Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-06-28 / 76. szám
«KOMÁROMI LAPOK» 3. oldal. A német nyelv tanításának fokozása. A képviselőház kulturális bízott' sálának szerdai ülésén befejezték a vitát Dérer Iván dr iskolaügyi miniszternek a középiskolák reformja tárgyában tett nyilatkozata felett. A vita végén Dérer Iván felszólalt és kijelentette, hogy intézkedései a mostani törvények keretén belül mozognak. A latin nyelvet nem akarja lefokozni, de a német nyelv tanítására több gondot kell fordítani A tanárok kiképzésének reformját is elódázhatatlanul szükségesnek tartja A buzavidék mentesül a rozskenyér fogyasztás kényszere alól. Komárom, — június 27. Többször hirt adlunk már arról a törvényről, amely elrendeli a rozs nagyobb fogyasztása céljából a legfeljebb 10%-os buzalisztkeverésű rozskenyér sütését. Illetékes közgazdasági szervezetek mint a kereskedelmi és iparkamarák is rámutattak a tisztán agrárius érdeket támogató törvény keresztülvitelének nehézségeire s azokra a gazdasági károkra, amelyeket a forszírozott rozsfogyasztás okozni fog. A törvény mindenkit érint, mert a fogyasztó csak úgy van érdekelve általa, mint a molnár, vagy a pék Hogy mennyire bizonytalanságban vagyunk a törvényt, illetve hatályát illetőleg, nem kell mást mondanunk, mint azt, hogy pl. Komáromban ma sem tudták biztosan csak pár nap előliig is, vájjon vonatkozik-e a törvény a tiszta buzavidéknek ismert Csallóközre, s Komáromra is? Most kaptuk kezünkhöz a Népélelmezési minisztérium 9. z. 7856. ai./1930. számú, május 19 én kelt körrendeletét, amely végre tisztázza a kér dést, vájjon érint-e bennünket, illetve pékiparosainkat ériníi-e rozskenyér törvény. Az itt hivatkozott számú körrendelet, amely az 1930. évi április 10-én kelt 46. sz. törvény (rozstőrvény) végrehajtási utasításait foglalja magában, A népéleimezési minisztérium körrendeleté tehát tisztázta a nálunk is feleletet váró kérdést s ennek alapján most már senki sem vitathatja, hogy Komárom s egész környéke buzavidék lévén, a rozskenyér törvény ránk nem vonatkozik. A körrendelet nem mondja meg kifejezetten, és pontosan körülírva, mely vidékre céloz, de amidőn Szlovenszkót és Ruszinszkót említi, melynek egyes vidékein a búza kenyér fogyasztás a szokásos, más vidékre aligha gondolhat, mint a búzatermő Csallóköz vidékére, ahol a búzalisztből készült fehér kenyeret maga a nép is „kalácskenyérnek“, „süteménynek“ nevezi. Érdeklődtünk pékiparosainknál a törvény rendelte uj helyzet felöl. Általában pékjeink lehetetlennek tartják, hogy éppen a buzavidékre vonatkozzék a törvény, s jórészt az aggasztja őket, hogy éppen a rozsliszt természetére való tekintettel (mert a rozsliszt mégha üzánszerüen tiszta is, tartalmazhat búzát) sok kellemetlenségnek lennénk kitéve a keverés miatt, de állói is félnek, hogy a közönség nyakukon hagyja a könnyen száradó, tapadós rozskenyeret. Hallottunk olyan véleményt is, hogy a szigorúan vett s kivételeket nem statuáló törvény, — ha a buzakenyérlisztból készült kenyérhez szokott fogyasztókat a rozskenyér fogyasztásra szoktatni lehetne, — megszüntetné az u. n burgonyás kenyereket, amelyek a rendes pékkenyérnek legerősebb konkurrens cikkei. A rozskenyérbe ugyanis nem lehet burgonyát keverni, szóval rendesen kidolgozott kenyeret kellene forgalomba hozni, s nem