Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-30 / 103. szám
4. oldal. «KOMÁROMI LAPOK» 1930. augusztus 30 Nézze meg! „ _ _ „ ■ihnnwwwii« Kertész J. Jenő megnagyobbított és teljesen újonnan berendezett áruházát. Meg lesz lepve, milyen óriási nagy válaszlékban vannak raktáron női- és leányka kabátok a már általánosan ismert olcsó árb an Szövött-, kötött és rövidáruk szintén nagyon jutányosán. Utazóböröndök nagy választékban. Komárno, Nádor-utca 25. sz. i (Az Otthon kfivéházzal szemben) 1645 jának estélyén. Anno 1526.) A 4 negyedrétű levél 1526 novemberben került ki a sajtó alól. Aránylag ez a lapocska közelíti meg előadásában a valószínűségei, sőt tartalmaz igaz, jellegzetes adatokat. Tények például: a hadsereg fékezhetetlen harcvágya, az első magyar roham sikere, Szapolyai János pályázása az özvegy Mária királyné kezére és itt elég részletes leírása II. Lajos halálának. A kezdet az, hogy a mohácsi mezőn táborozó Lajos királyhoz a szultán követet küld és értesíti, hogy «alattvalói elárulták». Várjon a következő napig, amikor is személyesen jön át a magyar táborba. Mindezt a magyarok harcvágya meggátolta, kik annyira mentek, hogy az ütközet elhalasztása esetén a királyt s a nemeseket is felkoncolták volna. «Die Ungern und Hessyren», azaz huszárok. így kényszerült az uralkodó a csatára. A magyar és német oly erővel ment neki az ellenségnek, hogy a törököt szekérvárába szorítja, sőt onnan is kiveri... Végre elérnek a rejtett török árokhoz, melyből 400 ágyú dördült el nyolc ízben. Aki el nem esett, megfutott. Menekül a király is. Kísérőivel valami mocsáron akarna áttörtetni, Az állat és fegyvereinek súlya alatt sülyedni kezd és ágaskodó paripályával együtt visszaesik a pocsolyába... Itt akad rája bizonyos «Ceterus nevű magyar úr» (feltétle-Saját tudósitónktól. A komáromi munkanélküliség már krónikus tünete ennek a városnak, ahol a lakosságnak jelentős százaléka lézeng munka-, tehát kereset nélkül. Közelednek az őszi hónapok, amikor a munkanélküliség az időjárás természetes következményeképen is nőni fog, pedig most a nyári hónapokban is teljesen kétségbeejtő volt az állapot. Jellemző, hogy a munkanélküliség ideig-óráig tartó — de a szó teljes értelmében, csak néhány éráig tartó enyhítése érdekében me «indították az Apályi szigeti munkálatokat, amelyek által remélték a munkanélküliség csökkentését, mintahogy ezt tavasszal a városi és járási ve etők ígérték is a munkanélkülieknek. Az Apályi szigeti munkálatok alig két hónap óta folynak és az eredmény az, hogy mig az első napokban mintegy háromszáz munkást alkalmaztak, most mindössze huszonöt munkás dolgozik már. Még a múlt napokban hatvan munkás dolgozott, ma pedig csak húszegynéhány. De valószínű, hogy legközelebb ezek közül is egy kettőt nül a morva Cettritz kamarással téveszti össze). Ferdinánd az Istvándómban fényes gyászistentiszteletet tartat lelkiüdvéért... A török szeptember 8-án veszi be Budát. A nemeseket nem bántja... Az öreg zsidókat megöleti, a többit foglyul ejti. Budát fölperzseli. Az értékes zsákmányt 1400 tevén, majd hajókon szállítják Sztambulba. Végre kivonul a pogány... Egy sem maradt az országban ... A magyar koronát Szapolyai kaparintja meg. Fegyverrel vesszük tőle vissza. Fenyeget is, hogy tagadó válasz esetén erőszakkal jut birtokába. Ám Ferdinánd nem engedi mindezt és máris elindul, hogy Máriát Bécsbe hozza... A hírek összeállítója, mondjuk: az első szerkesztő végezetre a sok szomorúság némi enyhítésére felröppenti Európa legelső, de legeslegkövérebb «hírlapi kacsá»-ját, mely a tenger füllentés árjából is feltűnően kimagaslik: és pedig az 1521-ben török kézre jutott Nándorfehérvártviszszafoglaltatja Frangepán Kristóffal, aki elfogja