Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-18 / 124. szám
1930 október 18. cKOMÁROMl LAPOK» 9. o'dal. A kertészkedő Jókai. Irta: Dr. Mocsz Gusztáv, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának igazgatója. (Folyt, és vége.) Hogy hosszadalmas ne legyek, még csak néhány olyan tapasztalatát közlöm, amelyek rövid, velős mondatokba foglalt és amelyeket megszívlelendő tanácsként kötött a kertészkedők lelkére. Ilyen tanácsai a következők: „Rossz talajba ne ültess jó talajból vett fát. Aid ép, egészséges fákkal akarja benépesíteni a kerljét, az nevelje maga az alanyokat magról. Használhaiallan föld nincs a kertészre nézve, csak szikes ne legyen. Soha olyan gyümölcsfáról ojióágat ne mess, amely nek gyümölcsét nem láttad a fáján. — A hernyóirtásnak egyedül gyökeres módszere a madarak védelmezése — Az olyan állatokat pedig, melyek az énekes madarakra vadásznak, pusztítani kell. — Amint meghallod, hogy öt mérföldnyi közelben valakinek a szőlőjét megrontolta a filoxera, rögtön szénkénegezd be a magad szőlőtőkéidéi.“ Ezekből az itt összezsúfolt szemelvényekből is látható, hogy Jókai szivvel-lélekkel kertész volt. Szép mondása ez is: „A kertészetnél nemcsak az az élvezet, mikor a gyümölcsöt leszedjük a fáról. Akinek nem gyönyörűség az első oltványnak rügyfakadása, akinek nem repes a szive az első virágbimbó kipattanásánál a gyümölcscsemetén, az menjen a piacra, vegye meg a kész almát s ne vesztegesse az idejét kertészkedésre.“ Ezek a szavak mutalják Jókai lelkét a leghívebben. Ezekben a szavakban valóban együtt van a költő és a kertész lelke: a poézis és a kertészet, amit az ö kedves mentora ojlolt a leikébe, mikor még kisdiák volt. Az ö hatalmas költői alkotásai mellett a közönség alig vette észre kertészeti cikkeit és jegyzeteit: korlátlanul szárnyaló fantáziáját ezekben fékezte leginkább. Mikor ezeket irta, elsősorban kertész akart lenni, de elmaradhatatlanul kedves humora itt sem hagyta cserben s ezért kertészeti cikkei sem száraz, tudományos értekezések, hanem kedves, vonzó olvasmányok, amelyekhez hasonlókat aligha tud más nemzet irodalma felmutatni. Elejétől végig tréfás hangú cikke az, amelynek a következő címet adta: „Amig a termörügyből körte lesz, vagy mennyi mindenkinek van beleszólása a szegény kertész dolgába!“ Többi cikkei, ha megcsendül is bennük a tréfa hangja, valamely komoly témát tárgyalnak. Jókait, a kertészt különösen jellemzik azok az Írásai is, amelyek-Hetven nap az ázsiai réteken. — Hadifogoly emlékek — Irta: Kőrös Imre. (Folytatás.) A ricinus első kapállása befejeződött. Megkezdtük a második kapállást, vagyis töltögetést. Erre gazdáink ismét kilovagoltak mindketten és nézték lóhátról a munkánkat sokáig. Beszélgettek egymás között az ő nyelvükön. Egyszer az öregebb testvér leszállt a lóról s elkérte tőlem a kapát. Mutatta, hogy ne úgy kapáljunk, mint eddig, mert igy nagyon sokáig fog tartani. Hanem, amint ő most megmutatja. Néztük mind, hogyan fog kapálni ben a kertészei fonfosságáról szól. Magyarországra nézve valóságos életkérdésnek tekinti a kertészei ügyét. „Mi még mindig csak játéknak, mulatságnak tartjuk a gyümölcs-, szőlő- és zöldség kertészeid, pedig a kerímüvelés nem lréfadolog. Zsenialilás, tapasztalai, kitartás, tudomány kell ahhoz... El merem mondani, hogy Magyarországon a kertészei van hivatva arra, hogy a mostani nyomorúságos agrárius állapotokat gyökeresen átalakítsa, jobbra fordítsa.