Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-16 / 97. szám
4. oldal. «KOMÁROMI L'APOK» 1930. augusztus 16. Vágó Géza Komáromban Vágó Géza, az isimert budapesti színész és iró, aki jelenleg szlovenszkói vendégszereplö körúton van, augusztus 17-én, holnap, vasárnap a Dózsa-féle nagyteremben este 8 órakor vidám kabarékon jéránsz estét tart. Ebből az alkalomból lapunknak a következő kis karcolatot irta. börgö lépéseket hallunk. Durva kezek szakiíolfák fel az ajfóf. Vörös katonák állottak előttünk. Barátom fölsikolíotí, de egy kemény ökölcsapás elnémította. Megkötöztek bennünket, egy autóba löktek be és vittek a börtönbe. A cella, ahová kerültünk zsúfolásig telve emberekkel. Hitvány kopott szalmán, vagy a puszta kőpadion heverésztek, a levegő elképzel hetellenül romlott volt. Hajnal felé nagynehezen megszokta a szemem a félhomályt. Újabb embereket löktek be cellánkba, dühöngő átkozódással csináltak nekik helyet, amenynyíre éppen lehetett, mi pedig egy sarokban szorultunk össze. Éjszaka... Rettenetesen festett a börlön. Már annyian voltunk, hogy meg sem tudtunk mozdulni. Az élósdi férgek egész légiója fulkároz a falon és a foglyok testén, a mennyezetről pedig nedvesség szivárog be Legfelül a plafon tőszomszédságában egy egészen kicsi, négyszögletes, vasrácsos ablak. Az üvege is homályos, alig dereng, át rajta valami fény. Az egész olyan, mint a pokol elölornáca Lassanként reggeledik. Egymásután viszik kihallgatásra a cseka foglyait. Először jóbarálom felesége ke rül sorra. Azután barátom, rövidesen engem is elvisznek. Mi lesz velem? Hogy tudok kimozdulni ebből a zsúfolt tömegből, ahol az emberek egymás hátán keresztül kasul feküsznek. Nagynehezen a legszélső sorokba húzódom meg a sötétben. A börlön ajtó felnyílik. Az őr a felé a hely felé int, ahol még az előbb kuporogtam. Egy másik fogoly, aki a helyemet elfoglalta, azt hiszi, neki szól az intés és eltávozik. Föllélegzem. Néhány percig mentve vagyok. De azután mégis csak fe.fedeznek. Az agyam lázasan dolgozik. Hogy szabadulok meg ebből az élelveszedelemből ? Ha megtalálnak, ha rámismernek, holnap agyonlőnek. Elmenekülni lehetetlen, és mégis: meg kell próbálnom. Haszlalan töröm a fejemet, halálos kétségbeesésben kergetőznek gondolataim, nincs egyetlen mentő ötletem. Az izzadtság hidegen csorog a homlokomról Most bevezelik jóbarálomat Halálsápadt Ingadozik. Összeesik. Arcán leírhatatlan kétségbeesés. De hol van a felesége? Megszabadult? Nem, lehetetlen. A szegény asszonyt holnap biztosan kivégzik. Szegény fiú ... De mi lesz velem? Egy asszony! tragédia. Egész nap olt kuporogtam a sötétben. Mellettem két züllött fickó, akik cigarettát kértek tőlem. Odaadadom nekik. Magam is elszívok titokban egyet, csakhogy az idegeimet megnyugtassam ... Néha-néha egy pár nevet kiált be az őr, az emberek lassan felcihelődnek, kimennek. Egy sem tér vissza közülük. Időközönként puskák ropogása hallatszik. Az idő ólomlábon halad Lassanként besölétedik. Uj foglyokat hoznak. Letelepednek azok helyére, akiket közben elvitlek. Estefelé egy veder vizet állítanak be a cellába. Rossz, száraz kenyeret osztogatnak szét köztük. Mint a kiéhezett vadállatok vetik rá magukat a foglyok. Az a két sölélképü fickó, akik cigarettát kaplak tőlem, megkap jrit néhány kenyérdarabot. Hálából en gém is mngkináinak eggyel. Annyira ki vagyok éhezve, hogy boldogan fogadom el tőlük. Leszáll az éjszaka. Lassan óvatosan odafurakodom jóbarátomhoz. Apatikusan fekszik, maga elé mered. Megtudom végre, mi történt. Felesége nem volt hajlandó vallani. A cseka