Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-16 / 123. szám
2. oldal. (KOMÁROMI LAPOK» 1930. október 16. 3 ok Férfi- és női divatárúk szövőit- és kötöttáruk szinténleszállilott árban áruháza Komárom, Nádor u. 25. (Az Otthon kávéházzal szemben) miatt árusítja az alanti cég a női- és leányka téli kabátokat oly bámulatos olcsó árban: 1 Mert túlzottan nagy a raktár 2. Mert rosszak az üzleti viszonyok 3. Mert nagy pénzhiány van és igy alkalmat nyújt mindenkinek, hogy ] kevés pénzért is már jó és elegáns kabáthoz jusson. 6í5| m l W »m fényűzés nyomaival találkozunk Be széde végén fölhívta a szónok a magyar közvéleményt a gazdasági ön védelmi harcra való szervezkedésre és kijelentette, hogy a két magyar testvérpárt karöltve és rendíthetetlen szövetségben akarja végigharcolni ezt a harcot. Az elhangzott beszédek nagy tetszéssel találkoztak és mély hatást váltottak ki a hallgatóság leikéből. Ugyancsak vasárnap zajlott le Szencen is a magyar pártok közös népgyűlése, amelyen az egész járás magyarságából több ezeren vettek részt. A népgyüiésen először Böhm. Rudolf keresztényszocialista szenátor mondott nagy beszédet, amelyben a magyarságnak a köztársaságban való súlyos he-lyi&íévéi foglalkozott és beszélt az általános gazdasági válságról, amelynek rettenetes hatása világnyomort idézett elő. Majd a költségvetésről beszélt és megjegyezte, hogy a kormány a hadseregre két miliiárdot költ évenként, pedig a nagyarányú fegyverkezésre egy olyan béfceúllamban, mint amilyen Benes szerint Csehszlovákia, semmi szükség sincsen. A gazdasági válságon szerinte takarékossággal, gazdasági szervezkedéssel és a mezőgazdaságnak nyújtandó olcsó kölcsönökkel lehet segíteni. Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor közvetlen hangú lelkes beszédében különösen kiemelte a magyar pártok és a magyar gazdasági szervek együttműködésének fontosságát, melyek egyedüli biztosítékai az itteni árvaságra jutott magyarság fönmaradásának. Ebben a nemzet mentő munkában nagy feladat és felelősség hárul a magyar nőkre és magyar anyákra. Nekik kell a zsenge szivekbe beleplántálni a fajszeretetet és megmenteni a rosszul iskolázott, ferde nézetekkel ámitott fiatal nemzedéket, jövőnk zálogát a szebb, a boldogabb magyar jövendőnek. Váraáy Béla kossuthi és Csaposs Géza senkői plébánosok beszéltek még lelkesen az egybegyült magyarságnak Nagyszabású gyűlések voltak még Garamsallón, Zselizen és Csata községben.E helyeken az impozáns számban egybegyüit magyarság előtt Ho lota János dr. magyar nemzeti párti képviselő, Alapy Gyula dr. tartománygyülési képviselő, ifj. Koczor Gyula magyar nemzeti párti kerületi elnök, Turchányi Imre dr. érsekujvári ügyvéd, Klain Ödön dr. és Varga István mondottak nagy hatást keltő beszédeket. Egy komáromi munkás őszinte beszámolója a Franciaországba kivándorolt munkások sorsáról. A Franciaországba kivándorolt komáromi munkás nehéz sorsával már többször foglalkoztunk, mindannyiszor megiríuk, hogy a munkások leveleikben sanyarú sorsról panaszkodnak. Ennek élő bizonyságául ma megjelent szerkesztőségünkben Kiss Benjamin, huszonkilenc éves komáromi volt puskaműves, aki az augusztus negyediki, első transzportnak volt a komáromi vezetője. Kiss Benjáminnak aránylag elég előnyös szerződése volt a francia társasággal, annál is inkább, mert a szerződésen kívül külön megbízólevélben ígérték, hogy a komáromi csoport vezelöje marad Franciaországban is. Mindezek ellenére Kiss Benjámin a napokban Franciaországból visszaérkezelt Komáromba, Sorsáról és társainak sorsáról azonban beszéljen maga Kiss Benjámin, akit egyut tál megkértek a vele egy gazdaságban dolgozó munkástársai is, hogy itthon járjon közre az érdekükben, — Touleba megérkezve — mondta Kiss Benjámin — transzportunkat egy táborban elhelyezlek, ahol katonasággal őriztetlek bennünket addig, amig az oliások, az utlevélügyek és a szerződések el nem intéződlek. Ezekből a szerződésekből, amelyeket Komáromban irtunk alá önként, és amelyeket Touleban osztottak azután ki, már megállapíthattuk, hogy félrevezetlek bennünket, mert a szerződés, amit itt kézhezkaptunk egészen máskép szólott, mint ahogyan Komáromban velünk megismerteüék Touleból azulán egy csoportban, de már elosztva mentünk újra az állomásra vissza, ahol külön vonatba bepréseltek és ezzel a vonattal mentünk Parisig, ahol a vásárt megtarlotlák. Párisban kiszálltunk a vonalból, bennünket: 486 emberi leállilollak egy térségre. és jöltek a gazdák munkaerőt keresni. Itt aztán a gazdák választása szerint szétszaggattak bennünket és Franciaország legkülönbözőbb részeibe helyeztek el. Én Chantille-be kerültem egyedül a komáromiak közül, több szlovák munkással és még egy magyar, gömörmegyei származású társammal. Szerződésileg arra is voltunk biztosítva, hogy maximálisan napi iiz órai munkaidőnk