Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-11 / 121. szám
1930 október 11. «KOMAROMI LAPOK» 11. olda). Mire megy el Doumergue francia köztársasági elnök Mennyiből és hogyan él a francia elnök? x Intimitások, történelmi anekdoták a francia köztársaság fejeinek életéről, passzióriól és haláláról Az is baj, ha az elnök túlságosan szereli a családját Utóda, Grévy botránynak esett áldozatul. Túlságosan szerette a családját, az Elysée-palotába költöztette a leányát és ami még nagyobb hiba Volt, vejét, egy dúsgazdag amerikai businessmant is. A vő, Mr. Wilson, apósa révén bekerült a francia politikai életbe, pénzügyi államtitkár lett és nagyon népszerűtlen. Hogy javítson a népszerűségén, állítólag túlságosan könnyen ígérgette szóban és levelekben az állami kitüntetéseket, éspedig a kitüntetésre nem éppen érdemes férfiaknak és ami a bajt okozta, a nőknek is. Egy ilyen hölgyhöz írott leveléből keletkezett a botrány. Wilsont azzal vádolták, hogy. árusítja a kitüntetéseket, ami az amerikai hatalmas vagyona miatt ugyan gyenge vád volt, de mégis annyira megijesztette Wilsont, hogy ellopatta a levelet és egy másikat, de nem kompromittáló tartalmút tétetett a helyére. Ezzel rendben is lett volna minden, ha az asszony ügyvédje fel nem fedezi, hogy az ellopott hetyébe csent levél papirosa, amelyet éppúgy, mint az eredetit, í866-ból dátumozott Wilson, 1887- es vízjegyű. A csalás ezzel beigazolást nyert, a botrány magával rántotta a szerencsétlen elnököt is, akinek pedig rokonai túlzott szeretetén kívül semmi egyebet sem róhattak hibájául. Grévy utódját, Sadi-Carno-t meggyilkolták. Casimir Perriernek pedig azért kellett mennie 6 hónapi elnökősködés után, mert túlságosan gazdag volt s mint ilyen, szálka a baloldal szemében. Utóda Félix Faure, aki egész alacsony sorsból küzdötte fel magát az elnöki méltóságig, 4 évi hivataloskodás után meghalt. Mint tehát látható, az elnöki székhez Franciaországban sok vér és szenvedés tapad. Ennek dacára minden elnökválasztáskor éppen elegendő pályázó van, hogy nagy küzdelem folyjék a választás körül. Nem utolsó állás az elnökség, fizetés is jár vele szépen, amiből egyes elnökök vagyont is gyűjtöttek. Grévyről például azt mesélték, hogy olyan szerényen élt az Elyséeben, hogy házakat vett abból. amit elnöki fizetéséből megtakarított, Éppen ezért utóda, Carnot, noha szegény ember volt, kötelességének tartotta, hogy elköltse az egész elnöki fizetését és még szerény magánvagyonának nagy részét is rááldozza a tömérdek reprezentációra. Falliéres már ismét megtakarított a háború előtti 1,200.000 frankos elnöki fizetéséből. Poincaré azonban ráfizetett az elnökségre a háború alatt, szerencsére volt neki miből. Háború után a frank elértéktelenedése miatt felemelték az elnöki fizetést évi 2,000.000 frankra. De ez sem volt elegendő és így 1928-ban megtoldollák újabb 1,600.000 frankkal. így ma az elnök fizetése 3,600.000 frank. Ez azonban csak látszólag nagy összeg, de ha •meggondoljuk, hogy ebből az elnök kereseti és egyéb adó címén lead az államnak circa 400.000 frankot (mert Franciaországban az elnök éppúgy fizet adót elnöki fizetése után, mint minden más polgár a keresete után). Sőt ezenkívül Doumergue elnök még 2ő<Vo agglegényadó pótlékot - is fizet és hogy továbbá a puszta palotán kívül az állam semmi egyébbel nem járul az elnöki adminisztrációs költséghez, beláthatjuk, hogy bizony jó gazdának kell lenni az elnöknek, hogy a maradék pénzből még reprezentációra