Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-08-14 / 96. szám

OG. Nzám, Csütörtök, 1930, anarasztos 14. Alapította; TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B AR AN YAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOND, növeli a szigetország kétmilliós munkanélküliéinek létszámát, ame­lyen el íog vérezni hovatovább a munkáspárt kormánya is. Ki tudja, hol fog ez a mozgalom megáliani: az egy azooban biztos, hogy a ki­zsákmányoló politikának ötökre befellegzett már Angliában és In­dia előbb utóbb függetlenséget fog nyerni. Hogy pedig a csokorba más szi­­nek is vegyü'jemk, a török-perzsa konfliktusról sem szabad elfeled­kezni. A török birodalom terüle­tére betört harcias feurdok úgyis, mint Perzsia alattvalói, s k fejtö­rést jelentenek ma a perzsa sah­­nak, a ngp öccsének. Törökország egyszerűen magának követeli a kurdok lakta területeket az Ararát vidékén, ami jó pár száz négyzet­­kilométert tesz ki, abból a célból, hogy olt rendet csináljon. A bün­tető expedíciót egyébként máris folyamatba teszi. Ha pedig oda egyszer betette a lábát, azt onnét kivenni aligha is lesz hajlandó. Most azután megmutathatja a nép­­szövetség, hogy hány zsákkal telik a tudománya. Ezek a cikázó vil­lámok Európa horizontjain nem is látszanak, de az elektromosság fe­szültségét mi is érezzük. Lyonban és Olmützben hadgyakorlatok foly­tak a po'gári személyek kioktatá­sára légi támadás esetére, hadgya­korlatozik egész Európa. Miért? Bizonyára azért, hogy a háború gyakorlatából ki ne tanuljon. ÍS39ÜSI POLITIKAI SZEMLE Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Efétz évre 100 K, félévre 50 K, negyedévre 25 K. - Külföldön 150 Kő. Egyesszám ára 1 korona. Háború!: Ázsiában. Komárom, — augusztus 13. Kinábím már ismét dörögnek az ágyuk és ezúttal ismét Moszkva pénzét és munícióját pizaro’ják, amely nem nyugszik és a hatal­mas kínai birodalomban, mely európai méretű, minden áron meg akarja vetni lábát. A nankingi kormány csapatai összemérik ért­jükét a felkelőkkel, akiknek eddig győzelmeiről igen keveset, de ke­gyetlenségeikről annál többet ol­vastunk. Úgy látszik Áztia maga sem kívánja az ázsiai eredetű le­­ninizmust és megelégszik a civili­zációnak rendes utjával, nem áhitja a szociális termelésből fakadó jó­létet sem, amely élelmiszerjegyek­kel boldogítja Oroszország televény vidékein élő lakosságát. Ez az egész csetepaté csak múló epizód marad Kína polgárháborúi­ban, amelyek már esztecdők óta folynak kisebb nagyobb szünetek­kel. A világháború példája azonban Ázsiában is elvetette sárkányfogait és azok sorra kelnek ki, hogy a legnagyobb aggodalmakat okozzák. Kínában, a gyermeki lelkületű nép mohon kap minden uj után. így van az, hogy a bolsevizmus is tet­szik főleg az elnyomott alsó nép­­osztályoknak, akik azonban a sza­bad rablás elvét akarják program­juk gyanánt megvalósítani. Ezt a szovjet urai is szégyenük, de lé­nyegében Kínában leplezetlenül megy ugyanaz a magánvagyonnal, ami Oroszországban tudományos módszerek alapján és párthatáro­zatok segítségével történt. A forra­dalomnak örök ellensége az ellen­­forradalom és mivel a forradalom magát jogforrásnak képzeli, min­dent ellenforradalomnak nyilvánít, ami nem egyezik meg felfogásával, ezeket a forradalom jogi kódexe szerint egyszerűen kiirtja. Kina en­nek az irtó