Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-09-18 / 111. szám
1930. szeptember 18. «KOMAROMI LAPOK» 3. oldal. & HUNGÁRIA A RFC. pályáján folyó hó 21-én, vasárnap 3/44 órakor nemzetközi footballmérkőzés! F.C. 726 tek a szellős épület lakói. A íelépitvény a varosé volt, de a terület a katonai kincstáré, amely mindjobban szorgalmazta a városnál, hogy a pavilion lakóit helyezzék el máshová és a pavillont bontsák le. A dolognak aztán az lett a vége, hogy a város a várerődökbe helyezte el az Esterházy pavilion lakóit, úgy, hogy kedden már a bontócsákány megkezdte romboló munkáját Rövidesen eltűnik az Esterházy pavilion a föld színéről és Komárom egy régi emlékkel szegényebb lesz. A lebontásból kikerült épületanyagot: a fát, deszkát, téglát a város odaajándékozta az Esterházy pavilion volt lakóinak, akik abból valamelyik szabad területen összetákolnak egy-egy szükséglakást. Az Esterházy pavilion nagy szerepet játszott a komáromi szerelmesek életében. Amint a budapesti szerelmesek azt szokták mondani, hogy „Gyere a Horváth kertbe Budán!“ vagy hogy „Estére várom a Nemzetinél", a komáromi szerelmesek azt szokták egymásnak mondani, hogy estére gyere az Esterházy pavilion mellé. Persze ez a mondás még akkor járta, amikor a pavillonban nem laktak és esténként csend borult a környékre. Magán a pavilion falain és a a pavilion melletti padokon rengeteg komáromi kislány neve volt bevésve, rendesen a kezdőbetűk, vagy a kislány keresztneve. Itt szoktak találkozni a szerelmesek és innét indul tak karonfogva a park csendes útjaira sétálni. *"■ lAcyvL’M-Haw**- . Nagy szerepet játszott az Ester házy pavilion a régi komáromi diákéletben is. A pavilion körül jöttek össze. A négy nyitott terrasznak meg volt a mag a diákcsoportja, diákklubja, amelyek nem egyszer véres harcot vívtak egymással. A régi komáromi diák mozgalmak, játékok innét indultak ki. Itt alakultak meg a különböző játék partik, a gombozók, a labdázók, a métázók, a pilinckezők, a pandúr és a zsiványosdit játszók. Itt készítették maguk a diákok a labdát. Pompásan be tudták a szőrlabdát zsineggel kötni. Némelyik igazi művészi munka volt. Tartozunk annyival a történeti hűségnek, hogy a labdajáték, a métázás kifejlődésével párhuzamosan a közeli vaskereskedésbői rohamosan fogytak a kapa és ásó nyelek, amelyek pompás labdaütőknek bizonyultak. A kapa és az ásónyeleken kívül nagyon fogytak a bicskák és a mágnespatkók. A cég rokon gyerekei innét szerezték be szükségleteiket, persze rokoni árban: ingyen. Később már a kiterjedt gyermekrokonságra való tekintetből a cég nem is tartott bicskát és mágnes patkót. A diák élet meg nem Írott évkönyvei, annáíeseí fölemlítenek egy diák kardpárbajt is, amely az Eszterházy pavilion mellett zajlott le, Két IV. osztályos gimnazista vívta ezt a kardpárbajt négyszeri golyó, akarom mondani kardváltással. A párbajsegédek ugyanis a sértés súlyosságára való tekintettel abban állapodtak meg, hogy a párbaj addig tart, amig négy kardot össze nem törnek egymáson Az eltörött kard helyett másikat adtak a segédek a küzdőfelek kezébe. Mind a két fél erős ütést kapott, az egyik napokig fölkötve hordta a karját nem kis büszkeséggel, A kardok alatt nem kell huszársági kardokat érteni, A kardokat is házilag sajátkezüleg maguk a diákok készítették A már említett közeli vaskereskedésből került ki a nyolc kard, mint nyersanyag, vékony hordó abroncs alakjában Ezt kiegyenesítették és a markolatnak nevezett végére lécdarabot drótoztak, hogy a tenyerüket ne vágja. És ezzel készen volt a kard, amelynek nyers anyagát az említett