“ Franciaország lebeg a szeme elölt, mely nek gyümölcsíermésél más nemzetbeliek drágán vásárolják. Franciaországban, az ország határától Parisig haladva, az utazó nem lát mást, mint szakadatlan folytonosságban kerteket, gyümölcsösöket^és veteményes földeket. Egy másik cikkében ugyanerről a témáról igy irt: „Újból és újból visszatérek arra az alliiásomra.hogy Magyarországon az agrárkérdést (inkább mizériái) csak úgy lehet megorvosolni, ha a kertész- és bortermelő-gazdaságot kifejlesztjük Ez a kéíszerkeliö négy. Több szőlőt, több kertel ültessünk, több zöldséget vessünk. Hanem hát kényelmes urak vagyunk. A magtermeléshez nem kell egyéb, mini hogy beboronáljuk a magot, a többi aztán a pap dolga, hogy imádkozzék rá esőt és jó időt kellő időben. De a kertésznek mindennap dolga van, okossággal járó doiga“. Az Uránia hasábjain alkalmam volt közönségünkkel megismertetni azokat a botanikai vonatkozásokat, amelyeket Petőfi költeményeiben nagy szeretette! alkalmazol!. Pelőfi irólársa, barálja és szellemi nagyságban úgyszólván ikertestvére, Jókai, szinte nagy szereleltel szőtte be a növényeket költői müveibe. Nehéz volna megmondani, mivé fejlődőit volna Pelőfi, ha olyan kori ért volna el, mint Jókai? Azt azonban valószínűnek mondhatjuk, hogy Petőfinek aligha lett volna türelme a kertészkedéshez. Nehéz is volna elképzelni Pelőfit olyan sokirányú és nagyíigyelmü kertészkedés közben, mint amilyet Jókai folytatott. Temperamentumuk nem egyezett. Petőfi talán szívesen fogadta volna, ha a „zord kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája“ helyén is „aranykalásszal ékes rónaság“ lenne, míg Jókai, Délfranciaország mintájára Magyarországot egy óriási nagy kertié alakította volna át. az öreg török. Minden szál növény körül húzott egy kis f ddet. Az üres helyeken pedig, ahol gazt látott, alává^ott a kapával és anélkül, hogy a földet megfordította volna, kihúzta a kapát a földből A föld utána u2y látszott, mintha műveletlen maradt volna, csak épen a növény szára körül volt felvágva rendesen Mondtuk neki, hogy nekünk teljesen mindegy; csak ő legyen megelégedve. Elkezdtük a mulatságos uj módi kapálást, de nagyon furcsán nézett ki az uj töltögetés után a tábla. Mert a gaznak csak alávágtuk a kapát és kihúztuk. Abból ugyan egy szál gaz sem pusztult volna el. Mondtuk is neki, hogy igy a föld tiszta nem lesz Azután elmentek, egy óra múlva jöttek csak vissza. De már akkor látták a dolgot és azt mondták, hogy mégis csak kapáljuk a mi módszerünk szerint, mert úgy, ha több ideig tart is, de mégis csak meg van a föld művelve Mikor elakartak menni, a starzsít magukhoz hívták és kifizették neki az eddigi bérünket; azután mindnyájunkkal lóhátról lekezeltek, elbúcsúztak és mentek hazafelé. Mindenkinek most pénze volt Az orosztól kapott 4 rubel és most megint vagy '5—6 rubelt kapott mindenki fejenkint. A pénz bírása igényeket támaszt mindenkiben, még a szegény hadifogolyban is. Hallottuk, ho.y a közelben van egy csinos hadiözvegy, aki szívesen főz hadifoglyoknak jó pénzért egy egy ebédet, vagy vacsorát. Meguntuk a férfiak által főzött ételt, asszony főzi jére vágytunk. Elhatároztuk, hogy felkeressük az orosz hadiözvegyet és a legközelebbi vasárnap nála rendelünk ebédet és vacsorát. Elküldtük hozzá az öreg starzsit, hogy beszélje meg vele a menüt; húsíeves, sülthús és tészta legyen az ebéd, ami marad az legyen a vacsora. Nem lakott messze az orosz hadiözvegy; 5 kilométerre volt a tanyája a mienktől, gyönyörű rizstáblák, buja mezők között, gyümölcsfákkal körülvett kis tanyája volt, ahogy küldöncünk elmesélte ; meg is kötötte vele az egyezséget. jNyocan vállalkoztunk, hogy eszünk a szép aszszonynál, mert, amint értesültünk formás, csinos móléit özvegy volt. Alig vártuk a vasárnapot; u?y voltunk, mint mikor a gyermekek várnak valami jónak ígérkező családi ünnepélyre, akkor ugyanis jobb falatok kerülnek az asztalra. És éppen az is volt a vágyunk, hogy legalább egyszer már fehér abroszszal leterített asztal köré ülhessünk; három éve annak, hogy ebben nem volt részünk. A lágerekben a prices vo t a fekvőhelyünk, ugyanaz volt az ebédlő asztalunk és ülőhelyünk is. Végre eljött a vasárnap. Felöltöztünk ünnepélyesen, a batyuban eltett jobbik ruhába, megborotváikoztünk s tisztán, szépen kihúzva magunkat, amennyire egy hadifogolynak lehetett s tizenegy órakor útnak indultunk az orosz családi tűzhely felé. Tizenkét óra sem volt mire az egyenes, szép dülőuiakon megérkeztünk a magános hadiözvegy tanyájára. Csakugyan szép volt itt minden. A gyümölcsfáktól és jól gondozott konyhakertfől körülvett, fehérre meszelt, csinos kis házikó barátságosan integetett felénk. Mintha mondta volna: „Jertek ti me?fáradt számkivetett bujdosók, élő halottak; pihenjetek meg itt, hogy testetek és telketek megpihenés után, tovább bírja a szenvedéseket, melyek még ezután várakoznak reátok!