is jusson. Egyedül a palota személyzete és az elnökség tisztviselői karának fizetése közel 500.000 frankjába kerül Mr. Doumerguenek. Ezenkívül pedig évente háromszor nagy fogadóestélyeket kell adnia. Párizsba érkező notabilitásokat ebédre, vacsorára kell meginvitálnia, de ezenfelül őt terheli minden más költség is, a legnagyobb csakúgy, mint a legkisebb, még a telefondíjakat is neki kell fizetnie, éppúgy, mint a levélpapiros árát. Az elnökök között voltak bőkezűek szerények. Az első elnök, Mr. Thiers idejében meglehetős szomorú hely volt az elnöki palota. Nem voltak előkelő vendégei, a vesztes háború után koronás fők nem igen vágyódtak az új köztársaság palotájába. A perzsa sah azután megtöri a jeget, ellátogat Párizsba és jutalmul a hálás franciák olyan ünnepségekben részesítik, amilyenben még ez a nagy fényhez és pompához szokott keleti uralkodó sem látott soha. Erre az alkalomra átalakították az Elysée egy részét, több ezer vendég befogadására alkalmas dísztermet építettekés ettől fogva gyakoriak voltak a nagy ünnepségek Mac-Mahon egész elnöksége alatt. A billiárd és a kacsa Grévy nem szerette a vendégeket. Két szenvedélye volt csupán: a billiárd és Bébe, kedvenc kacsája. Szerényen élt, hajnalban kelt és este 10 órakor már ágyban volt. A kötelező fogadtatásokon, dinéken és bálokon kívül, amelyeken ruhája clegánciájára semmit sem adott, ritkán látott vendégeket. Carnot annál jobban kitett magáért. Két nagy bált adott évenként, amelyekre 10.000 embert hívott meg és mert ennyi ember számára kicsinyek voltak • az Elysée hatalmas termei, építtetett a saját tervei szerint egy gigászi termet, ahol még ennyi vendégnek sem kellett szorongania. Nála napirenden voltak a garden-partik, a dinék, az Elysée semmiben sem maradt el fényében és pompájában a királyi udvarok mögött. De még rajta is túltett Felix F'aure, aki legjobban értett a reprezentáláshoz és szavahihető tanuk szerint, amikor II. Miklós cárt és cárnét látta vendégül a francia főváros, az elnök egyszerű redingotjában legalább olyan tiszteletreméltó jelenség voll, mint a cár fényes uniformisában. Loubet ellénsége volt a pompának mégis megtartotta a Felix Faure teremtette nívót, ő látta a legtöbb uralkodót vendégül. VII. Edward kétszer is vendégeskedett nála és rajtakívül még az olasz, svéd és a spanyol királyok, meg a tuniszi bej is megfordult az Elyséeben. Poincaré vendéglátó kedvét kissé megrontotta a háború. Igv is többször vendégül látta György angol királyt a királynéval együtt, aminthogy ő maga is többizben volt vendége az angol uralkodónak. Utódai még mindig érzik a háború következményeit és bár gyakoriak még ma is az előkelő vendégek, különösebb pompára nem telik a csökkent értékű frankkal fizetett köztársasági elnöknek. Különben is M. Doumergue maga nem vagyonos ember. Van ugyan egy kis birtoka Dél-Franciaországban. de ez igen csekély jövekelmel hajt csak. Doumergue elnök életmódja Szerencsére nem is szereti a pompát és így olyan nagy fogadások, mint valaha voltak, nincsenek is az Elyséeben. Doumergue elnök szerényen él. Reggel 6 órakor kel, másfélórás gyalogsétát tesz a városba, azután elolvassa az újságait, valamennyi francia és néhány angol, amerikai lapot, azután pedig, ha nincsen az napra semmi előírt szoborfelavatás, szemle vagy más etikettszerű elnöki funkció, akkor audenciákkal telik a délelőtt je, sőt a délutánok nagy része is. A mostani elnök sokat érintkezik politikusokkal, hisz alaposan kell ismernie