a várparancsnokot portyázás közijén; ez életét az erősség csellel eső közreadásával menti meg... * A mohácsi vészről szóló egykorú újságoknak nemcsak tartalma érdekes, de értékes könyvészeti és nyelvészeti szempontból is. elküldenek a munkából. Természetesen az elbocsátott munkások, akik remélték, ho?y foglalkoztatásuk nemcsak egy-kéí hetes lesz, de legalább egy pár hónapos, most állandóan a város munkanélküli ügyosztályát ostromolják munkáért, Igó Aladár dr. népjóléti előadó a napokban tárgyalt a Leimdörfer cég mérnökeivel, hogy a munkanélküliek érdekében változás álljon be. A mérnök csak azt a biztatást adta, hogy a város vezetősége hasson oda, hogy a cégnek már kiadott munkát, a fütőház betonozásának munkáját, amelyet eredetileg csak jövő tavasszal kellene megkezdenie, már most kezdhessék meg, mert akkor megint nagy mennyiségű munkást iudnának alkalmazni, legalább kétszáz munkást és nemcsak néhány hétre, hanem huzamosabb ideig is. Természetesen a munkanélküliség enyhítését ettől az illuzórikus Ígérettől még nehéz remélni, mert egyáltalában kérdéses, hogy az orszá gos hivatal ebben az évben kiadj a-e már a jövőre tervezett munkát. A városi népjóléti ügyosztályban egyébként napról napra nő a jelentkező munkanélküliek száma. Ezidőszerint száznyolcvan munkanélküli jelentkezett akik közül csak harmincán kapnak munkanélküli segélyt, mert a többiek már mind felélték a kétszer tizenhárom hétre vonatkozó segélyt, amelyet a törvény biztosítt részükre. A nyilvántartott munkanélküliek száma mintegy 1050, ezek nagyrésze azonban már nem is jelentkezik a városnál, mert ismeri a kilátástalan helyzetet. A munkanélküliség számát az is növeszti, hogy a katonaságtól leszerelt fiatal emberek nem tudnak munkához jutni. A következő két hétre szóló élei miszerutalványok tegnap érkeztek le a városhoz, ismét ötszáz darab á öt korona értékben. Itt említjük meg, ho^y egy-egy család legfeljebb húsz korona értékű utalványt kap, tehát nem egy-egy utalvány ér húsz koronát, mint ahogyan először velünk közölték. így természetesen az ötszáz utalvány is mindössze 2500 korona értékű, tehát a segítség korántsem jelentős, sőt éppen elenyészően csekély. A város és a járási hivatal ugyan kilátásba helyezte, hogy ősszel rendszeresen ugyananynyival hozzá fog járulni ezekhez az utalványokhoz, mint az állam, tehát egy-egy utalvány értéke tizenöt korona lesz. Azonban ezt még csak a városi és járási közgyűlés után rendszeresítik meg. így érthető tehát, ha a munkanélküli tömegek türelmetlenül várják a legközelebbi városi és a járási közgyűlés összehivását. A magyarországi kisgazda, földművelő termelő métermázsánként 18 csehkoro* taávai többet kap a bűz áj ért, gabonájáért, mint amennyi a piaci ár. — augusztus 29 Magyarország uj gabonatörvénye megmenti a kisgazdát, a termelőt attól, hogy keserves verejtékkel szerzett terményét kénytelen legyen olcsón eladni. A törvény lényege abban áli, hogy a termelő, a kisgazda, amikor búzáját, gabonáját el adja, a vevőtől a rendes piaci áron kívül még métermázsánként egy egy három pengő, tizennyolc csehszlovák korona értékű gabonaje^yet kap, amelyel aztán a kisgazda, a termelő a köztartozását fizetheti, ha pedig köztartozása, adóhátraléka nincsen a kisgazdának, akkor az adóhivatal egyenként három pengő értékben készpénzzel váltja be a gabonajegyet a termelőtől. A magyar kormány ezzel a törvénnyel, a gabonajeggyel a kisqazda, a termelő érdé k' ben és javára megdrágította a búzát, a gabonát, hogy azonban ez ne érintse a kisembereket, a magyar kormány egy más rendeletet is ki adott, amely azokat a kisiparosokat, kik segéd nélkül két tanulóval dolgoznak, mentesiti a forgalmi adó fizetési kötelezettségei alól. A magyar