után tisztségéről való lemondását jelentette be Kalvariszky Jenő dr. szakszerűen megokolt indítványt terjesztett elő, eszerint a népjóléti központnak kellene az egész város karitativ és szociális célú munkáit irányítania, beleértve a most folyó munkanélküli akciót is, mert csak ez az egyesület oldhatja meg maradéktalanul ezt a nagy feladatot, mely oly sok áldozatkészséget és lelkiismeretes munkát igényel. Az indítványhoz Nagy Jenő dr. bankigazgató, Mezey János dr. főorvos, Dénes Emil és mások szóltak hozzá, és Alapy Gyula dr. elnök adta meg a szükséges felvilágosításokat, amelyek alapján a népjóléti tanács bizottságot választott, a közös akció programmjának kidolgozására. Magyar színészek jönnek Komáromba karácsony után s ezt most minden érzelmesség nélkül kell megállapítanunk. Én nem mondom többé azt, hogy a magyar színház itt Szlovénszkóban kulturális tényező, nem mondhatom, mert nem hiszem el. Ha az lenne, akkor a magyarság köréből azok, akik állandóan hirde tik az összefogás szükségességét értékeink megmentésére, a magyar színház sorsát nem hagynák mostohán elfeledve s gondjuk lenne, hogy a folyton előlegezett bizalmatlanság helyett néha maguk is eljárjanak a színházba. Én már csak azt hiszem el, ho y a színház üzlet, mint üzlet az, ha a gabonakereskedő túlad a megvásárolt gabonáján. Nehéz üzlet ma a színház, mint a gabonakereskedő üzlete is Pedig a gabonakereskedő is igen fontos cikket áru1, a gabona sorsa egy kicsit mindig összefüggött az emberiség sorsával. A magyar színház üzletében az árucikk a magyar szó, a magyar dal, — egy kicsit összefügg a magyarság, az itteni magyarok sorsával. Nem nagyon kelendő portéka már a magyar nyelv, a magyar dal Szlovenszkóban. A magyar színház még csak üzletnek sem túlságosan jó. És ehhez az üzlethez van kötve nehány magyar színész mindennapi kenyere, — akik a kulisszák mögé is belátnak, azok tudják: keserves kenyere a kisebbsévi magyar színészeknek. Én nem mondom, ho^y a színház itt kulturális tényező, én nem tudok most nagyképü lenni, hogy azt mondjam, támogassuk a magyar színházat, mert: uram, az ég szerelmére, lássa be, ez is fontos abhoz, hogy ön még magyarul beszél és gondolkodik! — én nem tudom azt kiáltani már: komáromi magyarok, ne mutassuk meg, hogy nekünk nem kell a magyar színház! Én nem lelkesedek most, hűvös vagyok és nyugodt, amikor regisztrálnom kell, hogy magyar színészek jönnek Komáromba, most, a zuzmarásvirágu téiben s azért jönnek, hogy szeresse őket ennek a városnak közönsége, mert a színpadon magyarul beszélnek, magyarul énekelnek, magyarul — nevettetnek s azért jönnek, hogy a zusmarásvirágu tétben is érezzék meg életük tavaszát keserves kenyerű sorsukban a közönség szeretete által, — én most nem üdvözölhetem frázisokban kétségtelen létjogosultságukat a mi nemzettöredékünk körében, csak azt kivánom nekik, hogy a színháznak portékáját: a magyar nyelvet, a magyar dalt becsületes interpretálással szolgálják ki a vevőknek, a közönségnek. Ha jó lesz a bor, akkor amúgy sem kell cégér, mint a magyar búzának jóhirü útját semmiféle Hsztkeverés sem törheti meg. (környei.) Januárban népkonyhát állítanak föl a munkanélküliek részére a városmajorban Saját tudósítónktól. Az elmúlt héten nagy munkát végzett a munkanélkülieket segélyező bizottság. A munkanélküliek kataszterébe fölvetteknek kiosztották a bizottság rendelkezésére álló pénzadományokból fedezendő különböző, nélkülözhetetlen élelmicikkekről (liszt, burgonya, zsir és cukor) szóló utalványokat. A város szociális ügyosztályában naponként százával jelentek meg a munkanélküliek, akik valamennyien megkapták az utalványokat. A nemescélu segitő akciónál azonban sajnálatos tapasztalatra jött a bizottság, nevezetesen az élelmiszer utalványok kiosztásánál, amely körül több visszaélés történt. A munkanélkülieket segélyező bizottság hétfői ülésén Csizmazia György városbiró jelentette a fölmerült eseteket, amit a bizottság tagjai érthető megütközéssel fogadtak. Az utalványok kiállításánál ugyanis számtalanszor történt meg az az eset, hogy egyes munkanélküli, visszaélve az ellenőrző bizottság tagjainak jóhiszeműségével, nemcsak a maga kerületében működő ellenőrző tagnál, hanem más kerületben is jelentkezett és igy két Ízben is kapott utalványt élelmiszerre. Komárom, december 23 A lázas munkában ezt a városházán sem vették észre és igy a visszaélést nem tudták megakadályozni. Mivel pedig ez több esetben is előfordult, a bizottság beható tanácskozás után arra az elhatározásra jutott, hogy a munkanélkülieknek a jövő évben étel alakjában szolgáltatják ki az élelmiszer segélyeket. E célból a városmajorban egy második Népkonyhát állít föl és rendez be a város és azt 1931 január havában megnyitja. A munkanélküliek ebédjegyeket kapnak, amelyeknek ellenében a Népkonyhában napról-napra kiszolgálják részükre a meleg ebédet. Az ebédjegyek több napra szólnak és a Népkonyhán kellő ellenőrzés mellett esetről-esetre lehet érvényesíteni azokat. A munkanélkülieket segélyező bizottság ezzel az intézkedésével mindennemű további visszaélésnek elejét akarja venni és így remélni lehet, hogy a segélyben ezentúl csakis az arra igazán rászoruló emberek fognak részesülni.
