Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-08-19 / 98. szám

1930. augusztus 19. «KOMÁROMI LAPOK* 5. oldal. A londoni baromfitenyésztési világkongresszuson és kiállításon Irta: ifj. Koczor Gyula. (Foiyiatái) Azokat a tyúkokat, melyek kis tojást tojnak, legyenek bár a leg­többet tojó állatok is, könyörtelenül kiselejtezik s ezzel elérik azt, hogy tojásaik állagban 60 grammosak, sót a 70 et is elérik. Ez a holland-, dán- és belga tojástermelés utol­érhetetlen hírnevének és verseny képességének alapja. A mi tojás­termelésünk legnagyobb baja és parlagi baromfiaink legnagyobb hi­bája ép az apró 40 50 gramm sú­lyú tojásokban rejlik, melyekkel pe­dig sehogy sem lehet a világpiaco­kon érvényesülni. Ezeken a telepeken az etetőket, Hatókat forró szódás vízzel heten­ként megmossák, az istállókat és közelebbi környéküket pedig a ren­des napi takarításon kivül ugyan­csak hetenként meszes vizzel,melybe feriőtleniiő anyagot is tesznek, fel­öntözik Az istálló falai úgy kivül mint belül, a földtől egy-két arasz magasságban messzelve is lesz A kacsa-farmon. Másnap d. e a Zuider-tó közelé­ben tevő hires Jansen farmot tekin­tettük meg. Az ut képe odáig ugyan az, mint amit mindenütt láttunk: gyö­nyörű legelők, baromfiak, tehenek, itt olt ritkán egy egy kis tábla zab s a körülbelül 30 kilométeres út­vonalon mindenütt szép tiszta há­zak, gyönyörű eiőkertekkel A telepen Jansen tulajdonos fo­gadott és kalauzolt bennünket. A látottakat nagyon nehéz leírni, sőt a mi viszonyaink melleit a leírható olvasása is valami hihetetlennek, elképzelhetetlennek látszik. Hatalmas területen fekszik a farm, mely 18.000 kacsának nyújt hajlé­kot. A Khaki — Campbell és a fe­hér indiai — futókacsát tenyésztik. Mindkettő tojókacsa. Az istállók, köztük sok olyan, melyben 1280 kacsának van helye, párhuzamosan vannak építve, mindkét oldalukon kifutókkal, melyet alacsony drótke­rítés alkot. A két épület es mind­egyik épület kifutója között keskeny iparvágányok futnak végig, melyek­ből az eleséget az egyes istállóknak kiosztják. A vágánnyal párhuzamo san futó kerítések mellett húzódnak a végtelen belonila'ók, melyeknek vize állandóan folyásban s ezzel tisztán van tartva. A kifutók nincse­nek bőre szabva, úgy hogy azokon zöldeleség nem található. Vizterület egyáltalában nem áll az Sí állatok rendelkezésére. A takarmány apró rákokból és este fejenként 5 deka kukoricából áll. A tenyészálla­tok tízesével vannak csoportosítva, mindegyikre külön csapófészekkel, mert a tapasztalat szerint minél nagyobb a kifutó, vagy a viz terü­let, annál kevesebb a kacsák tojás hozama. Az utolsó három évben a fiatal kacsák átlagos tojáshozama 228, 230 és 236 volt. A West Graf­­dijk-i állami tojóversenyen az 1928- 1929 évben a farm egy kacsája 360 nap alatt 354 tojást tojott s ezzel Hollandia rekordere lett. A telep költögépei egyszerre 28.800 tojást fogadnak magukba s ezzel arány­ban állanak a központi fűtéssel be­rendezett nevelöházak is. A kis Tonsel községben, melyben a terem fekszik, kb. 35—40.000 drb kacsát tartanak. A tojásokat több­nyire a bisquitgyárakban és cuk­rászdákban helyezik el, mert a ma­gánfogyasztók, bár nem annyira mint nálunk, de szintén idegenked­nek egy kissé a kacsatojásiól. Ez­ért mint több oldalról hallottam, az utóbbi időben óriási mértékben el­terjedt tojókacsa tartás miatt, tojás elhelyezési nehézségek is mutat­koztak. A délelőtt folyamán még egy na­gyobb, kizárólag Barneveldi tyúko­kat tartó telepet is megtekintettünk. Félreértések elkerülése végeit szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a látod nagy baromfi farmok nem holmi nagyvallalatok