Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-09-04 / 105. szám
1930. szeptember 4. «KOMAROMI LAPOK» 5. oldal. — Illeg kell rendszabdlyozni a biciklistákat! Komáromban a biciklistáknak olyan nagy szabadságuk van, amihez hasonló egyetlen más fajta jármű tulajdonosának sincsen. A bérkocsikat, az autókat, a motorkerékpárt a hatóság megszámozza, a fuvarozó és teherszállító kocsikon rajta kell lenni a tulajdonos nevének és lakásának, azonban a biciklista vígan karikázhat az utcákon mindenfelé anélkül, hogy valaki nyilvántartaná öt, holott a többi járművek törzskönyvivé vannak és időnként megvizsgálásra elő is kell azokat állítani. A komáromi kerékpáros gépét senki sem ellenőrzi, szám nincs rajta, csöngetyüt csak elvé:ve szereket rája a gazdája, lámpásról pedig épen nem gondoskodik. Ellenben élve a határt lan szabadsággal, repülnek és száguldnak az utcákon es tereken, épen olyan fenhéjázó vakmerőséggel a gyalogjárókon, mint a kocsisakon. A járdákon tovahaladó szegény g\alogos testi épsége számtalanszor veszélyben forog és igazán Isten csodája, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt még azokból az összeütközésekből, amelyek különösen a külső utcákon napról napra előfordulnak. A külvárosi utcákon, ahol hónapszámra sem találkozni rendőrrel, a biciklisták, legyenek azok férfiak, nők, vagy akár suhancok, egyáltalában nem respektáljak a •endet és a gyalogosok szabad moz gásál, hanem kérlelhetetlenül belegázolnak a járókelők közé. Ha netalán nagy véletlenségből a biciklin csengő is van, akkor a vasparipaíovag reád csönget és jaj hogyha nem térsz ki a részedre fönntartott járdán az utjából! De mukkanni se merj ám, boldogtalan gyalogjáró halandó, mert olyan káromkodásba kacskaringózik a nyelve a gépparipasnak, hogy még heledizigleni öreg apád is megforog, szegény, a sírjában s még jó, ha le nem száll a gépről és teltleg nem inzultál azért, mert véletlenül nem ugrottál félre gyorsan előle, vagy pedig bátor vol tál megkockáztatni néhány megjegy zést. Ez a lehetetlen forgalmi tűllengés napirenden van s mint egyik olvasónk panaszkodik, a minap a Nagyérsoron találkozott egy ilyen elkapatolt biciklistával, aki a gyalogjárót használta és amikor csönge lésére hanyatt homlok nem ugróit el előle, leírhatatlan káromkodások özönével tnzultálta öt, a békés gyalogjárót, aki a részére kijelölt jár dán ment. Még a biciklista gorombáskodott, holott ő köveiéit el kihágást és veszélyeztetle a gyalogjárón haladó embert. Meg kell itt jegyeznünk, hogy nemcsak a Nagyérsoron karikáznak a biciklisták a gyalogjárón, hanem például a Kertész-utcán, Kapitány-utcán, Ljjulcán, Deák f-erenc-utcán is állandóan a gyalogjárót használják a kerékpárosok, anélkül, hogy e kihágásukat valaki, mondjuk például a rendőrség, a törvény alapján meglorolná. Persze a Nádor uicán, meg a belváros egyéb ulvonalán nem merészkednek a gyalogjárón a kerékpárosok, mert a fölálliiott s éberen őrködő rendőrök ezt nyomban föijegyeznék, de a külső város utcáin szabad a vásár, olt nincs rendőr még Telvétve sem lehet találkozni velük, a gyalogos polgárokat pedig nem Respektálják a biciklisták. A napirenden levő forgalmi kihágásokat ajánljuk a rendőrség figyelmébe, ímert azt gondoljuk, hogy a külsővárosrészeken lakó közönségnek wiozgási szabadsága és forgalmi biztonsága épen olyan mértékben fönnáll, mini a belváros kiaszfallozott troloárjain korzózó közönségnek. Itt az Ideje, hogy megfékezzék a kerékpározókat, akiknek gépeit legalább is meg kellene számozni, Rogy nyllvántarthatók legyenek. , — Gyújtogatás. Verbók István kőaidgyarmati lakost letartóztatták, mert az a vád ellene, hogy részeg fővel felgyújtotta édes anyja szalmakazlát. — Clégett cséplőgép. Ismeretlen okból tűz ütött ki Búcsi József kisujfalusi lakos udvarán és összes takarmánya és a cséplőgépe elégett. A kár 10 ezer korona.