Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-07-01 / 77. szám

2. oldal. «KOMÁROMI LAPOK» olcsésági divatáruháza. (Nádor*utca 19. - Koronabankkal szemben ) Harisnya klinika. Tőrv. védett láthatatlan javítás és tejelés. Kis hibák 3 Ke, nagy hibákkal 4 Ké, ujfejelés 8 Ke. Dús választék úri és női divatcikkekben, fehérnemű, ernyő, zsebkendők stb. Fürdőcikkek és nyári áruk leszállított árban Sport és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári árban. szünkről sem ma, sem bármikor soha olyan kísérlet nem fog té­tetni, amely céljaink elérése szem­pontjából az ország biztonságát vagy létérdekeit kockáztatná. Eb­ből folyólag vad fantázia szülemé­nyeinek kell nyilvánítanom a min­denféle és mindenfélekép kiszíne­zett puccsszerű kísérletekről szóló híreszteléseket. Ami pedig Ottó király nagykorúságát illeti, ismé­telten kell arra mutatnom, hogy az csupán családi vonatkozásban bir jelentőséggel, de a magyar köz­jog szempontjából, amely e tekin­tetben semmi szabályozást nem tartalmaz, amint azt a miniszter­­elnök ur is helyesen állapította meg, teljesen irreleváns. Nemcsak ma, amidőn még törvényes alak­ban sem akarjuk az úgynevezett királykérdést napirendre hozni, de akkor is, amikor annak ideje meg­érkezett, perhorreszkálok minden oly eljárást, amely a nemzettel való komoly megállapodás megkerülésével akarna befeje­zett tényeket létesíteni hagyják a Korán intését: aki rosz­­szuí bánik szolgájával, nem mehet be a mennyek országába. A rabszolgakereskedőknek meg­van a maguk külön útja a tenge­ren is. Rendszerint az éj leple alatt kötnek ki valamelyik kikötőben. Nincs az az angol hadihajó, amely a rabszoigakereskedőhajók nyo­mán tudna haladni. Az angolok és olaszok egyébként erősen megszi­gorították a rabszolgakereskedés megelőzését célzó szolgálatukat a Vörös-tengeren, ahol a franciák is állandó bázist létesítettek. Mivel a Szaharának nagyobb része fran­cia fennhatóság alatt van, Francia­­ország évenként egész sorát áldoz­ta fel tisztjeinek és közlegényei­nek. csakhogy kiirthassa a sivatag­nak ezeket a hiénáit. Ezek a hiénák a rabszolgake­reskedők — nem irtóznak semmi­féle módszertől, csakhogy üzelmei­­ket folytathassák. Igv például a Népszövetséghez érkezett feljelen­tések szerint Héjasban egy egész sereg fiatal leányt adtak el vásá­ron, ahová mint Mekkába induló zarándokok kerültek. A Népszövetség gondja kiterjed a gyermekrabszolgaságra is. Leg­utóbb Sir E. Lugard jelentette, hogy jelentékeny számú gyermeket sikerült a rabszolgakereskedők karmai közül kimenteni. Ezek szá­mára Sir F. Lugard Észak-Nigéri­­ában otthont létesített európai ápolónők és nevelőnők felügyelete alatt. A Népszövetség rabszolgaügyi bizottsága külön köszönetét fejezte ki a Ras Tafarinak, az abesszínia! trónörökösnek, amiért országában mindent elkövet a rabszolgaság ki­irtására. Ebbe azonban alattvalói nem akarnak belenyugodni. »In­kább meghalunk, semhogy elve­szítsük rabszolgáinkat«, mondják. Ezzel a felfogással a rabszolga­­kereskedés elleni küzdelemnek számolnia kell. Ez az úgynevezett »házi rabszolgaság«, amely arab­szolgaság legenyhébb formája ugyan, ezzel szemben a legnehe­zebben leküzdhető, már azért is, mert ez csak egy nép műveltségi színvonalának emelésével lenne le­hetséges. Ily esetekkel találkozunk a mohamedán világban, sőt, amint éppen említettük, a keresztény Abesszíniában is. A gyakorlati tö­rekvés ilyen országokban az, hogy uj rabszolgák adás-vevése legyen tilos. A küzdelem pedig folyik tovább. Még mindig milliószámra élnek rabszolgák a földön! Milch Dezső gyászistentiszteletén megható beszédben mutatkozott be a ko­máromi neolog zsidó hitközség uj rabbija: Waldmann Ernő dr. június 30. 