kormány a gazdatársadaiom érdekét szolgáló gabonajegyek árát a külföldről hozott tea és kávé vámjának felemelésével fedezi. Stofe lesz. Irta Quidam. Stofeleszt Sárközy Istvánnak hívták, eredetileg huszártiszt volt és az édesapja, egy derék magyar öregur, az utolsó régi jó táblabirák egyike, főispáni tisztséget viselt Komárom vármegyében. Stofeleszt nem nevelték komoly munkára, hiszen szülei után gazdag ember lett volna, akinek nem is szükéges életeleme a komoly dolog és a munka felelőssége. Stofelesz már kora ifjúságában teljesen kopasz fejjel járt-kelt az életben, amelyen ő a budapesti kaszinókat es a kártyatermeket értette. Egy régi nemzedéknek minden hibája sőt bűne zsúfolódott össze Stofeleszben, aki a produktiv emberektől majdnem olyan távolságban állott, mint a lipótvárosi bazilika a Conti utcától. Sok kellemetlenséget szerzett már életében jó szüleinek, akik talán annyiban mégis felelősek maradtak ezért az elhibázott életért, hogy elkényeztették és minden kívánságát teljesítették, elfelejtették figyelmeztetni arra, hogy egy leendő gazdag ur nem csak a nevének tartozik azzal, hogy betartson bizonyos társadalmi szabályokat, hanem a lelkiismeretének is. Ez az, ami Stofeleszből teljesen hiányzott: a lelkiismeret. Ez szokta az embernek megmondani azt, hogy miért is él a világon. Sárközy István ur ezt sohasem tudta meg. csak ha lála előtt egy pillanattal döbbenhetett rá arra a szörnyű valóságra, hogy az egész élete nem ért egy lyukas hatost, mert az nem volt élet, csak majmolása az előkelő külszínnek még akkor is, amikor váltókra más nevét irta. Korábban csak aláírásokat revolverezett ki volt menyasszonyától és utóbbi feleségétől, egy Zichy grófnőtől, ami szintén nem kaszinószerü viselkedés. Sokat elnéztek neki az életben és sok alkalma nyílott volna megjavulni a szó polgári értelmében, amit nem bírnak megérteni azok, akiknek nincsen igazi élethivatásuk. Sárközy Stofelesz előtt egy szentség lebegett, amelyen imádattal csüggött: a kártya. Ennek a tiszte leiére este felkelt és megborotváltatta magát borbélyával, díszesen felöltözött, mint mások az esküvőre, vagy hangversenyre, vagy templomba és nap mint nap elindult a játék őfelsége udvarlására. Káprázatos összeget dobott ölébe anélkül, hogy szerelmese meghallgatta volna és Stofelesz mégis reménytelenül epekedett utána. Lehet ebben valami tragikus vonás is, amelyet nem értünk mi, az életnek szürke robotosai A Sárközy Istvánoknak lelke messzeségben áll minden felelősségérzettől, amely akár magával, akár mással szemben keletkezhetett. Ha talán nyert volna milliókat, akkor sem lett volna elé gedettebb, vagy boldogtalanabb, mert akkor uj milliók után nyújtotta volna ki kezét. így azután amikor vesztett, váltók után nyúlt, azokra ráírta előkelő rokonainak a nevét Ezek az elsőket még csak kiegyenlítették, de a többit és az utolsót, fantasztikusan nagy összegről, már nem vették tudomásul és Stofelesznek, a kaszinók előkelő volt tagjának hajnali órák csendjében kellett kilopnia magát a felfigyelő rendőrség emberei elől és az ország területéről is. A vég már kibontakozott megszokott körvonalaiban, csak a színhely yolt még kétséges. Stofeleszben sok jó Ízlés szállt a sírba, mikor a távoli Svájc egyik csodaszép helyén : Montreux-ben készült az utolsó leszámolásra, ahol szállodája számlájának kiegyenlítése nélkül akart elosonni, mig aztán a rendőrség rátette a kezét. Utolsó percben az őrszobában revolvere után nyúlt és II. L. dr. Már csak huszonöt munkást foglalkoztat az Apályi szigeti munka, amellyel a munkanélküliség problémájának részleges elintézését Ígérték tavasszal. Az őszi hónapok közeledtével újra rdha* mosási nő a komáromi munkanélküliség. — augusztus 29.
