Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-02-01 / 13. szám

2. olda'l.

Komáromi Lap»’«

1930, február 1

Február 15-ig

(készpénzvásárlásnái)

15—25°|„ leltározási árengedmény

szipes zephir és selyem ing, alsónadrág, zsebkendő, nyakkendő és az összes téli cikkeknél

e: il,

lv o m á r o rq (livatárnházííl)an ry&dor-trtca IQ.

Farsangi ruhacsipkék, straaskő és csati, ruhagyöngy. marabu koszorú és fátyol, frakking, selyem zsebkendő, harisnya és sokni, stb. stb.

a

<1'

8

S

C-»

zetni 20—20 millió cseh korona őszszegben. A francia adósságot kedvezően likvidálták Az eredeti összeg egyrészt mintegy 120 millió frank volt, annak fejében, amit közvetlenül kaptunk Franciaországtól, a Franciaországban levő hadseregünk részére, másrészt 378 millió frank a Szibériában levő légióink részére. A francia kormány a tárgyalások során elengedte a szibériai légiók költségeinek fedezésére fordítod összeg 50 százalékát, a második nagy engedményt pedig az árfolyam tekintetében kapjuk. Franciaország mindezen adósságokat a jelenlegi frankvaiuía szerint szániiija, miközben egyes más követeléseket és kamatokat törölt, úgy, hogy végeredményben Franciaországgal szemben fennálló adósságunk mindössze 260 millió frank, azaz 340 millió csehszlovák korona. Ezt az összeget 50 éven át fogjuk fizetni megfelelő évi részietekben. Az egész összeg, melyet fizetnünk keil, valamivel több 1800 millió

csehszlovák koronával. Majd Benes megállapítja, hogy a francia hadiadósságböl annak csak háromötöde tényleges hadiadősság, ami körülbelül 200 millió korona. Az olasz hadiadőssághól csak 112 millió a tényleges ludiadősság, a íöbbi mind olyan adósság, amelyet a csehszlovák köztársaság az átalakulás után 1919-ben és 1920 ban csinált. Ugyanaz a helyzet az Ejyesült Államoknál fennálló adósságnál is. Ez 115 millió dollár (3 milliárd 795ezerKc), de ebből csak 17 millió a hadiadósság a szibériai hadsereg részére, míg a többi éleimicíkkekért éa árukért való adósság. Ha ezekei a számokat lesintelbe vesszük, kitűnik, hogy a háborúra fordított tényleges kiadás az Egyesült Államoknak való tartozással és a felszabadítást adóssággal együtt mintegy két milliárd korona, Ez a tényleges összeg — éllipitotta meg Benes, — amibe a világháborúban való közvetlen részvételünk kerüli.

Bethlen miniszterelnök beszámolt a magyar parlamentben a hágai konferenciáról.

Csütörtökön számolt be Bethlen István magyar miniszterelnök a magyar parlamentben a hágai tárgyalások eredményéről, Bethlen miniszterelnök beszédét nagy érdeklődés előzte meg, nemcsak a pártok képviselői között, akik többen hozzászóltak, hanem a

— január 31-én.

képvíseiőház karzata is zsúfolásig megtelt ez alkalommal érdeklődőkkel.

Bethlen beszédje végén a kővetkezőkben vonta össze a hágai konferencia eredményét:

— A hágai egyezménynek az az eredménye, hogy évi 13 V 2 millió a

tehertétel,, amivel szemben azonban nagy eredményeket értünk el. így viszszacyertük pénzügyi függetlenségünket és megmentettük a döntőbíráskodás elvét. Nem függ fejünk felett Damokles kardjaként a rendezetlen jóvátételi kérdés.

A miniszterelnök rámutat arra, hogy \ “a kedvező megegyezést a nagyhatalmak, különösen az egyik barátságos állam (Olaszország) delegátusainak kö szönhetjük. (jobboldal, a közép és balközép teláliva tapsol.) Másodsorban köszönetét kell mondanunk Nagybrittania delegátusainak is. Franciaországnak hasonlóképpen nagy szerepe volt a kedvező megegyezés létrejöttében. (Altalanos taps)

A tárgyalások Magyarország javára oly kedvező atmoszférát teremtettek, ami rendkívüli haszonnal jár az országra nézve. A miniszterelnök így fejezte be beszédét:

A shylocki szellem, uraim, megi Hágában és meggyőződésem szei többé fel sem támadhat. Uj ka; nyilnak meg Magyarország számár; hágai megegyezéssel, ha mi magu is ki akarjuk azt használni.

A miniszterelnök ezután megköszői a magyar közvéleménynek és a1 sajt nak azt az egységes támogatás amelyben hágai tárgyalásai alatt s szesitették.

Bethlen miniszterelnök beszéde ut felszólalt a szónokok sorában Appor Albert gróf is, aki kijelentette, faoj Magyarország súlyos terhektől szab dúlt meg Hágában. Kétségtelen, hoj nagy áldozatokat hoz a nemzet ■ mondta Apponyi gróf —, de ezeket előnyökért érdemes volt meghozni.

A Ház tagjai felállva ünnepeit^ Apponyit és vele együtt Bethlen m niszterelnököt is.

A Táros

ozgősziniiózti

Komárom, — január 31.

Innen-onnanegy évtizede lesz már annah, hogy a város moziszinháza a dunai kikötőhöz, szükséges városi telekeladás következtében bezárult, de egyébként is a régi rozoga, tűzbiztonság tekintetében is súlyos kifogás alá esett faépületben az előadások sokáig megtarthatók alig lettek volna. A város akkori vezelősége már foglalkozott a mozgószinház épületének fölépítésével, megfelelő tervei készíttetett és Szijj Ferenc dr., Komárom város akkori polgármestere ankétet is hívott e tárgyban össze, amelyen a megjelent hozzáértő férfiak a terv mielőbbi kivitelét tartották a vá rosra nézve legmegfelelőbbnek. Mivel a minisztérium a városnak föntartott moziszinház jogát a telektől és a színház fölépítésétől telte függővé, az akkori ankéten megfelelő telekről is tárgyaltak.

A város községgé történt ledegredálása és az ezzel járt személyi változások egyidflre háttérbe szorították a mozi megépítését, bár a törvényhatóság helyébe került községi képviselőtestület egy percre sem mondod le arról a lehetőségről, hogy a város saját mozgószínházát minél előbb megalkossa és ezért a kérdést állandóan nyilván is tartotta, sőt a mozijogot a minisztériumban is évről-évre meghosszabbiítatta, A város milliókba kerülő kövezési programjának végrehajtása uián most már határozóit lépéseket tett a jövedelmezőség szempontjából nagyon is kívánatos

mozgószinház megvalósítása iránt é megszerezte a fe építés költségeibe fedezésére szükséges kölcsönt, ami át tál a mozgó ügye a megvalósulás siádi urnába került.

A város helybeli banfeadósságaina konvertálására há»om millióa köicsöí szavaztak meg Pozsonyban a város takarékpénztárban, ebben a kölcsönbe! azonban bennefoglaitatik az a 700 00 korona is, ami a modern igényeknél megfelelő mozgószinház fölépítésébe szükséges, A Schieisz Géza városi kanta rás áital készíteti színház ügyes tervét < minisztérium is jóváhagyta, most már a építkezés megkezdésének idejét kei meghatározni, hogy a városnak a leg újabb kulturális és ismeretterjesztő köz épülele még ebben az évben megnyit ható legyen. Mint értesülünk, a város tanácsa most foglalkozott az üggyel, amelynek kivitelére nézve rendelkezett is

A mozgószinház a város Király püspök utcában egymás melleit fekvő kél régi bérházának helyén fog felépülni, amely minden tekintetben megfelel ügy a forgalmi viszonyoknak, min? a városszépitésreii kívánalmainak. Kíméljük, hogy az ősszel már a város közönsége a régóta vágyott saját városi mozgószínházában fog a kultúra és a technika áldásaiban részesülni,

A tanács megbízta a város építészei hivatala», hogy a terv kivitelére költségvetést készítsen és azt mielőbb ierjesssze a tanács elé.

A MACSKA.

Itta: Beczássy Judit.

Péter szép szál ember maradt, ha deresedett is már a bajusza. Jót kilépett még, ha kellett, a hátát is bírta egyenesen, kemény tartással járt, kicsit talán akart-keményen is. ügy formára nem is volt vénember még Péter, csak 2 kedve komoiutt el s tálán a szeme, igen, a szeme már ritkábban gyűlt fel, csak sárgán, fáradtan pislákolt.

Az élete ellen nem volt sok panasza, elég jól éldegélt, meg is volt mindene, csak a pénze kevés. Nem asszony kérte el, nem gyerekre kellett — esze veit Péternek még fiatalon is, nem vett ő nyűgöt soha a nyakába — néhanapján mégis jó lett volna a pénz s alig-alig került.

Néha szabadidőn akadt egy egy csomag, amit vele vitettek le az autóra, vagy küldték is néha, de ezek fillérek, egy-egy ital csupán s hétszámra semmi sem. Mert szolga volt elég, londiner, kifutó, őt csak akkor hívták, ha a mázsás terhet sokalta valaki.

Lakást, kosztol kapott a fűtésért, kijárt a ruha is, esztendőnként cipő, sapka, kabát, minden. Egyenruhája volt, csak pénze nem volt, amivel kimossa a szénport torkából. Pedig a szanatórium kazánja éhes volt, egész nap etette s maga majd elepedt. Sokszor tapadt nyelve kiszáradt ínyéhez s egy ital pálinka feloldotta volna.

Nem volt ö kocsmázó, italos sem soha, le sem ült a söntés asztalához, még ha volt is pénze. Csak úgy állva, sebten felhajtott egy pohárkával, szippantott is egyet a füstös levegőből, egy-egy szót elfogott, néha egy-egy kezel. Van, van sok előnye az ivószobának. jólesik a szaga, hangja is kellemes, kedve sem utolsó. Akad ott földi is, kerül haza, hin jó néha benézni.

Szép tavaszi est volt, a dolgával elkészült már Péter, jóllakatta a kazánt, hogy éjszakára se maradjon melegvíz nélkül a szanatórium. Dolga már nem akadt, de kedve sem sok. Mit kezdjen az idejével, akinek nincsen költsége hozzá ? Ácsorogjon tán a konyhaszolgálók közt? — a szakács kinézi kormos ruhájáért. A szobalányok meg nagyon rátartiak s ki is vénült az efféle dologból. Menjen a portára ? — oda még lehetne, de ki kell mosdódni s azért a szűk szóért, amit a nagyhasu portás hullat foga és a pipaegutora közt, kár a fáradságért.

Kóksdt fejje! indul az ajtóhoz, lecsavarja a villanyt s már rászánta magát végigheverni szobájában a priccsen, mikor ernyedt akarattal mégegyszer körülnéz. Nem is tudja, miért. Csak végighordozza tehetetlen tekintetét a sötét kamrában, a parázsszemü kazánajtóról az ablakig emeli, nézi a beszüremlő alkonyi fényt, a bokrok sötét árnyát. Keze a kilincsen, féllába már kívül, mikor két izzó fény gyűl föl kísértetiesen az ablak keretében. Mintha kápráznék a szeme s a kazánajtó két parázsszeme pirosodna onnan.

Nézi, hogy mi lehet az a fehér tömeg, nagyolja macskának, kevesli kutyának, pedig mintha mégis csak ilyesmi volna. Még ez is esemény a kazán világában, nem átalja nézni. Kint ajtó csapódik, lépés csikordul a kavicsos utón 8 riadt menekvéssel kúszik be a rács közt a fehér valami s halk puffanással merül el a mélyben.

Péter ott az ajtó mellett a csavart

keresi s felgyújtja a villanyt. Az ám, mégis macska, de csudára megnőtt s busa, lombos farka idegesen remeg, ahogy menekülni vágyón, lapulva görbeszii hátát, óit a fö? tövében.

— Cícicicc, — nyújtogatja Péter feléje a kezét s lassan meg is indul, de a macska rebben, a szöglete menekszik 3 ahogy közéig hozzá, már a lapátnyélen fut föl ijedtében. Megül, néz vibráló szemekkel s oly szép ily fehéren, puhán, gubbaszkodva, hogy Péter tenyerén simogatás zsibog. — Cícicicc, — szólítja, de az körültekint, magasabb menedék után kutat, félve. S hogy a menekülés útját elvágja, Péter a kopott nyirfaseprüve! felnyúl az ablakhoz s szorosan behajtja. — Cícicicc, ne bomolj, hiszen nem bántalak.

Van egy kis polca is Péternek a falon, dróttal erősített gyalulatlan deszka, hogy a dohánypaklit, gyújtót, apróságot legyen munkaközben hová letennie. Most eszébe villan, hogy valamelyik nap szalondarabkát hajított föl oda. Kormos, csontos ujjai végigkotorosszák s csalogatva nyújtogatja a fehérség felé:

— Cícicicc, ne, edd meg ...

De csak felé szagol s már tovább iramlik, remegőn, riadtan. Péter fárad bele az oktalan harcba. Papírba csavarva, zsebredugja a szalonnát, kedvetlen s újból kattan a villany, csavarja s otthagyja magára.

— Máj ismerkedsz holnap, ha éhezni kezdesz. — Célja nincsen vele, tán meg sem tartaná, de hogy nem közelit, nem tudja megfogni, áristomban tartja. Bezárva az ablak, betéve az ajtó, most szökj meg galambom, ha olyan kényes vagy...

Pétert a lábai nem viszik már a

szobája felé, kicsit szellőzkődni indul az utcára. Megáll, elnéz, sodor, megnyalja, rá is gyújt. Egy cigareltányi idd jő lesz ácsorgásra. Kereszlbefont karral dűl a kerítésnek s már gondolata sincs, fáradt üres szemmel bámul as estébe. Csak az ege? nézi, apró felhőcskéit, pislogó csillagait, meg sem. látja tán az embereket, mit is nézne rajtuk? Szinte összerezzen, ahogy a hangra előre néz s kabátban, nyuiánkan, ápolt, fehér hajjal, aggódó szemekkel áll előtte egy urinő:

— Ugyan mondja kérem, nem látott egy macskái ? ... nagy, fehér, angora... valahogy kiszökött hiába szólítom ...

Péter nem is tudja miért tagadja le:

— Nem láttam én kérem.

— Seholsem találom — jön egy szolgáló is. — Tetszett itt kérdezni?

— s kutató szemekkel, aggódó tanácstalansággal járkálnak még le-fel. Megmegállnak egy-egy pince ablakánál, szóliogatják lágyan, hízelkedő hangon:

— Misu, Misukám ...

Péter nem tud mozdulni helyéről. Elszívta már az egy cigarettát, másikat is sodort, arra is rágyújtott, de a kíváncsiság kint tartja az utcán. Igaz, szép állat, szép, de hogy egy urinő igy utánna legyen ?... Nem fér a fejébe. Szinte csak hogy nem sir. Hallja a szavukat, hallgatja a panaszt, hívószót, keresést. Elmennek előtte négyszer ötször, hatszor s még mindig keresik. Kifújja a füstöt s csak úgy foga közül odaszól a szolgálónak:

— Ennyire szeretik?

— Ó, a méltósága tán belepusztulna, ha Misu meg nem kerülne. Más ember a gyerekét sem képes úgy szeretoi, mint mi azt a macskát, Ha látná, mi-