'A rabszolgaság nemcsak, hogy nem szűnt meg, de még csak most kezdi igazán foglalkoztatni a nem­zetközi szervezeteket, ezek közt el­sősorban a Népszövetséget. A mű­velt népeknek nem is lehet kitér­niük a rabszolgaság elleni küzde­lem elől, mert a rabszolgaságban sínylődök száma még mindig 4—5 millió lélek közt ingadozik. A Nép­­szövetség megállapítása szerint 19 olyan politikai terület van, ame­lyen megtűrik a rabszolgaságot, sőt esetleg törvényesnek is ismerik el. Ezek a politikai területek a kö­vetkezők: Abesszinia, Kina, Eri­trea, Távol-Kelet, Héjas, Kútra, Li­beria, Marokko, Dél-Marokkó, Rio de Oro, Kelet-Szahara, Nyugat - Szahara és Dél-Tripolisz. A sta­tisztika azt is megállapította, hogy az utolsó esztendőben több milli­óra menő kötést kötöttek rabszol­gákban. Azok az európai törekvések, amelyek céljukul tűzték ki a rab­szolgaság eltörlését Afrikában és ’Arábiában, hihetetlen nehézségek­kel tatálkoztak, A rabszolgaság ezekben az országokban századok által szentesített szokás. Kutatók jelentik, hogy egyes vidékeken a szülők „ csak azért viszik gyerme­keiket Mekkába, hogy eladva őket Tabszolgakereskedőknek, vagyonu­kat gyarapítsák. A Népszövetség szakértői azt is jelentik, hogy egyes abessziniai családok privilégiu­muknak tekintik a rabszolgakeres­kedést. A rabszolgakereskedők minda­zonáltal igen óvatos emberek. Tit­kos szövetségbe tömörültek, és ké­meket hellyeztek el szerte Sudan­­ban, Olasz-Eritreában és a francia Szomáli-földön. Ezek a kémek nemcsak a rabszolgaság eltörlését célzó törekvésekre hívják fel meg­bízóik figyelmét, hanem a benn­szülöttek közt viszályt igyekeznek előidézni, amely alatt a rabszolga­kereskedők fegyveres csapatai vé­telárfizetés nélkül szerezhetik be rabszolgáikat. Szemtanuk borzadva mesélik el, milyen rettenetes sorsuk van a vá­sárra hajtott rabszolgáknak, akik kezükön nehéz láncokkal vándo­rolnak végig a sivatagon. Nem úgy a rabszolgakereskcdők, akik ké­nyelmesen utaznak tevéken vagy arab paripákon, miközben ostor­ral tartanak rendet áldozataik kö­zött. Oslorcsapásokkal kényszerí­tik a fáradtakat a további mene­telésre. Ha pedig a nyomorult rabszolgából már minden élet­energia elszállófélben van, leve­szik bilincseit, visszaadják neki szabadságát, amelyet azonban az ezen a világon aligha élvezhet. Aránylagosan jobb ellátásuk van a rabszolgáknak közvetlenül a vá­sár elölt néhány napig. Hogy jobb kondícióban kerüljenek a vevő elé, pihentetik és táplálják őket; a ku­­fárok igy remélnek magasabb árat elérhetni. Maga a nyilvános rabszolgavá­sár tragikus és egyben színes ké­pet nyújt. Az elárverezendő »anya­got« — férfiakat, nőket és gyer­mekeket a falu egyik végébe különítik el, akárcsak a vásárra vitt állatokat. Maga az árverés — mert mindenkit árverésen adnak el — késő délután kezdődik. Az arab vásárlók összejönnek, imád­koznak és az ég áldását kérik vá­sárukra. A rabszolgakereskedők hófehér gyapjú- és selyemruhában ékeskednek, mellettük gyermekeik tarka selyem köntösökben. Ami­kor vége van az ájtatosságnak, az egész társaság a rabszolgák kuny­hóihoz rohan, ahol az aukcióim­tól’ már hangosan dicséri a kala­pács alá kerülő »áru« jó tulajdon­ságait. A rabszolgákon kölcsönzött ruhák vannak, szépek és mutató­sak, úgyhogy alattuk aligha lehet megismerni azokat az áldozatokat, akiket nemrégiben még a sivata­gon áthurcoltak. Ha komoly a vevő, a rabszolgát letérdeitetik előtte, hogy megvizsgálhassa an­nak fogát és izmait. A rabszolgák ára 5 —600 koroná­tól 5—0000 koronáig terjed. Ezért az összegért adtak el nemrégiben egy szép tizenhétesztendős leányt. Gyakran nemcsak rabszolgakercs­­kedők, hanem rabszolgatulajdo­nos magánemberek is piacra viszik rabszolgáikat. Gyakori eset, hogy a tulajdonos bármily olcsó áron igyekszik szabadulni öreg rab­szolgáitól és rabszolganőitől, akik már nem tudnak dolgozni neki. Hogy aránylagosan jobb dolga legyen a rabszolgának, az tulajdo­nosa jószívűségétől függ. Nem egy esetben a ragszolga sorsa nem más a i’endes cselédsorsnál. Az is megtörténik, hogy valamely igaz­hívő, hogy megnyerje Allah kegyét, felszabadítja rabszolgáját, viszont számos esetben