- FELFEDEZNEK EGY UJ VILÁGOT. 1929-ben indult el Pétervárról az orosz Kraszin-expedíció, hogy felkutassa a Szibériába északon vivő tengeri utat. Ezzel oly feladatra vállalkozott, melynek megoldása háromszáz év óta foglalkoztatja az emberiséget: nagy kereskedelmi hajóraj számára törni utat a tengeren, utat, mely Európából Ázsiába, Európából Szibériába visz. A nyugateurópai ember Szibériát a halál országának képzeli. Számüzöttek tömegei vonulnak hónapokig a hómezőkön és oszlanak szét Ázsia végtelen sivatagain. Az expedícióra induló lovasszekér ezelőtt két hónap alatt tette meg az 5000 kilométeres utat Moszkvától Irkulszkig s ez nem is voll sok, ha meggondoljuk, hogy vasúton is több napig tart ugyanez az ut, s hogy az utat ezentúl még mindig óriási földterület választja el a Csendes Óceántól, melyet a kozákok két évszázadon át jártak lovon. Tatárok, törökök, türkmenek, oroszok járták igy ezt a földet, Dsingisz Khán és Ogotai ezen át vették utjukot Európa felé. De Szibéria igazi jelentőségét és gazdagságát ezek közül is alig ismerte fel valaki. Kozák államok, a prémkereskedők előretolt őrállomásai váltogatták ott egymást. Évszázadokon át ezek fölözték le Szibéria gazdagságát, ezejk törtek előre Kelet, vagy tértek vissza Nyugat felé, örök volt a mozgalom az óriási rónavidéken. Szétkergetve és védettebb tájakra szorítva pusztult az őslakosság. És senki sem találja meg a hozzájuk vivő utat. A világ csak a XVIII. század végén kezdi gyanítani Szibéria talajának végtelen gazdagságát, de kiaknázására nincsenek eszközei, a nagy távolságok lehetetlenné lesznek minden vállalkozást. Néha gondolnak ugyan a tengeren megtehető útra, de a kezdetleges hajók nem találják meg az állandó utal a Kási-tenger jégsáncain át. Szibéria órája még nem következett el. Az 1917-iki nagy forradalom még egyszer elárasztja a nyugtalanság hullámaival az egész nagy földterületet; fehér és vörös hadseregek küzdenek ott egymással éveken át s amerikai csapatok szállnák partra Archangelszknél. Aztán megkezdődik az újjáépítés munkája. Erős kézzel fognak hozzája s örömmel dől a gazdagság Szibéria talajából. A szárazföldi ut lehetőségei tökéletesebbé válnak s a Kraszin-expedició bizonyságot szolgáltat arra, hogy lehetséges a tenger utján nyári összeköttetést teremteni Európa és Szibéria északi része közt s ezzel lehetővé tenni északi Szibéria minden terményének hajókon való olcsóbb elszállítását. Ez a talaj oty dús a kincsek minden nemében, hogy vele szemben semmivé törpül mindaz a gazdagság, melyet eddig tudtunk róla. Azt remélik, hogy az expedíció öt évre megszabott terén belül merőben új ipari teremthetnek ott, a magas Északon: megnyithatnak a haladás számára egy uj világot, melytől eddig a jég és a steppék sáncfala tartotta távol az embereket. Ezeket tudjuk meg abból a rendkívül érdekes könyvből, melyet »Szibéria, az újabb Amerika« címmel most adott ki német nyelven Heller Ottó hírlapíró, ki elkíséri utján a Kraszin expedícióját. A MUNKA NAPJÁNAK ÜNNEPE 187 HALOTTAL. Minden évben nagy társadalmi eseményt jelent az egész Amerikában a Labor Day, a munka napja. A munka napját általános munkaszünettel szokta megünnepelni az amerikai nép. Szeptemt>er első hétfőjére esik a Labor Day minden évben. Az idén már szombaton megkezdődött a nagy, háromnapos weekend, amely hétfő estig tartott. Óriási autó- és motorkerékpár légiók indultak ki a nagyvárosokból a vidékre. A Labor Day mérlege: 187 halott. 