Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-21 / 125. szám
3. o’dal.. «KOMAROMI LAPOK» 1930. október 2l. ELBERT I olcsósági divatáruháza ? ! ► « H ‘01 » ! V (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben.) Felhivja a t. vásárlóközönség figyelmét női , férfi- és gyermek kötött kabát, pullower, mellény, kosztüm óriási raktárára. Úgyszintén női és férfi fehérnemű, gyöngy“ T“— úri- és női AUieSU KS Uci<t:i aiouiu--------divatcikkek, gyermekkocsik, bokavédők stb. nagy választékban. S Kisérje figyelemmel a kirakati olcsó reklámárakat ! ^ ■ áron értékesitetl, ma pedig 100 koronát is alig ér el, nem fizethet ugyanannyi adót, ez a kétszerkettőnek a tudománya. (Nagy telszés.) Nem kell a gazdának a kétszázkoronás búzaár, legyen az megint húsz korona, de minden árucikk ára szálljon le ebben az arányban. (Zajos helyeslés.) A gazdasági termelés életformáinak is meg kell változni, ha azt akarják hogy életszínvonalunk emelkedjék és gazdaságunk munkája eredményes legyen. A legerősebb segítség mégis a magunk öntudata és a szervezkedésben rejlő nagy erő, amely átsegít a válságon és ebből megerősödve fog kikerülni a magyarság. (Lelkes tapsok.) Váradv Béla nemeskossuli plébános, a Hanza alelnöke, már az első mondataiban megfogja a hallgatóság figyelmét és azt el nem ereszti, hanem állandóan fokozza. Várady szintén az önsegély hive és ezt csak a szervezkedés utján lehet fokozni. Ma nem annyira a politikára van szükség, mint gazdasági támogatásra Érdekképviselet hiányában nem vehetnek részt a jövedelemadó kivetési munkálataiban, sajnos pedig akkor nem lehetne fantasztikus számokat kihozni kataszteri holdanként állítólagos jövedelem gyanánt, mint ma. Nagyon szükségesnek tartja, hogy a gazdák a legszélesebbkörü felvilágosításokat kapják meg a magyar pártok részéről abban az irányban, hogy a közíerhelés minél igazságosabban nyerjen megoldást. Meggyőző erővel bizonyltja be a nagy magyar pénzintézet szükségét, a szövetkezeti hálózat további kiépítésének fontos feladatát, amelyeknek nagy szerepük nyitnék a hitelviszonyok feljavítása körül. A for dulatos beszéd feszüli figyelmet keltett a hallgatóság körében és az sokáig lelkesen tapsolt a szónoknak. Bartal Iván a magyar nemzeti párt dunaszerda helyi körzeti elnöke az adózás kérdésére kitérve néhány praktikus tanácsot ad a hallgatóságnak Másik megjegyzése a munkásbizlositóra vonatkozik. Ezek nagy deficitekkel dolgoznak, de a mezőgazdasági munkások után negyven százalékos haszon jut nekik, amelyet az ipari munkásokra költenek el. Az önálló mezőgazdasági munkáspénztár követelésétől nem szabad elállani. (Zajos tetszés). A kővetkező szónok AlapY Gyula dr. tartományi képviselő tolmácsolja a keresztényszociálista párt elnökének Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselőnek üdvözletét, akit halaszthatatlan teendői Danzig után Prágába szóllitolták és aki Várady Bélát küldte ki maga helyett, a párt gazdasági szakértőjét. Rövid szavakban a szónok belekapcsolódik Várady Béla előadásába és rámulat kiváló érdemeire a szövetkezeti élet kiépítése körül (lelkes éljenzés). Majd az állami költségvetésről szól hoszszasabban, amely uj terheket rak reánk, pedig a régieket sem tudjuk már elviselni. Németország, a kis Magyarország sorozatosan leszállítja a költségvetését, Görögországban törlik a katonai kiadások legnagyobb részét, a többi államok is „Ínség“ köllségvetést nyújtanak be, amikor itt a pénzügyminiszter még mindig az adók emelésére gondol Az állam milliárdokkal többet vesz be, mint á költségvetésben előirányozza, Példa erre a forgalmi adó, mely a drágulást idézte elő és az árleszállítást akadályozza az iparban. Az állami költségvetést a katonai terhek leszállításával lehetne csak egyensúlyba hozni az adómérsékléssel. Amikor a leszerelést hangoztatja minden állam, nem lehet milliárdokat elkölteni katonai kiadásokra, amikor a munkanélküliség olyan óriási mértékben növekszik. A gazdasági válság kizárólag az állam segítő eszközeivel, nagyszabású