Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-08-16 / 97. szám

6. oldal.

villám lánya, Senorita az amerikai kalandorképek között az első helyet érdemel

A moszkvai hölgy.

Pola Negri, Lukács Pál és Normann Kény.

Hétfőn következik Pola Negri új nagyfilmje A moszkvai hölgy. Partnerei Lukács Pál és Normann Kerry.

Igaz részvét.

Meghalt egy király Arany, ezüst fedte a sirt,

Ezrivel voltak ott,

S no lám, senki se sirt.

Ki a kegyet, s halált adta,

No lám, — senki se siratta.

Meghalt egy színész,

Pálma, babér fedte a sírt.

Százával voltak ott,

S no lám, — csak a direktor sirt. Ki annyi nagy sikert elért,

Siratta, — az előlegért.

VÁGÓ GÉZA.

Vígjáték est,

augusztus 23 án, melyben 10 éves jubileumát ünnepli a zsidft főiskolások műkedvelő gárdája.

Tíz éves jubileum jegyében fog lezajlani a Komáromi Zsidó Főiskolások Egyesületénnk augusztus 23-án szombaton, este a Dalárdában rendezendő nagy vigjátékestje.

Komárom, — aug. 15.

Tíz évvel ezelőtt egy lelkes gárda nemes célt tűzött ki maga elé. Kabarékat rendezett, hogy az igy őszszegyüjtöd pénzből enyhítse a diák< KOMÁROMI

szobák hidegét és a menzakoszt soványságát. Lehetővé akarták tenni, hogy tehetséges, a megfelelő anyagiakat nélkülöző főiskolások zavartalanul folytathassák tanulmányaikat. A kezdet nehéz volt. De az évek hosszú során át a kitartó munka meghozta eredményét. Két évvel ezelőtt törvényes keretbe tömörültek a zsidó egyetemisták, hogy alapszabályokban lefektetett elvek szerint fejtsék ki szociális működésüket. Természetes, abban, hogy ez megtörténhetett, oroszlánrésze van Komárom és vidéke jótékony zsidó társadalmának. Évről.évre gyarapodik a támogatók száma és remélhetőleg ez évben is bizonyságát adja a komáromi és a vidéki zsidóság, hogy a főiskolások szent célúk teljes megvalósításához nem nélkülözik a zsidóság megértő bizalmát és hatékony Támogatását.

Az eszköz, a cél elérésére, a kabarék rendezése volt. Az első úttörők közt ott látjuk dr. Kalvariszky Jenőt, dr. Fleischer Jenőt, dr. Kluger Lászlót és még sok más kiváló műkedvelőt, akik közül meg kell említeni dr Kálmán Lászlót, dr. Biringer Istvánt, dr. Schön Mihályt, dr Fleischmann Arnoldot és dr.Gold fahn Miklóst. Az általuk rendezett kabarék esemény számba mentek és messze fölülmúlták az átlagos műkedvelői nivót. A hivatásos színészek teljesítményével egyenrangú művészetet produkáltak.

Az augusztus 23 iki vígjáték est méltóan fog beleilleszkedni a jubileum keretébe és nivó tekintetében sem marad el az előző kabaréktól. Az elsőrangú darabok rulinirozott szereplők kezében biztos sikert fognak jelenteni, úgyhogy a legkényesebb Ízlésű színházi látogatót is teljesen kielégítik. Ehhez járul még a reggelig tarló tánc, mely elsőrangú jazzband mellett a legjobb hangulatról gondoskodik. ( )

LAPOK»

Csillogó szemekkel zsákmányt kerestek.

Mi aztán fölcihelődtünk és most már kettesben róttuk a palota sorokat.

Egyik antik órákat áruló üzlet kirakata előtt hosszasabban időztünk.