vaskereskedés bői annyival könnyebb volt kézalatt szállítani, mert az egyik párbajozó gimnazista a cég beltagja volt. Mondanunk se kell, hogy a párbajnál nem csak segédek szerepeltek, de — gimnazistákból megtett orvosok is, akik a szintén közeli Saját íudósitónkíól. Toprongyos, százszinű rongyokba bugyoláll cigányasszonyok ődöngtek tegnap, kedden a komáromi kerületi bíróság folyosóin, éktelenül nagy ricsajt csapva. Fiatal, tizenhat, iizenhét éves cigányasszonyok, vakító fehér fogsorral, barna arccal, éjfekele hajjal, kezükben alig pár hónapos cigányrajkokat szoritva barna mellükhöz, hogy magukba szívják a szilaj szabadságot szerelő anyalejef. Maguk közt cigányul beszélnek de ludnak magyarul már a két három éves rajkók is. Adjon egy koronái! Adjon egy koronát, kenyérrel... és ezt mindenkinek eiismélelgetik a lörvényszéki folyosón. De az asszonyok lele vannak aggodalommal, mert benn a teremben folyik a tárgyalás. A komáromi esküdtszéki ciklus második napján négy nagykálnai cigány ült a vádloílak padján. Darócruhában karjukon piros szallaggal, vizsgálati fogságból kísérték elő a fogházörök. A legfiatalabbik nincs még tizennyolc éves, alegidösebbik huszonkét éves. Kettőnek kinn vár az asszonya a folyosón, porontyaival. A magyar nyelvű tárgyalást Soós Imre dr. táblabiró vezeti, a vádat Moess Géza vezeiö államügyész képviseli. A cigányok védelmét Schreiber dr. ügyvéd lálja el. A cigányokat az államügyészség rablással vádolja. Még az idén május 20-án történt, hogy Rajecki István óbarsi gazda bejött a nagykálnai vásárra ahol dolgait elintézve, este hét óra után hazafelé indult. Előbb azonban a Hruska féle korcsmába benézek, ahol felhörpintett az öreg, hatvan év körüli, fehérhajú gazda két deci könnyű pálinkát és egy két pohár sört Amikor Rajecki fizetett, a korcsmában ödöngő cigányok észrevették, hogy az öreg paraszt bugyelárisában, kékszinü, ezerkoronás, meg zöldszínű, százkoronás bankjegyek vannak. A gazda ezután elindult hazafelé. Nemsokára követték öt a cigányok szekéren Amikor Rajecki őkel meglálta,rossza! sejtve lement az országúiról a mezei útra. A cigányok ekkor megállitotlák őt és megkérdezték, hogy nem lálta-e a bolgárokat erre felé. Alig pár perccel későbben, a cigányok patikából szerezték be szintén kézaSatt a szükséges kötszereket. Megnyugtatjuk a kedélyeket, hogy az Esterházy pavilion melletti diák párbajnál nem kellett kötszereket használni. Az ütések kék és nem véres foltok alakjában jelentek mesr. E kedves régi diákköri romantikának egyik tanúja, az Esterházy pavilion ime eltűnt a főldszinéről. Komárom, — szepíember 16, pokrocot vetettek a gazda fejére és a pokróc segítségével tehetetlenné tették őt, ledobíák a földre és közülük az egyik ellopta a bugyellárist, amelyből a pénzt kivette, azután elhajította. A cigányok azután elszaladlak, vissza a faluba, ahol megoszlozkodtak a pénzen. De nem sokáig örültek a zsákmánynak, mert a gazda azonnal jelentést letl a rablótámadásról a csendöröknekjés Nagykálnán már másnap letartóztatlak a cigányokat, akiket bekísérlek a lévai járásbíróság fogházába. A csendőrök előtt és a lévai járásbíróság elölt a fiatalkorú, tizenhét éves R. Jóska azt vallotta, hogy a nála megtalált ezer koronást egy ismeretlen cigányleányíól kapta, akivel szeretkezett, a cigányleány pedig az ezerkoronást egy ismeretlen öreg paraszttól kapta, aki vele szeretkezett. Természetesen ennek a mesének a csendőrök nem adtak hitelt és a vizsgálóbíró elölt már részben bevallották, hogy a rablást elkövették. A tegnapi tárgyaláson azulán megint — mintha csak