és olcsó kamaífipusu kölcsönökkel oldható meg. Prága nagybankjaiban mérhetetlen sok pénz van felhalmozva a mai válság idejében, amely íarlózkodik a kihelyezésektől és vár. A kapilalizmus ilyen kilengései (eszik drága és kéréséit árucikké a pénzt, ami a szegényebb néposztályok és főleg a munkásság érdekében nem tűrhető. Majd rátér a munkanélküliség problémáira, amelyben nem lát se hol elfogadható koncepciót. Az idei tél teherpróbája lesz az állam szo-Komáromban szombaton jelentek meg az üzleti nyitási és zárási órákra vonatkozó rendelkezések plakátjai, amelyeket a járási hivatal bocsátott ki, amely végül is rendet akart teremteni ebben az évek óta elintézetlen kérdésben. Amennyiben feltétlenül üdvözölnünk kellene a nyitási és zárási rendelkezésnek egy megfelelő intézkedést, amely szerint a kereskedelmi alkalmazottakra is vonatkozik a nyolc órai munkatörvény, tehát szociális szempontból jelentős lehetne az elintézés, mégis a most megjelent nyitási és zárási rendelet következtében a komáromi kereskedők életében elkeseredést idézett elő, mert annak sérelmei miatt súlyos anyagi károsodások érik majd a kereskedőket, akik pedig kétségtelenül a legnagyobb adófizető alanyok. A helybeli kereskedő világban általánosan kialakult az a vélemény, hogy a most kiadott rendelkezések nem felelnek meg a még most is érvényben lévő 1913 évi 36-ik törvénycikk 8-ik paragrafusának és igy a járási hivatal által megállapított rendelkezések határozottan a törvény intenciójával is ellenkeznek. Az általános nyitási és zárási intézkedéseknek első szembetűnő sérelme a kereskedő világra az, hogy egyáltalában nincsen tekintettel a hetivásáros napokra, hétfőre és csütörtökre, amikor a falusi közönség nagyobb számban lepi el a ciális intézményeinek. Elítéli a franciaországi munkástoborzást, ahol a kiment munkásokat becsapták, ezek érdekeit nem védik meg hathatósan a külügyi kereskedelmi képviseletek. Az élelmiszerjegyekkel folytatoll kísérletezés csődjének meg kellett volna a kormányt győznie arról, hogy iít nem élelmiszersegélyekre van szükség, hanem munkára és munkaalkalmakra (Zajos helyes), van elég rossz utunk, elég felépiljellen kórházunk és is kólánk és van elég milliárdja a szociális biztosítónak és az állami alapoknak, amelyek kei nírCIT százalékot kamatoznak. Aixinger László dr. a kereszíényszociaíista párt országos főtitkára egy kormánylap izgaló címeit olvassa fel, amelyek visszatükrözik a mai sötét gazdasági hely zetet, amelyet nem is szükséges mesterségesen elsötétíteni Egy nagy válság sodrába jutottunk, amelynek enyhítésén csak most kezd a kormány — elég későn — gondolkodni. Eddig a valóságban még semmi intézkedést nem tett ellene. A népjóléti miniszter szerint 376 iparvállalat szűnt meg és 993 gyár korlátozta üzemét, ezt szociáldemokraták mondják, akiket inkább az ipar válsága érdekel Ilyenkor is megjelennek a mentő „angyalok“ és Ígérik, hogy megjavítják a gazdasági helyzetet, de nem áll ez a módjukban, mintahogy a kétszáz koronás búzaár sem jöhet vissza. Egészen nevetséges ilyen összegekkel ígérni szanálást. A magyarságnak ilyenkor nem szabad erejét szétforgácsolni, hanem ellenkezőleg azt egybe kell gyűjteni, hogy minden veszélyt, minden támadást kivédhessen egyesült erővel. (Nagy tetszés) A két óra hosszat tartó népgyülést Uhrovics Vendel dr. dunaszerdahelyi ügyvéd, a keresztényszociálista párt körzeti elnöke zárla be buzdifó szavakkal. várost és itt szerzi be szükségleteit, rendszerint akkor, amikor piaci áruival már forgalmat csinált, tehát a déli órákban, az állomásra menet. Ezzel szemben az a helyzet, hogy az üzletek csak délután kettőkor nyithatnak, hozzá még a fűszeres és egyéb élelmiszerüzletek csak fél háromkor. Természetesen ezeket a kereskedőket a jövőben súlyos károsodás fogja érni, mert a falusi vásárló közönség eddig éppen mindig a déli órákban, tizenkettő és két óra között szerezte be szükségleteit és most már ebben az időközben zárva lesznek az üzletek, pedig Komárom