Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-11-22 / 139. szám
4. oldal. «KOMAROMI LAPOK» 1930. november 2 \ *... az alkonysugár odasütött a feltárt levélre s onnan vissza Kálmán arcába. Amíg végig olvasá az édes szavakat, megdicsöült mosoly ragyogta körül dicsfénybe boruló arcát. Azután behunyta a szemét. £s nem is nyitotta fel többé Hanem a mosoly, az ott maradt az arcán.“ ... És a temetés? ... Megindult a menet. Négyen voltak hozzá. Tseresnyés uram, Miska inas, a lelkész és a szolgáló. És eltemetlék a költőt, senki sem tudott róla, hogy meghalt. Am évek múlva felkutatták sírját s a nemzet Pantheonba vitte ünnepi menetben gyászpompával a porladó csontozat s a költő víziója valóra vált----«... ml úszik ott a középen? . . Egy ravatal... Mik lobognak körülötte? ... Háromszinü zászlók gyászfátyollal bevonva ... Mi hull? .. Eső? ... Nem: könny!... Mit énekel az a százezer ember?... Nincs itt többé, hanem feltámadott. ,7“ II. Eddig és igy a költészet. És most lássuk a valóságot. A valóság is a Magyar utcai kis házba vezet. Ott élt és haldoklót! Kisfaludy Károly ezelőtt épen száz esztendővel. Olt festegetett rendelések szerint porcellánra, vagy készített tájképeket, miket a házigazdája adogatott el. Ebből fizette a szállását és ebből élt. Mert a vagyonát az irodalomnak áldozta. Az anyai jussát, amit az apa halála után örökölt, mintegy húszezer forintot, továbbá tizenötezer forintnyi adósságot, amit ő hagyott örökségül — mind fölemésztene az „A u r o r a', az az almanach, melynek megjelenése korszakot alkot a magyar irodalom történetében Száz esztendő távlatából csak a hajnalhasadás ragyogó visszfénye tündöklik által, s ebben a ragyogásban csak azokat az értékeket látjuk, melyek megmaradlak, s a magyar szellemi kuliura tőkéjének növeléséhez járullak hozzá; de nem láljuk az égés hamuját, nem látjuk azokat az értékeket, amik elpusztultak a nagy lángolásban: vagyonok és életlehetőségek, emberi szervezetek, ideg és vér, tüdő és szív: élet, élet, ragyogó, szép emberi élei... Ilyen elpusztult élet volt a Kisfaludy Károly-é is.. Mialatt Schiller rémdrámája, „A haramiák“. — Kolzebnue és egyéb idegenek alkotásai szinte futva hagyják el a magyar színpadot, .. kergeti őket „A tatárok“. — „Iréné“, a „Csalódások“, a „Párlütők“ s egyéb Kisfaludy darabok hatalmas sikere, s a költő izzó lelke nyomán újabb és újabb darabok kelnek életre... s a teátrumban a lelkes középoszfály tapsol a vígjátékoknak, érzékeny telkük sir a tragédiákon... míg este, családi körben az „Auróra* elbeszélései és versei hirdetik, hogy a magyar irodalom hatalmas szárnycsapásokkal lendül a magasba, az alatt a Magyar utcai kis házban, lázasan vergődik az iró teste. Napról, napra gyengébb lesz a porsátor, mig össze nem omlik. Am haldoklásában a visszatért, a bűnbánó, szerelmes nőével kezektől irt levél nyomán „nem ragyogja be megdicsöült mosoly az ifjúnak dicsfénybe boruló arcát“. Más levél az, mely a haldokló Kisfaludy kezébe jut. Ez a levél a szeretett testvérnek, a jóságos Trézsinek a halálhírét hozza. Azér a Trézsiéf, aki felnevelte volt az anyátlan Károlyt, aki az apai zsarnokság elől óvta, védelmezte, s akinek nagy szereletét olyan gyógyító balzsamnak érezte, hogy amikor már nagyon lesújtotta a költőt a betegség, elvitelte magát hozzá, Győr városába, ahol Trázsi urának Farkas Gábor nyugalmazott kapitánynak az oldala mellett éldegélt. Végtelen nagy hittel hitte, hogy az ő közelében meggyógyulhat beteg teste. S talán mégis könnyebbülf, azért tért vissza aztán Pestre, ahová utolsó leheletéig odafüzte az elhivatottság hatalmas érzésének acéllánca. Visszament és halálos ágyán váratlanul