Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-01-25 / 10. szám
2. oldal. Komáromi Lapot 1930, jannfir 25. /? ^ Vásároljunk ELBERT divatáruházában Nádor-u. 19, £ Ko m ár M H »8 ■o *0 w X « a wauor-u, olcsó és jó minőségű áruival ma vezet! Farsangi újdonságok: Frakk, smoking és selyem ing Strass-esait és gomb Selyem és flór sokul Selyem csipke és tűit Selyem zsebkendő Marabu disz (ílace fehé»- kesztyű Selyem batiszt ingnadrág Frakk-éraláne és mcllgomb Menyasszonyi fátyol és koszom „Ereo ‘ gallér Selyem harisnyák Selyem nadrágtartó Művirágok (Ihre pdeschin galWvédö Selyem és esipkesálok 4711 Kölni viz, Kotty púder Török jelmez disz stb. Téli áruk mélyen leszállított árban. 0 » 1 9 r r o n Jt 9 fi BV • ** A ö£ö/W csapott az asztalra s miként i az a császári tábornok, úgy a szocialista miniszter is igy szólt: „úgy lesz, ahogy in akarom I“ nem a szavazólista, hanem az egyes jelöltek szerint ejtessék meg a válasz- . tás. A terv az, hogy a jelöltet kiemelje ! abból az izolált helyzetből, amelybe a * pártok jeSöluigiájáaafc összeát'ii sá/il kertit és a váiasztásnai ne csupán a párt érdeke, hanem a jelöli rátermeitsége és hivatotisága legyen a döntő. Ennek a választási rendszernek az a gyakorlati előnye volna, hogy a mandátumok kélhrrmadrésze már az első skrutiniumnál elintézést nyerne. Külön konferenciát tartott a kisantant Hágában. A kisantant konferenciát tartolt Hágában, amelyen Benes külügyminiszter Miror.escu román külügyminiszterrel megbeszélte a román kormány által nemrég felmondott csehszlovák román kereskedelmi szerződés meghosszabbításának kérdését. A két miniszter a kérdésben követendő további eljárásról megegyezett. A tárgyalásokat Míronescu hazaérkezése után befogják fejezni és február első napjaiban a kérdési formailag elintézik. Két öreg papról. Czirók faros csallóközaranyosi ref. lelkész — és Oyürky István perbetei esperes plébános halála. Stribrny lapjí, a Poledni L5st azt írja, hogy az áliam fennállásának tizenegy éve alatt Bmes politikájáról még nem szenvedtünk nagyobb vereséget, mint épen Hágában. Tz nemcsak pénzügyi, hanem politikai veresig is. Egyedül Franciaország kelt pártunkra, az is nehézséggel... Siowden, az angol szocialista egyenesen kihívóan viselkedett s hiába kerdenők: hát a mi tehetséges londoni követünk, Missaryk János nem tudta az an;ol ridegséget enyhíteni velünk szemben?... Közvélemé nyűnk elégedetlenkedik, sajtónk tiltakozik. Egyedül Benes személyi lepj a, a Ceské Slovo mer sikerről Írni. Ezek a lapszemelvény ;k azt mulatják, hogy a cseh közvélemény nem lát sikert a hágai konferencia eredményében Csehszlovákia részére és a külügyminisztériumot vádolja azérS amely Snow dent nem volt képes Csehszlovákia oldalára meghódítani. A csehszlovák nemzeti szociális ták választási novellája. A csehszlovák nemzeti szocialista párt tegnap benyújtót a a képviselőháznak a választási rend megváltoztatására vonatkozó javaslatát. A javaslat a kötött szavazólista elve és az egyes választói elv között akar szorosabb kompromisszumot megteremteni és arra irányul, h így az eddigi rendtől eltérően A Kortáromi L'pok már röviden jelentette Czirók Jinoä nyugalmazott csallóklzaranyosi ref. lelkésznek 93. éves korában történt elhunytál. Mi, akik szerencsések voltunk ezt a kedves es ritka éleifelfogásu öregursí, Istennek hivatoli szolgáját ismerni, nem mehetünk el ravatala mellett anélkü', hogy ne ejtenénk felőle egy-két jó szóf, az emlékezésnek és a kegyeletnek szavait. Néhai Czirók János bátyánk, akinek mi, a hatvan felé ügető „fiatalok" is Cciémuram voitunk, az egészséges tesíü és lelkű emberek fajtájából való volt, akik sohasem elégedetlenkedtek az élettel szemben és azt a kis kört, amelynek középpontjába kerültek, besugározták szereteiüs melegével, mely a jó munka elvégzésének elégedettségéből áradt egyéniségükből. Így éltek, egy boldog emberpár, erős hitével és lelki békéjében Aranyos községnek reformáíui hiten levő lakósainak szeretetélől környezetten. A jó pap keze alól nemzedékek kerültek ki, akik a legnagyobb tisztelettel vették körül az öreg tiszte letes urat, aki még fiatalon került a községbe. Derűs életét feleségének, szül. Bartók Júliának 1906. évben be’«ö vetkezett ha- i Komárom, —január 24. | iála zsvaría meg, aki jő és baisorsban hűséges segítőtársa és gyámoütója volt. Mikor özvegyi sorra jutott, még húsz esztendeig vezette az aranyosi református egyház ügyeit. Az 1909. évben ünnepelték meg 50 éves híkészt működésének ünnepét hívei és a kom »romi egyházmegye, amely alkalomból legfelsőbb helyről a Ferenc József rend lovagkeresztjéve! tüntették ki a jeles lelkipásztort, aki sohasem kereste a kitüntetést az ő befelé élő szerény lelkűimével. Mikor azután mgyo'hallása köveikeztáben nehezebben fud.a teljesíteni egyházi teendőit, segédlelkészt adott az egyházmegye segítségére és igy még 1926, évig végezte a lelkészt munkát, amikor egyháza méltányolva hosszú és róka hűséggel végzett szolgálatai*, teljes illetményeivel nyugalomba helyezte. Nagy életkort ért, edzett testű ember volt és évtizedeken át a szabad Dunában fürdőit a tél beálltáig. A mathuzsálemi kor azonban felőrölte az élet malmában és most elment hívei közü’, akik sokáig fogják őrizni kedves volt lelkipásztoruk emlékezetéi. ' * * # A házasság nem semmisül meg. Irta Böszörményi Jenő. Hajnalodik- Míg nem kelt fel a nap, A város olyan, mintha kihalt volna. Elő lelket alig lehet látni. A Nagyvölgy utcára is ráborul a csend. Hirtelen azonban egy asszony alakja tűnik fel az utca elején. Alig több negyven esztendősnél, de sokkal Öregebbnek látszik. Megtörte az élet. Mellette fiatal leány lépked. Mind a ketten komorak. A leány töiü'geti a szemét. Könnyeit szárítja. Egy szó nem sok: annyit sem szólnak egymáshoz. Körülveszi őket a szürkület. Olyan elhagyatott árváknak látszanak. Az utca sem különb. Kopottas, rongyos, dísztelen. Félénken húzódnak meg benne az alacsony, nádfedeles házikok. Ahol igazság szerint a gyalogjárónak kellene lenni, olt — hellyelközzel — egy-egy bánatos tégla díszeleg. Csatakos időben ez is annyira szégyenkezik a világ előtt, hogy belemerül a pocsolyába, amint rá mert lépni valaki. Kerítés hol van, hol nincs. Ideburcolbodott mindenfelől a szegénység. A Köntös Mihály háza mégis kivétel. Valóságos palota az a többihez képest, így is van rendjén, mert előkelő embertől megvárja a világ, hogy adjon valamit a külső fényre. Már pedig Köntös Mihály nem közönséges ember. Mikor bekerült a tanyáról, mindjárt megtisztelte a közbizalom: városi képviselőnek választották meg. Olt szaval a közgyűléseken és neve belekerül az újságokba. Senkitől sen fél, mert érezi, hogy a földi hatalmasságok közé küzdötte fel magát. Amikor a Nagy völgy ulca hajnali látogatói elérték a közéleti vezérember házát, megállották. — Itt vjgyunk, — szólt az asszony. — Mihály bátyádék nehezen keltek még fel. Mag ne haragudjanak, hogy ilyen korán zavarjuk őket. — Nem olyan emberek azok, — válaszolt halkan a leány. — Gondolhatják, hogy nem mulatságból jövünk. Majd zörgetek. Erre elkezdte verni a kilincset. A háziak mindjárt meghallották. Köntösné féiálmosan költögette az urát: — Apjukom! Hdlja? Valaki be akar jönni. Zörgetnek. — Hallom. Persze, hogy hallom. Nem vagyok süket. — Hát akkor menjen ajtót nyitni! Bizonyosan meghalt szegény Szalma János sógor. Azt jöttek jelenteni. Miért zörgetnének másért hajnalban ? Na nem vergődik már tovább szegény, nyugodjon. — Ugyan, hogy mondhatod már, hogy a sógor meghalt? Mikor nagyon jól tudod, hogy mit mondott az orvos. Hogy még két hete van szegénynek. Hát nem halhatott meg! — De hát akkor miért zörgetnek? Hajnalban! Jaj Istenem! Akkor meg bizonyosan lüz van a közelben. — Az nem lehet. Annak nagyobb lehet a lármája. Közben felkászolódott az ember. Nem öltözött fel, hmem csak úgy ment a vendégek fogadására. — Ki az ? — kérdezte n agymérgesen. — Mink vagyunk, — hallatszott kívülről. — Ki az a mink? — Én, meg a lányom. — ügy? Tik vagytok? Mindjárt nyitom. Erre ajtót nyitott. A sógorasszony állott előtte a lányával. A legelső kérdés Szalma János halálát illetőleg hangzott el. — Mit hallottatok szegény Szalma sógorról ? É* még, vagy meghalt ? — Tegnap es!e még élt. Az orvos azt mondta, hogy még Két hete van. — No, szegény, akkor még huzza valameddig, A megnyugtatás igen jólesett. Valamint az a híradás is, hogy nincs tűz a közelben. — Akkor ne álljatok künn az utcán, Inneni gyertek be a szobába. — Nagyon köszönjük — felelték mind a ketten. A hajnali vendégek tisztelettudóan követték a házigazdát, aki bármennyire tisztelte az asszonynépet, de lehetőleg úgy intézte a sort, hogy hasonló esetekben mindig ő menjen elől, a tekintély miatt. Mikor azonban beléptek a konyhába, a sógorasszony vonakodott bemenni a szobába. Megvárják, mig a sógor felöltözik. Köntös Mihály nem szokta meg, hogy valaki igy merjen vele játszani, azért indulatosan mordult rájuk: — Ne urizáljatok, hanem gyertek be a szobába. De elurasodtatok! Beléptek. Illendően köszöntek az ágyban fekvő Köntösnének, aki Szalma János haláláról akart közelebbi felvilágosítást nyerni. Mikor azután meghallotta, hogy még két hete van szegénynek, akkor megnyugodva hálálkodott 1 — Hála istennek! Pedig én már azt hittem, hogy halála hírét hoztátok. S omorti éntWcke* vet ök a m síi gyasítiüi, ivt y tu udvatdi fcrüieU katolikus p pság széniorának, Gyürky István perbetei esperes plébánosnak 82 éves korában való elhunytét jelenti. A nagy életkort ért egyházi férfiú az egész kerületben nagy tiszteletnek és tekintélynek örvendett, amit méttín meg Is érdemelt kiváló munkájával és papi erényeinél fogva, Gyüfky Isivan 1848 juti. 15 született Gyurkíc községben. Az esítergoml szemináriumban tanult és ott is szentelte á'dozóp-ppá még Sci'ovszky hercegprímás 1871. nyarán. Hit évet töltött a zsigárdi plébánián, mint segédleikész, rn*jd 1877-ben Somorjára és 1880 ban Érsekújvárrá került káplánnak. Tízéves kápiánkodas u án 1881-ben Honigyarmaton lett plébános, ahol tizenhat évei töltött és 1897-ben Szelőéire került, ahol a kerület tanfelügyelő esperese, majd kerületi esperese lett. Hírneves e ődje, aki a szabadságharcot min: huszárkapitány küzdötte végig, Perbe'.én elhalaloivan, 1911. évben a perbetei p ébánia élére került, ahol tizennyolc évet töltött híveinek általános rokonszenvéiől és szereted ői környc- I zetten. I» ülte meg aranymiséjét is 1922. ; évben, amely a kerületi papság leises | ünneplése mellett folyt le, hívei is ér; tékes emlékekkel halmozták el a jólelkü i öreg pipot. í Sajnos, nem sokáig töl hitte be lel* ; kipásziori tisztét, mert elbetegesedett és i most már esztendők óta a szobát és az j ágyat volt kény eié i őrizni. A halál sok I sre.ivedéséiői váltotta n eg. Éieíe alko| nyodó óráit az az elkeseieJett kultur| harc mérgez e meg, amely a perbetei kántorválasztás alkalmával keletkezett és két táborra osztotta híveit. Elhunytéról az alábbi gyászje’entást adta ki az udvardi kerület prpsaga : Az udvardi r. k. esperesi egyházkerület papsága a rokonok nevében ss ; mély f rjdaiommal, de a bölcs istent ■ Gondviselés végzésében megnyugodva | jelenti, hogy Nagys. és Főliszt. Gyiirky í István kiérdemült esperes, nyugd. per* hetei plébános, kerületi spirituális, 9-ik \ éves aranymisés áldozópap életének 1 82 ik, buzgó leikipisztorkodásának 59. 1 evében, a'haldoklók szentségeinek ájí talós felvétele usán f. hó 23-án reggel j 3 órakor az öregséggel járó hosszas s gyengélkedés után csendesen elhunyt ■ A megboldogult lelki üdvéért f. hó ! 25 én d. e. 10 órakor a perbelei plébániai templomban fogjuk az engesztelő szentmiseáldozatot bemutatni s azt követőig hűlt tetemeit beszentelve a feltámadás reményében a perbetei sirkertben elhelyezni. Perbete, 1930. január 23. Emléke legyen áldott. Nyugodjék békében és az örök világosság Közben a gazda elhúzta az ablakról a függönyt. Nem egészen, hanem csak félig. A hajnali szürkület beszivárgód az ablakon. Hajnalodott. Most látszott jobban, hogy a leány mennyit sírhatott az éjszaka. Tört a tekintete, sápadt az arca. — Hát hí már hrlott sincs, tűz sincs, akkor miért jöttetek Mari ? — kérdezte aggodalmaskodva Köntös Mihály. — Nagy baj van, sógorom. — Micsoda ? — Ma voina a lányom esküvője. — Ennyit én is tudok, mert én volnék tán a násznagyja. — Azért jöttünk éppen, az esküvő ügyében. Ennek a szegény árvának nincs édesapja. Meghalt. Nyugodjon. Nincs kitől tanácsot kérni. Sógorom meg olyan okos ember és olyan jó volt mindig hozzánk. Azért jöttünk. — Tanácsért? — Azért. Köntös Mihály egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy ő okos ember, de azért jólesett a lelkének, ha ezt más. nak az ajkáról hallotta. Meglágyult a szive és jóságosán biztatgatta a sógorasszonyt, hogy könnyítsen a lelkén és öntse ki a szive bánatát. Az örö.nanya hozzáfogott a biztatásra. El-elcsukló hangon ismertette a szörnyű esetet. A leány egész éjszaka annyira törte magát hogy nem lehetett megvigasztalni. Mindig azt hajtogatta, hogy inkább a kútba ugrik, vagy a Tiszába öli magát, de nem lesz annak a legénynek a felesége. Ezért most az a kívánságuk, hogy semmisüljön meg a házasság. Ebben az ügyben fáradtak ide. A násznagy összeráncolta a homlokát. Nem az első nisznagysága a mostani,
