Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-31 / 64. szám
K. oldal. «KOMÁROMI LAPOK» Boldog pünkösdi ünnepeket csak Dr. Oetker-féle pünkösdi tortával! 5 dkg. vajat 12 dkg. cukorral és 3 tojássárgájával habosra keverünk, 1 csomag Dr. OETKER-féle vaníllineukrot, Vs liter tejjelt, 1 narancs levét és héjját, 8 dkg. hámozott őfölt mandulát, 16 dkg. lisztet, melyhez fél csomag dr. OETKER-féle sütőport kevertünk, hozzáadunk végül a 3 fehérje kemény habját. Közepes tűz mellett sütjük, kihűlve a tésztát kettévágjuk, gyümölcsízzel megtöltjük, felül mázzal bevonjuk. 359 Az uj, kb, 160 elsőrangú receptet tartalmazó — 34 színes képpel illusztrált Dr. OETKER- féle receptkönyv minden idevágó üzletben önköltségi áront Ke 1.50 kapható. — Ha ott kifogyott volna, úgy közvetlenül küldi Dr. A. OETKER, BRNO. oly nagyszerűen, hogy szinte elfelejti az ember a színpadot és valami bresületes, jó magyar falusi ház portáján képzeli magát. Langschádl János régi erőssége már a hires komáromi gárdának az ő megjelenése a színpadon már biztosítja a sikert. Két ének számára melyet szép bariton hangjával énekel bizonyítja az igazi daltehetségét. Ha még hozzá vesszük, hogy Mikola Gyuszi a darab tehetséges nótaszerzője személyesen vezeti a darab zenekiséretét végző zenekart, azt hisszük, hogy nem marad el a kivánt siker már annál inkább sem, mert mindenki látni akarja még egyszer és utoljára a két helyi szerző daljátékát. Mindenki távozóban nótával a szivében, dúdolja majd: „Nem igaz, hogy könny az Élet..." Jegyek még kaphatók Derzsnél Nádor utca és vasárnap este 6 órakor a Legényeleti pénztárnál. Leánybál Készültek, fáradtak a bál érdeké ben a szép fiatal gyallai leányok. Megérdemlik a sikert, amivel a leánybál zárult. Felkértek, írjam meg báljukat. Kis gárdám lelkesedését, mulatságát vázolom alább. Huszonöt fiatal leány kért, rendezzek nekik bált. Május 17*én tartottuk meg a le ánybált. Sok táncos volt és a leányok jól mulattak. A bevétel jóté kony célt szolgált Az aranyszalagos rendező leányok rózsaszínű ruhát viseltek Sorfalat áltak, úgy mentem be a terembe közöttük, elhalmoztak szeretetükkel és egy nagy rózsás kosarat nyújtottak át. Köszönöm a leányoknak, kedves figyelmüket, amivel aznap elhamoztak. Kedves emlékem ma rád az 1930. május 17-ének éjjele. A terem japán lampiónokkal, az asztalok rózsaszínű pelargóniákkal díszítve. Egy kis sátor, benne léggömböket, szerpentint stb. árulnak. A mellette levő teremben a buffet volt elhelyezve. A leányok mind szépek és kedsek voltak, jól mulattak, sokat táncoltak. A báli közönséget csak a hajnali napsütés osz'atta szét. A leánybál jól sikerült, szép volt, kedves volt- Megígértem, hogy ok tóberben megismételjük. Addig jó nyaralást kivánok. Pederné Feszty Edith. A komáromi vasútállomás kibővítése. — május 30-án. A pozsonyi vasutigazgafóság kiküldöttei részéről, a város részéről és a katonai kincstár nevében a helyőrségi parancsnokság részéről pénteken délelőtt a városháza nagytermében tárgyalások folytak a vasúti állomás kibővítéséhez szükséges telek ügyében Mint értesülünk, a tegnapi tárgyaláson végleges megegyezés történt és igy a vasúti ál lomás kibővítésének legfontosabb kérdése, a telekügy teljesen tiszta zódolt. A komáromi járásbiróság felmentette a nádorutcai boszorkányniese vádlottait — május 30. Nemrégiben részletesen beszámoltunk arról a boszorkányhistóriáról, amely Páti Nagy Lidia aszszony feljelentésével kapcsolatban foglalkoztatta a rendőrséget és a komáromi járásbíróságot. Pali Nagy Lidia feljelentése alapján a járásbíróság a napokban foglalkozott „Maris néni" és Angyal Karolin lejesaszszony, mindketten gutái lakosok, ügyével és a két vádlottal felmen tette a csalás vádja alól, mert a bíróság a csalást nem találta bebizonyítotfnak és igy a megnevezett cselekmények nem történtek meg. A komáromi kórházba szállították egy érsekújvári autószerencsétlenség áldozatát. — május 30-án Szerdán súlyos autószerencsétlenség történt Érsekújvárban. Kacálnlk Mária 