“ (Folytatjuk.) A zsidóság eloszlása a világon. Egy Statisztikai Szemle nemrég megjelent számában Sibelka-Perleberg Arim- érdekes cikket irt a zsidóságnak a földkerekségen való eloszlásáról, elhelyezkedéséről. Ä Sinai pusztában tartott első népszámlálás adataiból következtetve Kr. e. 1200 körül a zsidók száma egy és negyedmillió. Kétszáz évvel később 1 millió 300 ezer emberre mondják Dáezek a számok, mint később Josephus vid hadseregét. Természetes, hogy úgy Flávius adatai túlzottak. A Krisztus előtti VI. és VII. század folyamán megkezdődik a szétszóródás, aminek eredményeképen már időszámításunk kezdetén a Földközi tenger partvidékein elszórva éltek zsidók. A római birodalom terjeszkedésével együtt eljutottak az akkor ismert világ minden részébe. Ázsiában túlnyomó részük a nyugati vidékeken. (Szíria, Palesztina, Kisázsia) él: — összes számuk félmillió. Afrikában, az északi parlszcgélyen van a gócpontjuk. — Számuk félmillió. — Európában az ibériai félsziget volt a gócpontjuk. — Midőn azonban 1492-ben és 1496-ban elűzték őket, egyrészük Hollandiába, majd tovább Angliába ment, másré-12 ARGENTINJA BRAZ .IA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLIVIA, CHILE, PERU és CUBA A két hatalmas motoroshajó ALCANTAR.% ASTURIAS 32 000 tonna tartalom, 22.000 reg. tonna) Elismerten kitűnő konyha. — Kényelmes elszállásolás Mindenn rműíelvilágositást ad ROYAL MAIL LINE Praha II., Hybernská 24/3. sziik a rajna mellékére és onnan dél felé a balkánra szivárgott; ismét mások Itáliába és onnan a keleti Balkánra és Kisázsiába vonultak. A nyugati zsidóság centruma Frankhon volt. A keresztes háborúk kora alatt kitiltás érte őket. Ekkor Németországon át Lengyelországba mentek, részben pedig a Balkán felé. — Zsiginond király alatt még éltek Budán francia eredetű zsidók. A korlátozások megszűnése a Bourbonok visszatérésével állt be. A legnagyobb tartálya az európai zsidóságnak Lengyelország. Az ittélő zsidók főleg a kisiparban helyezkedtek el. Minthogy roppantul elszaporodtak, a kapitalizmus és nagyipar felépítése teljes proletarizálódáshoz vezetett, a minek következtében erős volt köztük a kivándorlás. Romániában és Olaszországban hasonló a helyzet. A magyarországi zsidóságnak aránytalanul kedvezőbb helyzete voll a századok folyamán. mint nyugateurópai hitsorsosaiknak. Számuknak legerősebb növekedése a XIX. század folyamán állott be. ugyanakkor társadalmi és politikai téren is előretörtek. A középeurópai zsidóság más két fontos pozíciója Becs és Prága. A zsidóság részére igen nagy vonzó erő volt a XIV. század folyamán Amerika. A század első éveiben számuk csak 3000 volt, az utóbbi években pedig már elérte az egymilliót. Tehát még az össznépesség példátlan szaporodásánál is gyorsabb tempót mutat s bár a XX. század háborús évei alait az ismert akadályok miatt megcsappant a bevándorlás, szaporodásuk az össznépesség gyarapodását még mindig meghaladta. A zsidóságnak jelenleg két súlypontja van: az egyik Közép- és Keleleurópában, a másik Északamerikában. Az utóbbi erősen megnövekedett az újabb időkben. A világ összzsidóságának száma megközelítőleg tizenötmillióra telelő. Ennek 65 százaléka, tehát közel :étharmada él Európában, 30 százaiéul pedig Amerikában. Európa lakoságának 1.84 százaléka zsidó. Ameri-. :ában ez az arány 2.96 százalék. Csak 10 percet ha áldoz idejéből, meg fog róla győződni, hogy a legújabb férfi szöveteket, női szöveteket, selymeket, bársonyokat, pargelokat, vászonárukaf és a szakmába vágó összes cikkeket hihetetlen olcsó árakért alkalma nyílik beszerezni Gerő Vilmos czégnél Komárom, Nádor-u. 36. Bejárat a kapu alatl. 682
