Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-10-25 / 127. szám

1930. oVlóber 25. cKOMAROMI LAPOK» 5. oldal. Komárom vármegye eltűnt, elpusztult községeinek története. Dr. Baraoyay József legújabb történeti munkája Ha régi, elsárgull írásokat, régi okleveleket olvasunk, nem egyszer találunk olyan falu-, városnevet, amelyet manapság már hiába kere­sünk a (érképeken, azoknak már semmi nyomuk sincsen, legfeljebb egv-egy dűlőnév, halárrész neve tarioíta fenn az emléküket és nem egyszer ezek a dűlőnevek is csak a nép ajkán élnek még. Ezek mind egy egy elpuszlulí falunak, község­nek elmosódott emlékei. Komárommegye területét is sűrűn tarkilják az ilyen elpusztult közsé­gek, falvak elmosódott nyomai Ko­márom vármegyének régi, hűséges krónikása, dr. Baranyay József, a helyi löríénetirás e kiváló tagja, ezeket a komárommegyei elpusz­tult, eltűnt községeket, falvakat gyöjtölte össze, de nemcsak a ne­veket sorolja fel, hanem megirja ezeknek az eltűnt községeknek a történetét is. Kél évtizedes szorgal­mas adatgyűjtés eredménye ez a minden elismerést megérdemlő munka, amelynek közlését legköze­lebb elkezdjük lapunk hasábjain. A régi Komárom vármegyének úgyszólván nincs egyetlen egy köz­sége sem, amelynek halárában dr. Baranyty József hangyaszorgalmú gyűjtése ne mutalna ki egy, eselleg több elpuszlulí községet is. Csodála­tosan n8gy a száma a komárom­megyei eltűnt községeknek, hiszen Komárommegye úgyszólván a hadak utján feküdt és a török-tafárpuszti fásokon kivül a bécsi császár fel­szabadítói?) és adószedő hadsere­gének embertelen bánásmódja és pusziifása talán több községet tö­rölt el a földszinéről, mint a laiku­sok hinnék. A mai történetírás egyik föltétele, hogy előbb a helyi történetekéi kell megírni és ezek azok a téglák, kö vek, amelyekből azfán fel lehel épí­teni egy nagyobb terület történeté­nek az épületét, a történelmi csar­nokát. Dr Baranyay József már sok­sok ilyen téglát követ hordok össze, amikor megírta a Réqi Csallóköz cimü könyvét és amikor összegyűj­tött a már úgyszólván egészen el­tűnt ősi népfoglalkozás, a csalló­közi aranymosás még megmenihetö emlékeit és azt könyvben is kiadta, amikor megírta a komáromi nyom­dászat és a komáromi sajtó történetét, és megírta a Komárommegyében a a rómaiak korától egész napjainkig megfordull fejedelmi személyek, diplomáciai kövelek utazásait és itt­­tartózkodásait és megirta a régi (az ősidőktől kezdve) utazóknak komárommegyei élményeit, kalandjait. Könnyű azt mondani, hogy mind­ezeket megirta dr Baranyay József, de tessék arra is gondolni, hogy egy-egy ilyen munka megírása év­tizedes adafgyüjtést igényel. Dr Ba­ranyay Józsefnek ezek a könyvei mind erős pillérei lesznek a régi Komárommegye megírandó történe­tének. Aki a helyi történetírásra adja a fejét, az ne számítson nagy, or­szágos sikerekre, de hála Isién, ezekben a helyi hislorikusokban a munkakedvet a szülőföld iránti nagy, nagy szeretet fűti és biztatja, és dr. Baranyay József is ezek közül való. Ö sose számifolt a gratulálók, az elismerő cikkek, kritikák sokasá­gára, ö nagyon boldog volt, amikor egyik könyvéről, a Csallóközi Arony­­mo ás’ól egy országos nevű tudós, dr Ortvay Tivadar a Századok cimü történelmi folyóiratban egy egész nagy cikket irt és pedig meleg, el­ismerő hangon, és nagyon boldog, amikor egy-egy könyvéről Komárom nagynevű szülöttje, az európai hirü törlénelludós, dr. Takács Sándor pár A komáromi pénzügyi kirendelt­ség most, a napokban küldette széj­jel a forgalmiadé hátralékok befize­tésére vonatkozólag a felhívásokat az egyes kere kedőknek, orvosok­nak, ügyvédeknek stb., egyúttal fi­gyelmeztetve a feleket arra, ho?y a forgalmiadó hátralékot kötetesek ti zennégy napon belül megfizetni, ellenkező esetben ötezer korona erejéig terjedő pénzbírsággal sújtják. A forgalmiadó különben is általá­ban az az