Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-06-03 / 65. szám

2. oldal. (KOMÁROMI LAPOK» olcsósági divatcsarnoka. (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szembeni Hihetetlen olcsó új áraki Strand-dress, cipő és sapka Gyapjú tenis férfi ing Poupplin és selyem férfi ing Panama és napach“ férfi ing Fehér munkaköppeny Selyem magánkötök 6'— K-tól Frozia batiszt zsebkendő Erco „Gold“ gallér Gyermekkocsi újdonság olcsó gyári árban ! Női ingnadrág batiszt és selyem la. Mosóselyem harisnya 15, 19, 23 K Csipke gallérujdonságok Utazó bőrönd és kosár Divat ritikül 10 K-tól Flor trikó és félharisnya Bőrvászon és linoleom stb. „TETRA“ baba kelengye! A magyar nemzeti párt országos nagygyűlése Léván. Impozáns volt a lévai nagygyűlés. — Lelkes hangulat. — Szcnt- Ivány József politikai nagy beszéde. — A nyugdíjasok Ugye. — A mezőgazdasági helyzet és az adózás. — A magyarság kultu­rális helyzete. — Uj szövetkezeti törvény — Saját tudósítónktól. — Úgy méreteiben, külső megnyilvá­nulásában, mint belső értékében, lelkes hangulatában fényesen sike­rült országos nagygyűlést tartolt a magyar nemzeti párt Léván, amely nagygyűlésen a legmesszebb eső vi­dékről is képviseltette magát a ma­gyarság kiküldötteivel. Ott voltak Richter János ésFüssy Kálmán szenátorok, dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő Érsekúj­várról, ifi. Koczor Gyula körzeti el­nök, Nagy Nándor földbirtokos, tar­­tománygyülési képviselő Nemes­­ócsáról, Jaross Andor földbirtokos Csehiről és Fűlöp Zsigmond igaz­gató Komáromból, pártvezetöségi tagok, dr. Baranyay József szer­kesztő Komáromból stb A magyar nemzeti párt vezérkara és törvényhozói: Szent-Ivány József országos pártvezér, dr. Törköly Jó­zsef országos pártelnök, Szilassy Béla ügyv. elnök, továbbá Giller Nagy Sándor országos pártigazgató és a pártvezetőség számos tágja, Dzurányi László, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője, Darvas János iró és még számos hírlapíró és tu­dósító stb. A nagygyűlés a lévai ref. egyház nagytermébe volt összehíva, de a magyarság olyan nagy számban je­lent meg, hogy a nagyterem nagyon is szűknek bizonyult volna, a gyű­lést tehát a lévai színház hatalmas nagytermében kellett megtartani, amely nagyterem zsúfolásig meg­telt lelkes hallgatósággal Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, a magyar nemzeti párt országos elnöke, lelkesítő szavak­kal nyitotta meg a nagygyűlést. El­nöki megnyitójában kegyeletes sza­vakkal emlékezett meg a párt nagy halottjáról, Hangos Istvánról, akinek lelkesítő, agilis munkásságának a hiányát nagyon is érzi a magyar­ság. Lelke itt száll közöttünk és lelkeinket további kitartó munkára tüzeli. A kegyeletes megemlékezést állva hallgatta végig a nagygyűlés, ezzel rótta le kegyeletét Hangos István felejthetetlen emléke iránt. Szent-lvdny József a magyar nem­zeti párt népszerű országos vezére a hallgatóság lelkes, szűnni nem akaró éljenzése közölt emelkedett szólásra, hogy politikai beszámoló­ját megtartsa. Örömmel szögezte le mindjárt beszéde elején, hogy a testvérpárttal, a keresztényszociálista párttal a leg­jobb testvéri viszony áll fenn, amely­nek látható első tünete a közös parlamenti klub. A két párt: a ma gyár nemzeti- és keresztényszoci­álista párt közös parlamenti klubja dacára mind a két