lesz, azonkívül túlóránként 2 frank 50 centimet kapunk, de természetesen ez csak Ígéret maradt. Hamarosan kiderült, hogy naponta tizennégy órát kellett dolgoznunk, de kiderült az is, hogy rendes lakás helyeit istállóban és padlásokon szállásoltak el bennünket, ahol az egerektől nem lehetett éjjel aludni. Ugyancsak megigárlék, ha nem bírjuk a francia ételeket, saját magunk állíthatunk fel konyhát, természetesen erről sem tehetett szó azután, igy megtörtént, hogy a nehéz munka után legtöbbször éhesen ma radtunk, mert nekünk, a mi gyomrunknak sok ételünk ehetetlen volt. Miután betegsegétyzö intézmény nincsen Franciaországban, a földmunkások részére betegség esetén a gazdának fél fizetést és kosztol kellett volna adni, erre azonban a gazda szintén nem volt hajlandó. Én néhány nap után a túlterhelt munka következtében megbetegediem, eladtam egy öltöny ruhámat és Párisba utaztam, ahol a csehszlovák konzulátuson kértem segítséget, mert a szerződésben ki volt kötve, hogy ha az egyik munkahely nem megfelelő, úgy másik gazdaságba helyezhető el a kivándorló munkás Ezt a kikötést azonban már Franciaországban szintén nem vették ludomásul. A bennünket idehozó gabonaszindikálusnak tudomása volt arról, hogy az a gazdaság, ahová engem is beosztottak, a Monsieur Beuriceur-féie gazdaság munkásaival teljesen embertelenül bánik, munkásait nem fizeti, és igy nem lenne szabad, hogy a szindikátus még egyszer embereket adjon oda A párisi csehszlovák konzulátuson azt mondták, hogy ók nem lehelnek semmit, maradjak Chanlilleban. Én azonban a párisi csehszlovák kövelségnek ezt a tanácsát már nem fogadtam meg, mert teljesen kilátástalannak tartót tam. Azt a néhány holmit, ami még megmaradt a csomagomban, eladtam és a pénzen Belgiumba utaztam Brüsszelbe megérkezve első dolgom volt a csehszlovák követséget fel keresni, hogy hazautazásra pénzbeli támogatást kérjek. Itt azonban azt a választ kaptam egy Benes nevezetű urfól, hogy csak egy öreg brüsszeli villamosjegyet adhat, ha azzal el tudok utazni Komáromig, akkor szívesen segít rajtam de másféle segélyben nem részesíthet. Ezután nem volt mást tennem, mint felmentem a magyar követségre, ahol 20 belga frankot kaptam, ami megfelel 10 csehszlovák koronának és ezzel a 20 frankkal gyalog elindultam Németország feié. Németországban három hétig kórházban voltam Achenban, ahol nagyon jó bá násmódban részesítettek. Amikor a kórházból kijöltem, kaptam egy utazási igazolványt Kölnig, Kölnben a csehszlovák konzulátus három márkával (21 csehszlovák koronával) segélyezelf, Kölnből Frankfurtba mentem, ahol a csehszlovák konzulálus újabb három márka erejéig segélyezeti, a magyar konzulátuson pedig öt márkát kaptam, úgy jöttem Regensburgig vonattal, Regensburgból azulán Passaun keresztül Linzbe érkeztem, ahol egy MFTR vontaíóhajó ingyen felveti és elhozott Becsbe Bécsből Pozsonyba hajóval érkeztem, ahonnan vonattal jöttem azután Komáromig — Itt meg kell em'itenem, hogy a többi kivándorolt munkásnak az állapota hasonlóan rossz ennél a franciaországi munkaadónál, akinél én vollam. Érdemes lenne, ha a csehszlovák hatóságok felülvizsgálnák, hogy hová lettek az emberek beosztva, és ha ilyen esetekkel állnak szemben, mint amilyen az én helyem volt, úgy azokat az embereket emeljék ki embertelen bánásmódú sorsukból. A meg nem engedett sebesség miatt súlyos szerencsétlenség ért a Rákóc2i utcán egy komáromi fiatalembert motorbiciklijével, Saját tudósítónktól. — Komárom, — október 15. Kedden este az amúgy is eléggé forgalmas Rákóczi-uicán súlyos baleset érte Szurovi Tibor belegse. gélyzői tisztviselőt, aki szerencsétlenségének önmaga volt okozója, mert — mint megá lapították — meg nem engedett sebességgel haladt. A Rákóczi-ulcán háromnegyed hat óra tájban a Vághid felöl Sebestyén Ferenc Hajós-u'ca 3. szám alatti lakos haladt kocsijával az ul baloldalán, teljesen szabályszerűen. Vele szemben nagy sebességgel jött egy moíorkerékpár, amely az ut jobboldalán, Sebestyén kocsijával egyirányban haladó, de Sebestyén kocsijánál pár lépéssel előbb haladó kocsinak kerekeit súrolta, amikor ki akart térni Sebestyén kocsija elől, majd hirtelen jobbra rándulva a kerékpár, beleütközött St bestyén kocsijába olymódon, hogy a lónak hátsó lábát megsértette és az első kerékbe ülközöit, ami által a kerékpár felborult és a rajta ülő Szurovi Tibor fejével előre bukott a kövezelre, súlyos sérülést szenvedve. Az esetről rögtön értesilehék a mentőket, de amig azok megjelentek a helyszínen, Szurovit egy másik autón beszállították a kórházba, ahol megállapították, hogy súlyos koponyacsonltörést szenvedett. Szurovi állapota súlyos, bár remény van az életbenmaradásához. A rendőrség a szerencsétlenség ügyében megindította a nyomozást annak ki. derítésére, hogy a szerencsétlenségért terhel-e valakit felelősség.
