Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-09-06 / 106. szám

2. oldal. «KOMAROMI LAPOK» f i „GLBERT “ olcsósági divatcsarnoka •£i (Nádor-utca 19. • Koronabankkal szemben.) í Legjobban és legolcsóbban vásárolhat! « *« ■ *« +* > a ►» ei N6I, férfi és intézeti fehérneműt, Kötött Púlover, kabát és kosztümét, Bemberg mosóselyem harisnyát K£, 13—, Mosóbör keztyüt Ké. 33-, Clot és Lűster kötényt, — Bőr és vulkán koffert bördiszmüárut, Sport és szekrény gyermekkocsit, Tetra babakélengyét, stb. Figyelje meg a kirakati olcsó reklámárakat! *3 p »* < JL S< A forgalmi és kereseti adót emelik az állami alkalmazottak 13-dik havi fizetésének fedezésére. A kormány és pártjai egyáltalában nem akarnak tudomást venni arról a rettenetes gazdasági válságról, és az ebből folyó nagy nyomorúságról, amely Csehszlovákiában uralkodik s amely legfőképen a közterheket viselő lakosságot érinti igen súlyo­san. A munkanélküliség e vigaszta­lan korszakában semmi tekintettel sincsen az állam a polgárság teher­bíró képességére, amit legjobban bizonyít az, hogy a kormány egy­szerre két irányban is tervbe vette a közterhek emelését. Mint megbíz­ható politikai körökből értesülünk, a pénzügyminisztérium már elké­szült a jövő évi költségvetéssel, amelybe belefoglalták az állami alkalmazottak 13 ik fizetését és az erre szolgáló fedezetet is. Az állami alkalmazottak 13-ik havi fizetésének fedezésére egyrészt a forgalmi és a kereseti adók emelése szolgál, másrészt pedig a pénzügyminisztériumban biztosan számolnak azzal, hogy a vasúti tarifát is emelni fogják. De befejezett ténynek tekintik a söradó fölemelését is, amelyre nézve úgy számítanak, hogy a sör kicsiben való kimérésénél közel egy milliárd korona folyik be majd az állam pénztárába. Január elsejével mégis csak föl­emelik a vasúti személydijszabást A vasuiügyi minisztériumban nagy jelentőségi tanácskozást folytattak, amelyen a vasutak rossz helyzetével foglalkoztak. Az értekezleten a sze mélyi díjszabásoknak január 1 ével való felemeléséről tárgyaltak, amely immár elkerülhetetlenné vált. Az árudijsza­­bályzat fölemelésére nem fog sor kerülni, mert annak a parlamenti pártok körében sok ellenzője van. A személyi tarifát 20 százalékkal emelik és ennek révén 200 millió bevételre számítanak, amelyet a va­súti személyzet új díjazásának fede­zetére fognak fordítani. A szeméiy­­dijszabályzat fölemelésére vonatkozó javaslatot még a nyári parlamenti szünet előtt elkészítették Színes bokréta a különböző visszaélésekről. A Lidové Listy legutóbbi számá­ban terjedelmes cikkben foglalkozik azokkal a panamaafférekkel és kü­lönböző botrányokkal, amelyek Cseh­szlovákiában előfordultak. Rámutat arra, hogy alig van olyan terület, amelyen ne történt volna valami or­szágra szóló visszaélés. Volt politikai affér: a Tuka-ügy, katonai affér: a Falout-ügy, pénzügyi: Sidek-ügy, sorozási: a Drvorzsák-ügy, postai affér: a Sinka-ügy, benzinaffér, be­tegpénztári affér stb. A lap azt Írja, hogy a dologban az a feltűnő, hogy ezekben az afférekben nem az irre­dentizmussal megvádolt nemzeti kis­­sebbségek tagjai játszották a fősze repet, hanem az úgynevezett állam­alkotó csehszlovák nemzet tagjai. Ha a betegpénztárakat vagy a pén­zesleveleket németek vagy magya­rok dézsmálták volna meg, épen olyan bűn volna a törvény előtt, minha csehszlovákok követnék el. Az állameszmével szemben azonban cseh ember megtévelyedése sokkal súlyosabban esik a latba. Meg kell jegye ni — irja a L. L. — hogy mind­ezen afférekben a csehek voltak azok, akik a főszerepet játszották és ez annyit jelent, hogy az állam­alkotó nemzethez való tartozás ér­zése Csehszlovákiában ma krízisben van. Az őszre általában drágasági hullámot jelentettek a lapok és talán ez is tette szükségessé, hogy a járási hivatal egy nagyon cél­szerű és megokolt intézktdésével megszüntette a járási ármeg­­állapitó bizottságot. Természetesen ezzel az intézke­désével utat enged a szabadversenynek, amelynek csak az lehet a követ­kezménye, hogy rövidesen az élelmiszerárak esése fog bekövetkezni. A mai nehéz gazdasági viszo­nyok közölt a járási