140 ember közlekedési balesetek következtében vesztette el életét, a többiek részben strandolás közben fulladtak a vízbe, részben hőguta ölte meg őket a nagy forróságban. — Három borjú egyszerre. Csallóközben Vajasvatta községben Buday Géza kisgazda szimenthali tehene egyszerre 3 borjut ellett» A borjuk élnek, egészségesek és egyforma színűek és nagyságúak- MEGKERÜLT AZ ARADI VÉRTANUKRÓL SZÓLÓ NÉPBALLADA Néhány héttel ezelőtt Barabás Béla az egyik aradi lapban felhívást tett közzé, amelyben arra kérte az olvasókat, hogy küldjék be neki a tizenhárom aradi vértanú kivégzéséről szóló régi népballada szöveget és dallamát. Különösen az idősebb emberek memóriájához fordult Barabás Béla és felhívásának meg is volt az eredménye. Legutóbb Winter Györy aradi építési vállalkozó beküldte Barabásnak az évtizedek folyamán elkallódott ballada teljes szövegét, sőt mellékelte hozzá a dallamát is, amelyet egy aradi cigány kottázott le annakidején. A Bach-korszakban született a tizenhárom vértanú kivégzéséről szóló költemény, amelyet ismeretlen szerző megzenésített és a spiclik elöl védetL helyeken énekelték is. Később feledésbe ment a dal. Megszerzésének az adta meg az aktualitást, hogy Budapesten az idén nagyarányú keretben szándékoznak megünnepelni a tizenhárom magyar tábornok vértanúságának évfordulóját és ez alkalommal október 6-ára a budapesti Stúdió olyan műsort állítössze, amelynek minden egyes számát Aradról származó művész, író és szónok fogja előadni. Ezt a dalt is azért kereste, elő az ismeretlenség homályából Barabás Béla, hogy október 6-án valamelyik Aradról elkerült magyar művész előadhassa a budapesti Stúdióban.- ELVESZTEGETETT MILLIÁRDOK. Egy fösvény német érdekes számításokkal áll elő azokról a veszteségekről, melyek észre sem vett apró pocsékolások és semmibe nem vevések révén érik Németországot és az emberiséget. Például: a ceruzacsutkákat gond nélkül hányjuk el. A ceruza anyagának oly temérdeksége ez, mely körülbelül háromszázmillió uj ceruzának felel meg. Kárba vész emiatt az erdőnek körülbelül 90 ezer fája, közle sok floridai és tennesseei nemes vörös cédrus, mely a legjobb fát szolgáltatja a ceruzagyártáshoz. Nagy vagyonértéket jeleni az a 200—250 millió liter sör, mely Németországban sörmérés közben elcsorog és szétfreccsen. A fogyasztónak körülbelül 150 milliójába kerül ez a meg nem ivott ital. A szappan sem egészen a mienk. Megszámlálhatatlan szappantarlóból szivárog el, hegyekké lehelne tornyosilani azt a szappanhabot, melynek senki sem látja használ s a szappanmaradékok milliárdjai csúsznak le észrevétlenül a levezető csöveken, Az emberiség évente körülbelül 15—20 milliárd font szappant használ el. Ennek legalább egyhuszadrésze vész kárba. A vezető német nagybankok egyesített részvénytőkéjükkel sem fedezhetnék az ennek megfelelő pénzveszteséget. Németországban évente 135 millió mázsa burgonya rothad el. De ez még semmi ahhoz a mérhetetlen tékozláshoz képest, mely abból keletkezik, hogy a konyhában világszerte hallatlanul sok ép burgonyát vesztegetnek el a gyors hámozás közben. Ezzel évente 300 millió mázsa vész kárba, ami milliárdos összegeket jeleni az emberiség veszteségszámlájára. További milliók vesznek el megromlott húson és konzerveken, félreöntött tejen és beszáradt tintán, eldobott cérnabulákon és elhányt szövelmaradékokon. Az évi kár összege ezen a réven talán nein mindig rúg fel a száz és ezermilliókig, lehel, hogy néha csak néhány millióra megy. De aki a milliót nem becsüli...