Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-04 / 118. szám
1930. október 4. «KOMÁROMI LAPOK» 3. oldal. vidéket esetleg átlehetne engedni Magyarországnak.Bizonyára az elnök is ezt gondolta a párbeszédben s ezt a gondolatot teljesen nyugodtan lehet fogadni.“ Ebből a cikkből az is következtethető, hogy azok a politikai körök, amelyek e lap mögött állanak, miképen képzelik el a kölcsönösséget a két érdekelt fél részéről. Érdekes, hogy a Lidové Noviny, amely szintén a Benes* sajtóhoz tartozik, a budapesti csehszlovák követség cáfolatát olyan szöveggel közölte, amely világosan leszögezte, hogy a Masaryk elnök által föltételezett esetben Csehszlovákiának ugyanolyan kiterjedésű területet kellene kapnia, mint amennyit a Magyarország javára eszközlendö határ módosítás tartalmazna. Ezek után Magyarország valóban kiváncsi lehet, hogy mekkora területet kaphatna visssa a tőle elvett területből, amelyről azonban egyelőre nem kiván nyilatkozni a félhivatalos csehszlovák sajtó, amely az általa tervezett határrevizió esetén újabb nem szlováklakta területre aspirál.______________________________________ Katica megáján« * dékozza édesanyját. Anyukának születésnapja van. Katica nem soká töri a fejét, hogy mivel kedveskedjék neki. Kiüríti perselyét és két csomag Radiont vesz! Boldog amikor látja, hogy hogyan őrül édesanyja az ajándéknak, őszinte is ez az öröm, hisz Rádión használata által sok munkát takarít meg, mert MAG ATOL KÍMÉLJ Á RUHÁT Rendőri szakszervezetek feloszlatása. Irta: Quidam. A nyugati államok történetében nem volt példa arra, amire Siávik belügyminiszter határozta el magát, akinek — úgy látszik — komoly okai leheltek a rendőrségi szervezetek feloszlatására és vagyonuknak lefoglalására. Nagyon is nyíltan Írták meg a szociáldemokrata alapokon megszervezett államrendőri közegek lapjában Prágában, hogy miért szabotálták a felebbvatóik parancsait, vagy miért teljesitették azokat langyosan és félgőzzel, azért, mert szervezeteik vezeíői is a németellenes tüntetőkkel rokonszenveztek. Mindig óriási baj egy állam szem— Jobban emeljétek I Alul legyen a feje 1 És megkezdődött az inkvizíció. Sáli különös kis csúcsban végződő fejét kezdte hozzáverdesni a kobakomhoz. Úgy dönßött a nagyfejem, hogy majdnem beszakadt- A Sáli fejecsucsat különösen éreztem, olyan volt mint a szög. Minden hozzámverésére apró csillagok táncoltak a könnybeborult szemem előtt, de ültem, ültem, megfeszítettem a nyak izmaimat és álltam a — Sáli büntetését . . • — Kemény a tök, mi? — kérdezte néha Gundy Ferkó és csikorgatott közbe, akár Heil, az angol utazó, akit az indiánok tüskével vallattak. — Ke , , . me . . hény ... — sírta Sáli, aztán egyszerre lekókkadt a feje, meleg nyála a nyakamba csurgott és olyan nagyon élettelenné vált, hogy a fiuk ijedten dobták le a fűbe. — Te ... ez elájult .. — suttogta ijedten Szinetár Bandi. Csakugyan, elájult A társaság szétrebbent. A vörös Radeczky pedig felnyalábolta a Sáli vajdagombjait rejtő fejetlen harisnyaszárat és irányt vett a barátok rétje felé Én egy kissé szédelegve tápászkodtam fel és az artézi kutig vánszorogtam. Három örök-csapból zuhogott ott a viz. Letérdeltem és alájok tartottam a fejem, A hideg sugarak valamikép enyhitték a fájást s a belső zúgást és amikor ujjaim kitapogatták a sűrűn jelentkező daganatokat, keserves sírással indultam haza. Azaz nem is haza, hanem a nagyapához- A nagyapa aztán hideg késlappal nyomkodta le a búbokat, késő este hintón szállított haza, párnácskákba gyömöszölve agyam formáját vesztett börtönét. Csak az keserített el, hogy az utón, ölelgetése és simogatésa közben egyre igy sajnálkozott: — Szegény kis tökfejem... szegény kis tökfejem ... III. A találkozó a mi udvarunkban volt, az ősi juhar lombkalapja alatt. pontjából, ha a karhatalom politizál és ezt legutóbb a prágai tüntetések bizonyították be, ahol a rendőrség nem tudott — most már az is kiderült, hogy nem is akart — rendet csinálni és a magánvagyon védelmére kelni- Ez az áldatlan következménye annak, hogy ebben az államban mindent agyonpolitizálnak és a prágai túlpolitizált rendőrség sem állott feladata magaslatán, amikor a vaj yonbiztonság megvédéséről volt szó. Mi a belügyminiszter operáló kését igen helyeseljük, csak azt hisszük, ho» y az nem hatolt elég mélyre Azokat a reidcri alkalma Nyolcán jöttünk össze, — Sáli osztály téisai — tehát nyolc csésze kávé, tizenhat kifli és tizenhat körte várakozott a csapatra. — Nagyon csendesek és illedelmesek lej y etek fiuk! — oktatott bennünket az édesanyám s mikor Gundv Ferkóra nézett, aki lesütött szemmel ült mellettem, elmosolyodott Mert az „igazságszolgáltatási eset“ mindenkit megnevettetett, aki csak hallott róla- Anyám mosolya olyan volt, mint a selyemfátyo), csak belepte az arcát, de nem lehetett látni, hogy mit gondol a fehér homloka mögött... Szinetár Bandi sorbaállitott bennünket és elindultunk Kremsier Saliékhoz látogatóba Mert a Sáli halálos beteg volt Nem a fejbeverés miatt, amit Gundy Ferkó eszközölt az én fejem közbejöttével, azt pár nap alatt kiheverte Én is. Valami más baj volt, ma sem tudom mi, csak annyit, hogy hiába hivtak orvost Kapósból, hiába imádkozott, énekelt Kremsier bácsi pénteki gyertyafénynél, különös és soha nem hallott nyelven, sávos köpenyben hajlongva és fel-felsirva néha, Sáli csak romlott szegény, olyan pici lett, olyan sovány, oíyan pihengő, mint egy kis betev, csúnya verébfióka Két hónapja feküdt már, összefonynyadt, akár a késői egres. A navy szobát homályba varrta az októberi alkony. Sáli csöpp feje a fehér párnába fúródott. Horgas orrocskájával sűrűn szipogott levegő után, papirfehér szája mosolyogni próbált, amikor meglátott bennün két. Libasorban vonultunk be. Kutor Ferkó már az ajtóban elpityeredett és visszasomfordált. De Sáli papája visszacsalogatta. Gundy Ferkó egyszerre előlépett és igy szólt Sálihoz: — Kérlek szépen Sáli, bocsáss meg — és ezzel elvesztve winetoui természetét, sürü könnyezések között rakta fel Sáli paplanára a virágait. Sáli ijedt szemmel nézegetett körül. Talán azt hitte szegény, hogy már a ravatalon fekszik, mert Gundy zottakat, akik ezt a politikát írányito ták, nem volna szabad megtűrni az állam szolgálatában tovább és el kellene küldeni politizálni elvbarátaikhoz még pedig fegyelmi utón Mi törvénytisztelő nemzet vagyunk és minden szélsőséges kilengésnek ellenfelei. Ezért nem fojthattuk el a felett való csodálkozásunkat, hogy a rendőrség ingája megállt és állt a helyében mo2du atlanui a tüntetések alatt, smeiyet ozsonnakávéjahoz kapott Prá a jól irányzott kődobásokkaí és csörömpölő üvegszilánkokkal együtt Európa geográfiai közép pontjában. Azután ez a tüntetés nen is lehetett reánk nézve rokenszen vés, hiszen a németek ellen irányult a cseh iasiszték részérő', akik először mentek ki az utcára és ott kitünően levizsgáztak. Vájjon okos dolog e a nyolcvanmilliós német néppel szemben ez a magatartás a kis cseh nemzet szélső-Ferkó példájára valamennyien felraktuk a virágokat az ágyra. A vörös Fadeczky Jóska óriáscsokor őszirózsát és négy nagy fenyő» ailyat. Egy perc alaltSali virágpaplan alatt feküdt és csak a fejecsucsa, meg az orra horgocskája sárgáit elő Egyszerre aztán kihúzta a gyufavékony kezét és megsimogatta a fejem — Neked már nem fáj? — Nem, Salikám... — mondtam megiiletődöttem — Nekem se fájt sokáig, csak négy napig, de most mindenen fáj, a fejem is. Te, gomboltok még? — Igen — szóltam és szepegtem, Erőtlen mozdulattal újra megsimogatta a fejem. — Soha többé nem foglak csúfolni, Józsikám. 0, tudod, ha nekem is o yan szép, nagy tökfejem volna, miDt neked, bizonyosan kibírnám a betegséget, de igy, ezzel ... És olyan lemondóan biggyedt le az aisó ajka, hogy úgy is maradt Jött az orvos és mi lassan, egymásután kisomfordáltunk A konyhában a vörös Radeczky Jóska felhajtotta a gumis blúzát és kiemelte alóla a harisnyaszárat, amiben a vajdagombok csörögtek. Aztán ke serves íirással idős Kremsier Salamon nyúlbőrkereskedőhöz fordult: — Kremsier bácsi — sírta, — amikor a nyáron a Sáli fejét bevertük a Jóska fejébe és a Sáli elájult, akkor én elloptam ezt a csomó izét .. de a mama mondta, hogy ma hozzam szépen vissza. És azt is mondta a mama, hogy tessék majd beletenni a Sáli koporsó jába... És fájdalmas, bömbölő sirás torzította el vékony vörösszeplős képét. Nekem pedig egész nap a Sáli vágya zengett a szivembe, hogy ha neki is olyan szép, nagy, erős tökfeje lenne,.. IV. Már négy napja is elmúlt, ho?y eltemettük Sálit És engem még mindig üldözött az egész város ... Ha átküldték valamiért a Politzer boltba« jobbja részéről, arra könnyen meg lehet adni a választ Ez az egész nemzet nem teszi ki a nagy német nemzetnek tizedrészét, mert nincsen hétmillió sem. Másrészt ebben az államban idestova négymillió németnyelvű állampolgár él, akik nélkül nincsen ipar és nincsen kereskedelem ebben az államban. Minden negyedik polvár német Csehszlovákiában és nefeledjük el sohasem azt a történeti tényt, hogy a nyugati kultúrát a szláv népek nem maguk találták ki, hanem azt a germánoktól tanulták el, tehát a cseh ipar, művészet, kereskedelem ősi nyomai a németek felé vezetnek. Anaciona lizmus azonban nem hajlandó szentimentális történeti megállapításokra, mert az egzakt eszközökkel dolgozik. így nyíltan demonstrálni az ellen, ho»y itt németek vannak 's Prágában merészelik kulturéletüket is élni, igen veszedelmes dolo., mert a fűszeres han os nevetéssel nyomta kezembe a csomagot A Rácz asztalos, aki mindig künn gubbasztott a háza elé ácsolt padou s az öregségtől már moccanni sem tudott, mikor elhaladtam előtte, hazafelé jövet az iskolából és felismert naey okuláréja alatt — ugyancsak felkacagott A Paszternác kisasszony naponta négyszer is átjött hozzánk, összeösszesugott az anyámmal, agyonölelgetett és trillázó nevetés közben kérdezgette: — No, wie geth es dir, te vagy te kisz különösz fiú .. • — Anyácskám — kérdeztem végre az ötödik napon, — mondd kérlek, mit nevetnek ezek rajtam, akármerre megyek, rám néznek és nevetnek, tegnap is, a Rotterék előtt állott a jegyző úr meg a Salucsik bácsi, meg a tanító néni és én olyan szépen köszöntem és mégis elkezdtek hangosan nevetni.. . — Talán nem is rajtad nevettek édesem — vigasztalt az anyám, — talán valami máson. De ha valaki megmondaná neked, hogy mit nevet, válaszoljad csak azt, hogy az igazi kegyeletet, bármily külsőségekben nyilatkozik meg, a lélek diktálja . •. Jól megjegyeztem magamnak, amit édesanyám mondott, igaz ugyan, hogy nem sokat értettem belőle. Végre aztán találkoztam a Kremsier bácsival. Gyászkendő volt a nyakában és fekete kalap a fején. Mikor megpillantott, felnevetett szegény. És könnyezve me?simogatott... Tőle tudtam meg, miért nevetnek rajtam az emberek. Mert a Sáli temetése napján késő aikonyatidőn, a vörös Radeczky szerzett egy gyönyörű nagy tököt és én kivittem a szegény Sáli sirjára... Bizonyosan meglátta valaki, amikor nehéz sírással a fejfája alá helyeztem...