hivatalnak ez az intézkedése feltétlenül hu­mánus volt, különösen a fogyasztó hűkre volna. Különösen akkor válnánk alkalmatlanokká, mikor a világ elsöté­tedik, mikor a nagy folyó távoli kanya­rulatából előbukkan a hold és a szét­ömlő ezüstfényben valószínűvé válik az álomvilág. — Visszatérjünk?... Akarja, hogy a csónakhoz vezessem? Az asszony nem felelt. Elfordult a borral áztatott gyalulatlan asztal mellől és elindult a sziget belseje felé. A járt útról is letért és a férfit, aki nyomon követte, a szigetnek abba a részébe vezette, amelyen a legtökéletesebb volt a vadon. Itt az egymásra boruló fák sűrű lombjai alatt, az uttalan utón, a folyondárok összevissza hálójában érte őket utói a kora este és az első hold­sugár. Az asszony meghökkent. Hirte­len visszafordult és csodálkozva nézett a megtorpanó férfi arcába, amelyből komolyság és nyugalom sugárzott. — Bocsásson meg kérem... — sut­togott az asszony halkan. — Bocsás­son meg, hogy ilyen kellemetlen előz­mények és kínos emlékek után ilyen furcsa és hozzánk nem illő helyzetbe hoztam. De miért is kérek bocsánatot? Nem én vagyok a hibás, senki se mondta, hogy kövessen, de miért is jött utánam barátom?... — Komolyan kérdezi? — Édes Istenem... De nem! Sem­miféle ellágyulást nem engedhetek meg magamnak. Egyszerűen megtiltom, hogy rólam ma este végleges véleményt al­kosson. Ne merjen önmagát nem isme­rő, ideges, szeszélyes asszonynak tar­tani. Nem vagyok ilyen teremtés, csak nagyon szomorú ... — Persze, csak arra gondol, hogy innen nem messze milyen szép perce­ket él át most az ifjúság. — A fiuk szép szavakat suttognak, vagy éppen mesélnek és a leányok ábrándos szemekkel néznek a hold­fényes nyári estén. Nem, barátom, nem Slávlk belügyminiszter lemondása mandátumáról? Drobny János, az országos hivatal elnökének lemondásáról szóló hírek mindjobban elterjedlek s ma már arról is beszélnek, hogy Drobny távozása befejezeti dolog. A szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slovák újabb lemondásról értesül, amely szintén a politikai szenzációk sorá­ban foglal helyet. Azt irja ugyanis az említett lap, hogy az őszt politikai kampánnyal kapcsolatban beavatott politikai körökben új választások le­hetőségéről beszélnek. A választások­kal kapcsolatban messzemenő vál­tozások várhatók a pozsonyi orszá­gos hivata nál, söl arról is beszélnek, hogy Slávik belügyminiszter lemond képviselői mandátumáról és ö lesz a második hivalalnokminiszter. A hirt fentartással kell fogadni, bár eddig azt senki sem cáfolta meg. ___________Í930. szep'ember 6 közönséggel szemben, amelynek érdekét szolgálja. Ismeretes, hogy a gabona milyen nagy mérték­ben olcsóbbodott, ezzel szem­ben pedig a pékiparban ezt a megfelelő olcsóbbodást alig lehet tapasztalni. Az ármegállapitó bizottság műkö­désének megszüntetése az iniciati­­vát most már a kereskedőkre bizza, hogy áraikkal megteremtsék a méltányos helyzetet és bizonyos, hogy nem is marad hatástalanul ez a rendelkezés. A kereskedők­nek, az élelmiszeriparosoknak is ér­dekükben fog áliani, hogy fogyasztó­közönségüket biztosítsák, amit csak úgy érhetnek majd el, hogy egy­mással vetélkednek abban, hogy erre gondoltam! — Csak a lelkét ne tagadja meg! — A lelkemet?... Maga figyelmez­tet, maga, aki szkeptikus nyugalommal fosztott meg egyetlen csillapító sze­remtől? Ha el ludná képzelni, ha fel­foghatná, mit jelentett számomra a beidegzett gondolat, hogy asszonytra­gédiám egyedülálló a szerencsétlen házasságok történetében, akkor bizony most nagyon alázatosan bocsánatot kérne tőlem, akit utolsó ékszerétől is megfosztott. — Nem akartam. Nem akarattal tör­tént, de higyje el, mialatt a csárdában az asztal mellett beszélt, életmeséjével párhuzamosan a világ egy régen meg­történt históriai emlékét éltem át és mikor az utolsó poharat felborította, abban a duhaj pillanatban nagyon furcsa impresszióim voltak. Különös benyomások hatása alatt állottam. Úgy éreztem, mintha a históriai emlék csak tegnap történt volna meg és maga asszonyom, nem a jelenben élne, de a régmúltból, a kétezer év előtti világ­ból tért volna vissza. Csak