olyant, amelynek elkészítése nem is követel pék ipari szaktudást. A rendes pékipari szakmunkásokkal' dolgozó péküzemek között tehát van hive a rozskenyérsütésnek is, de csak azért, hogy a burgonyás kenyeret készítő s forgalomba hozó sütőkkel szemben versenyképességüket védeni tudják Ez az álláspont nem nélkülöz minden jogosságot, az egész város közönségét érintő kenyérsütés kérdését azonban aligha lehetne csak e szempontból megoldani. Egyelőre még búzalisztből készült kenyerek fehértenek a péküzletekben, s reméljük is, hogy a körrendelet adta jog alapján Komárom és vidékét a — rozskenyérsütés kötelezettsége alól a hatóság rendelke zései is mentesíteni fogják, mert a még mindig uralkodó bizonytalanság a malmok, lisztkereskedések, a pékek, de a közönség károsodását is vonná maga után, ami pedig éppen a mai gazdasági válság idején nem lenne kívánatos. A kisanfant megegyezett a Briand-memorandum válaszában. a törvény 1 §-ának magyarázásában kimondja, hogy a törvény rendelkezései nem vonatkoznak a tiszta buzakenyérre, amelyet nálunk főleg egyes vidékeken Szlovenszkón és Ruszinszkón fogyasztanak s mely lényegénél fogva inkább fehérsüleménynek tekintetik, s csak a kereskedelmi forgalomban nyert kenyér elnevezést. meglátta öccse arcán és ellenkezés nélkül engedelmeskedett szavának. Erőlködve, vesződve nyitotta fel az ajtót. És Janika tovább vezette. Kiértek az útra, elérték a falu elejét. Nem meszsze az első házaktól válaszúthoz értek és Janika nem a falu felé tartott, hanem a messzi kert felé ... így történt, hogy a csendes őszi délutánon, haldokló fák sóhajainak kíséretében a két kisfiú belépett a temető kapuján ... Aranyszőnyeget hullatott lábuk elé a falevél és sírva csókolgatta kicsi lábukat a napsugár ... Janika nem állt meg. Tovább ment... Sanyika aggodalmaskodott . .. — Ez idegen hely ... Sohase láttam ... Anyu nem lehet itt! ... A kisfiú átszellemült arccal nézett bátyjára. — De igen! Anyuhoz megyünk! Nem érzed? Itt lakik, ebben a szép kertben valahol ... Gyere csak ... És tovább mentek. Egyre mélyebben hatoltak be a hantok közé. Hirtelen gyönyörű, vasráccsal körülkerített kertecske bukkant fel előttük, benne rengeteg virág és egy csodálatosan szép nagy, fehér kő .. . Janika megállt és zavarba jött. Úgy érezte, hogy elérte célját. Tétován nézett körül, apró szivében megkondult a harang és nem akart tovább menni. — Fáradt vagyok . .. Pihenjünk egy kicsit... Sanyika körüljárta a kertecske cifra rácsát, rátalált a kis ajtóra, kinyitották és beléptek a gyönyörű kertbe, leültek a fűre és megpihentek ... * A mulató házban csak hosszú idő múlva vették észre a két kisfiú eltűnését. Apjuk, az egész cselédség élén, indult keresésükre és estére rájuk is akadt. Boldog mosollyal ajkukon aludtak a temetőben, édesanyjuk sírja volt kicsi fejük alatt a párna ... — június 27. A kisanfant csorbáiéi konferenciájának második napján, csütörtökön a külügyminiszterek Briand Péneurópa memorandumával foglalkoztak. A három miniszter elvben megegyezett a memorandumnak részleteit és azokat a javaslatokat illetően, amelyeket a genfi konferencián be fognak nyújtani, majd megvizsgálták Középeurópa egyes államainak viszonyát, amint Hetven nap az ázsiai réteken. — Hadifogoly emlékek — Irta: Kőrös Imre. A szakácsválasztás könnyű volt. Ugyanis egy Haász nevű őrmester is