Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-12-06 / 145. szám
1930. december 6. <KOMÁROMI LAPOK» 5. oldal. ERDŐHAZY HUGÓ: KENYÉRGYÜJTÉS A komáromi nyomorenyhitő akció alkalmával Testvér, az egyik fiad, látom, meghülyült, a másik dögledezik, a tüdeje sorvad, testvér, nincs mit tagadnom, ökölben a kezem, a torkomon valami bűnös kéz szorongat. a vetéstől nem lehetett látni a földet, ráeresztették a vizet. A viz alá jutott vetés volt a halak eledele. Most már ezt a módot elhagyták. E helyett úgy etetik a halakat, hogy csírázásba menő csillagfürtöt szórnak a viz színére. Ez a csillagfürt a vizen úszik és onnét kapkodják be a halak. Ezt a hal eleséget zsákszámra lassan haladó csónakról öntik a vízre. iiipniiiinTMHfHm Már jó sötét volt, amikor megtudtam válni a nem mindennapi látványtól. A tó sirályai siró hangjába és a tatai régi vár bagoly huhogásába csendesen olvadt bele a Pötörke malom kelepelgetése. Messziről éles vonatfütty hallatszott, amely figyelmeztetett, hogy az állomásra kell már készülni.’ Dr. B. J. A házad két méter, mint a börtön, jómagad benne rosszabb vagy mint fegyenc, nincs vacsorád, se délben ebéded, az életkirálynál te nem vagy kegyenc. Intim beszélgetés Orbán Dezsővel Megtiport gőgödben sír az alázat, testvér, én előttem ne hajtsd meg fejed, én veled érzek s veled halok meg, nyújtsd felém megfagyott kezed. Itt vagyok szobádban, mondd, mi kell: kenyér, pénz, dunyha, sok-sok ajándék, én jegyzem, csak diktáld, bennem vérig zeng a mámor, ittasszerelmes szándék: kenyeret karácsonyra kicsiny kunyhódba küldeni, hozni, vinni, emberek! emberek! (Különben szedjetek szét, én meghalok, asztalukon az ebéd én legyek!) lefagy halászat íi Cíííii lum.y tavon. A zsákmány t 15 vagon hal. — A harccaériás, amelynek megkegyelmeztek. — Amíg egy ponty eljut odáig. — trkély, ahonnét Holloa Mátyás király és Beatrix nézték a halászatot. — N«m mindennapi látványosság. — Halzuhatagoic. — ^ A izaharai oroszlán és a tatai ponty. — Délutáni séta a lecsapolt nagy tő fenekén. Saját tudósítónktól. (Folyt, és vége) Komárom, — december 5. kilós volt. A legszorgosabb kihalászás — akinek ma nyílott meg háromnapos kiállítása a kultúrpalotában — a meg nem alkuvó művészetről, holnapi előadásáról és a komáromi képzőművészekről. Komárom, — december 5-én. II. A tó fenekének száraz része különben nagyszerűen van berendezve. Mezei vasutvágányok kígyóznak végig, a mezai vasút csilléi, kocsijai vízmedencéket hordanak. Szivattyúval megtöltik ezeket a mozgó medencéket vízzel és ebbe rakják a kádakból a halat és a síneken föltolják a tó fenekéről a medencéket a várárokban levő külömböző vízmedencékhez és onnét egy billenőnővel beleöntik a nyüzsgő halakat. Mikor a mezei vasút egy ilyen kocsijának a tartalmát beleöntik a medencébe, nem viz, hanem halzuhatagot lát az ember. Aki ezt lefényképezi, csodálatos kép birtokába jut, amelyet még a nagy világlapok is szívesen leközölnének. Mielőtt a halak a kádakból a mozgó víztartályba jutnak, vesszőkosarakba dobálják azokat és lemérik a mázsáiénál. A tó fenekén a mázsáló bódé mellett egy nádkúphoz hasonló halászkunyhó is leköti a figyelmet, amelyben állandóan ég a tűz. Üveges falu elárusító bódék, a halvásárlók kocsijai hatalmas hordókkal, az apró halat vásárló asszonyok tarka csoportja csak növeli a tófenék érdekességét. A tóban még visszamaradt sekély vizen kígyózó nyakú hattyúk