Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-07-12 / 82. szám
2. oldal. «KOMAROMI LAPOK» ^>99 m AlßSi ,T\ olcsósági divatárubáza. (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben ) Harisnya klinika. Törv. védett láthatatlan javítás és fejelés. Kis hibák 3 Ke, nagy hibákkal 4 Ke, ujíejelés 8 Ke. Dús választék úri és női divatcikkekben, fehérnemű, ernyő, zsebkendők stb. Fürdőcikkek és nyári áruk leszállított árban. Sport és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári árban. latra és ha csak van valamilyen méltányossági ok, a folyamodó megkapja a kért állampolgárságot. Slávik dr. kijelentette, hogy az általa ősszel benyújtandó uj állampolgársági törvényt az unifikációs minisztériummal együtt készítették el, részben azért, hogy az állampolgárság megszerzésével az illetőség megszerzése is megkönnyebbüljön részben azért, hogy az uj állampol-gársági törvény valamennyi lehető esetet felkaroljon és ne legyen többé szükség az állampolgársági törvény novellájára Slávik dr. kije-lenlelte, hoqy az állampolgársági ügyek kezelésénél minden kiküszöbölhető bürokratizmust meg fognak szüntetni. Az állami munkáktól többszáz munkást elbocsátottak A munkáknál a cseh szocialista párthoz csatlakozók a helyzet urai Az angol Labour 'Party a szociáldemokraták kongreszusán A csehszlovák szociáldemokraták szeptemberben Prágában pártkongresszust tartanak, amelyre a Právo Lidu szoedem lap Párizsból nyert értesülése szerint, igen sok külföldi delegátus fog érkezni. Hir szerint különösen jelentős képviselettel vesz részt a kongresszuson az angol Labour — julius 10, Prágai jelentés szerint a Tisková kancellár Slovenska prágai szerkesztője beszélt Slávik György dr. belügyminiszterrel aki az állampolgársági kérdésről nyilatkozott. Slávik dr. kijelentette, hogy véleménye szerint nem lehet ismét olyan törvényt letö alá hozni, amely újra csak egyegy érdekelt réteg állampolgársági ügyének megoldását könnyítené meg. A belügyminisztériumban jelenleg permanens Jmunka folyik, feldol-Sózzák a hátralékos és azonnal eérkező kérvényeket, amelyekben Party, amelynek delegációjában az angol kormány egyik tagja nagyszámú képviselő, köztük több külpolitikai szakférfiú fog résztvenni. Nagyon valószínű, hogy a kongreszszuson a szomszédos államok szociáldemokrata párlj ainak kiküldöttein kivül a francia és spanyol szocialisták delegátusai is részlvesznek. állampolgárságért folyamodnak A belügyminiszter szerint 1929. nyarától kezdve havonta 500 —600 állampolgársági kérvény fut be, ami már lényegesen kevesebb az eddiginél. A belügyminisztériumban havonta 3000—5000 állampolgársági ügyet intéznek el, ezek között Igen kevés az olyan folyamodó, akit végleg elutasítanak. Minden állampolgársági ügy, mielőtt döntenek benne, a belügyminiszterhez kerül felülvizsgá-A munkanélküliség fél és Saját tudósítónktól. Májusban valóságos küldöttség’rohamok sürgették a komáromi tűrhetetlen munkanélküliség állami rendezését. Végre nagy nehezen megindult az állami munka az I. számú várerőd körül, ahol körülbelül négyszáz munkanélküli helyezkedett el. A munka azonban nem tartott sokáig és közben a jelentkezőket alapos vizsgálat alá vették, főleg a pártokhoz való tartozás szerint. A munka hírére rengeteg idegen munkás is érkezett Komáromba és az itt élő munkásoknak csinált konkurrenciát, holott a régi elv az, hogy mindenütt a helyi munkások elsőbbségben vannak az idegenek felett. Ezek az idegenből jött munkások azonban a történelmi országokból és Szlovenszkó északi részeiből érkeztek és egyszerre előnyük lett az idevaló magyar munkások felett. A hét folyamán