Már nem is a kirakat kötötte le a figyelmemet, hanem a járda szélén gombozó gyerekek és megállapítottam, hogy a gyerekek az egész világon egyformák és a messzínai gyerek éppen úgy gombozik, mint a kamocsai, vagy a komáromi gyerek és éppen úgy elpityergi, elbömböli magát, ha vészit, akár Messzinában, akár Kamocsán ringott a bölksője. Itt is nagy bömbölésbe kezdett az egyik gombozó gzerek, mert a gombruletton nem kedvezett neki a szerencse. Egy utcaiárus gyerek kezdte vigasztalni, hogy ne sírjon, de nem sok eredménnyel.

Ettől a gyerektől Pán sípját vettünk. Több, egymás mellé helyezett mindegyre rövidülő sípokból áll ez a hangszer. öt lírára tartotta, tehát egy líráért odaadta. Nagyon vigyorgott, biztosan még igy is tulfizettük a Pán sípját,

Az indulás ideje elérkezvén, visszacsónakáztunk a hajóra és a fedélzetről gyönyörködtünk a hatalmas kikötő panorámájában. Késő este indultunk ki, amikor már kigyultak a villamos lámpák. Késő, sötét éjszaka volt már, de a messzinai kikötő lámpasorai még mindig láthatók voltak a világitó tornyok főlcsillanó és el-elavó sugárzó fényével együtt.

A tenger csendes volt, nem kellett a tengeri betegségtől tartanom, csaknem egész éjjel fönn voltam a fedélzeten. Csodálatosan szép látványban volt részünk. A messzinai szorosba érkeztünk be és jobbról, balról villannyal kivilágított városok, falvak folytonos láncolata kisért bennünket. Sohase lehet ezt a látványt elfelejteni.

Szóval a messzinai szorosban, a régi, ókori világ Karibdisze és Szkillája között voltunk.

A messzinai tengerszoros Kalábria és Szicília között fekszik és a Jóni és a Tirreni tengereket köti össze. Hossza 42 km. A legszélesebb részénél a két part 18 km.-re van egymástól. A legkeskenyebb része csak 3T km. és itt pompásan lehet látni a partokat.

A szoros feneke a legutóbb messzinai földrengéskor nagy változásokon ment át.

HIRE k,

Keserű mandula.

AZ ORCHIDEA.

Egy virágkereskedés kirakatában orchideákat látott Kiválasztotta a legszebbet és hazaküdte a feleségének. Az asszony, mikor átvette a virágot, megkérdezte a virágárus leánytól, hogy kiküldte az orchideát, de a leány nem tudta megmondani.

— Egy kopaszodó ur volt. Kifizette a virágot, megadta a címet és elment.

Az asszony sorravette férfiismeröseit, unvarlóit és rajongóit, de nem talált közöttük olyat, aki mái kopaszodott volna. A dolog nyugtalanította . .. Arra meg csak nem is gondolt, hogy a világot a férje küldte. Melyik férj küld világot a feleségének.

Délben hazajött a férj. Várta, hogy a felesége megköszöni a virágot, de csalódott. Az asszony hallgatott, Nem merte emtiteni a virágot, mert veszekedéstől félt. Már végeztek is az ebéddel és az asszony még mindig nem szólt. A férj azt hitte, hogy még nem hozták haza a virágot. Körülnézett a lakásban és a hálószoba ablakábae a félig lehúzott roletta mögött meglátta az orshideát. Ezt gyanúsnak találta. Miért Tejti el a felesége a virágot ? Sötét gondolatok kavarogtak a fejében. Biztosra vette, hogy az asszonynak valamilyen titka van. Visszament az ebédlőbe és megkérdezte a feleségét'.

— Miért nem szóltál, hogy virágot kaptál?

Az asszony láthntó zavarral dadogta’.

— Virágot?.. Igen, egy cserép orchideát kaptam .. . Még reggel hozták.

— Ki küldte?

— Nem tudom, igazán nem tudom. A leány, aki hozta nem tudta megmondani

— Ne mesélj nekem ilyeneket. .. Ki küldte a virágot ?

— Már mondtam, hogy nem tudom. Biz Isten, sejtelmem sincs róla.

— Miért dugtad el a roleiták mögé?

— Nem akartalak nyugtalanítani.

