Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-06-05 / 66. szám

00. raái Cafltörtftk« 1030, jún|nw g. • • Otvene^yedU^é^oljaa. KOMABOM LAPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár ciehszlorák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. E(ész évre 100 K, félévre 50 K, negyedévre 25 K. - Külföldön 150 Kő. Egycsssáii ára 1 korona. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF át. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Hol az állam a válság idején? Komárom, —június 4. (i. g.) Csak erről van ma szó, ha két ember összejön, ha kis csoportokba összeverődnek, csak egy a beszédtéma: válság, kereset, munkanélküliség. És a rettenetes nagy kérdőjel ezek után az unottá szürkülten is szomorú lamentációk után: mi lesz ennek a következ­ménye? Valóban kétségbe kellene esni ma mindenkinek, akinek csak valami köze is van a termelés és fogyasztás körforgásában, ha nem vigasztalná magát az ember azzal, hogy „valahogyan csak lésemért valahogyan csak kell lennnL- Az ember minden sirás-rivása ellenére is igen nagy optimista s gyakran van úgy, hogy belehecceli magát a kétségbeesésbe, mert valahogyan jól esik a tagadhatatlanul majdnem emberi képességeket meghaladó terhek, bánatok, veszieségek idején belekapaszkodni a Mindenhatóba, hogy no most Uram Isten én már nem birom, hát segits aztán raj­tam I Mintha valami nagyon ne­héz tárgyat kellene odább lódíta­nunk, aztán nekifeszült izommal, karra), lábbal, csak legyen valaki, aki legalább biztatna vagy az első lökést megadná. Ez a mostani sokat emlegetett válság is olyan, hogy neki kell feszíteni minden erőt, a^yat jól kiélezetten, ostorként pattogtatni helyes indítószókbal, bogy a kéz és a láb dologhoz fogjon. A végső kétségbeeséstől még messzire vagyunk s messzire iä lehelünk, ha nem kókkad le a fejünk. Hiszen nem lehetne cso­dálni, ha eszünket vesztenők, mert előttünk, mellettünk, mögöttünk hullanak a válság hősi halottai, de hiszen jól nézne ki a hadvezér, vagy akár az ezredes, ha csata hevében katonát vesztve, maga is a többi megmaradttal futásnak ered. A mai válság is csata, harc. Itt is támadások folynak az emberi boldogulás igen erősen védett bás­tyái ellen, mert ezeket kell be­vennünk. Szép szóra, jérikői kürt hangjára bizony le nem omolnak a kenyér-vár bástyái s nem tehet­jük mimagunkst szolgáló hadifo­gollyá a jólét nyugalmáért. Neki keli menni ennek a vál­ságnak magunknak, mert nekünk nem adódik a világon kívül egy pont, hogy sarkaiból fordítsuk ki a világot bántó válságot, valahova ki az űrbe. Nem küldhetjük, nem utalhatjuk át a mi bajunkat más bolygókra. Slagunknak kell meg­kezdeni a válság megoldását. De hogyan ? Tanácsból már volt elég, mondhatná valaki, mindenki. Nem tanács, hanem kalács kell most, ennivaló. De kitől? Hát van az emberen kívül itt még valaki hatalom a földön, akihez a koldus alázatával fordulhatnánk ? Pedig az emberek java része mindig erre gondol. Hogyha bajba jut, hát majd elmegy a községházára, el­megy a városházára, elmegy a tartomány házába, elmegy a tör­vényhozás házába és onnan kér segítséget. Mintha a község házá­ban, a városházán, a tarlomány­­házban, a parlamentben nem én, te, ő, mi, ti, ők ümének, hanem idegen potentátok, vagy urak, akik csak belenyúlnak a hatalmas kin­cseskamrába, az alabárdosokkal őrzött trezóiok mélyébe s onnan zsákba markolva dobálhatnák az aranyat, ezüstöt! A magunk erejét adtuk