Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-09 / 120. szám
2. o’dal. <KOMÁROMI LAPOK» 1930. október 9. 3 ok Férfi- és női divatárúk szövött- és kötötlárúk szintén leszáilitott árban áruháza Komárom, Nádor u. 25. (Az Otthon kávéházzal szemben) miatt árusítja az alanti cég a 'női- és leányka téli kabátokat oly bámulatos olcSŐ árban: 1 Mert túlzottan nagy a raktár 2. Mert rosszak az üzleti viszonyok 3. Mert nagy pénzhiány van és így alkalmat nyújt mindenkinek, hogy j kevés pénzért lg már jó és elegáns kabáthoz jusson. 6451 i Hétfőtől kezdve nem süthetnek a pékek fehérkenyeret A kereskedelemben is csak rozskenyeret szabad forgalomba hozni Tekintet nélkül Komárom buzavidék jellegére a rozskenyértörvény betartását követeli a népélelmezési minisztérium Komárom, október 8. Hónapokkal ezelőtt ismertettük olvasóközönségünkkel az 1930. április 10-én kelt 46. számú törvényt, amelyet «rozskenyér törvény» néven tanultunk megismerni, s annak idején rámutattunk arra, hogy Komáromban 'és járásunkban, de végig Délszlovenszkón ezt a rozsevési kényszert ráerőszakolni igen nehéz s azt mondhatnánk, igen nagy áldozatot követelő feladat lesz. Amint tudjuk, a helybeli pékiparosok annak idején kérték is, hogy az évszázados buzalisztfogyasztáshoz szokott közönségünk számára tovább is buzafehérkenyeret süthessenek, hiszen nálunk a faluról városba jövő gazdaember a péktől kalácsikenyeret» kér s bizony barna kenyeret ugyan nem igen vásáról. Most azután, jó néhány hónapi bölcs hallgatás után, amelyet a közönség és az 'érdekelt malmok, pékek, de nemke yésbbé maguk a termelő gazdák is beleegyezésnek vettek, megszólalt a népélelmezési minisztérium és szigorú rendeletben utasította az alantas hatóságokat a rozskenyértörvény betartásának szigorú ellenőrzésére. A rozskenyértörvény szerint pékeknek, illetve mindazoknak, akik [kenyeret eladásra forgalomba hoznak, tehát kenyeret árusító kereskedőknek is kizárólag olyan kenyeret szabad árusítani, amely legfeljebb 10<>/o búzalisztet tartalmazó, de legalább 65o/o-ig kiőrölt rozslisztből készült. Mivel azonban ma a rozslisztben magában van legalább 10o/o búzaliszt (mert már a malomba kerülő búza kevert rozzsal), ta pékek s kereskedők által forgalomba hozandó kenyér elkészítéséhez a pék már aligha tehet külön búzalisztet, hacsak nem akarja kitenni magát annak, hogy 5000 koronáig, vagy 14 napi elzárással büntessék. A magánháztartásokra nem vonatkozik a törvény, tehát a magánháztartások bármilyen lisztből készíttethetnek kenyeret. S a magánháztartások buzakenyerét a pék jogosult megsütni. 'A kereskedők által forgalombahozott !u. n. házikenyér is csak rozskenyér lehet, mert a rozstörvény a kereskedőkre, eladókra éppenúyy vonatkozik, mint a pékekre. A törvény kifejezetten az eladásra kerülő kenyérkészítőket kötelezi a fennt említett 65°/o-os Őrlésű rozsliszt használatára. Ez a helyzet ma, s mivel a pékek és kenyeret árusító kereskedők nem akarják kitenni magukat a büntetésnek. eleget tesznek a törvény parancsának és hétfőtől kezdve, tehát október 13- tól kizárólag rozslisztből készült kenyeret fognak forgalomba hozni Ezzel a fehér buzakenyér eltűnik a péküzletekből s a boltokból és a fogyasztóközönség buzafehérkenyeret kíván. akkor a magánháztartások kénytelenek lesznek odahaza házilag azt elkészíttetni, mert a péknek nincsen többé joga (legalább is, amíg a törvény életben vanj fehérkenyeret készíteni, illetve forgalomba hozni A rozskenyértörvénynek most valószínűleg az lesz a hatása a mi buzavidékünkön, ahol a közönség a buzafehérkenvérhez volt és van szokva, hogy megszaporodik a házikenyér készítése. ha ugyan ezt a nehéz munkát a mai háziasszonyok még el tudják végezni. Nem lehetetlen, hogy a rozskenyérnek így kikényszerített fogyasztása lassan megkedvelted a búzaliszt kenyérnél sokkal táplálóbb erejű rozskenyeret s magánháztartásaink — mint az Nyugateurópában ma már régóta így van — rátérnek a pékkenyér fogyasztásra. Ha! Ha a mi derék pékjeink megmutatják, hogyan kell nem ragacsos, nem savanyú, nem keletien s nem sületlen, hanem izes, foszlós, könnyű, jól megkelt kenyeret készíteni, azt jól kisütni, ha tehát bemutatják azt a péktudományt, amelyre a komáromi közönség nem egészen jogtalanul és illetéktelenül kiváncsi. Mert mi nagyon jól emlékezünk arra az időre, amikor a komáromi u. n. Muck-féle rozskenyér valóságos csemege volt, gurmandok inyes falatja, s hire is volt ennek a kenyérnek messze vidéken, s ha fővárosi ember vetődött kis városunkba, annak is feltűnt a fővárosban sem kapható finom minőségű rozs kenyér. (Igaz, hogy el is vitte magával a sírba a készítésének titkát derék Muck Ferenc pékiparos polgártársunk, pedig kínáltak titkos receptjéért pénzt is, sőt egyik segédje egy esztendei ingyen munkát ajánlott fel neki, ha megmondja, mi az a csodaszer, vagy csodafogás, amivel azt a bizonyos rozskenyeret olyan zamatosán finomra és szinte kalácsszerűvé készítette.) De hasonlóan utánozhatatlan volt a Grosz-féle komlós-rozskenyér is. Kár hogy ennek készítését beszüntették. Sőt emlékezünk arra is, hogy a háborús kukoricalisztből is tudott ez az ügyes pékmester kenyeret készíteni. A rozsliszt megmunkálása sokkal nehezebb, mint a búzaliszté, de hát hiszen a péknek az a dolga, hogy próbálkozzék, vesződjék a szakmájában. s ne a közönséggel étesse s fizettesse meg keverési, dagasztási és sütési kísérleteit. Ha a pékek tiszta, jó minőségű rozslisztből jó kenyeret készítenek. a rozskenyér valóságos rozskenyér lesz s nem valamilyen ügyes barna keverék, ha továbbá nem kérnek a közönségtől többet, mint amenynyit a jó portékáért kérni lehet és kérni jogosak, ha nem fizettetik meg az istentudja hány kézen keresztülfutó közvetítésnek — úgy halljuk — némelyik péknél 30—í0o/o-os jutalékát a kenyeret fogyasztó közönséggel, akkor azután nem kell félni a rozskenek és a kereskedőknek a büntető expcdicióktól, amelyek a kenyértörvény szigorú ellenőrzésére bizonyára elindulnak ellenőrizni a minőségei, súlyt, a keverési százalékot, árat. stb. De fontos az is, hogy maga a közönség is ellenőrizze a vásárolt kenyeret, ne vegyen, csak attól a péktől, attól a kereskedőtől, aki a tisztességes árért tisztességes kenyeret is fog adni. aki azt árusít, amit hirdet, mert csak így remélhető, hogy a komáromi buzavidék közönsége rozskenyérfogyasztó lesz. Hogy azután mit csinál a búzát termelő gazda, meg hogy mit csinál az az áldott jó föld. amely a törvényszerkesztőket is táplálja, hogy neki is ezentúl csak rozsot szabad megérlelni, a buzamagol ki kell vetnie gyomrából, hát ez már igazán nem a mi dolgunk! Nem igaz!? A rragyaivkomáromi evangélikus egyház székházának megáldása és kápolnájának megszentelése. — október 8. Nagy örömünnepe volt szeptember 28 án Magyar Komárom evangélikus egyházának, amelynek székházát és a benne elhelyezést nyeri kápolnát ekkor áldotta meg, illetve szentelte fel Kiss István dunáninneni püspök- Az egyházközség örömében, amely összegyűjtötte a hívek seregének apraját-nagyját, városunkból is többen vettek részt és a másvallásuak is nagy számmal ünnepeltek együtt az örvendezőkkel, A 9 órai gyorsvonattal érkező főpásztort és kíséretét először A 1 a p y Gáspár kormányfőtanácsos, polgármester üdvözölte az állomáson a város egész közönsége nevében, mig az egyházközség nevében V e - t s e y Ede ny. altábornagy, egyházközségi felügyelő fogadta a püspököt A zuhogó eső ellenére is nagy sokaság gyülekezett az egyházközségi székház elé és a közönség, amelynek soraiban nemcsak a városnak, hanem a környéknek is minden számottevő tényezője ott volt felekezeti különbség nélkül csendben várta a magasztos szertartás megkezdését, Pontosan 10 órakor érkezett meg a főpásztor az egyházközség székháza elé, ahol F a d g y a s Aladár lelkész magasszárnyalásu beszéddel köszöntötte a püspököt és felkérte a szentelés szertartásának elvégzésére. Amint elhangzott a püspök válasza, egy magyar-ruhás kisleány, Jánossy Katóka lépett elő és az ifjúság tiszteletét és szeretetét kifejező kedves szavak kíséretében fehér rózsákból való hatalmas csokrot nyújtott át a főpásztornak. Magyar-ruhás iskolásleányok sorfala közt vonult a püspök és kísérete a szertartás megkezdésére a bejárathoz, miközben a leányok virágot hintettek útjára. A bejárat megáldása és a kapu felnyitásának ünnepélyes szertartása után megtörtént a bevonulás a felszentelendő kápolnába, amelynek oltára, szószéke, keresztelőkutja, orgona-harmóniuma, padjai, egész felszerelése mindenkit a lelki gyönyörűség örömével és csodálatával töltött el. A püspök bevonulása után néhány pillanat alatt zsúfolásig megtelt az uj istenháza és nyomban meg is kezdődött a felszentelés magasztos szertartása, amelyet Kiss István püspök, Balogh István esperes és F a dgyas Aladár helyi lelkész segédletével végzett. A felszentelés alkalmával, amelynél szem nem maradt szárazon, kitünően szerepelt a Prot. Nő egylet énekkara B e t h- 1 e n d y Sándor egyházi karnagy vezetésével. A püspök által történt felszentelés után az ünnepi prédikációt Draskóczy Lajos ny theol. dékán, az egyházközség volt adminisztrátora mondta. Nagy örömére szolgált az ünneplő egyházközségnek, hogy ezen a nagy napon körében üdvözölhette ősi anyaszentegyházának lelkipásztorát, Jánossy Lajos esperest, az uj államhatárral kettéválasztott régi, nagykiterjedésű fejér-komáromi esperesség utolsó vezérét, akit a magyarkomáromi híveknek és az egyházmegyének ragaszkodása és szeretete a felszentelési szertartáson az oltár mellett díszhellyel tüntetett ki. A felszentelési ünnepen az uj szentegyházat megtöltő közönség élén ott volt az egyház presbitériuma, a város tanácsa, a vármegye és a gesztesi járás s a városban,székeld valamennyi hatóság és hivatal képviselete. Ott voltak a küldöttségek élén az egyes felekeretek lelkészei, s népesebb küldöttség jelent meg a tatatóvárosi fiókegyházközség képviseletében. A felszentelést és az ünnepi istentiszteletet az egyházközség díszközgyűlése követte, amely ünnepi határozatával jegyzőkönyvében örökítette meg mindazok nevét, akik az egyházközségi székháznak és a benne elhelyezett kápolnának a felépítését lehetővé tették. A templomszentelési ünnep a résztvevők százainak lelkében maradandó nyomokat hagyott. Egy órakor a vasúti vendéglőben 60 terítékes kőzebéd fejezte be a szép ünnepélyt, amelyen sok lelkes felköszöntő hangzott el. — Pénzt oagy életeti Csallóközből, Eberhardról Pozsonyba ment nővére látogatására Mézes Sándor, ahonnét egy doboz száraz kenyeret hozott magával a baromfiak részére. Amikor Vereknyére éri, átvágolt az erdei útra. Alig haladt az erdőben, amikor két útonálló Pénzt vagy életet kiáltással reája támadt. Az egyik elölről, a másik hátulról fogta le. A szorult helyzetbe jutott Mézes megmondta, hogy neki nincs pénze. — Erre elvették tőle a dobozi abban a hüben, hogy abban valami nagy érték van Elvették kabátját, Ingéi, nyakkendőjét, aztán elmenekültek. Mézes nyomban a csendőrségre ment és megtette a följelentést. A csendőrség már nyomon van.