kereskedő világának forgalmában ez a falusi közönség, amely a hetivásár napjain látogat be a városba, fontos tényező. Hogy a fűszer meg általában az élelmiszer üzletek, vegyeskereskedések ne délután fél háromkor nyissanak ki, ez sokkal fontosabb lenne, mint az, hogy a cukrászok este kilencig maradhatnak nyitva, tehát zárórájukat egy órával meghosszabbították, (ahol pedig szintén vannak pihenésre ráutalt árusítóleányok). De téves a kiadott rendelkezésnek a csemegekereskedésekre vonatkozó külön megállapitása is, mert tisztán csemege kereskedő nincsen Komáromban, egy kis fűszer, egy kis élelmiszer mindegyik üzletben van, tehát az ugynevezet csemegekereskedők is az élelmiszer és füszerüzletekkel egyenlő elbírálásban részesitendők. Ugyancsak sérelmes a pékekre szóló nyitás reggel hat órakor, amikor már számos helyen megkezdődik a munka, s igy a munkások nem jutnak hozzá, hogy munkábamenet friss kenyeret vegyenek. Mintahogy nem tisztázza a most kiadott rendelkezés azt sem, hogy mitévők legyenek a könyv- és papír áru kereskedők. Egyes könyvkereskedés ujságárulással is foglalkozik, ami miatt eddig az üzletet a záróra időn túl is nyitva tartotta. Ha most életbelép a záróra, a könyvkereskedésekre kivétel nélkül kell annak vonatkozni, tehát tekintet nélkül arra, hogy árui-e újságot vagy sem, mert ellenkező esetben, ha az egyik n>. ■ tartja az üzletét, úgy a másik, harmadik könyv-, ill. papirkereskedőre a rendelet hátrányos. Az ujságárulás tényleg megkívánja, hogy a nyitási idő előtt és a zárási idő után — amint az újságok megérkeznek — árulják az újságot, de akkor a többi árutól teljesen független helységben, vagy mint a nagyvárosokban, akár a kapu alatt. Szintúgy vonatkozik ez számos tőzsdére, ahol kaphatók levelezőlapok, képeslapok, Írószer és sok egyéb cikk; ezek zárórája sem lehet későbben, mint a többi üzleté. Tovább is lehetne felsorolni az uj nyitási és zárási intézkedéseknek a kereskedői életre háruló számos hátrányát, amelyeket most nem részletezünk. Egészen bizonyosra vehető, hogy a nyitási és zárási rendelkezéseknek a most kiadott formája erősen megbénítja majd a kereskedők amúgy is rendkívül terhes helyzetét, s élénk visszhangra fog találni a komáromi kereskedők testületében, amely — mint halljuk — lépéseket fog tenni, hogy a járási hivatalnak a most kiadott rendelkezéseit módosítsák, annál is inkább, mert a kereskedők testületé még tavaly novemberben adott véleményezést a járási hivatalnak mindezekre a kérdésekre vonatkozóan, azonban a járási hivatal a kereskedők testületének véleményezését egyáltalában nem juttatta érvényre. A járási hivatal most az 1927. évi 125. számú törvény 2. és 3. pontja alapján állapította meg Komáromra és a járás területére vonatkoztatva a nyitási és zárási órákat „a közcsend, közerkölcsiség és a közrend“ megóvása érdekében. Hát ami a közrendet illeti, itt legalább olyan a rend, mint a köztársaság bármely városában, a „csend“ pedig legalább olyan nagy, mint ama bizonyos „walesi“ tartományban, ahol Eduárd király végigszáguldott fakó lován zárórát „szabályzó“ rendelet nélkül. Mindennek azonban nem lehet az a célja, hogy az állam legjobb adófizető alanyait még súlyosabb terhekkel gyötörjék, amilyeneket a gazdasági krízis következtében éppen eléggé visel. A komáromi kereskedők körében az az álláspont uralkodik, hogy a járási hivatal a kereskedők szorgalmazására végül is engedni fog merev álláspontjából és meg fogja találni a módját annak, hogy a mostani rendelkezést megváltoztassa nemcsak az élettelen paragrafusokra, de a valóságos életre is hivatkozva, amely szükségessé teszi, hogy Komárom város sajátságos gazdasági körülményeit is tekintetbe vegyék ennél a kérdésnél, mielőtt a kereskedőket — akik nem képesek a rendelkezés sérelmes pontjait betartani,— súlyos pénzbírságokkal büntessék, mintahogy ezt legutóbb láttuk a a pékek esetéből kifolyólag. A nyolc órai munkatörvény biztosítja az alkalmazottak törvényes munkaidejét, Az üzleti tevékenység korlátozása.