összebeszéltek volna — csűrték, csavarták vallomásaikat. Kollár Pétert hallgaíta ki először a biróság. Inkább szőke hajú cigány, csak szűrös fekele szeme villogtatja, hogy közéjük való. Mindent a kiskorú R. Jóska cigányra lói, — aki az öreg Rajecki zsebéből kivetle a bugyellárist, amikor az az uion aludl, mivel részeg volt és ledült az utón. Már messziről lálla ő, hogy a paraszt fekszik a földön. A pénzből a fiatalkorú neki is adott. Német Károly a következő vádlott Minden második mondata: „kezsit lábát csókolom“. Elmondja, hogy a korcsmában Lakatos Janika nevű cigány mondta nekik, hogy Rajeekinek pénze van, menjenek utána. A gazdát nem támadlak meg, hanem amikor mellelte elmentek, a fiatalkorú észreveite, hogy éppen ledül a földre, mert annyira részeg, és ekkor zsebéből kivette a pénztárcát. Elnök: (Kotlárhoz) Hallja Kotlár, Német Károly azl mondja, hogy Rajecki éppen akkor feküdt le a földre, amikor maguk elmentek mellette. Kollár: £n fekve láttam messziről, kezsit lábát csókolom. Német Károly: Akkor dűlt le, amikor a Jóska odajött, kezsit lábát csókolom. Elnök: Hagyja el a sok csókolódzást. Rajecki nem olyan bolond, hogy ezernégyszáz koronával a zsebében lefeküdjön az ulra, amikor lálja, hogy cigányok jönnek utána a pénzért. Német Antal szintén úgy adja elő, hogy a pénzt a fiatalkorú Jóska lopta el a gazda zsebéből. Végül a negyedik vádlott, a fiatal korú R. Jóska jön be. Elnök: Bűnösnek érzed magad: Vádlott: Igen. A lopásban, kezsit lábát csókolom. A továbbiakban elmondja, hogy ő lopta el a pénzt az alvó Rajecki zsebéből. A rablást tagadja, mint a többi vádloltársa. A korona tanú, Rajecki István óbarsi gazda szlovákul vall. A vádlottakban felismeri megtámadóját. Kotlár: Én nem ismerem magát uram. Rajecki: Tiz év után Is felismerem magát. A biróság megeskeli. A tanú megtoldja a szokásos esküformát: Még a szentséges Szűz Máriára is esküszöm. Hruska korcsmárosazf vallja, hogy Rajecki nem lehetett részeg, amikor hazafelé ment A cigányok benn voitak a korcsmában, Lakatos Janika is. (Lakatos Janika nevével csak a vizsgálat befejezése ulán hozakodtak elő a cigányok és ezért öt nem is hallgatták ki). A nyomozást végző csendőrőrmester és csendőrfőhadnagy kihallgatása után az esküdtekhez intézett kérdések megszövegezésére került a sor. A vád kérdései a rablásra és a rablásban való tetlestársl részességre vonatkoznak. A védelem kérdései pedig a lopásra és orgazdaságra. A délutáni tárgyalás során Moess Géza jjvezetőügyész felmondta vádbeszédét, amelyben a rablás megállapítását kéri az esküdtektől. Schreiber dr. ügyvéd védöbeszédében a cigányok inferrioris társadalmi helyzetéhez méltányos verdiktet kér, miután nem látja fennforogni a rablást. Az esküdtek verdiklje a vádlottakat a rablás elkövetésében mondotta ki bűnösnek és ezen az alapon a szakbiróság az enyhilőszakasz alkalmazásával Kotlár Pétert másfél évi börtönre, Német Károlyt két évi fegyházra, Német Antal egy évi börtönre és a fiatalkorú R. Jóskát hat hónapi fogházra Ítélte. A vizsgálati fogságot a biróság beszámítja a büntetésbe. A vádlottak megnyugodtak az Ítéletben, amely jogerős lett. Az Ítélet kihirdetése után a vádlottak csattanós csókokkal búcsúztak el hozzátartozóiktól, feleségüktől, rajkóiktól a tárgyalási teremben, amelyben a cigány asszonyok olyan siránkozást vittek véghez, hogy temetésen is ritkán látni ekkora szomorúságot. De ez a szomorúságuk groteszk volt — és rajtuk kívül mindenki mosolygok a komédia végén.. „Rezsit lábát csókolom...“ Rablásért Ítélte el a komáromi esküdtszék négy fiatal nagykálnai oláhcigányt,