— Miért gondoltad, hogy én nyugtalan leszek ? Látod, az a gyanús, hogy te attól tartottál, hogy én nyugtalankodom majd. Rögtön megmondod, hogy kivel van a hátam mögött dolgod ?

Az asszony hallgatott.

— Megmondod, vagy rögtön .. .

Elharapta a mondatot és dühtől szikrázó szemekkel nézett a feleségére.

Az asszony lesütötte a szemét, látszott rajta, hogy most mindjál t elmond mindent. A férj észrevette ezt és gyorsan, még mielőtt a felesége szólt volna elnevette maáát:

— Te csacsi . . . Ls küldtem az oT- hideát.

— Halálozás, Amint részvéttel értesülünk, Budapesten meghalt Mandl Lipóiné, született Fried Regina Az elhunyt uriasszonyt szerető férje és gyermeke gyászolja. Fried Jenő és Éried Miksa komáromi nagykereskedők pedig nővérüket gyászolják. A megboldogult ur asszony földi maradványait vasárnap délelőtt helyezik örök nyugalomra Budapesten.

— Szünetel az áramszolgáltatás. Értesítjük a n. é. közönségei, hogy folyó hó 17-én vasárnap reggel 6 órától délután 14 óráig az áramszolgáltatás szünetelni fog. Ugyanis a D. Sz. V. a telepet egy 3000 lóerős turbogenerátorral nagyobbilják és ennek üzembehelyezése szükségessé teszi az áramkikapcsolást, meiy előre láthatólag még néhányszor meg fog történni. Az áramkikapcsolast még szükségessé teszi a városi hálózatnak a Slovenska Banka épületéről való eltávolítása is, mivel az épület renoválás alá kerül.

— fl uárosi hönyutár rendezése. Nagy és serény munka folyik az augusztus havi nyári szünet alatt a kuiiurpaiota földszintjén elhelyezett városi közkönyvtárban. Dr. tíaranyay József városi könyvtáros az egész könyvanyagot (közel hatezer kötet) máskép helyezi el a könyvszekrényekben és minden egyes kötetet egyenkint átnéz, hogy az egyes lapok nem esnek-e ki, amelyeket nyomban be is ragaszt. A jobban megrongált könyveket a könyvkötőnek adja át. A teljesen elrongyolódottakat, piszkosakat kivonja a for^atomoól, kiselejtezi és amennyiben a könyvtár kettős példányai között megvan, a kiselejtezettet ujjal helyettesíti A forgalomból kivont könyvek számait összeírja és kinyomatja, hogy minden olvasó kaphasson egy ilyen jegyzéket. Ez arra lesz jó, hogy az olvasók nem kérnek olyan könyveket, amelyeket már kivontak a forgalomból. Eddig megnehezítette a könyvtár kezelést a kiselejtezett könyvek jegyzékének hiánya. Ezentúl az olvasók nem kérik az ilyen könyveket. A városi könyvtáros ezúton is kéri az olvasókat, hogy a kint levő könyveket mielőbb hozzák vissza és adják át a kultúrpalota házmesterének, mivel a rendezés miatt a könyvtárhelyiségbe a szünet alatt a közönséget nem bocsájtják be. A könyvet beküldő olvasó egy cédulára írja fal a nevét és a cédulát tegye a könyvbe Az uj szerzemények könyvjegyzékének a szerkesztését is megkezdte már dr. Baranyay József városi könyvtáros. Az uj, immár ül. sz. könyvjegyzék még ez évben megjelenik. A városi könyvtár nyári szün íte aug. hó végéig tart és a könyvtár szeptember hóban uira megnyílik. Az első kölcsönkönyvtári dé után szept. 1-én, hétfőn lesz d. u. 2—5 órák között.

1930. augusztus 16.

A messzinai tengerszorosban, Szkilla és Karibdisz között.

(Kóborlások vizen és szárazon)

Irtai Dr. Baranyay József.