siklanak tova. Sirályok százai csapnak le a vizre az apró hal zsákmányra, amely a csekély vízben biztos prádája lesz a sirályoknak. Gyönyörű, festői látvány. A nap tavaszi melegséggel mosolyog ránk. Kalap nélkül, a felöltőt karra csapva nézzük ezt a színes képet, amelynek keretét a Vértes hegyei, az Esterházy kastély és Mátyás király lovagvára csodálatos szépen alkotják meg. A társaságtól elválok és fölmegyek a Mátyás korabeli vár hatalmas erkélyére, ahonnét Mátyás és Beatrix gyönyörködtek valamikor a tatai halászatban. Innét még szebb a látvány. Az idei halászat eredménye 15 vagon ponty. E rengeteg mennyiség a várárokban levő vízmedencékben várja aztán az elszállítást. Ez a vizi raktár, ahonnét aztán könnyű kifogni a halakat. A legsúlyosabb ponty az idén 15 mellett is marad a csekély vízben viszsza hal és igen soknak sikerül kivágni a hálóból. így aztán érthető, hogy egykilósnál súlyosabb halak is vannak a tóban. Sőt van a tatai tónak egy harcsaóriása is. Lehet már vagy félméter mázsa. Ezt azonban visszaemelik a hálóból a vizbe. Kísérletképpen tartják, hogy meddig él és milyen súlyúra képes megnőni. A harcsa ragadozó állat ugyan, és pusztítja a halat, de a halastavakban azért néhányat megtűrnek, mert ezzel a halak élénkebbek lesznek a harcsa elől való menekülésükben. Az élénkség, edzettség azért kell, hogy a halbetegségek ellen szivósabbak legyenek. Az elpuhultság még a halaknál is veszedelmes. A kifogott pontyok igy is túlkövérek, hátha még a harcsaóriás nem kergetné meg őket! Amint mondám, a tatai halgazdaság a pontyra fekteti a súlyt, mert más hal kényesebb és amig a megfogott hal a hálóból, a hordozható vízmedencéből, annét a főhalászmester kezén át az osztályozó kádba, onnét viznélkül a mázsáló bódéba, s onnét a mezei vasút vízmedencéjébe és végül a várárok vizi raktárába kerül, annyi ütést, zuzódást szenved, hogy más hal régen elpusztulna. Elvétve természetesen más hal is kerül a hálóba, sőt néhány rákot is fogtak. Ezeket a gyerekek szerzik meg és egymást ijesztgetik azokkal. Ha a kifogott hal kilóját 10 K-val számítjuk, akkor a 15 vagont kitevő zsákmány értékét másfél millió K-ra tehetjük. Hoz-e ekkora jövedelmet más termelési ág? Ugy-e nem és különös, hogy pl. Csallóközben, ahol modern halgazdaságot létesíteni nagyon könnyű volna, senki se gondolt a halgazdaságra. Erre a kérdésre különben még visszatérünk. Hogy a most lecsapolt tatai tő megint tele legyen vízzel, ahhoz közel két hónap kell. Régente tavasszal csapolták le a tó vizét és beültették a szárazon maradt részt árpával, vagy más gabonával és amikor az már annyira kizöldült, hogy Saját tudósítónktól. Orbán Dezső budapesti festőművész gyűjteményes kiállítása ma, szombaton délelőtt nyílott meg. Lapunk csütörtöki számában már foglalkoztunk Orbán Dezső egyéniségével és remélhetően, komáromi kiállítása nagy érdeklődést fog kiváltani a közönség részéről, mint ahogy ez eddig valamennyi városban történt. Orbán Dezső vasárnap délután hat órakor a kultúrpalota nagytermében előadást tart „Modern művészeti törekvések“ címen. Orbán Dezső festőművésznek a magyar pikíurában jelentős múltja van és pályájának kezdete szorosan összefüggött azokkal a modern művészeti törekvésekkel, amelyek a magyar festőművészeinek egészen uj, friss lendületet adtak. Minthogy Orbán Dezső mai művészete egy lehiggadt és önmagába elmélyülő művészt mutat, annál érdt! asebb