Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-23 / 126. szám
2. oldal. «KOMÁROMI LAPOK» 1930. október 23. 3 ok Férfi- és női divatárúk szövőit- és kötöttáruk szintén leszállított árban áruháza Komárom, Nádor u. 25. (Az Otthon k&véházzal szemben) miatt árusítja az alanti cég a i rvm r « s> * női- es leányka téli kabátokat i oly bámulatos olcsó árban: 1. Mert túlzottan nagy a raktár 2. Mert rosszak az üzleti viszonyok 3. Mert nagy pénzhiány van és igy alkalmat nyújt mindenkinek, hogy j kevés pénzért is már jó és ele* gáns kabáthoz jusson. 64Sf zmam Bethlen miniszterei^ nők Angorába utazik — október 22. Budapesti jelentés szerint Bethlen miniszterelnök a hét végén Angorába utazik, ahol éppen a napokban nyilt meg a parlament és igy több török politikussal fog tárgyalni. A miniszterelnök íörökországi ulját nyolc napra tervezi, visszafelé jövet pedig Szófiában időz egy napol, ahol viszonozza Ljapcsev látogatását. Olvassa es terjessze a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat Az emlékezés szárnyain. Kisfaludy Therézia — 1830. okt. 23. — Nagyértékü ereklyék a komáromi muzeum tulajdonában. Özv. Heisler Gyurgyovánszkv Józsefné és Szijj Ferenc dr.. a Jókai Egyesület elnökének ajándékai. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — október 22. A komáromi muzeum számos kegyeleti tárgyat őriz nagy embereinktől. Most ismét két nagyértékü ereklye birtokába jutott. 1844-ben volt meghirdetve a pályázat Kölcsey Himnusza megzenésitésére, amelyről tudjuk, hogy Erkel Ferenc pályaművét fogadta el a biráló bizottság. A pályázók közt volt több más érdemes és jó magyar zenész is, igy Molnár Ádám is, az akkor még fiatal jurátus és a későbbi komáromi ügyvéd, majd az első királyi ügyész, Kozma Sándornak, a hírneves bűn tető jogásznak, Kozma Andor édesapjának gyermekkori barátja. Molnár Ádám pályaművét megdicsérte a biráló bizottság, de a dijat Erkel pályaműve vitte el. A „Pája-mű" a 4 számot kapta, jeligéje: „Szomorú a magyar nóta." Teljes zenekarra és énekkarra készült a partitúra. Molnár Ádám zenésitette meg Petőfinek Tied vagyok, tied hazám című gyönyörű versét is és számos dalnak a szerzője Molnár Ádám nevéhez fűződik a Komáromi Dalegyesület megalapítása az 1863. évben A Dalegyesület pompás jeligéjének zenéjét nem ő szerezte u?yan, hanem Beliczay Gyula, a hírneves komáromi születésű zeneszerző, de szövegét Molnár irta. A szép és értékes ereklyék Szijj Ferenc dr. volt komáromi polgármesternek, Molnár Ádám rokonának tulajdonába kerültek és most nemes gesztussal a Jókai Egyesületnek ajándékozta. A másik tárgy, melyet özv. Heisler Gyurgyovánszky Józsefné ajánlott fel a komáromi múzeumnak, nem kevésbbé becses, mint az előbbi. Deák Ferencnek pompás kivitelű tajték szivarszipkája, mely pipa alakú, rövid szára van és sötétbarnára van kisziva. Deák Ferenc ezt az értékes ajándékot Festetich Györgytől, a Georgikon alapítójának fiától kapta, aki nagy tisztelője volt az „öregur“ nak. Deák Ferenctől már őriz egy ereklyét a komáromi muzeum, egy sétabotot, amelyet Tuba János, Komárom egykori országos képviselője ajándékozott a komáromi múzeumnak. Egy millió pengős szükségmunka Budapesten. — október 23. Budapesti jelentés szerint a székesfőváros elektromos művének igazgatósága egy millió pengő szükségmunka engedélyezéséhez járult hozzá. — október 23 így: Therézia, „h“-val. így írja ezt a nevet kisfaludi Kisfaludy Sándor hatalmas, kiterjedt levelezésében, a midőn megemlékezik róla: Theréziáról, a „Béke Angyaláról.