jött velünk a pusztára, számítva arra, hgy munkafelügyelö lesz ő is, de bizony csak egy felügyelő lelt engedélyezve. Lelt belőle szakács. De minthogy főzni sem tudott, Kossányi kartársat választottuk meg főszakácsunknak, aki e szép tudományt már a kokándi lágerbe, mint privát konyhás, jó sikerrel gyakorolta. így aztán Haász őrmester csak segédszakács lett. őnekik az volt a kötelességük, hogy minden nap délre 25 személyre ebédet és este 8 órára estebédet készítsenek. E nemes hivatásuknak pompásan meg is feleltek, azért is, mert legtöbbször egyfélét főztek, ritkán volt 2 fogás, 3 sohasem. Kiválóan tudlak ők alsózni is, a hüs fák alatt erre is jutott bőven idő, mert tenger hosszú volt a nap. A munkások napirendjét igy állapifoüa meg a gazda: reggel 5 órakor munkába állani, 7 órakor fél 8-ig reggeli, utána 11-ig ismét dolgozni, Tizenegy órától délután 3 óráig pihenés. Délután 3 órától este 7 óráig ismét munka Napi 9 és fél órát kellett dolgozni. A ricinust épen úgy kell vetni, mint a babot, izenegy kapás kis gödröt vágott a fekete, felszántott, réti földben, a másik tizenegy pedig 4—5 szem magot poifyantott bele. A kapák az a Hágában, illetve Párisbanmeg köiöíí egyezmények alapján jelentkezik. A miniszterek megkezdték a vitát a párisi egyezménzek gyakorlati keresztülviteléről. A magyar kérdésre vonatkozóan Benes dr. csehszlovák külügyminiszter úgy nyilatkozott egy újságíró előtt, hogy a kisanlant már korábban világos álláspontot foglalt el ebben a kérdésben és nincsen semmi oka arra, hogy ezen változtasson. azon a vidéken nehezek, 7—8 orosz fontot nyom egy kapa, ami megfelel 4 itteni kapa súlynak. Egy orosz font lévén 40 deka. Első napokban hólyagokat kaptunk a kapanyéltöl, de későbben megkérgesedett a kezünk, hozzá törölt, mintha mindég kapások lettünk volna Akik délelőtt vetettek, délután lyukakat váglak, igy osz'ottuk fel a munkát magunk közölt, testvériesen. Az orosz katonánk soha ránk sem nézett. Voltak a nagy rétségen imitt-amoif orosz házak, tanyák, kirgiz állások, dinnyetelepek, ő azokat járta egész nap; éjjelre sem jött haza. De nem is kellett reánk vigyázni, mert számot vetettünk már sokszor a szökéssel. Olyan irtózatos távolból szökni úgy is lehetetlen volt. Sokan próbálták. Mind ráfizettek. Pénz nélkül, térkép nélkül, orosz nyelv tudása nélkül beláttuk, hogy erről teljesen le kell tennünk. Egyelőre tehát megadtuk magunkat a keserű sorsnak. A dolog igaz, hogy nehéz volt mert 40-60 fokos melegben 8 fontos kapát emelgetni, bizony szakadt rólunk a viz mint a patak. Többen közülünk, hogy a fehérneműje ne kopjék az izzadságtól, félig neki vetkőzött, de annak úgy felégette a nap a testét, hogy sokszor a fájdalomtól jajgatott. Legédesebbek voltak az ünnepnapok és a pihenés órái Ott folyt el mellettünk a kristálytiszta patak vize, a fáradt testet abba meg lehetett mosni naponta, megfürdeni jól és délután 3 óráig pihentünk. Igazán csak a munkában eltörődött testnek a lelke tudja méltányolni a pihenés boldog perceit. Vasárnap délutánokon már kirándulásokat tettünk a vidékre. Felkerestük a szétszórt házakat mi is, mint az orosz kísérőnk, de nem azért, hogy velük beszélgessünk, hanem azért, hogy a szűkre szabott konyhára való éléstárunkat gazdagítsuk. Néhol tejet vettünk reggelire, hogy a csájába jusson egy pohárkára való, néhol