adófajta, amelynek el­törléséért a kereskedő életben leg­többször szállnak sikra és a komá­romi kereskedői körökben most kí­nos sondot keltett ez a túlságosan szigorú iniézkedés, annál is inkább, mert tudvalévő, hogy az adóhivata­lok utasítást kaptak, hovy azevyéb — nagyobb tételű adóhátralékoknál is lehetőleg simán járjanak el a kö-Saját ludósiíónktól. A komáromi rendőrség a napok­ban egy notórikus vonalfosztogaíót felt ártalmatlanná, aki a terhelő bi­zonyítékok súlya alatt kényleien volt bevallani a fosztogatást. Okfóber 20-án éjjel Érsekújvár felől jövő fehervonatof a halódik és hetedik várerőd között Ismeretlen fellesek megdézsmálták. A vonat ekkor már egészen las­san haladt, úgy hogy a vagonról a plombái könnyű szerrel ludfa az illető felles leszakiíani, ami uíán a vagónból ellopott hat tekercs zsákanyagof, amelynek érléke 2500 koronát is meghaladja. A rendőrség a feljelen­tés ulán azonnal széleskörű nyo­mozást indított és nagynehezen si­került megállapítani egy tanút, aki homályosan emlékezett arra, hogy a jelzett időben a hatodik és a hete­dik várerőd közölt a vagonra valaki felugróit és látta, hogy az illető egyén valamit ledob onnan, azon­ban a dologgal nem törődött tovább. A rendőrség ezen a nyomon elin­dulva a hatodik és hetedik várerőd­ben lakó gyanús személyekre lett figyelmes, majd a gyanú konkréfizálódoft Rigó Mihály nevű büntetett előéletű huszonnyolc éves kereskedelmi ulazóra, aki a halódik erődben lakik Kürthy József huszonegy éves szabósegéd sógoránál. Rigó Mihály a vonat­­fosztogatást tagadla, de amikor a rendőrség bűnügyi deteklivjei meleg, elismerő sort ir levelében és boldog, ha az olvasók közül azoknak, akik szintén ragaszkodnak a szülőföldhöz, az ősi röghöz, kel­lemes érákat szerzelt helyi törté­nelmi munkájaival. Amikor bejelentjük lapunk ha­sábjain megjelenendő legújabb lör­­léneti munkáját dr. Baranyay Jó­zsefnek,örömmel hívjuk felolvasóink szives figyelmét már előre erre és mi, aki már áílapoztuk az értékes munka kéziratát, megjósolhatjuk, hogy nagy érdeklődéssel fogják olvasni azok, akiknek ilt ringolt a bölcsőjük. zönségge), mert a mai nyomasztó gazdasági helyzet belátásra kényszerít. Kereskedők, iparosok, ügyédek, or­vosok tudják a legjobban, hogy ma a követeléseket még peresités utján is hihetetlen nehézségekbe ütközik behajtani és így tulszigoru az a fe nyités, hogyha valaki nem fizeti be két hét alatt a forgatmiadó hátralé­kot, úgy mindjárt súlyos — ötezer koronáig terjedő pénzbirsággal — sújtsák Remélhetően mindezt a pénzügy­igazgatósági kirendeltsé? is be fogja látni és tulszigoru intézkedésével nem kívánja a lakosságot feles­leges pénzbírsággá' sújtani, mert a felek bizonyára eleget tesznek köte­lezettségüknek, mihelyt arra mód juk van. a padláson megtalálták a hat tekercs zsákanyagof, kénytelen volt bevallani tettét Rigó Mihály ezufán előadta, hogy a lopást egyedül kövelfe el, azonban a zsák­anyag hazaszállításában segédkezeit neki sógora, Kürthy József is Rigót a rendőrség lefaríőztaifa, Kürlhyt szabadlábon hagyta, tekintettel arra, hogy felesége súlyos beleg, azonban a rendőrség Kürihy ellen is megin­dítja a büntető eljárást. Ugyancsak hasonló körülmények közölt elíünt akkor arról a vonalról három zsák búza is, amelynek ellopását a ren­dőrség szintén Rigó Mihályra gya­nítja, bár a nyomozás erre vonat­kozólag nem mulatott fel terhelő bizonyítékokat Rigó Mihály ellen. Vasvfiláva! és lugkoveS védte meg egy ekecsi házaspár a becsületét. — október 25-én. A komáromi kerületi bíróság a napokban vonta felelősségre súlyos testi sértés büntette miatt Varga Lajost és Varga Lajosnét, mindket­ten ekecsi lakosok. A vádirat sze­rint ez év január havában Varga Lajos Lukovics Józsefet vasvillával megtámadta, Varga Lajosné ped g lúggal arcon öntötte, ami által Luko­­vícsnak húsz napon túl gyógyuló testi sértést okoztak. A vádlottak kijelentették a tárgyaláson, hogy nem érzik magukat bűnösnek, mert a terhűkre rótt bűncselekményt ön­védelemből követték el. Varga La­jos kijelentette, hogy a sértett előbb késsel támadott reá és csak azután bántotta amikor a kést sikerült ke­zéből kicsavarnia. Varga Lajos elő­adta, ho^y a sértettet azért öntötte le lúggal, mert az a női becsületé­ben bántotta. A kihallgatott tanuk terhelő vallomásai után a biróság az enyhitőszakasz alkalmazásával Varga Lajost miután már büntetett elő­életű, feltétlenül, Var*a Lajosnét peditr feltételesen fejenként tiz napi fogházra ítélte el. Az államügyész súlyosbításért jelentett be felebbe­­zést, a vádlottak megnyugodtak az Ítéletben Ä President Masaryk vizrebocsátásánál az elmaradhatlan bankett sokáig szóbeszéd tárgya volt Komáromban. Elvéé re egy kétszáz­ötven koronás terítékű bankett olyan ritkaságszámba megy, hogy ame'lett nem lehet közömbösen elmenni. Nem is tudták sokan elképzelni, hogyan lehet egy ebéd árának ennyibe ke­­rüini, mert ez olyan nagy összeg, hogy ebből egy hónapig is megél egy szegény ember, ha ebédet és vacso­rát eszik Ma nem is igen jut ennyi nekik, amikor nincsen rávaló költség és kereset. Hát persze, ha Carlton konyha­főnöke jön le Komáromba és a pia. cérsereg, akkor azután a finom ételek és itatok, meg a márka eléri a terí­tékenként való kétszázötven koronát. Ezt a hajóépítő Skoda-cég fizette és ennek az ára természetesen bele van kalkulálva az őrhajó építési költsé­geibe is. A komáromi munkanélkü­lieknek azonban méeis igazuk van, ho y amikor a gazdasági válság a világ egyik végétől a másikig ér.'még sem volna szabad ilyen dáridókat csapni még Skodáéknak sem, ahol annyi a pénz, hogy nem tudják mit csináljanak vele. Ez a tömérdek pénz, amibe a bankett került, egészen ha­tározottan merjük állítani, hogy jó­tékony célra fordítva, sok-sok sze­gény embernek válhatott volna segit­­s gévé Nem tartjuk számon, hogy mennyit adott a Skoda hajóműhely jótékonycélra Komáromban, amióta itt hajókat épít, de azt tudjuk — amennyire ismerjük President Masa­­ryk meggyőződését elvből és beszé­deiből — hogy neki sokkal jobban esett volna, ha ezt a bankett költ­séget nem a Carlton szállodának fizetik ki, hanem odaadják a komá­romi népkonyhának, ahol minden terítékből ötven ember kapott volna ebédet. Ami pedig az őrhajó vizrebocsátá­­sát illeti, itt már sokkal nagyobb hajókat is bocsátottak a vízre két­százötven koronás terítékű bankett nélkül és megelégedtek esty pohár sörrel és egy régimódi, jól ropogó sóskifiivel a vendégek. Pedig akkor még nem is evickéltünk nyakig a demokrácia levében és az emberek me.nagyságolták és méltóságozták egymást és rendjeleket viseltek a gomblyukaikban. Az élet azóta meg­változott, mert kisebb hajókat is sokkal nagyobb bankettekkel ünne­pelnek. Ebben a fordított világban ez ne lepjen meg senkit se. A két­­zsázötven koronás bankett a leg­­arísztokratikusaob valami, ami csak elképzelhető, amelyen Komárom polgári lakosságából csupán négy csehszlovák áilami tisztviselő volt hivatalos. Mi, akik nemcsak demokratáknak valljuk, de érezzük is magunkat, ilyen bankettekről még nem hallot­tunk. Elvégre Komáromban nincsen Fifth Avenue, mint New-Yorkban és Astoria hotel sem, ahol az ilye­nek napirenden vannak. Skodáék sincsenek itt és csak nagynéha je­lennek meg itt, ha parádé van ná­luk Ha itt élnének a közelünkben még a katonai kaszinó is Waldorf- Astoriá-vá változnék, amelyben az itteni koldussorba került őslakosok jelentkezhetnének az eszcájgpucoló állásra, amely tudvalevőleg a milli­­omosság első lépcsője. Quidam, A forgalmiadó hátralék szigorú behajtását rendelte el a komáromi pénzügyi kirendeltség. — Saját tudósítónktól. — — október 24-én. A rendőrség a 6-ik várerődben letar­tóztatott egy vakmerő vonatfosztogatót — október 25 én.

Next

/
Thumbnails
Contents