16 éves növendékleány, amint kijött egyik érsekujvári zárdából, az ulca kövezetén hálu'ról elkapta egy auló és medencéjét összenyomorilotta Súlyos sérülésével beszállifollák a komáromi kórházba, ahol Lipscher Mór dr. kórházigazgató megoperálla. Állapota súlyos de van remény, hogy meg mentik az éleinek. Sáskairtás Turkesztánban Irta: Kőrös Imre. (Folylalás és vége) Mire bepermeteztük a területünket, kezdhettük élőiről, mert a sáskák nem egyszerre kelnek. A permetezés délelőtt, reggel 5 órától 10 óráig tarlott. Ezután már elviselhetetlen lett a hőség. Összeszedtük magunkat, mentünk a sátorba pihenni. Elkezdtünk főzni. Krumplit hámoztunk, húst hozott egy arba minden reggel számunkra Finom pörköltet késziiettünk, hosszú lére s mikor már jó puha volt, rádobtuk a megtisztított burgonyát, egy jó forrás után előttünk párolgott az ízletes étel. A sáskákat kiirtottuk a tanya körül, hogy evés közben ne háborgassanak és neki láttunk a pusztán készült fejedelmi ebédnek, melyhez képest a lágeri ebéd csak szegény rabkoszt volt. Olt mindennap gyenge húsleves és egy kanál köles, avagy keserű, faggyúval készült, sovány hajdina kása volt. Ebéd után 3 óráig a hüs sátorban csendes pihenés. Fölöttünk darvak V betűje szállt, egyik csoport a másik után és gyönyörű kócsag madarak. Le is szállottak gyakran a szép zöld mezőségen, de ha közeledtünk feléjük, azonnal felrepültek. Szálltak messze nyugat felé. Egy sóhajt küldtem utánuk s azon gondolkoztam, hátha elviszik messze, a Duna sikjára, a rég nem látott és minket örökké váró szerelteinkhez. Három óra után este 7 óráig újra megkezdődött a munka. Mindenki örült, hogyha bár nagy fáradtsággal ment is a dolog, de kint vagyunk a 4-es Polk börtönszerü udvarából. A szabadság boldog érzete, hogy nem vigyáz ránk senkt, munkánk után élünk, nehéz munkánk nincsen, a napszám is jó lesz, feledtették az út fáradalmait. A sáskáink nőttek, szaporodtak, sokasodtak, a területünk jó, nagy volt; gondoltuk, hogy egy hónapig legalább elírtogaljuk itt a végtelen mezőségen a sáskákat. Már ötödik napja dolgoztunk jó kedvvel. Keletre tőlünk a mezóség szélén, a messzeségben, kopár, sziklásnak látszó hegyek emelkedtek. A hegy lábánál egy kis falu Iátszolt. Felügyelő hadnagyunk (Horák civilben polg. isk tanár Csehszlovákiában) kiküldött bennünket a hegyig, hogy kémleljük ki a területet, merre vannak a sáskák legjobban elterjedve. Rajvonalba mentünk a hegyhez, a falu felé. Már elég közel voltunk, mindőn dühös kutyák futnak reánk a kerités nélküli udvarokból. Nem ijedtünk meg a kutyáktól. Tizen vollunk, jöheilek ránk, vissza vertük őket a faluba. Beérkeztünk a primitív házak közé. Kirgiz tanya volt. A kirgizek bár testvér nép a szárdokkal, sokkal szegényebbek, olyan fél ^vad féle, széles arcú csontos barna emberek. Nőik nem takarják el arcukat, szabadon járnakkelnek. Sokan közülük még ma is nomád életet élrek. Műveltségük messze áll a szárdokéfól. Vannak azonban közlük már civilizáltabbak is. Egész falvakat is láttunk későbben, jó módú kirgizek által lakottak voltak a falvak, földmiveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Amint közel mentünk a házakhoz, férfiak, nők s gyermekek beszaladtak elölünk házaikba Nyilván nem láttak ilyen magunk féle embereket sohasem Csalogattuk őket orosz-, kirgiz-, szárd-, magyar nyelven kifelé. Vizet akartunk tőlük kérni, mert nagyon megszomjazlunk 2 órai gyaloglás után, a nagy melegben. Nem tudtunk kicsalni egyet sem viskójukból. Leültünk egy fatörzsre mind, váriunk. A kutyák messziről ugattak bennünket. Végre 3—4 gyermek kidugta innen is, onnan is borzas fejecskéjét Gondoltam magamban, ezek lesznek az összekötő kapcsok közöttünk és a szülök között, ezek által ké ek vizel, mert kutat sehol sem láttunk a közelben. Csalogattam magamhoz őkel. A bátrabbak közeledtek. Pénzt vettem elő a lárcámból, ez megleile a hatást, oda jöttek, mindnek adtam egy pár kopeket. Beszaladtak a házhoz, mutatták az ajándékot szüleiknek. Erre már a sok gyermek körülvett bennünket. Mindnyájan kaptak pénzt. A szülők is látták már, hogy nem vagyunk rossz emberek, kijöttek s vizet kértünk tőlük. Hozlak aztán pompás hegyi forrásvizet. Egy sárga kivájt tökkorsójuk volt, friss, hideg vízzel tele. Jót ittunk mindnyájan belőle. Valósággal felüditetl bennünket. Pénzt kínáltunk a vizérl, de nem fogadták el Körülnéztünk azután a tanyáikon Ök vezellek be bennünket primitív, buíorozatlan, de belül iiszfa, hűvös viskóikba. A bu torzat egy szép tulipános láda mindenüll és teveszőrből készült pokrócok, leterílve a szoba talajára. Sarokba mindenü 1 a nagy, családi tea szamovár. Bárányaik, tevéik vollak nekik. Az asszonyaik teveször bői fonalat fontak; az ö egyszerű szövőszékükön vásznat szőttek belőle, a vászonból pedig zsákokat készítettek; ezek a zsákok drágák nagyon, de igen erősek, két emberöltői is kiszolgálnak. Ezeket rakják meg rizzsel és rakják tevéik hátára s szállítják messze a városokba. Egyszer egy elegáns szárd lovas közeledik felénk a messze távolból. Egyenest a falunak veszi útját. Megvárjuk. Ügynök volt Taschkendböl. Megvette a kirgiz nők vásznait, tojásait, teve jött utána, felpakoltatla és vitte a fővárosba. 0 beszélte, hogy az előliünk elterülő kopasz hegyen gyönyörű fenyves erdő pompázott régen, de az oroszok kitermelték, nem ültették be, azóta úgy van kopaszon az óriási kiterjedésű nagy hegy. Azután mi is búcsút vettünk a kirgizektől, mentünk vissza a (anyánkra. Horák hadnagyunk már vári bennünket. Megteltük jelentésünket a sáskák állapotáról és elterjedtségéről, ó is örült, hogy kint lehet itt, csendben a főváros zajától, még sokáig Allah azonban másképpen határozott. Másnap estére hideg szél kezdett fujdogálni, mely egyre erősödön. Naplementkor már nem bírtuk a kintléteit, olyan hideg volt. Behúzódtunk sátorunkba. Olt is nehezen bírtuk a hideget, pedig minden takaró rajtunk volt. Valóságos északi léli szél üvöltőit a mezöségen. Éjfélkor elállt ugyan, de reggelre kelve, április 26-án, az összes gyümölcs és szőlő Taschkend és nagy környékén meszszire eifagyott. Sem az öreg szárdok, sem az oroszok ilyen hidegre nem emlékeztek Turkesztánban, ilyen nagy késői fagyra. Nekünk is nagy kárt tett a kései, hatalmas fagy. Nem ugyan a szöllönkben és gyümölcsösünkben, hanem a sáskáinkban. Mert a sáska csak a melegben él és kel ki. Elpusztullak egyföl egyig a fagyos északén, a nagy hidegtől. Reggel 10 óra tájban autó robogott felénk. Egy professzor volt Taschkendből, a sáskairlás országos fönöke. Mikroszkóppal megállapilolta.hogy nemcsak az összes kikeli sáskák, hanem a még kikelendő pelék is megsemmisültek. Elveszed a kenyér botja a kezünkből. A sáskákat nem sajnáltuk, csak az elveszített kenyérkeresetet és a drága szabadságot, össze kelleti azonnal pakolni és visszamenni a lágerbe Szomorúság veit erőt a csapaton. Ballagtunk Piszkend felé. Meg sem álltunk, mig oda nem ériünk. Küldöttséggel vártak a város szárd elöljárói s megköszönték, hogy elhárítottuk fejükről a sáskák táborát és a sáskajárás nagy vnszedelmét. Ők nem tudták, hogy a késői fagy volt a sáskák végveszedelme. De mi bánalunkban ezt meg sem mondtuk nekik Letelepedtünk pihenőre Bevásárolunk újra. összes pénzünket belefektettük élelmiszer és régi orosz dohány és cigaretta félékbe, aminek tudtuk, hogy Taschkendben már hatszoros ára van A jó makaróniból tésztát főztünk, túrót vettünk rá a szárdoktól, még egyszer jól megvacsoráztunk és útnak akartunk indulni a csendes, már akkor me leg éjszakában. Akkor egy bajtársunk hírül hozza, hogy látta orosz főhadnagyunkat, aki a patikában az orvossal és jegyzővel kárlyázgat. Azonnal hatan küldöttséggé alakulunk s felkerestük és követeltük föle a kétheti munkabért. Addig vollunk a pusztán A főhadnagy meghallgatta kérésünket, de fizetni nem tudott. Mondá, hogy neki is a pénzt a taschkendt irodában kell felvenni. Tiszti szavával biztosított bennünket, hogy Taschkendben ki leszünk fizetve. KI Is fizetett bennünket ápr. 28 án, amint haza érkeztünk. A munkások