- MIKOR MÉG RETTEGTEK A FÜRDŐSZOBÁTÓL. Az amerikai ember manapság fanatikusa a mindennapi fürdésnek és a fürdőszobájának. Nem mindig voll így. Amerikai magánházban az első fürdőszobát 1842-ben veudezle be egy bizonyos Thompson nevű ur Cincinnatiban. Ennek hallatára az orvosok nagyon kikeltek az efféle tisztasági rögeszme ellen, mely nézetük szerinlt csak arra leheteti alkalmas, hogy »tüdővészi, csuzos bántalmakat, tüdőgyulladást s a fertőző betegségek egész dandárét terjessze a tisztálkodás fanatikusai közt. A filadelfiai rendőrség egy évvel ezután rendeletet adott adott ki, mely november elseje éa március 15-ike közt a fürdést kereken eltiltotta s a városi tanács végre csak nagy küzdelem árán. két szavazatnyi többséggel vonathatta Ússza ezt a rendelkezést. Hogy Virginia állam, sem volt kedvező véleménnyel a fürdőkádról, kitűnik abból, hogy minden egyes fürdőkádat harminc dollárnyi adóval rótt meg. De a madarat mégis Boston lőtte le azzal a rendelkezésével, hogy senki sem fürödhelik meg kifejezett orvosi rendelés nélkül. — MAGYAR ÜNNEP A NEW YORKI EPISZKOPÁLIS SZÉKESEGYHÁZBAN. Newyorkból írják: Bensőséges szép ünnep színhelye volt a közel múltban a newyorki anglikán egjdiáznak most épülő katedrálisa. Gróf Széchenyi László washingtoni magyar követ megkapó beszéd kíséretében adta át nagy és előkelő közönség jelenlétében azt a szinarany kelyhet és arany tálcát, amelyet Magyarország ajándékaképpen Horthy, Miklós kormányzó és gróf Bethlen István miniszterelnök küldöttek a székesegyháznak kegyszerül. Az amerikai protestáns episzkopális egyház püspöke, dr. Manning, meleg hangú beszédben köszönte meg a magyar kormány értékes ajándékát és ígéretet tett, hogy az őrök emlék gyanánt fogja megőriztetni a székesegyház drága kincsei között. A megható szertartáson a magyar lelkészek közül Harsány! László newyorki református lelkész vett részt, s a newyorki magyarok közül is sokan megjelentek $ székesegyház ünnepén. — PASA-TÁNC. A londoni hotelek ötórai teáin és a társaságokban új táncot vezettek be, ezt az új táncot ropják szorgalmasan a fiatalok. A' tánc Törökországból származik. Mozdulatai a papucskopogáshoz és papucslevetéshez hasonlítanak. A pasatánc, ez a furcsa lánc új neve, rövidesen átkerül a kontinensre. — A KÍNAI ÍRÓK A CENZÚRA ELLEN. Sanghai jelentés szerint: Kínában nagyon szigorú cenzúra van. Nincs sajtószabadság és nincs gyülekezési jog. Legutóbb 51 neves kínai író cenzuraellenes szövetséget alakított Vezetője Lu Hsün, az Európában is jól ismert novellista, a pekingi egyetem irodalomtanára. — „R francia nép eladta magát a zsidóknak“. Franciaország ellenségei a legkülönbözőbb okokat csoportosították a francia nagyhatalmi állás ellen. Azt az okot azonban, amelyet Mittler, a német fajvédők hírhedt vezére hozott fel, eddig figyelmen kívül hagyták. Berlinből írják, hogy a német választási harc hevében Hitller Adolf külügyi programjában igy indokolta meg franciaellenes politikáját. — Németország és egész Európa számára nagy veszedelmet jeleni a francia túlsúly. Azért jelent nagy veszedelmet, mert a francia nép szőröstől bőröstől eladta magát a zsidóknak. — Cűz. Mészáros József na?yölvedi gazdálkodónál tűz ütött ki és az összes kazlai elégtek. — Gyújtogató »illám. A napokban vihar támadt Bátorkeszi fölött és az egyik villámcsapás fölgyujtotta Szenczy Dénes bátorkeszii lakos gabonakészletét, amely teljesen el-; égett. A kár 12 ezer korona. A »zerkesztézért a föazerkesziö a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom. egy komplett ebédlő sötét színben, 1 rendes ágy, 1 gyermek vaságy, 1 gyermek kocsi. Érdeklődni lehet 694 e lap kiadóhivatalánál.
