Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-29 / 63. szám
2. oldal. «KOMÁROMI LAPOK> mint a második olvasásban elfogadta az egyezményekről szóló két javaslatot és tudomásul vette a külügyminiszternek erre vonatkozó jelen-A statisztika. Komárom, — május 28. A statisztika valamely tömegesen jelentkező eseményeknek, életnyilvánulásoknak összeszámlálásán alapuló észlelet. Valahogyan igy lehetne röviden definiálni azt a tudományos kutató munkál, aminek most valamennyien passzív résztvevői leszünk rövidesen. Az állam megakarja tudni, hogy kije, mije van. Olyan állami leltározást fognak most végezni, amelyből azután tudós emberek megállapíthatják az állam vagyontárgyainak mennyiségét és talán még értékét is. Az állam élő és holt leltárának összeállítása nagyon is komplikált munka. Ez látható már azokon a statisztikai íveken, amelyeket most hordanak szét a számláié biztosok. A nagy népszámlálás, tehát az élőleltározás még messze van, most egyelőre csak a holt leltár összeállításának munkája van soron. E leltározás célja megállapítani az állam ipari és kereskedelmi üzemeinek számát s berendezkedését. A mai igen is válságos gazdasági viszonyok között azt mondhatnánk, hogy az állam gazdasági berendezkedéséről felveendő pontos leltár a legfontosabb, hiszen az állam gazdasági erején épül fel minden többi berendezkedés. A gazdasági leltár elkészítése éspedig pontos elkészítése ezek szerint tehát nemcsak az állam ügye, hanem a polgáré is, akinek magának is érdeke az, hogy tudja annak a geográfiái határok közé szorított közösségnek a gazdasági vagyonát, amelyben él s a melyben maga is termelő, fenntartó — fenntartott államot alkotó rész. A statisztikai munkák iránt nem szokott a nagyközönség különös szimpátiát mutatni. A régi világban a népszámlálásban a nép újabb katonasorozástől rettegett S talár* nem messzire járunk, ha a mai nép — s ebben a népben benn van úr és szolga, gazdag és szegény — újabb adósróf felállításának gondo latával fogadná a vesénkig belenéző statisztika rózsaszínű íveit. A dolog azonban nem ilyen veszélyes. Végre is mi, akik végigmentünk 1919 kezdete óta a pénzlebélyegzéstől kezdve az évről-évre ismétlődő adó- s egyéb vallomások statisztikáján, mi, akik már úgy vallunk minden apró titkunkról, mint a szerelmes az ő ideáljának, miket már igazán nem rettent meg egynéhány ártatlan statisztikai kérdés, hogy pl. vannak-e légnyomásos mozdonyaink, vagy személy- és vontató motoroshajónk, árusilunk-e kicsinyben, nagyban, eladunk e árut automatákkal stb Ezeket igazán nem lesz nehéz kitölteni, hiszen van nekünk motorhajónk? A többi kérdés is gyerekjáték, ott vannak a számláló biztosok, csak biztosan tájékoztatni fognak valamennyiünket arról, hogyan töltsük ki a rubrikát pl. ily kérdésre: van e repülőgépe? Vagy: van-e igásállatja? Ezek olyan nyitott leltári tételek, hogy a vak is meglátja ezeket. Szóval adjunk csak becsületes adatokat, hiszen magunkról kár lenne hamis képet adni. önmagunkat csapnánk be. Mindenkinek érdeke tehát, hogy a számláló biztosoknak a kezére járjon és hozzájáruljon a pontos statisztika összeállításának gazdaságilag fontos munkájához. Bizony lehetett volna még egypár nagyon is fontos kérdést feltenni, különösen a kisipari statisztikai adatgyűjtéshez, amelyek inkább adtak volna hü képet a kisipari üzemek állapotáról, mint a statisztikai iveknek inkább a nagyobb, gyári üzemekre vonatkozó kérdései Egy kérdés bizonyosan kimaradt, pedig azt statisztika nélkül valljuk, zokogjuk, sírjuk, panaszkodjuk, a legnagyobb statisztikai kérdés, amire nem kell felelni, hogy: miből élünk? 0- e) Megjelent ■ K a P h a t 9 o k részletfizetésre is Spitzer Sándor könyvkereskedésében Komárom, Nádor-utca 29. sz. PALÉOLOGUE: RÓMA című művészettörténeti munkája egész vászonkötésben 46 illusztrációval. Éjszaka a tengeren Ára 18'— c korona Szibériai éjszakák Ára 18'— c korona Amikor Krupp, a „szerény iparos“ Ili. Napóleonnak felajánlja szolgálatait... Hogyan dolgozik az európai municiós ipar, amelynek valóban nincsen hazája. „UL Napoleon Őfelségének Franciaország császárának Felbátorodva azon az érdeklődésen, amelyet magasztos Felséged egy egyszerű iparossal, valamint fáradozásainak és roppant áldozatokkal megvalósított életmunkájának termékeivel tanúsított, bátorkodom ismét magasztos Felséged elé egy alázatos kéréssel járulni: Kegyeskedjék Felséged a mellékelt atlaszt elfogadni. Egy sereg rajz mely a műhelyemben készült gyártmányokra vonatkozik, van összegyűjtve az atlaszban. Remélni merem, hogy különösen a négy utolsó oldal, mely azokat az öntött acélágyukat ábrázolja, amelyeket több magas európai kormány számára szállítottam, fogja Felséged legmagasabb figyelmét egy pillanatra felkelteni és Felséged érdek lödése bünbocsánatoí fog nyújtani vakmerő alkalmatlankodásomért. A legmélyebb alázattal és a legnagyobb csodálattal..“ A császár válasza. Egy ilyen udvarias levél nem maradhat válasz nélkül. Még egy császárnak is illik válaszolni rá és nemsokára útnak indul a felelet „A császár nagy érdeklődéssel fogadta az atlaszt és Őfelsége parancsol adott, hogy megköszönjem értesítéseit és tudassam önnel, hogy Őfelsége teljes szivével kívánja egy olyan ipar sikerét és fejlődését, mely rendkívüli szolgálatokat tehet az egész emberiségnek.“ Amilyen udvariasan semmitmondó III. Napoleon idézett levele, annyira meddő maradt a levélíró ajánlkozása is. A franciák most már kifejlesztették saját ágyuiparukat és nem vágyódnak további Krupp-féle szállítások után. Mert bármily hihetetlenül hangzik, a cikkünk elején idézett levél írója, a szerény iparos, nem más, mint a már akkor világhírű Krupp-cég főnöke és tulajdonosa, Alfréd Krupp maga III. Napoleon talán, ha tudta volna, hogy két évvel a Krupp féle levél kézbesítése után ki fog törni az 1870-es német-francia háború, némileg részletesebben foglalkozott volna Alfred Krupp atlaszával. Viszont Kruppról feltételezhető, hogy akkoriban már btzonzára tudomására jutott német készülődésekre való tekintettel fordult a franciák császárjához alázatos ajánlatával. Érdekes véletlen, hogy a feledésbemerült levélváltást Karl Liebknecht, a szociáldemokraták vezére szintén egy háború küszöbén elevenítette fel és pedig 1913 ban, egy esztendővel a világháború előtt, a Reichstag egyik ülésén. Anglia német léghajókat rendel — 1913-ban. Az angol admirális 1913-ban — ne tessék elfelejteni: egy évvel a háború előtt — az angol tengerészeti hivatal megbízásából fontos látogatást lett a német katonai léghajógyárban, a Parsewal-féle bitterfeldi gyártelepen. A tengernagy el volt ragadtatva tapasztalaitól. És miután néhány próbarepülést tett a német léghajóval, meg is kötötték az üzletet és a tengernagy még a háború után is sajnálja, hogy már nem volt elég idő arra, hogy legalább kétszáz ilyen légi jármüvei építsenek Possel lübecki szenátor egyike volt a legügyesebb ipari vállalkozóknak. Kis vaskereskedését hatalmas konszernné fejlesztette ki, mely végül is döntő befolyást gyakorolt egész Észak Európa acél- és érciparára. Svédországban, Norvégiában bányatelepei, Oroszországban pedig a bányák termését feldolgozó gyára volt. Az oroszországi gyárat 1914 ben a háború kitörése után természetesen a hadseregszállitás szolgálatába állították és Possel, a német gyáros, bár jól tudta ezt, Svédországból és Norvégiából továbbszá litotta a nyersanyagokat Oroszországba, melyeket azután ottani gyárában az orosz hadsereg számára dolgoztak fel. A német államügyészség hazaárulást látott Possel szállításaiban és vizsgálati fogságba helyezte a lübecki szenátort. Egy esztendeig ült Possel. mig azután sokhetes tárgyalás után a' Reichsgericht némileg furcsa indokolással felmentette: „Igaz ugyan, hogy Possel német állampolgár létére hozzájárult az orosz hadsereg felszereléséhez, de mégis fel kell menteni őt, mert amennyiben Possel beszüntette volna szállításait, az orosz kormány bizonyára saját kezelésbe vette volna a gyárat és ilyen körülmények között Possel ipartelepei nagyobb károkat okozhattak volna a német hadseregnek. Krupp olcsóbban szállít Amerikának, mint Németországnak. Még kevésbé járt következményekkel az első Krupp-ügy, 1902-ben Minden temetésben van szomorúság, de temetést alig láttam még szomorúbbat,mint amilyen Tóth Gyű Iának a Tardoskeddről Komáromba került kisfiúnak temetése volt.Kedden délután temették el a komáromi katolikus temetőben a vasárnap délben Vágba fulladt kis siketnéma fiút és a temetésre eljöttek a meghalt kisfiú volt iskolatársai, játszópajtásai: a siketnéma gyerekek. Nagyon csendes volt életében, de még csendesebb halott lett Tóth Gyulából, aki belefulladt a mélylő vízbe, miután senkisem hallotta utoljára segélykiáltását, pedig a kisfiú biztosan még egyszer nagyon akart kiáltani, amikor utolsó percében látta már a Rémet — és szegénynek torkát csak artikulátlan hangok hagyták el. S-e-e g-i-i-i-ts-é-é-é-gl — kiáltotta a kis Tóth EHNhií Kellemes nyaralóhely» pompás vidékkel. Wienből 35 perc alatt elérhető. Naponta cca 100 vasút és 80 villamos közlekedik. 4 szanatórium, 1 a középosztály részére, 1 gyermekszanatórium, 41 nagy szálloda, penslók, számtalan vendéglő. Lakás és ellátás minden áron. Világhírű kénesfíirdőkl »Iszapcsomagolás« Ivókúra I SzOlókúral Remek strandfürdő! Ügetőversenyek, autó-, motor- és csónakkirándulás. — Magas művészi nívójú városi színház nyári színkörrel. Elsőrangú zene csodaszép parkban. Több mozgószinbáz állandóan változó műsorral. Villamos, taxiautó, bérkocsi, egyfogatu. Felvilágosítással szolgál: HHIM SÍDEN BEI WIE» Telelőn: Baden 243. 885 kiderült, hogy Krupp az Egyesült Államok flottájának jóval olcsóbban szállítja a páncéllemezekeí, melyeket hasonló erős ellenállású minőségben senki sem tudóit gyártani, mint a német haditengerészetnek A kipattant botrány még a Reichstagban is szóbakerüií, ahol Südekum képviselő interpellált, de Tirpitz, a német flottának a napokban meghalt ellentengernagya, ahi akkoriban a Marineamt államtitkára volt, egy még a Reichsgericht Ítéleténél is furcsább indokolással mentesítette Kruppékat a további következmények alól. Igaz, mondotta, hogy azok az amerikai cégek, melyek Krupp patentjeit megvásárolták, olcsóbb páncéllemezeket szállítanak az ottani haditengerészetnek, mint Krupp a német kormánynak, de ez azzal magyarázható, ha az amerikai kormány egyszerre igen nagy mennyiségeket tudott rendelni, 30 — 40 000 tonnát, mi pedig ilyen nagy rendeléseket nem tudunk eszközölni. Bár Tírpitz magyarázata rendkívül előzékenynek bizonyul! Kruppék üzleti szellemével szemben, a hullámok mégsem csendesedtek el. Kruppék ilyen természetű ügyei állandóan foglalkoztatták a Reichstagot. Mostmár polgári képviselők is figyelmessé lettek a furcsa szállításokra. 1913-ban a Reichlag végre elhatározta, hogy vizsgálóbizottságot küld ki és ez a bizottság addig vizsgált — amig kitört a világháború, R. LGyula és torkából csak néhány ijedt hangfoszlány jött ki, de ha kiáltotta is, ki hallotta meg, hiszen valamivel odébb tőle csak siketnéma játszótársai voltak. Most itt fekszik a kis Tóth Gyula a temető kápolnájában, ünnepi ruhájában, virágok között és szederjes arcát még egyszer megnézik siketnéma játszótársai, hogy szemléltető fogalmat szerezzenek maguknak a halálról. Az élet csak ezt az egyetlen könnyítést adta nekik, ho?y a halál előtti küzdelemnek hallható nyöszörgéseit és sikolyait ők nem ismerik és a halálról hallható fogalmat nem szereznek. De Ry ahogyan sorban állnak ezek a siketnémagyerekek és várják kis társuk koporsóját, alig van ennél szomorúbb látvány. Megkondul a kápolna lélekharangja s nem is az Nagyon csendes halott nagyon csendes temetésén.