az első számú várerődnél dolgozó munkások közül kétszáznál is többet bocsátottak el, akik persze nem képesek másutt negyed megoldásai Komárom, — julius lt. elhelyezkedni. Igen érdekes, hogy az állami munkáknál nem azt vizsgálják, hogy a. munkás milyen teljesitményt végez és mennyiben felel meg a munkánál, hanem mindig azt kutatják, hogy milyen párthoz tartozik. A legtöbb munkás nem igen vall, szint, hiszen a legtöbb nem is ppli-. tizál, hanem dolgozni akar. Az ilyen , színtelen munkások azután az elbocsátandók közé kerülnek. Sokan, a benfentesebbek közül sietnek beiratkozni a nemzeti szocialisták cseh pártjába, hogy igy kenyerüket megmentsék. És ez legtöbbször sikerül is nekik. Igazán nem tudjuk, hogy ki az a. hatalom, aki azt firtatja, hogy a. munkás mely pártnak a tagja és ez a kíváncsiság tulajdonképen milyen jogcímen avatkozik be az itt élő munkásság magánügyeibe és erre ki adott felhatalmazást neki. Jó lenne ezt illetékes helyen megkérdezni. A munkásokkal szemben jótaná-Slávik György dr. belügyminiszter nyilatkozott az állampolgársági kérdésről PÉTERKE Irta: Margittal László I. Amikor kis iskolásfiú voltam, anyám mindig álnézte az Írásbeli feladatomat. Ha hibái talált benne, kijavította,megmagyarázta, ha a külső forma rendetlen volt, pacnira bukkan! rá, vagy a belük sikerültek nagyon görbére, bizony meg is dorgált. Egyik este, mikor elkészüilem a leckével és eléje iolfam a füzetemet, intett a kezével, hogy csak tegyem el, most nem nézi át. Első pillanat ban örültem ennek. Úgy is olyan szorongó érzéssel tettem eléje, mert a tenyeremmel éppen szerencsésen összemaszatoltam az Írásomat, így hát megmenekültem az összeszidástól. De ahogy az arcába néztem, elillant belőlem az öröm. Szomorú nak, fáradtnak és szenvedőnek látszott Amikor apám hazajött, öt is szomorúan fogadta és halk hangon mondott neki valamit, amitől apám úgy megijedt, hogy egészen meghökkenve, riadt arccal fordult feléje. — Ez rettenetes!... Hát már az orvosság sem segít?... Legjobb volna, ha most azonnal elhivatnám az orvost, hogy írjon valamit, valami fájdalomcsillapítót. Hisz mit csinálunk, ha éjjel újból elfog a fájdalom? De anyám nemet intett a fejével és később is makacsul kitartott amellett, hogy nincs szüksége orvosra. Félőn, remegve néztem rá. Hirtelen megjelent képzeletemben a halál leépe, nagy lepedővel a vállán és kaszával a kezében. Rettegve gondoltam arra, hogy anyám beteg és meg fog halni. Úgy elszorult a szivem, hogy ki kellett mennem a szobából, mert azt hitem, hogy rögtön sírva fakadok... II. Ahogy másnap délben az iskolában vége volt az előadásnak, gyorsan fölkaptam a cókmókomat és hazarohantam. Úgy kimerített a szaladás és az izgatottság, hogy alig volt annyi erőm, hogy fölvánszorogjak a lépcsőkön. Amikor berontottam az ajtón, épp öcsémbe, Péterkébe botlottam bele, aki selypítve rám szólt: — Anyuta beted, nem lyehet hozzá bemennyi. . — Ne mondj ilyent, tudod is te azt! — intettem le és azzal máris be akartam rohanni a szobába. Ahogy azonban kezemet a kilincsre tettem, hirtelen feltárult az ajtó és apám magas, szakállas ur kíséretében megjelent a küszöbön. Uram minden hiába!... Nincs más segítség!.. De azért nem kell félni, higyje el, hogy nincs mitől tartani... Ezt a szakállas, szigorú nézésű ur mondta apámnak. Otthagytam őket, és lopva besurrantam anyámhoz. Az ágyban feküdt és sápadt, vértelen arcán könnyek csorogtak végig. Amikor meglátott, odahívott magához, átkarolt, forró csókok özönével boritotta el az arcomat és azt kérdezte: — Jánoskám,látlak-e még holnap? Nem értettem meg, hogy mi rejtőzik a kérdése