háborúnak akarja el­­tapesni méregfogait. Az indiai csendes forradalom, mely a passzív ellenállásból és szabotázásból a sópárolás szimbő­­likuB útjáról a lázadás felé veze­tett, ma Anglia legnagyobb gondja. Most segítséget kaptak a Himalája déli lejtőin élő hindu törzsekben, amelyek az angolok ellen formális háborút akarnak viselni nem szá­molván azzal, hogy sziklafalba üt­köznek bele. Egyelőre Anglia ki­próbálja rajtuk modern harci esz­közeit és naponta pár száz bombát szőrat a menetelő hindu csapa­tokra. így kétségtelenül tekintélyt szerez magának, de nem számol azzal, hogy végleg eljáfsza a ro­­konszenvet India keletén. Az indiai bojkott az angol szö­vetek ellen egyébként sokkal na­gyobb károkat okoz az angoloknak, mint egy formális háború, mert Komárom. — augusztus 13. Szüllő Géza dr. és Szent-Irányi József Udvardon. > Az udvai di gazdaközönség augusz­tus 17-én, vasárnap délután az ot­tani Népház és szövetkezet összes helyiségeiben arató ünnepélyt ren­dez, amelyen megfognak jelenni a magyar kisebbségi ellenzéki pártok vezérei is. Jelen lesznek a magyar nemzeti párt részéről Szent Ivány József nemzetgyűlési képviselő párt­vezér és az országos keresztény­­szocialista párt részéről Szüllő Géza dr. nemzgy. képviselő pártelnök, akik a program szerint beszámoló beszédet fognak mondani* Az ünne­pélyt Kürihy István nyug. főispán földbirtokos nyitja meg, záróbeszé­det jcross Andor, a magyar nem­zeti párt országos alelnöke mond. A parlament őszi ülésszakának előkészítése. A cseh nemzeti demokrata párt köréből származó hirek szerint, bár eddig a legcsekélyebb jele sem lát­ható annak, hogy akár a miniszter tanácsban, akár valamelyik minisz­tériumban megkezdték volna a politikai munkát, — a különböző bizottságok közül legelőbb a sze­mélyügyi bizottság fog összeülni, amely augusztus 20-ika körül tart ülést. Még ugyanebben a hónapban tartja első értekezletét a lakásbizott­ság is, amelynek tudvalévőén a la­kástörvény dolgában kell intézkedni. Ami a parlament összehívásának ha­táridejű illeti, azt a politikai minisz­tereknek augusztus végén tartandó üté­sén fogják megállapítani, Az említett párt köreiben elterjedt hirek szerint valamennyi pártnak szilárd a meg­győződése, hogy megegyezés jön létre és hogy az egész, eddig oly sötétnek látszó helyzetet könnyeb­ben léhet majd megoldani, mint ez a parlamenti szünet előtti napokban látszott. Ezzel az optimisztiküs meg­ítéléssel szemben menlehetős c»ton. tikusan ítéli meg a helyzetet a Ná­­rodni Politika, amely vezetőhelyén azt írja, hogy ősszel sem fog történni semmiféle parlamenti csoda, a munkát ott fogják folytatni, ahol abbanhagy­­ták. Mivel a két parlamenti csoport a szünetet valóban szünidőnek vette és igy minden munka szünetelt, az ilyen tétlenségben következik be az őszi idény, amely a belpolitikában semmi javulást nem hozhat. Nehéz Csehszlovákiának szerződést kötni Jugoszláviával. A Ceské Slovo egyik utóbbi szá­mában ismerteti a jugoszláv keres­kedelmi miniszter álláspontját, amely szerint Jugoszlávia és Románia megelégedett lenne, ha Csehszlo­vákia kötelezné magát arra, hogy tőlük összesen körülbelül négy milli­óid korona értékű búzát vesz át éven­ként. Bizonyos, — írja a lap — hogyha ennek ellenében megfelelő ipari cikket vásárolnának Cseh­szlovákiától, ez igen sokat