érte a gyászhir: Trézsi meghalt. Zokogás rázta meg vézna alakját, írni akart, de a toli kihullott gyenge kezéből, s úgy diktálta az utolsó levelet és küldte Győrré, érzékeny szavakkal arra kérve sógorát, hogy küldje el neki azt a kendőt, amit Trézsi viselt akkor, amikor őt ápolta volt, azt a kendőt, mely a vállait fedte, annak a kedves lénynek, aki az ö anyai gondviselője volt. A levél elment, de a kendő már nem érkezhetett meg. Még szemfedőként sem borulhatott a meleg szivü költőre, mert nevember 21-én utolsót lobbant életének gyertyája s a délutáni napsugarak csókolták végig a halavány orcákat. Komárom, — november 21. Ezzel a jelmondattal kezdte meg működését a város képviselőtestülete és társadalma részéről megválasztott bizottság, amely e héten két ízben is ülésezett, hogy az elébeszabott fontos feladat megoldásának módjait megállapítsa és megtegye az első lépéseket a segitésnyujtás lehetőségére nézve. A városi munkanélkülieket segélyező bizottság hétfőn és szerdán este Csizmazia György városbiró elnökletével megtartott ülésein behatóan megvitatta mindama teendőket, amelyek a szociális munka megindításához szükségesek. A városbiró az üléseken több önkéntes adományról és kötelező pénzbeli megajánlásról tett jelentést, amelyek közül kiemelendőnek tartjuk a városi munkások bejelentését, akik a városi tisztviselőkar példájára szintén felajánlották havi fizetésük egy százalékát a nemes célra. A bizottság, minden esetleges félreértést elkerülendő, mindenekelőtt megállapította, hogy működése az önhibájukon kívül munkanélküliekké vált szegényeken való segítésre irányul, akiket munkaszerzésével és természetben nyújtandó (élelmiszer, ingyenebéd, ruhanemű, tüzelő stb.) támogatásban részesít. Kötelességének tartja, hogy a társadalom felajánlott adományaiban csakis azokat részesítse, akik arra tényleg rá vannak utalva és akik minden kétséget kizáróan a munkanélküliség áldozatai. A munkanélküliek kataszterét a' bizottság nemcsak hogy tüzetesen megvizsgálja, hanem kiküldöttei által a munkanélküli segélyre igényttartók helyzetéről, a helyszínén tartott vizsgálat alapján meggyőződést szerez és a beszerzett adatok lelkiismeretes mérlegelése után állapítja meg a segélyezendők névsorát. BarátakBajza József, ToldyFerenc és Vörösmarty álltak ott mellette, ők fogták fel az utolsó tekintetét a megtörő szemeknek, melyek előtt talán megjelent egy pillanatra egy sugárzó női arc, a Heppler Katinkáé, akinek de sok könnye elfolyt egykor, amikor a gőgös apa nem fogadta el menyéül a vagyonilag tönkrejutotl család leányát. Talán felragyogott egy pillanatra Löffler Nina arca is, aki nem hagyta el Ábrahám hitét a költő kedvéért., de aztán végleg lecsukódtak a kihamvadt szemek. ... Harmadnapra volt a temetés. De nem a Miska inas volt a gyászkiséref, hanem hatalmas néptömeg. Harangok ércnyelve zugfa a gyászhírt, hogy meghalt a költő, harangok ércnyelve tolmácsolta a gyászérzést, mely ott élt, ott borongott a kísérők, a halotti gyülekezel lelkében. Ily fényes temetést, ilyen gyászpompát még nem látott Pest városa. ... Aztán átadták a porhüvelyt az anyaföldnek, a lélek pedig belépett a halhatatlanság kapuján. Ami látható emlék maradt meg a költőről, azt a Kisfaludy Társaság ereklye-szekrénye őrzi: a kőitő kedves tárgyait és halotti maszkját. Kis Péter Pál. iimmT ií...