húst vágott, illetve borjut az orosz tanyai gazda, akkor abból vettünk tőle néhány kilót, hogy feljavítsuk meglehetős sovány kosztunkat. Sokszor emlegettük az otthoni jólétet és kövér barátainkat, milyen áldott kúra lenne azoknak egyetlen hónap ebből a mi foglalkozásunkból. Nem volna szükség többé Marienbad—Karlsbadra. Minden gyomorbajos társam kigyógyult és minden kövér lefogyott — ingyen. Esténként a szúnyogok nem hagytak pihenni. Ha sé állunk a pázsitos réten, hüs esti levegőben, egy szót sem szólhattunk, mert abban a pillanatban egy gomolyag szúnyog benn volt a szánkban. A zsebkendőt örökösen kézbe tartva lobogtattuk szemünk-szánk elölt, úgy tudiunk szót váltani. Az éjjeli kint alvásról is le kellett későbben mondanunk. Egy orosz tanyás volt közelünkben, attól kértünk egy teljesen nádból épült szint, a talaját meghintettük illatos szénával és ott aztán nyugodtan alhattunk úgy a szúnyogoktól, mint az éjjeli hirtelen lehűlt hideg levegőtől, a melyben nagyon sokan meghűltünk és hatalmas influenzát kaptunk. Török gazdánknak 2 szép fia volt. Jó nővéí ü suhanc gyerekek K jöttek lóháton a tanyára. Azt hittük, hogy ellenőrzik majd a mi munkánkat Eszükbe sem volt. Ok is úgy lettek, mint a katonai kísérőnk. Felkerestek egyszer bennünket pihenő szállásunkon a nádpalotában Megismerkedtek velünk, megmutatták neúk családi képeinket, a mi hazulról ölt, ők szörnyen csodálkoztak azon, rogy mi ilyen munkába állottunk. Mondottuk nekik, hogy a kényszerűség, a gyomor rávtszi az embert mindenféle munkára. Kértük őket, hogy az édes apjuk kint levő birkanyájából küldjön nekünk egy bárányt. Ezt a kérésünket aztán nagy nehezen teljesítették a fiuk, ha nem is egészet, de kétharmad bárányt elküldték nekünk, a többit a német gazdatisztnek adták, hogy el ne árulja őket az édes apjuknak, ök azután úgy tettek, mint az orosz katona. Bejárták a körül levő tanyákat és ahol csak lehetett, az orosz gazdával leültek a hüs szobába kártyázni és inni. A Korán tiltja az alkohol élvezését, éppen azért nagyon szeretik, mert tiltott. A kártyát hasonlóképen. Az oroszok pedig legfőbb élvezetüket a pálinkában és kártyában találják kint a pusztán. Noha alkoholtilalom volt az egész birodalomban, óh de azért kint a réteken vígan főzték az oroszok a pálinkát és készítették a bort télennyáron mazsolaszőlőből. Egy kis hordóba tettek 10—15 kgr. mazsolát, vizet öntöttek reá, ez hamarosan erjedésnek indult, megerjedt, megtisztult és készen volt az ázsiai bor. A fenéken maradt törkölyből pedig pálinkát készítettek lepárolás utján, mint nálunk a törkölyt. Meszsze földről jöttek ilyen főzőoroszhoz a szárdok, a kirgizek és megszlvták magukat kegyetlenül az ázsiai szeszes italból Drágán fizették. Az ilyen tanyai meg is gazdagodott az italból, ha ő maga is nem volt rabja. Aztán tiltott, rejtett utakon, nádasokon, lóháton hazaszédeleglek a török atyafiak . . . Folyt. kör. — BETEG FOGAK fájdalommentes meggyógyítását vagy kihúzását és a legújabb porcellán (Jacket) hid és korona munkálatokat, valamint mindennemű műfogakat a legmodernebb amerikai rendszerek alkalmazásával előnyös fizetési feltételek mellett több évi jótállással készít Balogh G. Komárno, Klapka tér 7. — Méaztrágya, friss égetett mészpor, 10 tonnánként 600 Kő, ugyanott darabos mész. Lédeczi Mészgyár, Ladec, Telefon 3. sz. fSP
