Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-06-21 / 73. szám
H. olttal. «KOMÁROMI IíAPOK* nagy húsüzeme; 3- Komáromi szervezeti munkások nasy hús üzeme, — ezek bizony mind agyonüzemezték magukat és bezártak örökre. A háborús idők már elmúltak s a konkurrencia már oly nagy, hogy nem a vevők állnak sorban, naphosszat várva az árut, hanem az eladók állnak sorba*! és lesik a ve vöt, tehát itt a tévedés, ió urak, nem üzemekre, hanem vevőkre volna szükség. Ilyen üzemeknek nagy a rezsiköltsége és hát bizony olcsóbban is kellene adni az árut, ez azután rövid idő alatt a pénzt fölemésztené és bennünket jámbor adózókat a város uj adóval, esetleg egy kis visszamenőleg’el megterhelne. Az üzemet mi adózók csak úgy gondolnánk üzembehelyezhetőnek, ha azok a városi bizottsági tag urak, akik olyan nagyon forszírozzák ezt az újabb üzemet a sajtit vagyonukkal állnak majd he'yt a biztosan bekövetkező veszteségekért, amely különben nemcsak a hentesek nyakába szakadna, hanem mindenkinek, aki csak ebben az agyonboldogitott városban eddig még adómentes levegőt szív. A városunknak van úgy is elég baja, jobb 'enne ha ezeket előbb orvosolnák, nem még újakat szerezni Ne ünk már elég a folytonosan visszamenőleg kivete t adókból! Több „visszamenőleges adófizető Komáromból Nemesócsáig üldöztek a csendőrök két cigányfiút, akik csendőrgolyó által meghalt apjuk temetésére jöttek el Komáromba. — Saját tudósítónktól — Komárom, június 19, A komáromi csendőrparancsnokság motorkerékpáros őrjárata már hosszabb idő óla nyomozott egy héttagú cigánybanda ulán, amely réme volt a környékbeli falvaknak. Ez a rablóbanda különösen az éjszakai órákban lövette el fosztogatásait és rendszeresen kirabolta az országúton járó embereket. A csendőrség már ismerte a rablók személyazonosságát, azonban sokáig nem tudtak nyomukra jönni. A napokban végre a gúlái cstndőrök rábukkanlak ezekre a cigányokra, de abghogy észrevelték azok a csendőröket, ijedve meneküllek. Erre a csendőrök üldözőbe vették a cigányokat, akik uián lövéseket adlak le. Az egyik lövés épen a hatvankét éves Szlojka János hasába fúródott, amint a futésközben visszafordult megnézni, hogy milyen messze vannak még tőlük a csendőrök. Az öreg cigány aki a rabóbandának feje volt, azonnal lerogyott a földre s a csendőrök beszálliiollák a komáromi kórházba, ahol másnap meghall a haslövés következtében. A többi cigánynak azonban sikerült elmenekülnie a csendőrük elől. Az öreg Szlojka Jánost kedden délután temették el Komáromban és apjuk (emelésére eljött a kél fia is, ifjabbik Szlojka János és Szlojka Lajos, akik színién tagjai voltak ennek a rablóbandának. A csendőrség idejében értesült arról, hogy a Szlojka fiúk eljönnek apjuk temetésére és ezért figyelmeztetle rájuk a rendőrséget A két Szlolka fiúnak azonban sikerüli a (emelőből kiszökniök és Nemesőcsa felé menekültek, ahol a csendőrök utolérték őket és eJfogták. A két Sz ojka fiút szerdán beszál lifották az államügyészség foghazába, miu'án kétséget kizáróan bebizonyosocolt, hogy löbb rablásban vettek részt. A veszedelmes rablóbandának még négy tagja van szabadon, akik ulán a csendőrség tovább folyiatja a nyomozást. Itt emliijük meg: hogy Nemesőcsa a cigányok hatása alatt már napok óta izgalomban él, mert olyan hírek terjedtek a községben szájról szájra, hogy a cigányok gyilkosságot követtek el, állítólag egy Megái Mariska nevű kislányt meggyilkollak, akinek csontjait megtalállak. Ez a rémhír azonban inkább a fantázia szüleménye, mert a csendörségnek nincs tudomása a Nemesócsán elkövetett gyermekgyilkosságról. Olaszország körülhajózása (Kóborlások vizen és szárazon) Irta: Dr Baranyay József. Vili. Amikor komáromiak találkoznak a nyílt tengeren. — Hiszen mi földiek vagyunk. — Amikor ar ember oz an conai Traján és Kelemen diadalívéhez támaszkodik és a legszetb mosolyát vnszi elő. — Kaland a cigánynegyed ben. — Mátyás magyar király és az anconaiak. — Amikor Ancona fellegvárán magyar zászlót lergetett a szél. Hogy a védangyal és a családja egy asztalnál étkezett a parancsnokkal és a kapilánnyal és így többet érintkeztek, annak megvolt a haszna a mi számunkra is Ha valamelyik kiköiőben tovább akarlunk maradni, mindig a védangyall vittük a csatába a kapitánnyal szemben. Ő olyan szépen tudott kérni, hogy a kapitány végül is engedett és a kikötőben 1—2 órával tovább maradhattunk. Hajókon vihar eselén legjobban a konyha van érdekelve, meri ilyenkor sokkal kevesebbel főznek, mivel az utasok nagy része be se szagol az étterembe. Az utasok közölt voltak Filadelfiából valók, volt egy karísruhei öreg házaspár, valóságos Filemon és Baucis. Végtelen kedves két öreg. Mindig egyült voltak. Érdeklődlek minden iránt. A szorgalmas munka jól megérdemeli jutalmaképpen most öregségükre bejarlák az egész világot. Tavaly Amerikában vollak. Volt közöltünk egy zágrábi gyermekorvos, öreg szakállas bácsi. Szabadkáról a Bácsmegyei Napló szerkesz tője, Fenyves Lajos és a felesége is velünk utazott. Jól ismerték Re horovszky Jenő földinkef, aki 8 Bácsmegyei Naplónál is dolgozóit s aki most a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi szerkeszlője. Emliíelle Fenyves, hogy lapjának a címéből a „Bácsmegyei“ jelzői a jugoszláv kormánynak a közelmúltban érkezeit rendeletére el kebelt hagyni és a lapnak a cime most egyszerűen „Napló“. Indokolás, hogy az uj határvonal Bácsmegyél ketlészelle és Magyarország területén is van Bácsmegye, A mi aszlaifársunk egy gyár megbízottja volt. Több nyelvel beszélt, csak magyarul nem iudotí. Mivel a magyar nyelvről lekicsinylőieg nyilatkozóit, egy okkal több volt, a tengeri betegségen kivü), hogy nem szívesen mentem be a/, az étterembe étkezni. Akit a magyar nyelvnek ez a lekicsinylése nem ér.nled olyan érzékenyen, mini engem, az talán jó ulitársat talált benne, mert hiszen voltak, akik nagyon összebarálkozlak vele, az én gyomrom azonban nem vette be őkegyeimét. Az utitársak közül különösen egy házaspárral barátkozlunk össze. Amikor bemutatkoztam nekik, azt kérdezték: — Budapestiek az urak? — Nem! — feleltem — mi komáromiak vagyunk. — Komáromiak! — csillant föl a férfi szeme — hiszen akkor mi földiek vagyunk. Postl vagyok és én is ott születíem, ott végeztem az iskoláimat és az ékszerész mesterség és az aranyművesség tudományát is Komáromban szedtem magamba a jó öreg Király József bácsi, majd Király Károly ékszerész üzlelében. No lón erre nagy öröm közöltünk. Postl eimondoda, hogy most Budapesten ékszergyára van és ékszergyára sok kiállításon megnyerte az első dijakat. Különösen ezüstös aranykazellák, dobozok, cigaretta tárcák készítése a főspeciaütása a gyárának A komáromi öregebb generációnak minden tagjáj ismeri és se vége, se hossza nem volt a közös ismerősökről való kérdezősködéseknek, beszélgetéseknek. Nagyon kellemes uiilársak voltak s én és Pali barátom kirándulásainkon a kiköiökbe csaknem mindig egyült voltunk velük. Hogy az ui kellemesen telt el, azt jórészt őnekik köszönheljük. Az első állomásunk Ancona volt. Gyönyörű, festői fekvésű adriai olasz kikötő A fellegvár, az erődítmények, a hegyen épült nagy kupolaju bazilika lebilincselő látványt nyújtanak. Amikor az ember már kiszállt a hajóról és a mólón végig sétált, azt hinné, hogy egy ódon, kihalt városba jutott. A móló szárazföldi oldalát hatalmas, több emeletes, komor raktárhelyiségek sze géiyezik, akel alig volt akkor forgalom. Egyik ulitársunk, aki képeslevelezőlap küldési mániában szenveded, kétségbeesve szaladgál! föl és alá, hogy ugyan hol veszi meg azt a 15—20 darab képeslapot, amelyet már otthon alapos megfontolás ulán összeállítóit névsor szerint akart minden állomásról és innél is eilúildeni. Tariozom az igazságnak annyival, hogy én is idegesen kerestem papirkereskedésekef, mert nekem is volt ilyenforma mániám, én meg ricordókat gyűjtődéin. Ez a ricordó képes album az illető hely nevezetességeinek a képeiről. Ahol csak megfordultam, mindenünnél hozlam magammal. Ki is led pár kilóra valót, mire hazaértem. Szóval én a rikordós és a másik uliiárs, a képeskárlyás, kétségbeesve kerestünk könyv- vagy papirkereskedésf. Ancona kihalísága csak látszólagos volt. Amint egy emelkedő keskeny utcán a