ü~ímrrrirnniiiri-r-Tii ~ Ebből a szempontból tiz kerületre osztotta a bizottság a várost, amelynek bejárására és ellenőrzésére tiz, három tagból álló bizottságot szervezett Ez a bizottság fogja a gyűjtést is elvégezni és ez gyakorolja a szükséges ellenőrzést is. A város közönségét falragaszok, röplapok és kérőivek utján hívják föl emberbaráti szeretetének gyakorlására, amelyet december, január, február és március hónapokban kíván a bizottság igénybe venni. A mutatkozó munkaalkalmak, mindenféle természetbeni megajánlások és kötelezettségek a városbirói hivatalba jelentendők be, ugyancsak odaküldendők az összes adományok és havi megajánlások is. A bizottság saját kebelében egy négytagú propaganda bizottságot alakított, amely a szükséges felhívásokat, körleveleket és sajtóközleményeket szerkeszti és adja ki, mig az elkerülhetetlen adminisztrációs munkákat a városházán a városbirói és a munkaközvetítő hivatalban bonyolítják le. * A nagyközönség figyelmét az akcióra falragaszokon hívja föl a bizottság és a jövő hét első napjaiban kiküldi a gyűjtőíveket is. Ez utóbbiakhoz a következő kérőívet mellékeli: A kedvezőtlen gazdasági viszonyok következtében a munkanélküliek száma — épugy mint másutt — Komáromban is tetemesen megnövekedett. Ezrekre rúg azoknak a száma, akik vagyon és kereset nélkül remegve várják a tél beálltát s kétségbeesett tehetetlenségükben hiába próbálják maguk és családjuk feje felől a nyomor és nélkülözés fenyegető rémeit eltávolítani. Nemcsak a szociális gondolat, de a legelemibb emberi érzés is megköveteli, hogy azok, akik a vagyon és kereseti lehetőséget nyújtó munkaalkalom biztos fedezékeiben várják az ínséges idők elkövetkezését: segítő szívvel és emberi jóakarattal forduljanak önhibájukon kivül bajbajutott testvéreik felé. Aki eltaszitja a nyomor mélységeiből feléjenyuló segítségért esengő kezet, nem méltó reá, hogy része legyen az emberi társadalomnak és élvezhesse azt a személyi és vagyoni védelmet, melyet számára az emberi társadalom nyújt. Azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, szíveskedjék a munkanélküliek segélyezése céljából megindult mozgalomhoz csatlakozni és annak munkáját saját adományával és személyes tevékenységével támogatni. Felhívásunk a társadalom minden rétegében már eddig is jelentős eredményeket ért el. A teljes sikerhez szükséges, hogy mindenki kivegye részét az adakozásból és a munkából. Arra kérjük önt, szíveskedjél« az ide csatolt nyilatkozatot 8 napon belül kitöltve hozzánk visszajuttatni és természetbeni (élelmiszer, tüzelőanyag, ruhanemű, ingyenebéd) vagy pénzbeni adományát Komárom város városbirói hivatalához elküldeni, illetve bejelenteni. Az adományokat hirlapilag fogjuk nyugtázni és azok mikénti felhasználásáról az akció befejezése után a nyilvánosság előtt fogunk beszámolni. Ne vonja meg támogatását a munkanélküliek ügyétől! Nemcsak embertársának, de önmagának is használ, aki a nyomorban sínylődök kétségbeesését és elkeseredettségét enyhíteni igyekszik. Teljes tisztelettel: A munkanélkülieket segélyező bizottság. Novotny Csizmazia járásfőnök. városbiró. A munkanélkülieket segélyző bizottság ezúton is bizalommal fordul a város közönségéhez ez ügyben és az önhibájukon kivül munkanélküliekké vált szegényeket hathatós támogatásába ajánlja. A jelszó: Seffitsük a munkanélkülieket munkához és kenyérhez / Vasárnapi notesz — Néhány „magyaros“ filmről — Bizonyos időben fel-feltünik a vásznon ama bizonyos film, amely hagyományosan szeretné a magyar vidéket, magyar embert, a magyar lelket az egész világ előtt közkinccsé tenni. Komoly szándékkal kezdi a jóindulatú német s nem veszi észre, hogy halkan és minden kétséget kizáró módon paródizálta saját akaratát. Kicsit kényelmetlen és elszomorító látni, hogy a külföld és a szövegíró előtt a magyar lélek még mindig cigánykaravánokkal kezdődik és kócos oláhcigányok hegedülnek szerelmesen a fűzfa törzséhez Segítsük a munkanélkülieket munkához és kenyérhez 1