“ De otthon, a családi körben vagy amikor családi levélben említi: Trézsinek mondja. A mi kedves Testvérünk : Trézsi. Féltek a Trézsitől, de tisztelték és szerették is őt Az édes anyjukat pótolta az a tizenegy esztendős leányka, azóta a szomorú hamvazó szerda óta, amikor olyan nagyot változott a téti Kisfaludy-porta tájéka. Azon a szomorú hamvazó szerdán, amikor a nyolcadik Kisfaludy csemete sírásától lett hangos a ház, senki sem hallgatta ezt a sírást örömujjongással, az uj élőt nem érintette az édes anyai tekintet lágy simogatása, mert hiszen ugyanakkor örökké becsukódtak az anyai szemek, a Halál jéghideg bilincsei csörrentek meg s az uj jövevény életörvendő sírásába belevegyült az árvák siró panaszszava, meg Kisfaludy Mihály uramnak nehéz, haragos zokszava, mely egész indokolatlanul és naivül a szegény kis ártatlan teremtés feje felett dördült meg, őt jelölvén meg a Halál okozójául* Am a kis Trézsi ártatlan, angyali ielke szétterjesztette melegét a feldúlt családi békesség helyreállítására. lágy kezecskéje simogatólag, védőén hajolt a kis öcsike felé, azután egyszerre csak erőssé lett, központtá lett a kis Trézsi s mindeneknek szemei ő reá tekintettek. Az apa komor bánatba merült, Trézsi — aki egykor az édes anyának minden szavát elleste, minden mozdulatát eltanulta volt, — lassanként kilépett a gyermekszobábó), de ki a konyhából is, mert értenie kellett a szántás és vetés általában a mezei munkák irányításához, gondolnia kellett rá, hogy a béresek el legyenek látva, hogy rendben legyen az istálló, hogy tisztaság legyen a tejgazdaság körül, hogy ne legyen baj a disznóhizlalás körül, mert különben Kisfaludy Mihály uramnak nagy számú családja nagy gondoknak és romlásoknak nézett volna elébe — mert ő kegyelme belefészkelni engedé szivébe a meddő bánatot, mely olyannyira lenyügözé őt, hogy semmire gondja nem lehetett sok esztendőkön keresztül. De egy erős leánylélek, egy mindjobban erősödő női kéz vette kezébe azt a gyeplőt, melyet ernyedten csúsztatott ki a családfő keze. És múltak az évek A nagy fiukat iskolába kellett küldeni, el, messze a kis Tét-tői, messze, ahol főiskola várta a nemes Kisfaludy család tagjait, hogy méltóképen csiszoltassék elméjük. A Trézsi gondoskodó keze hajtogatta rendbe a diákláda tartalmát, az tömte meg útra az elemózsiás tarisznyát s az szedte elő a szükséges aranyakat és váltó forintokat, 1930. okt. 23. — 0 amiket a bőség idején félreiakaritott Ám amellett nem szűnt meg gondozni a legkisebbet, nem szűnt meg védelmezni, reggetni, rejtegetni a haragos atya elől és később fontossá tenni a közönyös atya előtt, hogy a Károly neveltetésére is jus son pénz a Kisfaludy porciókból és bérekből . . . * És évek múltával szállt a kis Trézsi hire — neve is. A vidéki kúriákban példaként emlegették, földreszállott angyalként csodálták és esténként róla regéltek a nagyanyák unokáiknak ... A Múzsa csókja két homlokot ihletett meg a Kisfaludy családban' a Sándorét, a Kisfaludy dalok költőjét és a Károlyát, a liraí póétáét és magyar színműíróét, de a Jóság angyala a Trézsi lelkében szállott meg, az ő lelkének portáját ragyogta be, tette oly fényessé és meleggé, hogy fényében és melegében sütkérezett az egész testvérség. Mit érezhetett ez a drága lélek, amikor az öcs, akinek egykor ő volt gondviselő édesanyja, súlyos betegen feküdt messze, messze Pest városában? ! Már akkor a Halál előrevetette árnyékát. Az orvosi ismeretek teljes hiányá ban élő Kisfaludy testvérek ugyan bíztak Károly felgyógyulásában, de nem bízott benne Trézsi Nem mintha ő többet tudott volna amazoknál, de maga is betegségtől kínzottan, legyöngüit idegekkel érezte a Halált, nem a saját halálát, hanem azét a másikét, aki távol idegenben küzkődött a kórral. Kinos vergődés volt szegény Trézsi élete utolsó napjaiban. Irtozatos testi szenvedéseket tudott elviselni. Környezetének nem akart fájdalmat okozni, s csak tűrt, tűrt cseudesen. Hites ura, Farkas Gábor tehetetlen fájdalommal, nemes figyelemmel és simogató, enyhet adó jelenlétével, szelíd szavával kísérte utolsó óráit, s mikor már betelt az ideje, ő fogta le szemét. *.. Talán azzal a gondolattal búcsúzott a jó lélek az élettől, hogy annak a másik betegnek még viszszatér ereje, felragyognak okos szemei és újra életre serken, újra