mögött, mégis mintha egyszerre valami különös fájdalom szakadt volna a bensőmre. Megvonaglottam egész testemben és strnt kezdtem... j III. Délután eljött hozzánk Anna néni, apám unokahuga és hosszasan, félrevonulva sugdolództak. Azután felöltöztettek bennünket: Péterkét és engem és apám azt mondotta, hogy most egy ideig Anna néninél lakunk majd. Olyan furcsán rémleit elöltem az egész, sehogy sem tudtam megérteni, hogy miért kell elmenni hazulról, de megkérdeznem nem lehetett. Már az ajtóban voltunk, amikor anyám még mindig nem akart elengedni bennünket. Egyre beszélt hozzánk és kedves, becéző szavakkal halmozott el bennünket. Pedig nagyon szenvedhetett, mert időközben többször is feljajdult és ilyenkor arcvonásai egészen eltorzultak. — Drága gyermekeim, látlak e még benneteket?... — tört ki belőle a kétségbeesett kérdés és to vább már nem tudta türtőztetni magát: a nagynehezen visszatartott sirás hatalmaba kerítette. Anna néni megragadta a kezünket és kituszkolt bennünket a szobából. Apám utánunk jött, kint mégegyszer elbúcsúzott tőlünk és leikemre kötötte, hogy jól viselkedjem és vigyázzak Péterkére. Lehorgasztott fejjel mentem le a lépcsőkön és csöndben, hallgatagon mentem az utcán is. Egyre csak anyámat láttam magam előtt, ahogy arcát kezébe temetve, keservesen zokogott. IV. Egyik nap egyedül maradtunk a lakásban két nnokatestvéremmel. Anna néninek ugyanis volt egy velem egykorú leánya — Olgának hívták — és egy négyéves fia. Mindkettő nagyon csintalan volt és amikor Anna néni egyedül hagyott bennünket, lármás kiáltással hívtak az ebédlőbe vonatot játszani. , A székeket lefektettük a földre, kineveztük ezt a furcsa alkotmányt vonatnak és elkezdtük tologatni az asztal körül, Olga behozott egy tölcsért, odaadta Péterkének, aki vidám trombitaszóval jelezte az indulást. Persze, éktelen lármát csaptunk, feldöntöttük a sarokban álló kis [asztalkát, mire a rajta levöftgipszí szobrok a földre hullottak és dirib! darabra törtek. # — No, most mi lesz? ... — kérdeztük egymástól rémülten. A kérdésünkre nemsokára megkaptuk a választ, mégpedig egészen kompetens helyről: Anna nénitől. Amikof belépeti a szobába mindenki menekült, amerre tudott. Olga. berohant a fürdőszobába, magaval vonszolta Peterkét, az unokaöcsém, Plstuka, kiszaladt az előszobába, csak én rekedtem, bent egyedül. Amikor Anna néni körülnézett a szobában és meglátta a rettenetes felfordulást, az edört szobrokat, az össze vissza karcolt parkénál, az összegyűrt szőnyeget, a föidrerántott és összetipori asztalterítői, olyan düh rohanta meg és olyan éktelen patáliát csapott, hogy azt hittem, a falak is összeomlanak ijediükben. — Micsoda disznóság ez?j... ordította és öklével az asztalra vágott. — Nem szégyenítiek magatokat? I ... No meyalj aiok!... Csak kerüljetek a kezembel... Hát te meg mit bámulsz itt? ... Mi?!.., — kiáltott rám és megkapva a kezemet, a sarokba lökött. — Megállj, te kölyök, ma|d ad neked az apád!... Nem szégyenled magad? ... Anyád otthon betegen fekszik, te meg tu cirkuszt csinálsz? ... Mi?! Hol van Olga?. Olga, Pisti, idegyertek, különben a hajatoknál fogva ráncigállak elő' benneteket. Nem mozdultak. — Olga, vigyázz magadra!.., Azonnal gyere ki!... Hogy semmi moccanás sem hallatszott, odament a fürdőszoba ajtajához és jól megdöngette. Csakhamar kinyin az ajtó és lassan, félve elösompolygott Olga. Anna nént egy hatalmas pofont adott neki. Akkorát csattant, hogy azt hittem, menten leesik a szöszke feje. Azonban nem esett le, sőt Olga még csak sírni sem mert, miután a néni erre az esetre elővigyázatosságból még egy pofont helyezett kilátásba-