emberei meg akarták motozni, valami veszedelmes papíroknak kellett nála lenniök. Mindez csak ürügy volt arra, hogy a szerencsétlen aszszony ki legyen szolgáltatva kényüknek-kedvüknek. A boldogtalan nő érezíe, hogy milyen sors várrá. Pisztolyt rejtegetett magánál és agyonlőtte magát, hogy a szégyentől megszabaduljon. Véres hulláját megmutatták férjének akit a szörnyű látvány lesújtott. Jóbarátomra rábizonyították, hogy részes egy kom münellenes összeesküvésben, holnap kivégzik. Megszorítom kezét utolsó búcsúként, magam visszakuszom régi helyemre, ahol már türelmetlenül vár két szomszédom. Megint cigarettát kérnek tőlem. Szétosztom köztük utolsó füstölnivalómat. Zsarolók kozott. A két fickó most nagy meglepetésemre furcsa ajánlattal áll elő. Pénzre van szükségük. Holnap sza badonbocsátják őket. Tolvajlás miatt öt napot ültek itt. Én bizonyára politikai fogoly vagyok — mondották — és biztosan agyonlőnek, nincs tehát pénzre szükségem, ők pépig hasznát vehetnék a rubeleknek. Mentő ötlet villan fel bennem. Meg kell vásárolnom az egyik fickót. Tudtam, hogy mindent kockára teszek. Ha elvesztem a tétet — agyonlőnek. De nincs más mód, meg kell mindent próbálni, hátha megmenekülök. Hiszen majd csak másnap tudódik ki a csalás ... Egész éjszaka sugdolózom a két tolvajjal a szalmán. Alkudozom velük. Kétszáz rubelt ajánlok fel nekik. Kevés. Háromszáz rubel! Nem elég. Négyszázat. Még mindig kevés. Ez a két besti a tudja jól, hogy a kezükben vagyok, megzsarolhatnak. Csak hélszáz rubel van a tárcámban. Szerencsére ezt a nagy kavarodásban nem vélték el tőlem, a többi pénzem az ingem alá van bevarrva Titokban odaadom a nekik a pénzt. A kél gazfickó mohon számlálja, aztán Intenek, hogy áll az üz let. Beleegyeznek. Szabadulás. Szememet sem hunytam le az egész éjszaka. Halálos Izgalomban gyötrődöm és a lőmérdek álkozott féreg sem hagy aludni. Végre pirkadni kezd. Egy álmosképii őr bekiabál : — Mitva Neroskov! — Jelen — Pavel Korosenkov! — Itt vagyok — mondom. Egy utolsó pillantást vetek a szerencsétlen barátom felé Vigasztalan sötét folyosókon vezetnek, szuelte lépcsőkön, le a kapuhoz. Egy durva kéz kilök rajía a szabadba. Egy órával később egy borotválatlan képű piszkos paraszt áll a pályaudvaron a várakozó tömegben. Félszemét fekete kölés fedi el. Jegyet vált magának Kelet felé. Amikor a vonat lassankint kirobog a pályaudvarról, az ember nagyot sóhajt, leveszi a köteléket szeméről, amelyben még most is látszik az átvirrasztott éjszakák halá,félelme .,. Ez az ember én vagyok ... Hölgyeim és Uraim! Önök egy konferánsziélól valami nagyon vidám dolgot várnak. Most, hogy újra ebbe a városba, ha csak egy napra is visszatértem, amelyet ha jól emlékszem, harminc évvel ezelőtt láttam utoljára, egy kis szentimentális meghatottság fog el, már csak azért is, mert ilyenkor eszembe jut, hogy akkor még fekete hajú, ifjú legényke voltam Most, hogy végig megyek a Nádor utcán és elnézem a korzón sétáló bájos mosolygó arcú komáromi lányokat, úgy érzem, mintha visszafialalodnék. Ezt könnyen megérthetik, mert köztudomású, hogy annyi szép lány, mint Komáromban van, nem igen akad más városban. A kedves kis bakfisok éppúgy járnak most is párosával, lesütött szemekkel, este a korzón, de azért a nagy templom előtt óvatosan fel-fel pillantanak az olt csoportba álló aranyifijakra. Itt nem sok változott. A város most is derűsen nyugodt, mint amilyen valaha volt. Talán egy kicsit túlságosan is nyugodt Talán a kávéházakban van kissé lüktetőbb étet, mint valaha. Az Oíihon kávéház előtt, mintha most is azok — - mm