jelentene, másrészt azonban nem szabad el­felejteni, hogy Jugoszláviának és Romániának igen nagy szüksége van Csehszlovákia ipari cikkeire, ugyan­akkor Csehszlovákiának annyi a saját gabonája, hogy nem tudja, mit tegyen vele és hogy az agrárkrízis veszedelme nő minden vagon gaboná vei, amelyet Csehszlovákia importál. Mindezért, a lap véleménye szerint, a Jugoszláviával megkötendő ke­reskedelmi szerződés tárgyalásai valószínűleg igen nehezek lesznek. A köztársasághoz hű magyarok szabadsága. Hodza Miián, úgy látszik, ismét visszatér az aktiv politikába, mert az utóbbi időben egyre-másra nyi­latkozik, szónokol és véleményt mond az aktuális politikai kérdések­ről. Vasárnap a szlovák földműves szövetség Kassán tartott évi rendes közgyűlésén Hodza Milán is megje­lent és hosszabb beszédet mondott. JaU— — r-.-l *~ < '■ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor; kedden, csütörtökön és szombaton. a csehszlovák köztársaságban ural­kodó demokráciát és kiemelte, hogy Csehszlovákia eddig mindig meg­tudta őrizni a parlamentáris demo­kráciát s az első sorban is erős főld­­mives demokráciájának köszönhető. A mezőgazdasági válságról úgy nyilatkozott, ihogy mivel a mező­­gazdasági válság nemzetközi jelen­ség, megoldani is nemzetközileg kell. Nem nemzetközi gyűlöletre, hanem együttműködésre van szükség. A földműves sem természeténél, sem érdekeinél fogva nem lehet sovi­niszta. Kijelentem — úgymond — hogy mi, akiknek megvan a szabad­ságunk és szuverénitásunk, megadjuk a köztársasághoz hű magyaroknak a szabadságot, mert csak ilyen szellem­ben érhetjük el a nemzetiségek megér, lését s csak ilyen utón vezethetjük ki a sovinisztákat és a háborúra uszitókat gyilkos útvesztőjükből. Szerinte Középeurópa jövője az ag­rár szolidaritáson nyugszik* Boldogasszony anyánk ünnepére. Irfa: Alapy Gyula dr. Üdvözlégy Nagyasszonyunk, égi nagy páfrónánk e szép ünnepna­pon, amelyen hosszú évszázadok óla könyörögnek hozzád hűséges népednek minden egyházában, meg­alázkodva, mellüket meakulpázva Előtted: ne feledkezzél meg rólunk. Azizlámmár nyujlogalía felénk halá­los ölelésre karjaíf.amikornemzetünk nagy hőse és kormányzója, Hunyadi János győzelmet aratóit Nándor­­fejérvárnál Bizánc eleste után há­rom esztendővel barátjával és ve­zértársával, Capisíranói János frá­terrel együtt. Egész Európa lázban égett ekkor, mert második Moha­med szultán Bizánc megvétele után Bécsnél akart csak megállani. A pápa ennek a diadalmas csatának emlékére alapította Boldogasszony anyánk ünnepét, aki nem hagyta el országát, melyet neki ajánlott fel első szent királyurunk. A Hunyadi Jánosok — sajnos — nem hagylak maguk után népes generációkat, halhatatlan emlékű fia még az ország kapuit megvé­delmezte, amelyek akkor Nyugat kapui is voltak, de már az idegen Jagellók alatt lehanyatlott a régi dicsőség napja és a nemzet rohant felfartóztathatlanul sirja, Mohács felé, ahol Ázsia friss rokonnépe le­győzte az egyenetlenséget, mely legjobb szövetségese volt a ma­gyar félen. Másfél évszázad hódolt­sági küzdelmei alatt a magyar di­csőség újból megedződöll és a fogyó hold végzetét Írván Íratta meg hatalmas urának az utolsó budai basa. Óh ez alatt a másfél század alatt hányszor hangzott fel a ma­gyar nép zokogó sirása szenvedé­sei közepette. Az ország kétharmad

Next

/
Thumbnails
Contents