egy órára, csak egy délutánra bukkant volna fel előttem... — Ugyan miéri?! — Talán csak azért, hogy idemene­küljünk a sziget vadonjába és itt a holdfény, meg az éjszakai sötétség ha­tárán régmúlt idők históriábafeledke­­zett emlékéről beszéljünk. Az asszony csendesen, észrevétlenül már végigheveredett az érintetlen bár­sonyos füvön. Kerekrenyilt szeméből sötét tekintet villant riadtan a férfira. A férfi nem is mozdult. Ott állt a fű­ben elpihent asszony előtt. Komoly arcélét a hold ezüstsugarai rajzolták bele az éjszaka sötét végtelenjébe. Csak az asszonyarcot nézte. A kerekre­nyilt fekete szemeket, a kusza, szo­morú vonásokat, amelyekből oly mesz­­sze elmenekült a nyugalom. Valahol Megszűnt a járási ármegállapitó bizottság. A szabad verseny következtében az árak esésével számolhatunk. — Saját tudósilónktól. — Komárom, — szept. 5 Mintha tegnap történt volna Irta Zádor Tamás. Az utolsó borospohár felborult. A csárda gyalutlan asztalán szétfolyt a savanyu lőre és a nyári délután vad­­evezősei, leányok meg fiuk vegyesen, kaján örömmel mosolyogtak a szeren­csétlenség fölött. Mindenki azt hitte, hogy a hirtelen kelétkezett felugrálás közben véletlenül dőlt fel a pohár. Csak egy, a többinél komolyabb férfi tudta, hogy a borospoharat könnyű, akaratos mozdulattal az a szomorúan szép, fekete uszóruhás nő döntötte föl, akiről első látásra senki sem tudná megmondani, leány-e még a mélabűsak típusából, vagy már asszony, aki át­haladt az első csalódáson. — Miért tette?! — a szomorúan szép asszonyarc kérdően nézett a férfira. — Láttam!... Maga borította fel a po­harat. Akarattal borította fel a poharat. Akarattal borította föl, szeméből olvas­tam az elszánt gondolatot... — És mit gondoltam, barátom ? — Ostobaság, hogy visszakivánkoz­­tam az életbe! Ezt gondolta, asszonyom. Ostobaság, hogy elhagytam otthonom, kiléptem a házból, kifutottam a város­ból és visszajöttem ide, a folyó hátára, vissza a csónakházba, vissza a csónak­ba, a lányok meg a fiuk közé, akiktől alig két év előtt köszöntem el. — Bizony nagy szamárság volt, ba­rátom. Csak egy korán és nagyon csalódott fiatalasszony fejében támad­hat olyan ostoba gondolat, hogy kis tragédiája után még helye van a fia­talság között. De megfizettem az árál. Ki kellett józanodnom, magamra kel­lett eszmélnem és a csalódás keser­nyés izét csak azért nem érzem, mert magamhoz méltó komoly férfival, ma­gával találkoztam és ebben az idegenné vált világban mégis csak elbeszélget­tünk ... — Azaz hogy csak maga beszélt. A kirándulás délutáni meghitt hangulatá­ban, a csárdaaszlal mellett elmesélte alig kétesztendős házasságának meg­lepő történetét, amelyről azt hiszi, hogy egyedülálló a maga nemében. — Tessék?... Maga kétségbevonja, hogy asszonytragédiám nem rendkívüli, nem kivételes és nem egyedülálló?! Meg akar fosztani képzeletemtől, hi­temtől, egyetlen csillapító szeremtől, mely számomra még elviselhetővé te­szi az életet. Szóval, hiába tüntettem ki bizalmammal! Tudja mit, barátom, akkor vegye úgy, mintha ezért a tapin­tatlan őszinteségért bontottam volna fel a poharamat. — Pedig csak azért férfiaskodott, csak azért futott össze minden kese­rűsége egyetlen duhaj mozdulatban, mert megérezte, hogy a lányok meg a fiuk, akik közé két esztendő múltán visszajött, csak a maga történetéről suttogtak az asztal körül. Belelátott a szemekbe, olvasott az arcokból és hang­talanul is meghallotta a halk beszédet. — Mindegy, hogyan történt. Az utolsó poharat felborítottam és a savanyu lőre szétfolyt a gyalulatlan asztalon. Látja, milyen igazam van, hogy most már minden mindegy. — Igen ... látom, hogy a leányok meg a fiuk magunkra hagytak, az asz­­szonyi akarat, az elszánt gondolat bo­ros ravatalánál és ezzel értésünkre adták, hogy a vizi kirándulások alko­nyati szórakozásában már nem kíván­ják társaságunkat. — így gondolja?... — Ugyan, mit is kereshetnénk mi ketten itt a kis sziget apró parti bok­rai között, mikor a leányok meg a fiuk leheverednek a fűre és belemeren­genek a lassan leszálló alkonyatba? — Igaza van, jelenlétünk csak tér-

Next

/
Thumbnails
Contents