pártnak megvan a teljes cselekvési szabadsága. Teljes a testvéri viszony a szepesi németekkel is. A hangos szónoklatok ideje lejárt — mondta Szent-Ivány, — elérkezett a tettek, az alkotó munka ideje. Komárom, — június 2. Erős összefogásra van szükségünk, hogy visszaverjük azokat a támadá­sokat, amelyek a magyarságot min­den vonalon érték. Újabb sérelem rejlik például az állatvámok felemelésének törvény­tervezetében E tervezetben olyan komplikált számitások vannak, hogy ezek valóságos úlvesztők és nem nyújtanak garanciát arra, hogyha magyar ember szállít majd állatot, nem fogják-e ezt magasabb vám­tétellet megróni. Hogy a magyar gazda ellen milyen harc folyik, bizonyítja az alábbi eset. A történelmi országokba csak be­hozatali engedéllyel lehet Szloven­­szkóból állatot bevinni. Már ez maga is sérelem, mert Szlovenszkót gyarmattá akarja tenni. Látott egy illyen behozatali engedélyt, amely­ben megengedték, hogy az illető Szlovenszkóból sertéseket vihessen Cseh és Morvaországba, de hang­súlyozva volt az engedélyben, hogy mangalicát azonban nem lehet ki­vinni. És pedig azért tiltották ezt meg, mert a magyar gazda úgyszól­ván csak mangalica fajta serlést tenyészt. Szóval a magyar gazda állat­­tenyésztése ellen irányul ez is. Ilyen számtalan esetet lehetne fel­hozni, amelyek mind azt bizonyítják, hogy mennyi nyílt és titkos támadás éri a magyarságot. Ez ellen csak szívós összetartással, törhetetlen elvhűséggel, fáradhatatlan küzdelem­mel lehet csak védekezni. Ha a magyarság tömött sorait látja a párt­vezetőség a zászló körül, akkor a nehéz küzdelem meghozza a régóta sóvárgott és jól megérdemelt gyü­mölcsöt. A nagy lelkesedéssel fogadott be­széd után még nagyobb lelkesedés között mondotta ki egyhangúlag a nagy gyűlés, hogy Szent Ivdny József pártvezér politikájával továbbra is azonosítja magát és iránta rendít­hetetlen bizalommal viseltetik. Majd Giller János dr. tartomány­­gyűlési képviselő számol be a tar­­tománygyülési működésről. Szomo­rúan állapítja meg, hogy a tarto­mányi rendszer az igazi autonómiá­tól messze esik A szónok magának a köztársasági elnöknek a tanait olvassa föl az igazi autonómiáról, amelytől mi még nagyon messze esünk. A lartománygyülés már le­tárgyalta és elfogadta az idei költ­ségvetést, közben azonban egyik prágai miniszteri referens vissza­küldte azzal a megjegyzéssel, hogy nem jó, tessék redukálni ennyi és ennyi millióval a költségvetést. így néz ki a mi autonómiánk I Egy referens keresztülhúzhatja a már elfogadott költségvetést. Jellemző — mondja a szónok — hogy ha szlovákokkal négyszem között beszél, azok mind elismerik e hiányosságokat, de nyíltan egy se meri bevallani Szomorúan szögezi le a szónok, hogy a tartománygyü­léseken a szlovák testvérek részé­ről nem egyszer cinizmust, gyűlöle­tet tapasztalt. Mi a szlovákságot nem követjük ezen az utón, a mi szivünkben nincs gyűlölet, csak szeretet és megértés — fejezte be zúgó tapsok között beszédét a szó­nok. Nagy Sándor országos pártigaz­gató felolvassa a párt sokoldalú te­vékenységéről, működéséről szóló terjedelmes jelentését, amelyet öröm­mel és köszönettel vett a gyűlés tudomásul. Majd ugyancsak az ő előterjesztésére megejtik az alap­szabály mődosilást és a választá­sokat Majd Fodor Jenő értékes előadást tartott a műtrágya kérdésről. A délután folytatott gyűlésen Egyed Aladár kulturreferens, a magyar kultúra növelése címen teszi meg értékes javaslatait. Javasolja többek között a vásárokon való könyvter­jesztést, a falun megtartandó könyv­hetet, vagy könyvnapot Felhívja a törvényhozók figyelmét arra, hogy a feletfes hatóság a pozsonyi Kultúrát a könyvvásárlások terén a községi könyvtárak részére valósággal mo­nopolizálni akarja. Amelyik könyv­tár nem a Kultúránál vásárol, az nem kap államsegélyt. ßaranyay József dr. szerkesztő fölhívja a törvényhozók figyelmét arra, hogy a februárban megtartott könyvtári razziáknak folytatása is van. A könyvtárosokat, a könyvke­reskedőket törvény elé állítják. Jaross Andor pártvezetöségi tag lelkes szavakkal biztosítja Egyed Alapár kulturreferenset arról, hogy a magyar ügy védelmében kijutott marliriumsága csak még erősebbé teszi azt az elszakíthatatlan kapcso­latot, amely Egyed Aladárt a ma­gyarsághoz fűzi. A magyarság ösz­­szesége kitart mellette — mondotta Jaross Andor, a hallgatóság lelkes tapsai, éljenzése között. Majd Törköly József olvassa föl értékes tervezetét az uj szövetkezeti törvényről és az agrárhitelről A tör­vénytervezetet a nagygyűlés magá­évá teszi. A több mini százezer magyart érdeklő nyugdijrendezésröl szóló tör­vényt dr. Holota János nemzetgyű­lési képviselő a nyugdíjügyek ez alapos ismerője és agilis, fáradha­tatlan munkása ismertette. Holota János soha el nem évülő érdemeit érezte a nagygyűlés is és lelkes ünneplésben részesítette a kiváló szónokot. Az előrehaladott idő mialt Jaross Andornak „A mezőgazdaság és a mai adózási rendszer' és ifj. Koczor Gyulának a „Falusi problémák“ cimü értekezésének felolvasása el­maradt és a nagygyűlés úgy ren­delkezett, hogy e két értekezés egész terjedelemben a párt hivata­los lapjában, a Barázdában jelenjék meg. Ezzel a gyűlés lelkes hangú latban véget ért. A rozskenyér harca a buzakenyérrel. Irta: Ivánfy Géza. A kormányzatot ama törekvés ve­zette a rozstörvény rendelkezéseivel, hogy a felhalmozott rozsliszt kész­letek belföldi elfogyasztásával a rozs­nak árzuhanását feltartóztassa. A törvényhozás e törvényes rendelke­zése beletartozik abba a sorozatba, amely az agrárkrízist szándékozik szanálni törvényes eszközökkel ke­resztülhajtandó árvédelemmel s amely sorozatba iog tartozni majd még a gabona vámpótlék, különle­ges vámpótlék és az állatvámok. A törvény tehát olyan önadóztatás féle kényszerrendszabály, amelyre nor­mális gazdasági viszonyok között nem is lenne szükség Sajnos a kenyértörvény nem várta meg a közgazdaság faktorainak szakvéle­ményét, mert pl.'a kereskedelmi és iparkamarának 8 napot adtak véle­ményük megalkotására a törvény tervezetével vonatkozásban. A ka­marák igy a rendelkezésükre állott rövid idő alatt nem is fordulhattak az alsóbbfoku ipari és kereskedelmi érdekszervezetekhez szakvélemé­nyükért, pedig ily, a lakosság széles rétegeit érintő törvényhozási aktus a legalaposabb vizsgálatot érdemelte volna. Ha elismerjük, hogy a rozskész­letek elfogyasztási kényszere, való­sággal feletetése az állam magasabb érdekével kongruens, még akkor is nagyobb körültekintést igényelt volna a törvény szerkesztése, amely be nem stiláris, hanem lényegbeli olyan hibák csúsztak, amelyek ki­küszöböléséhez éppen csak a szak­emberek véleményének meghallga­tására lett volna szükség. A törvény pl. 1. §-ában igy rendelkezik: ke­nyeret legfeljebb 10% búzaliszt hoz­záadásával készült tésztából szabad sütni. A valóság pedig az, hogy ab­szolút tiszta rozsliszt szinte nincs is. A tőzsdeszokások szerint tiszta rozsként fogadandó el az a rozs, amely legfeljebb 4% búzát is tar­talmaz. De még tovább is megy az életet, a valóságot minden törvény­szerkesztőnél jobban ismerő tőzsde, amikor átveendőnek tartja a vevő részéről azt a rozsot is, amely 10% búzát tartalmaz s csak a 4%-ot meghaladó s 10%-ig terjedő buza­­keverékért ir elő megtérítést. Azt lehet tehát mondani, hogy tiszta rozsliszt nincsen is, mert maga sze­mes állapotában a kommersz rozs legalább 4% búzát tartalmaz. De tovább mehetünk még. Ma a ma'mok a buzalisztfajták közül az u. n. 5-ös, 6-os, 7-es lisztet belekeverik a rozslisztbe, mert ezeket a búzaliszt fajtákat másképen nem igen tudják értékesiteni. A törvénynek ama rendelkezése így, hogy a keverést a kenyér elő­állítója végezheti, teljesen kivihetet­len, azaz már kivitt, elintézett a gabonaföldön a gazda magtárában és a malomban, ahonnan abszolút tiszta rozsot illetve rozslisztet alig kaphat a pék, a kereskedő, akik a kenyeret sütik, forgalombahozzák s akik egyedül felelősek 5000 Kc-ás s 14 napi elzárás büntetés erejéig azért, hogy a sütött kenyér 10%-nál több búzalisztet nem tartalmaz így tehát tág tere fog nyílni a törvény akaratlan áthágásának, ha a törvény rendelkezéseit nem egé­szítik ki a malom felelősségére vo­natkozó szabályozással. De itt sem lesz egyszerű a kérdés kifogástalan elintézhetése. Hiszen a malmok nemcsak kereskedelmi-, hanem vám­őrlést is végeznek s ez ma a mal­mok üzemforgalmának mintegy 65—67%-a. Mit fog tenni a molnár a nyakán maradt búzaliszttel, mert hiszen a búzából nem őrölhet csupa darát, finom, vagy főzőlisztet ? De mit fog csinálni a kereskedelmi őr­lés esetében a megbízó, aki a ma­lomnak átadott gabonáért a lisztnek különböző szortáit kapja s kényte­len átvenni, mert a molnár sem lesz abban a helyzetben, hogy a nyakán hagyja a pékipari forgalomból való­sággal csak a fehér-(sütemény) árura korlátozott fehér íiszteket, sőt a buzakenyérlisztet is. S tovább, hogyan fogja garantálni a malom pl. azt a lisztet, fajtában legalább, amelyet neki az őröltető ad át. Hiszen adhat majd helyette tiszta rozslisztet is, de mit tesz eb* ben az esetben a teljesen piacot vesztett teljes buza-kvantumával, Nem lesz érdemes felőrölnie azt. De nemcsak itt a hiba, hanem a termelőn s feldolgozó iparon túl magában a közönségben is. Abuza­­vidék lakossága természetszerűleg búzalisztből készült kenyeret eszik. Ha a törvényhozók egy-egy napot szenteltek volna pl- egy-egy buza­­vidéki péküzlet búzalisztből készült kenyértermelése forgalmának,tapasz­talhatták volna, hogy pl. a falusi nép bennt a városban, tehát a ke­nyértörvény bázisában „kalács" ke­nyeret vásárol. A falusi nép, ha városba jön, akkor finomabb kenye­ret akar enni, mert „barnát odahaza is ehet“. Számoltak vájjon azzal, hogy a csak hetivásáros napokon elfogyasztott ilyen búzalisztből ké­szült „kalács" kenyér aladási alkal­mának elvonása micsoda vesztesé­get jelent az iparnak? Van azonban még egy igen fontos momentum, ami gondolkodóba ejt­hette volna a törvény szerkesztőit.

Next

/
Thumbnails
Contents