az ö felfogását megismernünk. Orbán Dezső ma kétségtelenül a magyar festőművészetnek, de a képzőművészeti szakirodalomnak is egyik ismert reprezentánsa, aki előkelő szaklapokban szokta művészi el veit kifejteni s ezért városunkban nemcsak kiállítása állal, de a vasárnap délután hal órakor megtartandó előadása által is jelentős kulíurmunkát végez. Munkatársunk ebből az alkalomból felkereste Orbán Dezső festőművészt a kultúrpalotában ahol ez a cizellált kultúrájú, nemes arcélű, rendkívüli szimpatikus megjelenésű művész készségesen válaszolt néhány kérdésünkre. — Mi indította a Mestert arra, hogy arriváltsága és európai sikerei ellenére is ellátogat kis városokba s maga mutatja be kollekcióját, holott általában az Ön nívóján álló művészek rendszerint műkereskedők utján szokták műveiket értékesíteni? — kérdeztem először OrbánDezsöíől. — Nagyon örülök — válaszolta Orbán Dezső, — hogy ezt a kérdést intézi hozzám, minthogy szerintem a művészi produktumok értékesítésének etikai oldala is van. Valóban nem kis feladat az, amit magamra veszek akkor, amikor ezeket a vándorkiállításokat rendezem. De rájöttem arra, hogy az egyedüli mód, amely megmenti a művészt attól, hogy művészetét megőrizhesse, az, hogy megalkuvás nélkül adja művészetének legjavát, ezt pedig semmiképen sem lehetséges akkor, ha a műkereskedelembe kapcsolódik bele. Anélkül, hogy kritikát akarnék mondani, a műkereskedelem működéséről, mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy a kereskedő és a művész érdekei nem azonosak. A műkereskedő megköveteli a művésztől, hogy oly képét, amelynek szemmel látható, vagy mondjuk még inkább kézzelfogható publikumsikere van, újra és újra fesse meg, mert ezt minden alkalommal könnyen értékesíteni tudja Hogy lehet ezt azonban kívánni egy művésztől, aki hivatásának magaslatán áll? Hiszen az egyszer megfeslett képben a művész ki is élte arra a fémára vonatkozólag a mondanivalóit és minden további megfestése a képnek lélektelen önkopirozása. Erre én sohasem voltam és nem is leszek kapható. Bámulom a vásárló közönséget, amikor megesik, hogy valamelyik művésztől ugyanabban a kis városban találkozom négyszer ötször is az ilyen kopirozolt képekkel holott a képek tulajdonosai — már a hölgyek — nagyvárosokba mennek öltözködésükhöz modelleket vásárolni, nehogy az estélyi ruhájukból még néhány szaladgáljon különböző városokban. — A vasárnap délutáni elő adásának mi a céíja s miért választotta témájául azokról a törekvésekről beszélni, melye ken az Ön lehiggadí művészete már (ul van? — kérdeztem ezután. — Egyrészt ildomtalannak tartanám — felelte Orbán Dezső — egy ilyen előadás keretén belül saját művészetemről szólni, másrészt úgy érzem, hogy éppen a kisváros közönségével szemben kulturális kötelességem oly jelenségekre rámutatni, amelyek hivatva vannak azt a káoszt, mely a mai emberben, a képzőművészetek legújabb törekvéseit illetőleg él, a lehetőség szerint eloszlatni. Természetesen előadásom lényegét nem vagyok hajlandó elárulni, mert maguk újságírók mingyárt mindent megírnak és végtére is én akarom a publikumot a magam igazságairól meggyőzni, de annyit szívesen megmondok, hogy előadásomnak célja oly vezérfonalat adni hallgatóim kezébe, melynek segítségével az elmúlt, a jelen, sőt még az elkövetkezendő festőművészeiét képes legyen egy közös nézőpontból szemlélni. Lehet eső, lehet hő, Czibor kalap mindig jő!