oda a községnek, a városnak, a tarto­mánynak, az államnak, hisz ha nekünk nem volt miből adni, mi­ből van amazoknak? Kellett sok­sok vagyonuknak lennie, vagy van amazoknak, ha nem is az alsó­­fokuaknak, de a leghatalmasabb­­nak: az államnak. A mostani kriminális helyzetben is csak az a helyes s csak az az íeazán emberi: optimistának lenni. Hinni, hogy a gazdaságunkat ért szörnyű betegségből fellábol az, Komárom, —június 4, A képviselőház ülései. A képviselőház kedden délután ülést tarlóit, amelyen a ház második olvasásban elfogadta a párizsi és a hágd egyezményeket. A képviselőház mnnkaprogramjához képest legkö­zelebbi ülését csütörtökön délelőtt 11 órakor tarija, amelynek napi­rendjén az állalvámokról szóló lör­­vényjavaslat szerepel. A képviselő­ház még pénteken is fart ülést, pünkösd után pedig június 11-én, szerdán lesz a legközelebbi ülés. Az önkormányzaii testületek gazdálkodásáról szóló novella. Az önkormányzati testületek pénz­ügyi gazdálkodásáról szóló törvény a gyakorlatban nem vált be, mert az érdekelt községek normális pénz­­ügyi gazdálkodását lehetetlenné teszi, sőt egyes községek épen e törvény következtében súlyos válságba ke­rültek. Azt nem is kell emliteni, hogy a pénzügyminisztérium illeté­kes referensének kénye-kedve sze­rint megszabott szanálási segély­részesedésében Szlovenszkó és Ruszinszkó húzta a rövidebbet. A parlamentben elhangzott számtalan követelésre végre a pénzügyminisz­térium egy novellát készített a tör­vény módosítására, amely azonban nem teljes, mert a tartományok pénzügyi függetlenségét nem állítja vissza. A tervezet egyébként to­vábbra is ragaszkodik a pótadókor­látozás eddigi elveinez és eszerint a legmagasabb pótadó a tartományok­nál 160 százalék, a járásoknál 110, a községeknél 2C0 százalék. A pótadó föl­emelés lehetőségét azonban kiterjesz­ti a járásoknál 150 százalékig és a köz­ségeknél 300százalékra engedélyezi. A magasabb pótadók enge­s nem kell félni, hogy operáción is keresztül kell esni, vagy esnünk. Csak egy szükséges, hogy, mert éD, te, ő, mi, ti, ők nagyon is legyengültünk, a karunknak masz­­százsra van szüksége, a tüdőnk­nek jó hegyi levegőre, a bajban migrénes lett fejünknek fájást osz­lató medikámentumra, szükségünk van valakire, mert mi a magun­két megtettük. Mi már nem adha­tunk többet, most van szükségünk a köznek áldozott filléreinkre, a köznek előlegbe, vagy csak úgy reDdes időre, időközönkint adott sok-sok száz, ezer, millió, milliárd koronákba ágyazott erőtartalékokra. Most már igazán minden jókedvű optimizmusunk és kényszeredett mosolyu önbiztatásunk mellett a bajban, az igazi bajban oda kell kiáltanunk, akik vagyunk, amik vagyunk együtt, sokan, ezren, millión, hogy mi nem esünk két­ségbe, mi megfogjuk megint a do­log végét, mi nem pityeredünk el egy-két száz, ezer ember éhség­halálán, de most aztán tisztelt állam, rajtad van a sor, hogy ebből a bajból végre-vaiahára ki­lábaljunk! délyezésében a következő változá­sokat eszközli a tervezet: az orszá­gos választmány ezután nemcsak a járásoknak, hanem járási székhelyek­nek és az 5000 lakossal bíró községek­nek Is kivételesen engedélyezheti a ma­gasabb póladót. A kormány a forgalmi adóból bizonyos részt átengedhet az önkormányzati testületeknek, amely rendelkezést a novella is megtartja s a szanálási alap ügy­kezelését továbbra is az országos választmányra bizza, de ugyanakkor a választmány szigorúbb felügyeletet