üzemei, hanem kisembereknek saját szor­galmukkal teremteti, saját munká­jukkal és nehény segéderővel ellá tolt telepei. Rotterdam, az amerikai, afri­kai és ausztráliai búza. Délután vonalra ültünk, hogy Rotterdamba utazzunk. A vidék a már leirt jellegzetes képet mutatja mindenütt, azzal a külömbséggel, hogy amint közeledünk a tengerhez, mind szélesebbek lesznek a csa­tornák és a földeket körülölelő viz­­árkok, szaporodnak a kertek és sűrűn, sok helyen csoportosan lá­tunk gyárkémenyekel, melyeknek kazánai azonban nem ipartelepek­nek adják a hajtóerőt, hanem a végtelen üvegházak növényeit látják el éltető meleggel. Folyt. kör. mm Amin sürgősen segíteni kell. ni. Tápláló csatornát a téli ki­kötőnek. Akinek az uija a dunai kishidon visz kérésziül, vagy az Erzsébet szi­get Kisdunára néző töltésén sétál Végig, igen gyakran gondolja ma­gában, hogy milyen piszkos a téli kikötőnek a vize. Arról nem is beszélünk, hogy kát­rány, olaj és korom állandóan usz kál a vízfelszínén, de nem egyszer macska dögöket ringat a téli kikötő huliámos vize. Sőt pár hete egy döglött malac hullája terjesztett rettenetes bűzt a téli kikötőben és a környékén. A kikötő forgalma elég nagy. Hosz­­szabb-rövidebb ideig mindig van a kikötőben uszály, vagy vontató gőz- és motoros hajó. A tél folyamán pedig hónapokon át időznek iit a hajók. Ezeken a hajókon emberek és családok élnek, a konyha és egyéb hulladékszemét mind a -kikötő vizét szennyezi, fertőzi meg. A téli kikötő vizét csaknem zárt hiedencének lehetne tartani, mert az a kis nyílás a sziget farkánál levő torkolatnál elenyésző csekélység, azon keresztül alig van valami moz­gása a viznek. Joggal lehet tehát a Kisdunát állóvíznek venni. Az ilyen állóvíz nyári melegben még akkor is megpossad és állott vizszagot terjeszt, ha nem is dobál­nák bele az uszályokról, a hajókról naponta a szemelet és a hulladéko­kat. De hál igy még löbbszörösen van rá ok, hogy a viz megpossad­­jon. Ha a szigeten, vagy a kúrián el­hull valami állat, macska, kutya, vagy malac; igen sokan egyenesen a Kisdunába dobják, és nem ve­sződnek azzal, hogy az állati hul­láknak gödröt ássanak és elföldel­jék Egyszerűsítik a dolgot: bele a vizbe! Hogy ez tényleg igy van, undorító bizonyítéka az elég gyakran látható dögök a Kisdunában a felszínen úszó szemét, konyahulladék pisz­kos miliőjétől körülvéve. Hogy mindez nem egészséges do­log, azt felesleges bizonyiiani. És ezen nagyon egyszerűen lehelne segitení. Nem kellene semmi más hozzá, mint fönn, az elzárásnál egy tápláló csatornát nyitni. Még 25—30 méter is elég volna, de széle­sebb természetesen .jobban megfe­lelne a célnak. Ezen a tápláló csatornán át ál­landóan ömlene a Kisdunába a viz és erre a most álló vizlömeg meg­mozdulna és a sziget alsó orra felé sodródnék a viz, ki a Nagy­­dunára. A megmozdult viz természetesen, mint valamikor Augeasz istállóját a belévezetett folyó, kisöpőrné, ki­tisztítaná. i És ez a tisztítási folyamat állan­dóan, folytonosan tartana Az olaj, kátrány, szénpor, korom rövid ideig kapna szállást a Kisduna felszínén, a viz sodra gyorsan vinné ki a nyílt, mozgó vízre, a Nagydunára. i Ez a sors várna a Kisdunába do­bott állati hullákra, a konyha sze­métre, az emberi és állati hulladék­ra és egyéb szennyre. Jöhetne bármilyen kánikulai hőség, vagy alacsony vízállás, a Kisduna vizének megpossadásától, megbü­­dösödésétől nem kellene tartani, mert hiszen az eddig álló, holt viz mozgó, élő, eleven vízzé változik. Az eddigi áilapot nagyon is gusz­tustalan és ami ennél még nagyobb baj, nagyon is egészségtelen. Ezen az állapoton okvetlen és le­hetőleg sürgősen segíteni