figyelmen kívül Saját tudósítónktól. A nemrégiben tragikus körülmé­nyek között elhunyt Milch Dezső emlékére, aki több éven át vezette a komáromi neolog zsidó hitközség ügyeit az elnöki székben igen ál­dásosán, vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel gyászistentiszteletet tar­tott a templomban a hitközség. A templomot erre az alkalomra gyö­nyörűen feldíszítették és Milch Dezső emlékére teljesen megtelt hívőkkel a templom, amely megható gyász­ünnepségnek volt a színhelye. Az ünnepély gyászdalokkal kezdődött, amelyeket Goldstein Ernő főkántor és a Krausz Mór karnagy által ve­zényelt zsidó egyházi énekkar éne­keltek, majd dr. Waldmann Ernő, a komáromi zsidó hitközség uj, fiatal rabbija lépett a szószékre és mon­dott igen hatásos emlékbeszédet Milch Dezsőről, akinek nemcsak a zsidó hitközség éleiében szerzett érdemeit méltatta, de egy igaz, be­kapcsolatban kaptunk a múlt héten egy panaszos levelet, amelyet egyik előző számunkban le is közöltünk. A levélíró azt panaszolja föl, hogy drágák a kabinok és azon tépelödik, hogy kié is a strandfürdő, a városé, vagy vállalkozóé, vagy bérlőé, illetve a három közül ki illetékes a kabinárak meghatározására? Ami a panaszos levélnek a kabin­árakra vonatkozó részét illeti, ebben a kérdésben a levélírónak igaza is van, meg nincs is, mert a komáromi strand kabinjai olcsók is és drágák is. Ez az állításunk furcsának és ellent­mondónak látszik, de csak az első pillanatban. Ha visszagondolunk a ta­valyi kabinárakra, akkor azt mondjuk, hogy az idei árak a tavalyiakhoz ké­pest nagyon is alacsonyak. A helyi sajtónak valóságos jpergőtűz alá kellett venni a strandfürdő vezető­ségét, amire a túlmagas árakat a mos­taniakra leszállította. Nehezen akarták elhinni, hogy az alacsony árak mellett emelkedni fog a forgalom. Az idei szezonnak már az első hete bebizonyította, hogy igazunk volt. A strandfürdő forgalma nagyon emelke­dett. Ha még jobban leszállítanák a kabinok árát, bizonyára még nagyobb Komárom, — junius 30-án csületes ember, a felebaráli szere­­telet a gyakorlati éleiben is meg­­valósilotf, jószivü ember portréját rajzolta meg rendkívül meleg érzésű beszédében Waldmann Ernő dr. és szem alig maradt szárazon a tem­plomban beszédének hatása alatt. Waldmann Ernő dívnak ez volt első funkciója Komáromban, mióta megválasztották őt rabbinak és eb­ből az első szerepléséből is kide­rült, hogy a zsidó hitközség nem töltötte be a rabbi állást érdemte­lenül. Waldmann dr. beszéde után, amely a hívőkből igen mély hatást váltott ki. ismét gyászdalok követ­keztek Goldstein Ernő főkántor és a zsidó egyházi énekkar közremű­ködésével. A lélekemelő ünnepség után a gyászistentiszteleten megjelent hivek felemelt érzéssel hagyták el a tem­plomot. lenne a forgalom. Az idén már 2 K-ért kap az illető kabint és ez az ár a *a vaiyi 6—8 koronás árakhoz viszonyítva mégis csak alacsony. Hogy ezt meg­értük, a sajtónak köszönhetjük és re­méljük, hogy a strandfürdő sorsát inté­zők hamarosan belátják, hogy a még alacsonyabb árak még jobban emelnék a forgalmat, mert hiszen a strandfür­dőnek egy igazán nagy konkurense van és pedig a tőszomszédságában és ez az ingyenes fürdő. Ha a kabin árakat 50 fillérre szállítanák is le, azért az ingyenes fürdőn még mindig nagyon sokan fürdenének a jobbmóduak kö­zül is, sok jobbmódu többre becsüli azt a kis pénzt, mint a sajat kényel­mét és inkább vetkőzik és öltözik kinn a szabadban, mintsem a kabin árát leszúrja. Ez már komáromi szokás és ez ellen még a kabin árak leszállítása se segitene. Ez komáromi szokás. A kényelemért sem ad ki pénzt szívesen a komáromi. Itt nem a szegény néposztályról van szó, hanem azokról, akiknek igazán módjukban volna kabinban fürdeni és még se teszik. Ezek a hajóközlekedést se veszik igen igénybe, inkább gyalo­golnak ebben a rekkenő hőségben, Ez azonban nem megrovandó dolog. ü komáromi strandfürdőről

Next

/
Thumbnails
Contents