minden pillanatban a helyzetet, hátha új krízist kell megoldani egy bölcsen kiválasztott miniszterelnök segítségével. Az elnök érintkezik is állandóan valamennyi párt tagjaival. A miniszterelnök kijelölése a legsúlyosabb probléma. Az elnök feladatát nem könynyíti meg az alkotmány, neki nem feltétlen kell a többség vezérét korát! mányalakítással megbíznia, hiszen nagyon ritka is a tisztán felismerhető többségi párt és ennek egyhangúlag elismert vezére a francia parlamentben. Az elnöknek jó szeizmográfra van szüksége, hogy az alkalmas embert választhassa ki, akinek sikerül majd többségei kapnia a parlamentben. Ezek a megbeszélések legtöbbnyire intim ebédeken és vacsorákon folynak, ahova két, három, esetleg több, de maximum 10—12 vendég hivatalos. A nagy fogadtatások egyike a kamara és szenátus tagjainak szól. Egy másik dinére minden esztendőben a diplomáviai kar hivatalos az elnökhöz. Január 1-én pedig dezsönére hivatalosak hozzá a miniszterek és a magas állami tisztviselők. A nagy fogadások A vacsorákon rendszerint 16—180 vendég jelenik meg. Vacsora után azonban nagy fogadtatás van, amelyre 3000-nél többen is kapnak meghívót. Ezeknek az estéknek a programját meglehetősen egyhangúlag, természetesen az elnöki etikett szabályozza, noha M: Doumergue nem ragaszkodik túl mereven ehhez az etiketthez már csadk azért sem, mert jól emlékszik ma is első keserves találkozására az elnöki protokollal. 19 éves korában teljesüIL régi vágya és egy képviselő ismerőse révén meghívót kapott az elnök estélyére. Boldog volt, de csak rövid ideig, amíg meg nem tudta, hogy oda csak frakkban lehet menni. Neki pedig nem volt frakkja. így hát egyideig még várnia kellett, amíg bejuthatott az elnöki fogadóestélyre. M. Doumergue igen rendszeres ember, közmondásosan pontos mindenben, nemcsak hivatalos teendőiben, de magánéletében is. Pont 12 óra 30 perckor dezsőnézik, mindennap és ugyancsak pontban 7 óra 30 perckor dinézik. 10 órakor már ágyban van, bármily izgalmasak is a politikai események. Még 1926-ban, a nagy frankomlás idején is, ami pedig igen sok nyugtalanságot okozott az elnöknek, M. Doumergue 10 órakor már ágyban volt minden este és nem virrasztóit át egyetlen éjszakát sem. Szabadidejében olvas az elnök, főleg történelmi munkákat, franciákat és külföldit egyaránt; színházba ritkán jár, nem szeret éjszakázni, de mert zenerajongó, három hatalmas rádiókészülékkel és egy egészen különleges grámofónnal pótolja házilag a koncerteket. így, ilyen szerény életmód mellett még talán neki is sikerülne valamit megtakarítani a fizetéséből, ha nem volna ennek a szenvedélytelen elnöknek egyetlen szenvedélye: a jótékonyság. Erre megy el az, amit saját személyen megtakarít. CEMENT-C5ÉREP § I Sayat ffms*- iimenjrv cement cserepOn/i minőségéért' r a/Jöjjek a leqmesst ebb - menőfe/e/őtsegeé . FAGYÁLLÓ. VÍZHATLAN tra /amm/ q* ehetett eserepgoe/ szemben KŐNN/Ű SÜL/U /oor ős /> ómen fej Je főt b/zfosié TETSZETD5 KÍVÍTEL ÖLC5D ÁRI harmad: Árverési hirdetmény. Néhai Stettner Zsuzsanna és néhai Beszédes Ferenc tulajdonát ktpező komárnoi Deák Ferenc u. 15. alatti ház és beltelek 171.4 négyétől kiterjedésben 1930 október 13 án, délután fé! 4 Órakor dr. Basilides Barna közjegyző irodájában megtartandó nyilvános árverésen 50,000 Ke kikiáltási ár mellett el fog adatni. A ház legnagyobb része s az egész télek azonnal elfoglalható. A feltételek nevezett közjegyzőnél megtekinthetők. Kotnárno, 1930. szept. 27. 783 Az örökösök. pénze?