raktárak közöd fölfelé menlünk, egyszerre elénk tárult egy szép, modern város mozgalmas élele. Elegáns üzletek sürü sorfala szegélyezte a nyílegyenes utcákat, amelyek nem voltak valami szélesek, de azért a villamos, az aufó- és a kocsiforgalmal elég ügyesen le tudják bonyolítani. Persze első dolgunk hogy papirkereskedésbe térünk be képeslap és ricordóvéíelre. Meglepődve látjuk, hogy a papirkereskedésben magyar napilapot, a Pesti Napiót lehel venni. Egy napi késéssel ér ide. Hogy magyar napiiapoí árulnak id Ancónában, az azt mulalja, hogy elég sok magyar lakik olt. Ebben a könyv- és papirkereskedésben csak képeslapot leheled kapni. Az üzletben levő hölgy megmondja, hogy a szemben fekvő trafikban kapunk ricordói. Od a Irafikos elém tesz egy ricordóf, de kissé kicsinylem és inkább magamnak mondom fél hangosan, hogy — Kár, hocy nincsen nagyobb Erre az én olasz írafikosom megszólal ékes magyar nyelven: — Bizony ennél nagyobb nincs 03 £ »C3 (8 03 tM íí 5*» g 2 §>« © « to® >0 « ■g « *2 u S 83 I H <u £ £ *« X S >> .5 ~a KS U </3 E ■ss N tfí £ 0 CM 01 'R5 «3 O 03 ' — Ű S ■« 01 Uh <u sjH £ . >C3 > o X Szlovenszkó páratlan hatású női gyógyfürdője újonnan berendezett modern hidegvizgyógyintézetfel és szénsavas fürdőkkel. Természetes meleg vasas fürdő, hegyi klimatikus gyógyhely női bajokban, vér szegény« égben és ideghántalonakban szenvedők részére. Teljes pensló: lakás, ellátás (napi négyszeri étkezéssel)! oszt.vasas fürdő, gyógy-, zenedij és villanyvilágítással együtt előidényben Ke45-48. fóidényben Ke 48 - 54. Diélikus ellátás is. Orto dox kóser vendéglő. Autóbuszj árat 1 m Villanyvilágítás t egész Aneónában. Megnézi ük a kiköiőf sok régi hajójavai és egy régi halalmas fadarujával Ancónát, amely 56 ezer lakosú és tartományi székhely, a szirakiszaiak alapiloliák Kr. e. 380-ban. Száz év vei később, 268 ban már a rómaiak birtokába kerül és Kr. u az I. században már jelentékeny római gyarmat és az illírek elleni harcban hadihajóállomás. Traján császár fejlesztene a kikötőt és 650 m hosszú mólói épiíelt itt. Ezen a töltésen van a Traján diadalíve, amelyet 115-ben Apollodorus alkotott A 14 m. magas diadalív még elég jó karban van és ellérőleg a Rómában láiott diadalívekiöl, ehhez lépcsőkön kell feijuini Föimenlem a lépcsőkön s az ív falához támaszkodtam és a legszebb mosolyomat vettem elő, meri Pali baráíom leniről lefényképezed A Pali melled egy öreg anconai halász foltozgatta a hálóját. Még egy helyen kellett Aneónában elővennem a legszebb mosolyomat, XII. Kelemen pápa diadalívénél Kelemen pápa ugyanis a Traján töltését ujraépiliede és ennek emlékére ő is kapod egy diadalívet 1765-ben Vanviiéiitől Ehhez a diadalívhez is hozzátámaszkodfam, amikor Pali barálom lefényképezte azt. Palival a fellegvárba is föl akartunk szaladni, de olyan cigánynegyed féle, bizalmat nem kellő, szűk, sötét lépcsőzetes utcákon kellett fölhaladnunk. A cigánygyerekek vakmerőén és szemtelenül kapkod lak az ember zsebe, távcsöve, órája uián. Ha elkapnak valamit tőlünk és elszaladnak vele, bizony bajos led volna az! még a kajó indulásáig visszaszereznünk. Az okosabb enged és gyorsan visszalérlünk Közben már egyik purdé elszaladt a dádéknak jelenteni, hogy idegen pasik járnak a pulrik közöd. Jöttek is a dádék, de mi akkorra már kljulolíunk a népes, forgalmas utcára. Nem lett tehát semmi bajunk Egyik népes utcában kirakodó vásár volt rengeteg sátorral és nyüzsgő tömeggel. Különben Áncóna mulija elég változatos. Volt ez a város a szirakuzaiaké, a rómaiaké, iongobárdoké, a pápáké, a magyaroké, az osztrákoké, a franciáké, egyszer voll önálló kőziársaság is. Végül 1861 ben Umbriával együtt beleol vádi az egyesült olasz királyságba. 1488 ban Ancona ie akarla magáról rázni a pápák uralmát és magyar uralom alá akarl kerülni. Ennek jelképéül a fellegvárra kitűzték a magyar lobogót, amelyet az adriai szél állandóan iobogialolf. Az ancő/taiak Mátyás királyhoz fordullak segítségért. Mátyás örült az adriai magyar gyarrnalvárosnak és ha Máíyás király fovább él, Ancona hoszszabb ideig led volna magyar birlok. (Folyt, kőv.)