um rinmuiiiam nimmi iiiitmmw Saját tudósítónktól. A napokban Kurtakeszi községben jártam, ahol figyelmemet felhívták egy földmivesköltőre. Pém Lászlónak hívják, a község egyik jómódú kisgazdája, a maga erejéből szerezte minden ingatlanát, vaLmi százötven holdat, házát állatokat, az egész vagyonát. Pém László már ötvennegyedik évében van, de olthatatlan a vágyódása a költészethez. Üres óráiban verseket ir, Pacsirta-dal címen egy kötete hagyta el tavaly az érsek újvári sajtót, igen szép közönségülnének, mint régen. A Közponli kávéházban jazzband j átszik, a régi cigányok helyett. No de hát, változott a világ, hát ez is megváltozott. A Komáromi Lapok ugyanaz mint régen volt Emlékszem, hogy valamikor, talán lizenöl évvel ezelőtt, „Lavotta szerelme“ cimü darabomról ez a kedves, jóindulatú lap egy hosszabb cikket irt, a pesti bemutató alkalmából. Ezt könnyen megérthetjük, ha elmondom, hogy darabom főszereplője, Csokonai hires Lillája volt, igy hát darabom színtere Komárom városa volt. Most hogy itt vagyok, úgy érzem, hogy minden komáromi leány egy. egy Lilla, és ezeket a kedves Lillákat arra kérem, hogy holnap, vasárap este 8 órakor tartandó konferánsz estémre mindegyik hozza el az ő Csokonai-ját. S ha elhozzák, akkor én is, de önök is, azt hiszem, megleszünk elégedve. Hölgyeim és uraim a viszontlátásra! Vágó Géza estélyére a jegyek 10 —, 8—, 6-— és 4 koronáért a Spitzer-féle könyvkereskedésben és este a Dózsa-terem pénztáránál válthatók. — augusztus 15. sikerrel. Persze, nagyobbrészt földmi-' vestársai vették meg a verseit, akiknek érzésvilágát fejezi ki kötetében. Sőt nemcsak verseket ir Pém László, hanem most már színdarabokat is, falusi népszínműveket. Rendszerint éjszaka írja darabjait, petróleumlámpa mellett, amikor a gerendásmennyezetü házban már mindenki alszik. Egyik darabját, „A sor síi Időző t“ cimü. három felvonásos népszínművét Kurtakeszin négyszer adták elő a földmivesszerep-A komáromi kerületi bíróság nem talál állam* ellenes cselekményt a „32-es baka vagyok én“ cimü dal éneklésében. A komáromi kerületi bíróság a napokban vonta felelősségre rendtörvénybe ütköző közbéke megzavarásának vétsége miatt Bona Ernő lévai lakost, mert tavaly november havában Fisch Károly vendéglőjében tizenöt egyén jelenlétében a „Harminckettes baka vagyok én" cimü dalt énekelte. A vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert annyira ittas volt, hogy nem emlékezik semmire. A tanuk igazolták, hogy a vádlott énekelíe az inkriminált nótát, de azt is igazolták, hogy öniudatlanságig ittas állapotban énekelte. A kerületi bíróság felmentette a vádlottat azon az alapon, hogy a vádlott által énekeit nó!a sző vegében nem lát államellenes izgatást. — augusztus 15. Az államügyész fellebbezést jelentett be az ifélet ellen. Ugyancsak hasonló cselekmény miatt Ítélkezett a kerületi bíróság Koncz Lajos lévai lakos ügyében, mert a vádirat szerint ez év március havában az utcán többek jelenlétében szintén az előbb említett da-lt énekelte. A vádlott az Idézés dacára sem jelent meg a tárgyaláson, de a nyomozás során beismerte, hogy énekelte a dalt, azonban azzal védekezett, hogy nem volt tudomása arról, hogy annak éneklése tiltva van. A kihallgatott rendőr vallomásában igazolta, hogy a vádlott a figyelmeztetés után rögtön abbahagyta az éneklést A kerületi biró ság ebben az ügyben is felmentő ítéletei hozott. Az államügyész fellebbezést jelentett be az Ítélet ellen. Fém László kurtakeszii földtnivesköltó Komáromban akarja elöadatni háromfelvonásos népszínművét fölímives szereplőkkel.