gyakorolhat a járás és a községek fe­lett. 1931-ben a szanálási alapból ki­zárják azokat a községeket és járáso­kat, amelyek az elmúlt évben a szaná­lási alapból részt nem kértek, avagy ha kértek, ezt meg nem kapták. Ez nem vonatkozik azokra a közsé­gekre, amelyeknél a kiadások vis major révén vagy felsőbb hatóságok rendelkezése következtében emel­kedtek. A forgalmi adóból folyósi­—június 4. Budapesti jelentés szerint Magyar­­országon a trianoni békeszerződés aláírásának tízéves évfordulója al­kalmából tegnap, szerdán mind Budapesten, mind a vidéken hatalmas tiltakozó gyűléseket, felvo­nulásokat, demonstrációkat rendeztek. Szerdán délelőtt öt perccel tizenkét tott 140 millió koronából százalékos arány szerint állapítják meg a tarto­mányok részesedését. A felemelendő söradóból 275 milliót és a forgalmi adóból 73.5 milliót irányozták elő olyképen, hogy ez összegből Cseh­ország 46 százalékot, Morvaország 38 5 százalékot, Szlovenszkó 14 százalékot és Ruszinszkó 1.5 szá­zalékot kap Az e?ész 343 5 millió­ból tehát Szlovenszkó 49 milliót és Ruszinszkó 5 2 milliót kap. Megkezdő dt ek a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások. Az 1927-ben megkötött csehszlo­vák-magyar kereskedelmi szerződés revíziójára vonatkozó tárgyalásokat kedden kezdték meg Budapesten a magyar külügyminisztériumban. A kölcsönös üdvözlő-beszédek után megkezdődtek az érdemleges tár­gyalások. A csehszlovák delegáció előadta követeléseit, amelynek so­rán a gabonavámokra, őrleményekre és állatvámokra vonatkozó uj tör­vényjavaslatokból indult ki. Szerdán a magyar delegáció terjesztette elő követeléseit. Hlinka újabb nyilatkozata a pittsbourghi szerződés melleit. A szlovák néppárt burszentgyörgyi helyiszervezetének vasárnap tartott gyűlésén megjelent Hlinka András, a néppárt elnöke is és hosszabb beszédben foglalkozott a politikai helyzettel. Beszédében erősen bí­rálta a koalíció munkáját és tilta­kozott Benes külügyminiszternek azon álláspontja ellen, hogy az egy­házi birtokok az állam tulajdonát alkotják. Hlinka szemére vetetfe a kormánynak, hogy az állam pénzét könnyelműen széldobálja. A köz­társaság elnökének 20 milliót sza­vazott meg a parlament, de Szlo­venszkó ebből remmit sem kapott. Masaryk elnök aláirta a pittsbourghi szerződést is és mi valósult meg belőle? Mi becsületesen azon az állásponton vagyunk — úgymond Hlinka — hogy ha a piltsbourgi szer­ződés jó volt ennek az államnak a létrehozására, akkor kell, hogy jó legyen annak szerencsés felvirágozta­tására is. A szlovák néppárt az auto­nómia megszavazásától soha el nem tekint, ha mindjárt hazaárulóknak is fogják megbélyegezni. Majd a kor­mány működésére tért át beszédé­ben és azt mondotta, hogy a mai maromul koalíció, amelyet a gazda­sági koncentráció kormányának ne­veztek el, rossz ólon jár, mert soha annyi nyomor nem volt Szloven­­szkón, mint épen most. Az ilyen kormány ellen a legerélyesebben kell harcolni és szembeszállni a szlová­kok táborának koncentrációjával. óra előtt az összes magyarországi gyárakban és ipartelepeken leállí­tották a munkát, öt percig szünetet tartott minden magyarországi mun­kás, a Trianon elleni tiltakozás je­léül és a revizió melletti állásfogla­lás céljából. Délelőtt a képviselőházban napi­rend előtt gróf Apponyi Albert a POLITIKAI SZEMLE ■nan 1030. június 4-én: Tíz éves a trianoni békeszerződés Trianoni gyásznap Magyarországon

Next

/
Thumbnails
Contents