tollat vesz kezébe és írni fo? még annak a magyar népnek, melynek nyelvét két Kisfaludy töltögette zengzetes és buzdító, lelkesítő tartalommal és csiszolgatta, fényesitgette külső formájában is. Pár hét múlva Kisfaludy Károly halálának száz éves évfordulóját ünnepeli gyászoló szívvel a magyar irodalmi élet s megáll egy pillanatra, ho^y a halálozási centennárium gyász fátyolán keresztül raflyogtassa a korszakot-aikotó magyar költő érdemeit. E kegyeletes évfordulón a gyászfátyol komor hullámzásának rá kell vetődnie a Farkas Gáborné Kisfaludy Therézia sirhalmára is, oH a győri temetőben. Oda tartozik O is, ahol Kisfaludy Károlyról történik megemlékezés. Oda tartozik O, akiről bátyja: Sándor, Toldy Ferenchez intézett s az irodalomtörténet teljességét célzó és szolgáló levelében a következőket irta: «... Károlynak... legnagyobb szerencséje azonban mégis néhai Therézia testvérünk vala, ki tizenegy esztendős korában mind a házaszszonyi gondot, mind a Károlyra és dajkájára való ügyeletet anyánk halála után általvenni kénytelen volt. És a boldogult jószívű, nemeslelkű és nagyeszű teremtmény ezen rámért nehéz kötelességeknek annyira megfelelt, hogy O, akkor még csak serdülő leányka, egész vidéknek csodálatára hét részszerint idősb,részszerint fiatalabb testvérének egyébiránt anyát illető gondjait is pontosan és tökéletesen ellátta. Innen eredett azon haláláig tartott vonzódás ezen testvérhez,,, valamennyi testvérnek részéről. O volt azon központ, melyben minden többi testvérnek szeretete egybegyült. Ritkán születik ilyen Asszony ; mély érzésének, tiszta eszének, bájoló módgyának Atyánk is többször meghódolt, mikor közbenjáró volt Attya és testvérei között. Áldás emlékére!“ És Kisfaludy Therézia elhagyott sirhantja felé száll ma minden kegyeletes gondolatunk, s átérezzük, hogy milyen nagy és fájdalmas csa pás érte a Kisfaludy Nemzetséget ezelőtt egyszáz esztendővel, amikor „kiveszett közülök a Béke Angyala..." Kis Péter Pál Ver» a komáromi Esterházy pavilion lebontásáról egy északcsehországi német újságban Annakidején, amikor a híres komáromi Esterházy pavillont kezdték lebontani, hosszabb cikkben emlékeztünk meg av Esterházy pavilion múltjáról, amelyhez egy kicsit Komárom városának múltja is fűződik. Érdekes, hogy a lebontásnak híre nemcsak a mi szűkebb határu városunkat érdekelte, hanem egyik északcsehországi német nyelvű újság is megemlékezett erről, amit bizonyít a „Saaser Morgenzeitung“-ban megjelent alábbi kis vers: Finis. (Zur Niederreissung ees Esterházy Weinpacillons in Komárno.) Von J. Prause. Vergänglichkeit reisst dir Vom Dach den letzten wirft Türen dir und Fenster ein [Ziegel, und morgen wird von dir im Zeitenspieget nichts als ein Haufen Schutt noch sein. Ia deinen Mauern wurde einst gezecht, gesungen und manches »Éljen" wurde dir gebracht aus trunk’nenZecherkreiien,freundumschlungen, Champagnerpfropfen knallten in die Nacht... Wenn hellerleuchtet deine blanken Fenster das Bild der Glücklichen erst legten frei, da zog die Armut wie Gespenster, mit neiderfülltem Blick an dir vorbei. Jahrzehnte gingen — all die frohen Feste war’n ausgelöscht, vorbei die Herrlichkeit. — In deine Mauern zogen and’re Gäste, es machte sich in dir das Elend breit DieArmut batte cun an dir ihr Schild geschlagen, gestempelt dich zum Schandfleck für die Sladt. Aus hohleu Augen schrien Not und Slagén, das Siechtum trank sich täglich in dir satt... Nun ging man d’rao, das Elend zu verpflanzen, wo es nicht so des Bürgers Auge quält, die grausen Bilder nicht so nahe vor ihm tanzen. — Und deine Tage waren auch gezählt. Gabonapiac. — október 22. A körülbelül kél ponttal magasabb amerikai buzajegyzések ellenére mind a bel-, mind a külföldi készáruajánlatok változatlanok maradtak. Fehér ótengeri 73, szárított tengeri novemberre 64, májusra 66 ex Komárom. Az üzleti forgalom álíalában szűk keretekben mozgott.
