Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-24 / 61. szám
a. oinai. «KOMAROMI LAPOK amikor a kereskedő panaszkodásából munkaalkalom került iparosnak, s a köznek haszon, államnak sírva is, de könnyön fizetett adó. Mi komáromi kereskedők megvagyunk fosztva a legjobb vevőinktől, mert ide most már még a Vágmenti vagy egy kicsit északabbra, nyugatabbra, keletebbre eső vidék közönsége sem jön be. A délebbről nem beszélve, amely egészen elveszett. Komárom belekerült a <gábliba» s most önmagának már csak a csontján, s nem a zsírján él. Nem elég, bogy elvesztettük a legfőbb piacainkat, még azl a keveset is irigylik tőlünk a prágai és brünni gyárosok, nagykereskedők. Csapatostól járják a hivatalokat s magánházakat is az ügynökök s most már nemcsak szövetet árusítanak, de még ruhát is csinálnak. Ez azonban semmi még ahhoz a majdnem arcátlansághoz képest, hogy már élelmiszert is szállítanak ide, olyan élelmiszert, amit a helyi kereskedelem is be tud szerezni s amelynek itteni beszerzése az itteni üzleti forgalomnak válna hasznára. Legutóbb egy briinni kereskedő autóval már narancsot, csokoládét, almát, sőt korai burgonyái is szállít egyenesen Saját tudósítónktól. A napokban raffiná l módon akart csalást elkövetni egy eddig ismeretlen szélhámos, akinek terve féig sikerült is. Liíschauer Rezső, a Pozsonyi Városi Takarékpénztár komáromi fiókjának tiszíviselője feljelentést lett a rendőrségen egy ismeretlen személy ellen, aki május 15 én bemenl a Városi Takarékpénzlárba, ahol Kopolka György violapuszlai gazdának ad;a ki magát és a Megyercsen lévő földjeinek telek könyvi számába hivatkozva, hétezer koronát akart felvenni a takarékpénzíárlól A pénztár jóhiszeműen az állítólagos Kopolkának csakugyan fizeteit 4500 koronát, abban a tudatban, hogy Saját tudósítónktól A múlt héten megtarfoí! rendkívüli közgyűlés után héifón, május 27-én a városi képviselőtestület megint rendkívüli közgyűlést tart, amelyen azonban a munkanélküliség, mint egyedüli téma, ezullal már nem szerepel a tárgysorozaton. A hétfői rendkívüli közgyűlésnek mindössze az a tárgysorozata, hogy a járási hivatalnak egyes városi ügyekben Hrüimből autóval a helybeli kereskedésekbe. Minek itt a helybeli termelő, nagykereskedő, ha még Erimből is le lehel ruccanni nemcsak megrendelést gyűjteni, de mindjárt az árut is szállítani. Nem tudjuk megérteni, hogy méri kell Komáromban eltűrni a minden keresetei elkaparító ügynököket, autóval szállító megrendelés gyűjtőket? Hát Komárom szabad préda mindenkinek s olyan jól megy ill Szlovenszkón, hogy nekünk leszegényedett kereskedőknek kell elvesztenünk azt a kis keresetet is, amely ill a munkások, iparosok rossz kereseti viszonyai miatt úgyis oly kevés? Tudjuk, hogy nehéz a hatóságnak elcsípni az ilyen utazó ügynököket, mert ezek kijátszók a rendelkezéseket, de mert a komáromi közönségnek, a városnak is érdeke, a város vezetőségének is kötelessége, hogy megvédje a polgárait, mert ezek tartják fenn, most már a nyilvánosság előtt kell kérni a hatósági szerveket, hogy tiltsák ki ezeket az idegen áruszállítókat s kobozzák el a portékájukat, akkor majd elmegy a kedvük attól, hogy itt garázdálkodjanak. Egy kereslted«. Komárom, május 23. lényleg ő voll Kopolka György és az adósságot rátáblázialta a telekkönyvi hivatalban Kopolka földjére. Amikor Kopolka Györgyöt, aki Violapusztán lakik, értesiielték az adósság ráláblázásról, kiderült, hogy a lakarékpénztárban megjelent ember nem volt azonos Kopolka Györggyel, akinek nem voll (udomása a kölcsönről. Az illető férfi középtermeiű, sovány arcú, barna angol bajuszt visel, sötét ruhában volt a takarékpénztárban és 30—35 év körüli iparosnak néz ki. A rendőrség a megadott személyazonosság alapján megindilja a nyomozást az ismeretlen szélhámos kiderítésére. Komárom, május 23 hozott döntéseit ismerteti majd Vitele Ferenc helyettes városbiró, aki Csizmazia György városbiró helyetl fog a rendkívüli közgyűlésen elnökölni. A járási hivalal döntései a községi állami orvos lakbérének, a városi alkalmazottak és nyugdíjasok karácsonyi remunerációjának és végül Csizmazia György polgármester fizetésének ügyére vonatkozik. ben jártam —18—20 esztendővel ezelőlí — akkor még a hajók hatalmas kéményei vastag oszlopokban ontották fekele öblükből a még feketébb füstöt Ma már az ilyen füstölgő kéményü gőzhajók mind egyre fogynak, helyükbe nyersolaj motoros hajók lépnek, akarom mon • dani — hajókról lévén szó — úsznak. Ha van is ezeknek a motoros hajóknak elég hatalmas kéményük, de ezek nem füstölögnek, mert a nyersolaj molorokból Idszáló füst, pára és gőz olyan gyéren s olyan nagy időközökben jön elő, hogy arra a célra egy kályhacső nagyságú kémény is elég volna Ami azelőtt egy tengeri kikölőnél fontos szerepet játszott: a szénrakodás, ma már mindinkább veszít jelentőségéből A motoros hajók fülő anyagát, a nyersolajai játszi könnyedséggel lehet behajózni a szénberakodáshoz képest. Érdekes vizigyakorlalnak voltunk tanúi. A fiumei világhírű torpedó gyárlövegeit próbálták ki a tengeren. Lehetett látni, amint a vizbe kilőtt torpedó a viz alatt haladván, a viz szinén erős sávval jelezle az útját. Csónakokon figyelték a torpedó menetét és jegyezték az irányi, a sebességet, hogy aztán aszerint igazítsák meg a torpedó motorját, amelyet sűrített levegő hajt Természetesen az Ilyen próbáknál a torpedó löveg még nincs megtöltve ekrazitlal vagy hasonló robbanó anyaggal, iti csak a torpedó löveg útját próbálják ki, hogy megfelelően lehessen irányítani a belövés elölt. Sok sok fáradságos munkába kerül, mire egy ilyen gyilkos löveg elkészül, amelyet a hajón a cél távolsága szerint beigazilanak, aztán a tengerbe lövik ki és otí a tenger színe alatt halad a kitűzött cél felé. De aztán drága portéka is az ilyen torpedó löveg. Emlékszem rá, hogy a forint, krajcár világában egy ilyen löveg lizezer forinlba került. A iiznapig tarló tengeri ülünk meg kezdése alatt egy lúsebb kirándulást tettünk a tengeren. Fiúméból áfhajózlunk Abbáziába. Már a hajón sok magyar szól hallottunk. Majdnem mindenki magyarul beszélt. Még ennél is löbb magyar szót hallottunk Abbáziában. Ott úgy látszik, mind egyik fürdövendég magyar volt, mint ezelői 18 esztendővel, amikor ulolszor jártam olt. Abbázia már teljes pompájában csodálíalta magái. A pálmás s egyéb délszaki növények csodás képe viszszatükröződöti a pompás parii sétányt csapkodó tenger habjaiban. Szép volt Abbázia, nagyon szép volt! Sajnos, az eső gyakran rákezdett és így nem volt alkalmam a régi penziómat, a Fiorentía villát fölkeresnem, ahol valamikor pár kellemes hetet löllötlem, amely akkor egy Csallóközből odaszármazolt család tulajdona vo't Az akkori fürdőhelyemet a Quitta-fürdőt se kereshet tem fel az eső miatt. A nap néha néha előbbukkant és a parlmenli sétányon végig haladva gyönyörködtünk a szépséges Abbáziában. A part közvetlen közelében a len gerből kiemelkedő sziklák láttára eszembe jutott egy jóizü eset, amely itt Abbáziában e parimenü sziklák egyikén történt és néhai Konkoly Thege Balázs bályánk mondotta el. Egyszer Komáromból főbben időztek Abbáziában. Ott volt többek közölt Konkoly Thege Balázs és Konkoly Thege Béla, akkori komáromi törvényszéki biró. Konkoly Balázs előzőleg keleten járván, hozd magával egy másfél méter hosszú kitömött krokodilusl. Ezzel a krokodilussal akarta megijeszteni Konkoly Bélát. A többi komáromit is beavatta a iervbe és egy parímeníi szikla közelében egy padra ültek le Konkoly Bélával együif. A szállodai boyjal előzőleg a kitömött krokodilusl úgy helyezték el a lejtős sziklára, hogy annak egy negyedrésze a vizben volt, mintha akkor mászott volna ki a vízből. A pádon ülők leslék a pillanatot, hogy Béla bácsi mikor néz a sziklára és mikor veszi észre a krokodilusí. De hiába lesték a pillanatot, az nem akart bekövetkezni Béla bácsi pont arra nem nézett Végre is Balázs bácsinak kellett a figyelmét arra terelni. Odanéz a sziklára és csodálkozva kiált föl: — A krimpiclusátl Nézzétek mi mászik olt a sziklán? Béla bácsi is odanéz és nyugodt hideg vérrel legyint a kezével: — Krokodilusl Van itt ilyen akár. mennyi! Erre a hidegvérre azután a többiek csodálkoztak el nagyon, A parti sétánkat az eső gyakran elronlota. Az eső elől egy partmenti panzióba mentünk be ebédelni. Az ebéd nagyon Ízlett. Az egyszerű zöldséglevesük is Ízletes. A főzelék félét csak vizben kifőzve és minden rántás nélkül tálalják föl, de valószínűleg valami Maggi féle Ízesítővel olyan kellemes izzél látják el, hogy nékem jobban Ízlett, mini a ml beránlolt, vagy behabarl főzelékjeink. A három fogásból álló ízletes ebéd nem volt drága, 8 lírába került Majd kisütöd a nap és siettünk ki a gyönyörű tengerpatra és nagy sélát teltünk és amikor elmentem egy-egy ismerős hely melled, a 18-20 éves mull édes bús reminiszcenciája elringadta a lelkemet, mint a tenger habjai a rajta nyugvó csónakot 18—20 évi Milyen nagy idő! Pedig ha arra gondolok, mintha tegnap történt volna minden, séták az abbáziaí tündér éjszakában, csónakázás a csillagos eget vissza tükröző ringó tengeren, miközben a fiumei világító torony hol kigyuladó, hol elsötétülő fénye vibrált a messzeségben. 18-20 esztendő! A szivemben akkor uralkodó planéta, csillag, tündér, ma már szintén 18—20 évvel idősebb és az emlékezés mindent szépnek mulató ködén át, tündér csak már, valóságban már nem is lehel olyan csodaszép tündér, mint minő volt itt az abbáziai pálmák között- Bizonyára régen férjhezment és talán ma már a lányát tartja valaki lündérnek, valahol a tenger parton, valahol a tengerparti pálmák alatt... Visszabajóztunk Fiúméba, ahol Pali barátommal nagy sétát teltünk. Bejártuk a szűk és sötét uicáju olasz negyedet és a modern városrészt. A fiumei nők közöd — legalább akikkel az utcán találkoztunk, — nagyon kevés csinos találkozott Egy igén csinos nővel azonban mégis találkoziunk, egy apácával Éppen egy narancsos kofával alkudtunk sok magyar szót, kevés németet és cső pelnyi olaszt keverve alkudozásukban, ami elég komikus lehetett. Még Olaszország körüliiaj ázása (kóborlások vizen és szárazon) Irtás Dí Baranyay József, IV. Elindulás Fiúméból Bizony olt voü a hiba, hogy tizesztendoje nem szoktam reggelizni és most egyszerre elkezdtem a reggeli evést. lit Fiúméban, a szárazföldön még nem led volna baj mindebből, de nagy baj származóit a hajón, ahol reggelire többször megismélelhelő lejeskávéf, vagy teát citrommal, vajat és kétféle dzsemet adtak. Bizony ez nagyon bőséges reggeli volt, különösen nekem, aki — mondom — jó pár esztendeje nem szoktam reggelizni, Ebből származott a lengeri betegség, vagy legalább is nagyon elősegítene. De mint mondám az előző számban, a társaim azzal sodortak bele a reg' gelizésbe, hogy mit spórolok, mire megyek azzal az öt lirával ? Öt lírába került ugyanis a hajón a reggeli. Alaposan megnéztük a fiumei kikötői, ahol több régebbi tipusu olasz hadihajó horgonyzod egészen a mólókhoz simulva. A mólókon végig sélálva egészen méternyi közelség ben haladhattunk el a hadihajókhoz. A fiumei kikötőben sok-sok régi, mondhatnám Noé bárkája idejére emlékezlető hajó melled sok modern tipusu hajót láttunk, vitorlást, gőzöst és motoros hajót vegyesen. Amikor legutóbb a fiumei kikötő-Egy csaló 7000 koronát akart kicsalni a komáromi Városi Takarékpénztártól Hétfőn megint rendkívüli közgyűlést tart a városi képviselőtestület