Csatangolás a messzinai utcákon. — .Magasan repül a daru ..." — Amikor könny szökik a szemünkbe. — Megható temetési menet, — „ Tudja az a Mindenható, mi van azon sirnivaló.“ — Amikor a messzinai gyerek gombozik és vészit. — Akárcsak a komáromi, meg a kamocsai gyerekek. — Pán sípja. — Kivilágított tengeri ut. — Szkilla és Karibdisz között.

Amint mondám, Messzinában órák hosszat magamban kóboroltam a nyílegyenes utcákon, amelyeket fényes palotasorok szegélyeznek. A palotasorokat néhol romhalmazzal bontott telek szakította meg. Az 1908. dec. 28-diki horzalmas és hatvanezer ember életét követelő földrengés szomorú, szivet facsaró emlékei ezek, amelyeket talán sohase fognak elhordani. Nem egy ilyen romhalmazt néztem meg közelről. A kövek, a téglák olyan apró darabokra vannak összetörve, hogy gondolni is borzalmas volt a földrengés rettenetes munkájára, amely olyan erős volt, hogy a falak nem egész tömbökben dűltek össze, hanem azok valósággal ízzé, porrá zúzódtak szét, E romhalmazok láttára meg tudjuk érteni az áldozatok nagy számát, a 60 ezer halottat.

Bár Messzinát Kr. e. 732-ben, szóval ezelőtt 2662. esztendővel vad marcona tengeri rablók, kalózok alapították, Meszszina lakói, a tengeri rablók utódai csendes, kedves népek. Általában a város kihaltnak látszott. A széles, nyílegyenes utcák nem egyszer egészen néptelenek voltak.

Messzina egyik terén meglepően szép épület kötötte le figyelmemet. A velencei nagy csatornát szegélyző paloták stílusára emlékeztetett ez a pompás úri lak. Amint ott nézegetek, álldogálok, az egyik emeleti ablakból művészi gordonka játék megkapó hangja szállt felém. Liszt egyik magyar rapszódiája volt, amelynek alap motívuma a Magasan repül a daru, szépen szól, Haragszik a kis angyalom, mert nem szól.

Milyen jó, hogy Messzinának ez a hatalmas tere is kihalt, néptelen volt akkor és nem tűnt föl senkinek, hogy nekem erre a magyar dalra kicsordultak a könnyeim. Leküzdhetetlen hatást gyakorolt rám, hogy ott, messze idegenben, a Földközi tenger egyik' szigetén, a földrengések hazájában hallom azt a magyar nótát, hogy: „Magasan repül a daru, szépen szól!“

Aki nem érti és nem érzi, hogy erre bizony kibuggyanhat az ember könnye, annak eszébe juttatom Szabolcska Mihály gyönyörű költeményének, a Grand Caffénak utolsó sorait:

Tudja az a Mindenható,

Mi is azon sírni való Hogy valahol a csárda mellett, Csárda mellett Gulya, ménes jól legelget.

Ilyen könnyes hangulatban voltam, amikor egy szomorú temetési menet halodt el előttem. Sohase láttam meghatóbb temetési menetet. Fehér halottas kocsi, fehér koporsó, fehér lovak. Talán fiatal leányt vittek ki az örök pihenő helyre. Érthetetlen volt azonban, hogy a gyászoló menetben egyetlen egy nő sem volt, csupa férfiakból állott a menet.

Később még egy ilyen hasonló menettel találkoztam.

Amikor már gondolhattam, hogy a képes levelezőlapokat fogyasztó barátom elvégezte robotos munkáját, amely miatt felét se látta, mint mi többiek, visszasétáltam a kávéházba, ahol még nagy képeslap cimzés közben találtam barátomat. Még egy félórára elmentem sétálni, s mire visszajöttem, barátom már elkészült és már a bélyegragasztás utolsó akkordjait végezte.

Pompás eszprenzo, fekete kávét lehetett abban a hatalmas, nagy kávéházban kapni és hozzá meg jóizű, jégbehütött vizet adtak. Csak egy lírába került.

A szomszéd asztaloknál csinos, de erősen kifestett arcú nők feketéztek.