Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-07-15 / 83. szám

«KOMAROMI LAPOK» 5. oldal. Hindu evangélikus pap látogatása Magyar-Komáromban P. S. J. N. Christananda prédikációja — Beszélgetés a missiós-atyával — julius 9. Szerdán délután a Győr felöl be­­robogó gyorsvonatról szokatlan kül­sejű utas szált le a magyar-komá­romi állomáson Középtermetű izmos férfi, sötéten ragyogó a testének szine, koromfekete a haja és a sza­kálla, a szeme annál tüzesebben villog és szinte hófehéren ragyog elő ajka közül a foga. Mezítláb van, csak szijjal megerősített saru védi a talpát. Sárgás fehér a reverendája és hatalmas rózsaszínű turbán dí­szíti a fejét. Fodgyas Aladár magyar komáromi evang. lelkész fogadja a vendéget, aki hamarosan az egész közönség érdeklődésének a közép­pontjába kerül. P, S ).N. Christananda az indiai evangélikus egyház és missió büszkesége jölt meglátogatni a magyar-komáromi egyházközséget. Ellenállhatatlan erejű prédikációival már sok ezer pogány honfitársát téritette meg nemzetének legművel­tebb köreiből az egyházba Most Európa országait járja, ahol az uj pogányság üti fel a fejét és pusziit a keresztyénség testében. Azért jön, hogy lelkeket^ hódítson a Király számára az Úr Jézusnak ez az apostoli lekü szolgája. Kíséretében érkezett meg dr Podmaniczky Pál báró, a magyar királyi Erzsébet Tudo­mányegyetem hittudományi karának professzora, aki az egész magyar­­országi missio utón á tolmács sze­repét tölti be. Az egész város megmozdult. Min­denfelé egyre fokozódó érdeklődés­sel fogadták a hindu papot, hiszen már napok óta készültek látogatá­sára Mivel a magyar-komáromi evan­gélikus egyháznak még se temploma, se más megfelelő nagy helyisége nincs készen, a református egyház­­község lekötelező szívességéből a református templomban volt meg­tartható a hindu evangélikus pap missiós beszéde. Este 8 órára égé szén megtelt a református templom. Nemcsak az evangélikusok jöttek el (városunkból is többen álmentek erre a nevezetes alkalomra), hanem a másvallásuak is igen szép szám­ban jelentek meg: reformátusok, római katholikusok és izraeliták egyaránt. A templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet áhitafos éneke után min­den szem a szószékre tekint, ahol ott áll már Christananda missiós atya és mellette a tolmács. A hindu pap narancs szinü egyházi ornátusában van, övén fehér cingulum, mellén a nyakából lelóggó kicsiny arany ke reszt ragyog. Mikor elhallgatott az ének, mindenki a feszült várakozás áhítatában borult le és a csendbe az angol szó helyett magyarul csendült bele a hindu pap ajkáról az apostoli üdvözlet: »Kegyelem nektek és bé­kesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunktól, a Jézus Krisztustól Ámen.“ — Itt is, ott is kiült a sze­mekbe a meghatottság könnye. Rövid német imádság után meg­kezdi prédikációját Szt. János ev. III. 25—26. alapján. Nagyszerű angol­sággal beszél. Az egyre fokozódó elevenséggel tartott prédikáción va­lóban Kelet csodálatos szinponpája ömlött végig. Az Isten és az ember érintkezéséről,találkozásáról beszél. Népének életéből: lelki kereséseiből, vallásos mozgalmaiból vett szemlé­letes képei és nagyszerű megfigyelő képességéről tanúskodó, beszédes példái már az első percekben meg­hódították a hallgatóság lelkét és az u. n. művelt közönség éppen olyan áhítattal csüngött ei nek az apostoli bizonyságtevésnek az igéin, mint a nép egyszerű gyermeke. — „A vallásos, a lelki életnek állan­dónak kell lennie!, — hirdette. — »Döbbenetesen hatott rám, hogy az ú. n. keresztyén népek és emberek milyen keveset törődnek a lelkűkkel Olyan lejtőn halad a »keresztyén Európa“, amely igen veszedelmesen kezd hasonlítani azokhoz a pogány országokhoz és népekhez, amelyek elfogadják a keresztyén kuliura ál dásait, — csak a keresztrefeszllett és feltámadott, élő Jézus Krisztust ne prédikálják nekik! — Pedig Ö az egyetlen életforrás: a Megváltó! — Az ember csak keresi a lelke bé­kességét, de nem ő szerzi meg, — Isten ajándéka ez! — Mint az ősi fészekből leesett madár fiókát csakis az édesanyja tudja megmenteni, úgy az embert is csak Teremtője, az Isten menti meg, aki szerétéiből le­hajol hozzá, emberré lett érte, hogy Megváltója legyen a Jézus Krisztus ban I — Aki ennek az isteni kegye­lemnek a részesévé lett az anya­­szenlegyházban; vagyis aki a Krisz­tusé, tehát keresztyén, annak magától értetődő kötelessége, hogy mások számára is bizonyságot tegyen öróla, az élet Királyáról és másokhoz is segítse elvinni az ö országát, a saját éleién keresztül segítse másokban is megvalósulni Krisztus királyságát!“ A hatalmas erejű evangéliumi bi zonyságtevés már magával az elő adás szent lelkesedésével és meg­győző hangjával is nagy hatással volt az angolul nem értőkre is, de igazán a szivet-lelket megragadóvá tette azt az a nagyszerű magyar fordítás, amellyel dr. Podmaniczky Pál báró egyetemi tanár, a magyar evangélikus papságnak ez a nagy­­tudásu, szinte páratlan nyelvtalentum­mal megáldod, kiváló tagja Christa­nanda missiós.afya prédikációját mindvégig olyan lebilincselően tol­mácsolta. Egynegyed tízkor lett vége a feled heteden istenliszteletnek és amikor a templomból kifelé tódult a soka­ság, semmi más nem hallatszott az áhitafos esti csendben, mint a per­selyekbe hulló sok-sok pénzdarab csengése, amely mint valami távoli, de folyton erősödő harangszó hí. deíte az éjszakának a szent missiő erejével való magyar lelki megújho­dás közelgő hajnalát Az esti csendben együtt ülünk P. S J N. Christanandával. A rövid kis idő alatt, ami még a hid lezárás órájáig hátra van, szó esik sok min­denről. A vegyesen angol és német beszélgetésbe a hindu testvér ajka ról egy-egy magyar szó is belehull: „testvér", „Isten hozta“, „magyar*, „egyház“, „evangélikus“, „szerelni", „Űrünk“, „szolgálat“, „Isién vele“* „a viszontlátásra“, „itt vagy olt“. Még alig 35 éves, noha európai szemmel nézve jóval idősebbnek látszik. Madras környékéről való. Első sorban a müveit néposztály a munkamezeje és „az Ur kegyelme nem lelt hiábavaló.“ Elmondja, hogy mintegy 330 000,000 ember lakja In­diát. Az aratnivaló bizony sok: mint­egy 5000,000 jelenleg a keresztyén. Az evangélikus egyház 1.000,000 lelket számlál és a missió munkája csodálatosan halad előre, noha nem a minél több „gyors kereszfelés* a céljuk. Van még 400,000 anglikán, 540.000 melhodista, 260,000 baptista, 700.000 különféle református, aztán mintegy 2 200,000 római kalholikus és 100,000 görög-keleti. Mikor egy­házi jellege felől kérdezem, igy fe­lel: „Sadhu vagyok.“ „Az apostoli élet rendjének missziós papja“. P. S J. N. Christananda: az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak a hllterjesztésben nagy buzgósággal munkálkodó indiai szerzetes-rend­jének egyik elöljáró papja. A kö­vetkező hetekben még a nagy Al­földön prédikál, aztán a bácskai és a szerémségi evangélikus egyház­községeket látogatja meg. Ősszel pedig útra kel és hazamegy, hogy beszámoljon európai munkájáról és meglátogassa a főhatósága alá tar­tozó missziói stációkat Csak egy hónapot tölt Indiában A tél folya­mán újra vissza jön. Angolországot és Amerikát kell meglátogatnia, hogy ott hirdesse az evangéliumot és hívja a lelkeket Mikor átadtam a városunk evan­gélikus leánykörének missiói ado­mányát, megszorította kezemet: .imádkozzatok, mi is imádkozunk 1“ Aztán örömmel említette meg, hogy egy tamul-pap kollégája,akivel tavaly Koppenhágában az egyetemes kon­­venten ismerkedtem meg, milyen sokat beszélt már neki mlrólunk, a magyar evangélikusság helyzetéről. Az indiai eseményekről csak annyit mond, hogy az mind csak külső keresés, forrongás mindaddig, amig majd az egész nép meg nem kapja minden kérdésre az egyetlen meg oldást: a keresztfa alatt... Boldo­gan búcsúzunk. Amikor a hid felé jöttünk, már csend volt Magyar-Komáromban, alig láttunk embereket az utón, — csend volt a lélekben is: a legnagyobb csend az Isten és az ember talál­kozása. A sötétségben olt ragyogott a világosság: »Ex Oriente lux!“ és az élő bizonyságlevés erejével fény­lett a töviskoronás Király glóriás képén az evangélium örök igazsága: „Ego sum lux mundi: qui sequl­­tur me, non ambulat in tenebris, séd habebit lumen vitae!“ — Én vagyok a világ Világossága, aki engem követ, nem járhat a sö­tétségben, hanem övé lesz az életnek világossága!“.,. if] J. L. a w nnrMWbmmbww rmmwii act Eltemették a neurodei bá­nyakatasztrófa áldozatait — julius 14. Breslaui jelentés szerint Neurode­­ban szombaton ravatalozták fel a bányakataszlrofa áldozatait. A fekete drapériával bevont bányaigazgaló­­sági épület előcsarnokában 99 ko porsó sorakozott egymás mellé. A A szomorú hangulatot csak a feke­teség hátterében kiemelkedő hafal más keret enyhítette, mely tele volt virágokkal és koszorúkkal. A ko­porsók mellett a bányászcéh tagjai állottak őrséget és ők segitetlék a hatottak hozzátartozóit a koporsók­hoz. A virágokkal diszitett koporsók nyitva voltak és a szerencsétlenül járt bányászok kezeik között virá­gokat tartottak. Csupán öt koporsó volt zárt, mert ezekben olyan bá­nyászok feküdtek, akik teljesen szét­­roncsolódtak. A koporsó előtt meg­rázó jelenetek játszódlak le. Az asz­­szonyok hangos sirógörcsökben búcsúztak férjeiktől, többen közülük a koporsók előtt összeestek. A leg meghaíóbb látványt azonban azok a gyermekek képezték, akik atyjukat gyászolták a szerencsétlenség miatt. A temetés vasárnap történt. A ha­lottak legnagyobb részét Hausdorf­­ben temették el, ahová elszállították a koporsókat. Apró hirdetések* ELADÓ HÁZ. Kapitány-utca 2. sz. uj ház, mely áll 1 szoba konyhés lakásból előszobával, eladó. 549 Egy kereszthúros zongora el­adó. Cím a kiadóban. 556 A Neue Frei Presse cikke az uj osztrák-magyar közeledésről. — julius 14. A Neue Frei Presse Schober kancel­lár budapesti látogatása alkalmából „Gazdasági közeledés szükséges­sége* címen cikket közöl, amelyben többek között megállapítja, hogy Schober budapesti látogatása alap­vetőnek ígérkezik a két állam jó­viszonya szempontjából. Schober látogatása azt az érzést váltotta ki. mintha két hü utifárs, akik a múlt­ban valahogy elváltak egymástól, ismét kezet nyújtottak volna egy­másnak uj útra és közös munkára. Ausztria és Magyarország közti szo­rosabb viszony kiépítése Közép­­európa politikai és gazdasági racio­nalizálásának szükséges etapja. A két állam, az agrár Magyarország és az ipari Ausztria termelésének szer­ves kiegyenlítésében a kölcsönös érdekek figyelembe vétele mellett látják az alapot a közeledésre, ame­lyet itt mindenki nagy optimizmus­sal vár. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom. WERNER csak elsőrangú zongorák és pianinok lerakata, u. m. inst Förster, it. Petrát Bratislava, Paiacky sady 32. Telefon 104. Teicfon 104 Kényelmes részletfizetési feltételek. CEMENT- dfiREfí itt Soyat SCasxthrtenjrv cemen/ tsere/oört/f m/rröjeyeerf' ra //aj­­jvM a tbh -merto fe/e fasseyt. fag/allo» vízhatlan ra /amint az eyeZeü csereyoyoe/ sxeznbeft KDNN/Ű SŰL/U por es tomentes tetői biztosit TETSZETŐS KIVITEL OLCSÓ ÁRI. HAA5ZíMM A KOMAROMI első hitelintézet állagkimutatása 1930. június 30-án. VAGYON: 1. Készpénz és azonnal esedékes követelések Kő 940,278.66 2. Váltó* „ 6.640,240.02 3. Értékpapírok „ 777,094 50 4. Adósok „ 6,997,876.07 „ 654 000 — 5. Egyéb aktívák Aktívák összege * Visszlesz ámít olt váltókkal együtt Kő 9,505,769 02 TEHER: Kő 16,009,480.25 1. Részvénytőke Kő 1,050,000.— 2. Tartalékok „ 1,120,145.75 3. Alapok „ 359,973.40 4. Könyvbetétek „ 10,451,631.95 5, Hitelezők (folyószámlabetétek) „ 2,604,732.14 6. Egyéb passfvák 422,997.01 Passfvák összege Kő 16,009,480.2.' Komárno, 1930 július 14. 555 Az igazgatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents