Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-07-10 / 81. szám

2. oldal. «KOMAROMI LAPOK» PARASZTOK MÉLTÖSÁGOS FORRADALMA Úgy történt minden, mint a mesé­ben. Volt egyszer egy ország, Finnor­szágnak hívták. Északon feküdt, ahol a hideg uralkodik és ezer tó és fehér hó felett felivel az északi fény. Fővárosa szép, hűvös, északi város, Helsingsfors. Népe békés, öntudatos, méltóságos nép. Helsingforsban a nagyok hibásan kormányozták a népet, amely elszé­­ledve békésen élt és dolgozott az országban. A nép tudta, hogy ő az ország és a hatalom, hogy akik az élen vannak ö érte vannak vagy ö érte kell, hogy legyenek. Mivel azok arról megfeledkeztek, egy szép napon a falu felkelt és bevonult a városba. Ezeren és ezeren felhúzták az ünneplő ruhát, felkölötték a fekete­kék szalagot s mivel uj korban uj, stilszerü forradalmat kell csinálni, autókon indultak el a városba. Nem folyt vér, nem volt harci zaj, lárma, kiabálás, rombolás, nem voltak szó­noklatok és jelszavak orditozása. Erejük tudatában nyugodtan, szala­gosán, izgalmak nélkül, fölényesen megjelentek, végigsétálták a várost s mivel közben este lelt, lefeküdtek aludni a táboraikban. Döbbenetesen szép ez a hangtalan, kemény, méltóságos finn paraszt­­forradalom. A falu, örök szépségek, örök erők forrása, tudatára ébredt erejének, hatalmának és sorsának intézését a kezébe akarja venni. Szimbólikus az a mód, ahogy a paraszt bevonul a városba és sétálva forradalmat csinál Ezt igy várta, Így hitte min­denki, aki ismeri a falut, a parasztot, annak ősi méltóságát, magabfzó gőg­jét, arisztokratikus fölényességét így várta ezt, aki bízott a népben és rozzant társadalmunk megfrissitö, megformáló erejét benne látta. Eddig rendben is van minden, A falu a forradalmat csak igy csinál háttá. De vájjon miért csinálta a falu, a finn paraszt a forradalmat? Beállt a fejlődés vonalába s természetének, lényének megfelelően az emberi, az egyéni szabadságért szállottak síkra? Komoly lépése arra irányult, hogy a régi, avult béklyókkal megkötözött társadalom helyébe egy szabadabb, emberibb társadalmat teremtsen? Nem! És rettenetes ez a nemi A hírek azt mondják, hogy a bevonulás után a parasztok vezére kiáltványban megadta a programját a parasztok bevonulásának. Céljuk a közalapok megjavítása, a bizonytalan elemek­től való megtisztítása, a parlament megreformálása stb. A program egy részében azonban ilyenek is vannak: a sajtószabadság eltörlése, a gyüle­kezési szabadság megszorítása. Annak az embernek, aki bízott, hitt a falu népében, tőle várta a megújhodást, rettenetes csalódás ez. Tehát merész, impozáns lépését nem előre irányította a nép? Tehát azért jött be a városba, hogy az ember, az egyén lassan, nehezen kivivőit jogát megsemmisítse? ö. aki leg­tovább volt szolga, rab, aki szabad­ságát, életét, kenyerét, szörnyű har­cok árán, forradalmakon keresztül vivta ki, a szabadság ellen ütne tábort? A természet ölén élő, maga felett urnák csak az Istent ismerő, szabadság szerető, szabad életű paraszt önmaga ellen támadna fel? Európa parasztjának első forra­dalmi bevonulása a városba kórtünet, mely nem marad elszigetelt jelenség s jele erős, egészséges, szép em­beri élet kifejlődésének. A szunnyadó erők már fel-felcsillannak a népből és egyszer megindul a nép, hogy erejének megfelető, méltó helyét el­foglalja. De a nép csak előre léphet, vissza soha. Ulja csak a szabadság, julius 9. Berlini jelentés szerint azzal a hírrel ellentétben, hogy Kürten Péter, a düsseldorfi tömeggyilkos, vissza­vonta vallomásait, a Lokalanzeiger illetékes helyről úgy értesül, hogy A nagy cipőgyárak, valamint azok javitóhühelyeinek a versenye a kéz­­müiparosokat teljesen tönkretették. A kassai cipészipari szakosztály kez­deményezésére tartott két tiltakozó gyűlés, egy országos kongresszus végre a kormányt is megmozgatta. Hosszas feliratozás után, a leg ille­tékesebb helyről kijelentették, hogy a cipészkisipar szanálására a költségvetésben 2 millió koronát felvesznek. Ennek a kilátásba helyezett 2 millió koronának a hováforditása iránt is megtette a kassai cipészipari szak­osztály a javaslatát. Tekintettel a segély kis összegére, az volt a ja­vaslatuk, hogy ebből az összegből a cipészek termelő és értékesítő szövetke­zeteit támogassák részint gépsegélyekkel, részint ka matmentes hitellel, hogy a kőzszál­­litásokból ezek a szövetkezetek, mint a cipésziparosok legális szer­vezetei utján munkát adhassanak a teljesen keresetnélküli tagjaiknak. Azóta már ismét eltelt jó pár hó­nap, de a szanálás csak nem akar megindulni. Pedig a lábbeli kisipa­rosok helyzete ma már te jesen ka­tasztrófáiig méreteket ölt. Ezt a kis támogatást sem tudják megszerezni* Pedig mint azt mindenki tudja, kü­lönféle nem életképes fogyasztási és hitelszövetkezeteknek, egynek-egy­­nek sokkal több támogatást adtak, mint amit az összes lábbeli kisipa­rosok szanálására előirányoztak. Azok a szövetkezetek, amiket igy szanáltak, mind tönkrementek s nincs is kilátás, hogy valamit is vissza­kapjon az állam a kidobott milliók­ból. A lábbelikészitő iparosok termelő és értékesítő szövetkezetei részére nyújtandó kölcsönöknél az állam semmit sem vészit, mert hiszen a szanálási összegből vállalt közmun­az emberi nem szép kiteljesedése felé vezethet. A finn paraszt, komoly vérnélküli, fekete-kékszalagos forradalma az ezer tó kék országában a közélet meglisztitására, a bizonytalan ele­mektől való megszabadulásra irá­nyul, de nem irányulhat az emberi szabadság nehezen ktvivotl eredmé­nyei ellen, nem irányulhat önmaga ellen. Mert ha igy volna, meddő volna és halott, mely önmagától ki­múlna és aláásná a felkészülő, fel­támadó nép jövő, remélt, hitt, meg­váltó hatalmát. nincs szó a vallomások vissza­vonásáról Ennek különben sem volna jelentő­sége, mivel minden egyes gyilkos­­sági esetet a szubjektív vallomás­tételiéi szemben pontosan bizonyí­tani lehet kákra az állam feltétlenül elsőrendű fedezetet kap, hiszen az érdembe hozott keresetből elsősorban az ál­lami előleget levonják, s ha valami jut munkabér címén az egyes ta­goknak, az az ő szerencséjük lesz, de az állam semmi körülmények között sem károsodhatik. A kilátásba helyezett szanálási összeget mielőbb ki kell utalni, de nem a politikai szolgálatok jutal­mazásául, hanem úgy, hogy abból minden szövetkezet kapjon támoga­tást, tekintet nélkül arra, hogy a vezetősége, a kormány előtt kedves politikai pártnak vagy szervezetek­nek a tagja-e, mert itt ennél a kér­désnél, az éhenhalók bőrére politi­kai versenyfutást nem szabad ren­dezni. Reméljük, hogy a kormány felelős tényezői is belátják azt, hogy ezt a kérdést a régi recept szerint nem lehet elintézni, mert itt általános a nyomor, s az nem kérdezi azt, mi­lyen pártigazolványuk van a nyo­morba jutott egyes kisiparosoknak. Jöjjön a segítség, de mindjárt, mert holnap talán késő lesz! fl H1W r 1 * Szülő es tanar Irta Quidam. Komárom kisváros, de azt az idegen is könnyűszerrel állapíthatja meg, hogy kultúrintézményei, tehát elsősorban iskolái elsöranguak. Ez az oka annak, hogy itt közönség és iskola között olyan kitűnő viszony alakult, amelyre más városokban ritkán találunk példát. Ennek az oka lórészben az is, hogy az iskola soha egy percre sem veszili el kapcsolatát az élettel. Annál feltű­nőbb az olyan esel, amely az iskolai év végén történt, amikor egy szülő egyik iskola tanárával szemben röp­­cédulás nyilatkozattal lép fel, azután pedig hirlapl hirdetésben Igyekszik elhelyezni rövidre beállított torpe­dókat. A kérdés a napi szenzáció kérész éleiét nem élhette túl és fe’szinen nem marad, mert ve'jy ll\en vagy olyan formában meg­oldódik. Azonban van olyan érdeke:., hogy azzal a nyilvánosság előtt is foglalkozzunk, teljesen érdektelenül és minden elfogultság nélkül. A gimnáziumban — és minden gimnáziumban — minden esztendő­ben buknak meg gyerekek, hiszen ez a szelekció törvényéből követ­kezik. Az is bizonyos, hogy a szülő sokszor szubjektív nézőpontjából tekintve, igen sok esetben az iskola lenne ezekért a bukásokért a felelős. Ez azonban igen nehezen mutatható ki és az iskola csaknem mindig fedve van az évközben tanúsított előmenetellel, amelynek az évközi tanácskozások jegyzőkönyvében megvannak a nyomai. így tehát egy bukás körülményei nem egy­szerre állanak be és az előrelátható, de ebben az esetben a lanuló viseli a felelősségnek egész súlyát, mert a tantervben kívántaknak nem felelt meg. Megmérték több Ízben is és könnyűnek találták. A családban természetesen izgal­makat vált ki minden ilyen konfliktus, amikor a szülő egyoldalúan gyer­meke mellé áll. Amig az iskolával viszonyom volt, jó magam is néha hajlandó lettem volna a tanárral szemben különvéleményt képviselni, amitől fegyelmezettségem tartott vissza. A szülőnek a jogai közé tartozik, ha a tanár osztályozásába belenyugodni nem képes, — és ez a legritkább esetek egyike — az iskola felettes hatóságánál keresni jogorvoslatot a vélt vagy tényleges sérelmekkel szemben Ez azonban mind hivatalos útra tartozik. Ha a szülő ezzel a jogával élvagyéit, akkor nem mehet az utcára röpcé­dulákkal, mert ehhez nincsen joga. Hiszen csak egy elégtételt kaphat mindenki és senki sem tarthat szá­mot arra, hogy kivételes helyzetet biztosítson a maga számára. A röpcédulázást tehát elvben el kell Ítélnünk, mert célja nem más, mint a boszu, ez pedig nem soroz­ható a nemes indulatok közé. De más oldala is van ennek a kérdés­nek: a büntetőjogi és igen nagy kérdés, hog^ büntetőjogi utón tisz­tázható e egy tisztán pedagógiai kérdés, amelynek elbírálására sem­miféle bíróság nem lehet illetékes, csak az iskolai közigazgatás felsőbb fórumai. így, hidegen boncolva a kérdést, ezekre a megállapításokra kell eljut­nunk. A tanár nem a bírósággal szemben felelős iskolai ténykedé­seiért, hanem felettes hatóságának. Ha pedig a tanárról olyan tényeket állít egy szülő, mely azt a közmeg­vetésnek tehetné ki, a tanárnak is tudnia kell kötelességét. A tanár hivatali állásának tiltó rendelkezései szerint röpcédulával vissza nem lőhet, de a bíróság elé kell fordulnia, ami — úgy tudjuk — meg is történt. Ez az eset mindenképen sajnála­tos, mert kielégítő megoldás alig képzelhető el ezen az utón. Hiszen a bíróság nem mehet bele annak a ténynek a bírálatába, hogy a tanár igazságosan osztályozott avagy nem. Itt csak a röpcédula és hirdetés jogi következményei nyerhetnek megoldást. A ténykérdésben csak a hivatalos fórumok Illetékesek nyilat­kozni. Ebből tehát levonhatjuk a tanulságot Is. Szülő és iskola, vagy FEISZTHAMMEL B. LAJOS Kürten Péterre rábizonyították a gyilkosságokat Nem vonta vissza vallomásait Két millió koronát Ígért a kormány a cipészkisipar szanálására — de eddig még nem utalta ki az összeget Komárom, — julius 9.

Next

/
Thumbnails
Contents