kell. Hogy akkora holt viz, mint a Kis­duna, tápláló csatorna nélkül el se képzelhető, legjobban bizonyítja, hogy a téli kikötő létesítésekor, az elzáró gát építésekor gondoltak ilyen tápláló csatornára. De nemcsak gon­doltak, hanem építettek is és pedig a föld alatt nagyobb átmérőjű kerek cement csatornát, úgynevezett gé­géi. Ez a földalatti cement csatorna egy darabig jól működött, de nem volt szerencsés alkotás, mert a víz sodra hamarosan bemosta ezt a ha* talmas gégét iszappal, kav ccsal és mivel elég mélyen van a föld alatt, tisztítására gondolni se lehel, az ha­táros a lehetetlenséggel. Valami vékony sugárban még ugyan szivárog keresztül rajta a viz, de az olyan csekély mennyiség hogy az nem is jöhet számításba. Nyílt tápláló csatornát kell ásalni az elzáráson keresztül, amelyet szükség esetén időnként lehet tisz­títani, kotorni. Már évek óta sürgetjük ezt a táp­láló csatornát, de mindig az az ígé­retet kaptuk, hogy legközelebb meg­építik azt. De az Ígéretből, a bizta­tásból nem lett semmi. Most pedig azt halljuk, hogy az állami kincstár a téli kikötőnek az elzárását egészen el akarja hordatni, hogy a hajók a Kisduna mind a két végén bejuthassanak a kikötőbe. Attól tartunk, hogy ha tényleg tervbe van véve ez a kikötő nyitás, az olyan nagy földmunkát igényel és olyan nagy költséget emésztene föl, hogy a terv kivitele az évek hosszú során át fog húzódni és a Kisduna eddig possad és bűzlik. Sokkal helyesebb volna, ha az irányadó tényezők a tápláló csatorna mielőbbi létesítése érdekében akciót indítanának Ha meg lesz a tápláló csatorna, a Kisduna vize állandóan mozgó friss és tiszta lesz és ha valamikor mégis létesítenek uszodái, ennek sehol se lesz ideálisabb helye, mint a mozgó vizű Kisdunában, amint hogy a múltban is ott volt a legjobb helyen. A szerkesztésért a foszerkesziő a felelőn. Lapkiadó: Spitzer Bála Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom. Milliók könyve sorozata konyhaiakban Egy teljes regény ára 3.50 kor. 10 kötet egyszerre rendelve 35 K. De la Mothe: Pompadur marquise szerelmi élete. Anthony Hoppe: Witt özvegye. Haggard: A páviánnő. Surányi: A vízözön, Wells: Óriások. Michaelis: A szép Giovanna. De la Mothe: Dubarry grófnő. Kosáriné Réz Lolla: A lángos. Courths-Mahler: Visszajár a múlt, Adlersfeld Ballestrem: A farkas ár­nyéka. Surányi: Es mégsem véletlen. About: Az Ígéret földje. Bíró Lajos: Hotel Imperial. Jacobs; Nyomon. Szederkényi: Patyolat. Osbourne; Sportszerelem. Courths-Mahler: A megmentő. Horung: Az uj herceg. Mathers Helén: Győzelmes Vénusz. Herceg Ferenc: Idegenek között. Oppenheim: Kalandorok és Milliár­dosok. Courths-Mahler: Az ő védence. Kosáryné Réz L.: A kékesi vendégek. Lázár: Titáuok. Harland: Zsuzsána férjet keres. Courths-M.: Megérdemelt boldogság, Stratz: Béke a földön. Beimet: Camilla. Rosny: A fekete ország. Leblanc: A névtelen leány. Courths-M: Akit mindenki elhagyott. Feuillet: Egy asszony naplója. Oxenham: Barbara boldogsága. Courths-M.: Bárki vagy, szeretlek. Barrie Pain: A varázsgyürü. Harland: Prospera barátom. Farkas Imre: Sisters Takács. Courths-M: Eljön a boldogság. Uj sorozat nagyobb terjedelemben egy teljes regény ára 5 korona. Fröschl G: Soha ilyen nászutazást. Bolt Péter: Asszonynélküli város. Arnold Bennet: A kisértet. 0. m. Dell: A fekete lóvag I., H. Rudolf Strats: Régi regény. Courths M: Titkos mátkaság. Ernst Klein: Dollai hercegnő. F. X. Kappus: A tenniszbajnoknő. Courts M: A lefátyolozott hölgy. Legújabb I Chantepleure: ÄZ utas (193 sz.) Kapható a Spitzer-féle könyvesbolt­ban Komárom, Nádor-u. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents