Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-05-17 / 58. szám

«. oldal Komaromi Lapok >030. májas 17. meg is verte és a szó szoros értel­mében kidobta a házból. Anyjának azonban még ez sem volt elég, ha­nem mikor saját lányát kitúrta ott­honából, otthagyta idős férjét és vejével együtt eltávozott egyik ta nyájára. Azóta az anyós és a férj egymással vadházasságban élnek. A leány tartásdijat követel anyjától Az asszony mindezek előrebocsá­tása után előadta azt, hogy férjé­nek semmiféle vagyona, vagy jöve­delme nincsen, ellenben édesanyja jelentős vagyon tulajdonosa, házai és birtokai vannak. Kétségtelen, hogy férjétől neki a különélés alatt | tartásdij jár, ezt azonban rajta nem 1 lehet behajtani. Ennek következté­ben arra az álláspontra helyezke- . dett, hogy az őt megillető tartás- ■ díjért nemcsak férje, hanem édes­anyja is felelős és kérte a bíróságot, i hogy mindkettőjüket kötelezze tar­tásdij fizetésére, még pedig az anyát kifejezetten azon az alapon, hogy férje elcsábításával neki kárt oko­zott és ennek következményeit vi­selni tartozik. A szokatlan kérelemmel szemben az alsó bíróságok elutasító állás­pontra helyezkedtek. A tartásdíjat megítélték a férjjel szemben, azon­ban kimondották azt, hogy semmi­féle alap sincsen arra, ho^y a nő­­tartásdij fizetésére az asszony édes- I anyját kötelezzék. Salamoni Ítélet A nem mindennapi ügyben most hirdette ki a kúria határozatát. A példátlanul álló döntés nemcsak a férjjel, hanem anyósával szemben is megállapítja a tartási kötelezettséget Az ítélet indokolása szerint az ideig­lenes nőtartásért nemcsak a férj szülei, hanem az asszony szülei is felelhetnek, ha a házasfelekkel együtt laknak. Kétség nem fér ahoz, hogy az anya jogi és erkölcsi köte­lességei megszegésével, leánya fér jével szerelmi viszonyt folytatott, ennek a viszonynak fentartása ér­dekében leányát a közös lakásból kiűzte és az asszony távozása után vejével vadházasságra lépett. Ez az eljárás nemcsak a legna- ! gyobb mértékben okot szolgáltat a megbélyegzésre, de egyúttal alkal­mas arra is, hogy a kártérítési kö­telességet meg lehessen állapítani. Az anya ugyanis azzal a magatar- ? fásával, hogy leánya családi boldog- I «ágát feldúlta, vejét saját gyermeké- j tői elszerette és vele közös háztar- j tásban él, lehetetlenné tette azt is, j hogy a fiatal házaspár az életkö- . zösséget bármikor újra helyreállítsa ’ és hogy az asszony az együttélést férjével folytathassa, Áz ilyen viselkedés feltétlenül \ okot ad a kártérítésre és ezért a ' tartásdíjért nemcsak a férj, hanem l az asszony édesanyja is felelős. A kúria éppen ezért elrendelte annak a kérdésnek a tisztázását, hogy mi­lyenek az anya vagyoni viszonyai, mert csak ennek kiderítése után lehet a tartásdij összegét megállapí­tani. Már most leszögezte azonban azt, hogy a tartásdij ért a magáról megfeledkezett anya is felelős. Itt lesz Mécs László Ismét idejön közénk a Költő; megcsendíti szivének piros ha­rangját, hogy ünnepünk legyen! Idejön a Próféta, hogy meg­nyissa a hitnek és az ember­szeretetnek a zsilipjeit 1 Idejön a művész, hogy szépségekkel töltse meg lelkünket 1 Idejön a Jótevő, hogy útiköltséget adjon cserkészeinknek a nyári tábo­rozásra ! Május 21-én ünnnepe lesz Komáromnak: Mécs László el­mondja néhány versét. Elmondja néhány versét... hát olyan naqy dolog ez? Aki már hallotta Mécs Lászlót, az tudja, hogy nagy dolog, felejthetetlen élmény l Abszolút értékű, eredeti témájú, modern veretű, utolsó jottájáig magyar és mégis egyetemesen emberi ízű költeményei új ragyogásba öltöznek művészi előadásában. Ezek a versek a legegyszerűbb recitálásban is szivünkbe mar­kolnak és megtöltenek a szép­ség, jóság és az igazság része­gítő borával. De ahogyan a költő maga előadja őket gaz­dag regiszterű hangján művészi megjelenítésben: az lélekzet­­álliló. Jöjjön el szerdán este min­denki a Kultúrpalotába: — kivételes művészt fog hallani, soha el nem múló impressziót fog nyerni, és jót tesz a mi kedves, ragyogószemű cserké­szeinkkel! Utazás egy elárusító bódé körül, vagy: Miért tudják ketten olcsón adni a disznóhúst? avagy Az olcsó eleség és a drága húsárak, (Olvasóinktól szigorú diszkréciót kérünk, hogy az irányadó körök meg ne hallják). Komárom, — május 16. TÖríént pedig az alább suttogva elmondandó eset ebben a városban, amelynen minden lakosa büszkén vallja magát e város polgárának, még akkor is, ha nem vélték föl a város kötelékébe, mert hiszen még akkor is boldogság e varos pol­gárának lenni. Az alábbi eset nem régen történt, vagy még ebben az esztendőben, vagy a december 31-én éjjel 12 órakor csendesen jobbtétre szen­­derült tavalyi esztendő pályafutásá­nak a vége felé. De alighanem inkább ebben az esztendőben tör­tént, hogy egy komáromi hentes iparos azt kérte a várostól, hogy a Kossuth téren, avagy népisen és régiesen szólva: a Rozálián hus­­elárusitó bődét állíthasson föl. Nem kérte ezt ingyen. Az ellen­szolgáltatás ugyan a városnak direkt nem jelentett adójövedelmet, nem jelen ett nagy csökkenési, amit az adózó polgárok szívesen fogadnának. A bődé fölállításának ellenértékéül többet ígért a hentes iparos, amely­ben a város lakosai részesülhette« volna. Azt ígérte ugyanis, hogy ebben a Kossuth téri elárusító bó­déban kimért disznóhús kilóját 2 K val fogja olcsóbban adni a rendes piaci árnál. Ez mindenesetre nagyon áldásos volna a szegény népre, mert kilón­ként 2 K. mégis csak jelentős ösz­­szeg, különösen akkor, amikor pang az egész vonalon minden, a munka, a kereskedelem, az ipar. Nagyon népszerű is lett egy csa­pásra ennek a szóbanforgó hentes iparosnak a neve, erre az igazán humánus ajánlatra. A sors könyvében azonban úgy vala megírva, hogy ebben a nép­­szerüségi napsütésben nem sokáig melegedhetett a derék ajánlattevő, mert hamarosan jelentkezett egy konkurens hentes iparos és azt mondotta, hogy ő is hajtandó 2 K-val olcsóbban adni a disznóhus kilóját a piaci árnál, amit a városban kt is doboltatok. Ne vegye rossz néven a két derék és minden dicséretet megérdemelt humánus iparos, hogy most itt nem írom meg a nevüket, de ezt a híra­dást egy hete kaptam s akkor meg­mondták a neveket is, de azóta elfeledtem. Lesz azonban alkalmam bőségesen még erre a kérdésre visszatérni és akkor kipótlom ezt a mulasztásomat. Egyrészt arra is várok, hogy ez a két névből álló névsor ki fog bővülni és löbb derék hentes iparos is jelentkezni fog, hogy ők is haj­landók 2 K val a piaci áron alul adni a sertéshúst. Szeretné a rossz visszonyok közé került lakósság, ha minél több név kerülne forgalomba, szerelné, ha az összes hentes iparosok belépnének ebbe az igazi lovagrendbe, amelynél nem a lovaggá ütés a fő, hanem a lovagi cselekedet és higgyék el nékem uraim és hölgyeim, hogy az igazán lovagi cselekedel, ha valaki önként, minden hatósági beavatko­zás nélkül belátja, hogy az olcsó sertés eleség árakat egyensúlyba kell hozni a magas sertés hús árakkal, és önként 2 K-f engednek. Egyelőre csak suttogva közöljük e riportot olvasóinkkal, akiknek lovagi diszkréciójára feltétlenül szá­mítunk és pedig csupán azért, nehogy a hatóság, az ármegátlapitók fülébe eljusson ez az eset, mert úgy sze­­retnök, ha minden hatósági beavat­kozás nélkül sok sok nemesszivü lovagja legyen a komáromi hentes Iparosságnak, és hogy legközelebb már ne csak kél, hanem sok-sok nevet közölhessünk. Tegyék meg ezt tisztelt uraim, minek várnak arra, hogy a hatóság rendelje el a lovaggá avatást, ami kor azt ha önmaguk végzik, szép és nemes cselekedel lesz. Egy hü olvasó■ Hl KKK A törvényszék lépcsőjére leesett egy zsemlye s a zsemlye ottma­radt a kövön. Nagyon árva leit ez a zsemlye a törvényszéki lépcsőn. A friss zsemlye, amit h íjnalban emelt ki a ke­mencéből a pék hogy valaki jóétvágy­­gyal elfogyassza. Fogházörök melleit fiatal lányok és fiuk jöttek ki a tárgyalóteremből. Piros szalag volt karjukon, ormótlan bakancs lábukon, szabástalan zsákruha rajtuk. A legidősebb fiú huszonhárom éves, volt, a legfiatalabb leány tizenkilenc éves. Valamennyien mát büntetett elő­­életűek. A húsz éves vádlottól megkérdi a bíró, miért Ítélték el legutóbb hat hó ■ napra ? Erőszakos néni közösülésért, feleli a darócruhds fiú, s a tárgyaló• teremben a vádlottak előadásaiból to­vább patakzik a förtelem. Nyolc hóna­pot, hat hónapot, két-két hónapot kap­nak megint, most lopásért. Btlenyugosz­­nak az Ítéletbe És amint kijönnek ezek az elitéit fi­atal leányok és elszánt fiuk a tárgyaló­teremből, és a fogházőrök kíséretében mennek a törvényszéki folyosón, az egyik darócruhds fiúhoz odasomfordái egy tö­rődött, kopott ruhás, egyszerű asszony, az anyja, kezében kis papircsomagot tart, néhány zsemlye van benne, amit a törvényszéki lépcsőházban vett a pe­reces embertől, fiának tizórairaA fog­házőr távoltartja az asszonyt a fiától és a papiroscsomagból, amint a fogházőr ellöki az asszony kezét, kiesik egy zsemlye, le a törvényszéki lépcsőre. A zsemlyét még ott látom pár percig, egyedül a kövön, az anya és a flu két külön utón mennek már. Ez a zsemlye, ahogyan árván ott fe­küdt a lépcső kövezetén, olyan sokat fe­jezett ki és a romlott fiút, akinek jövő életében is már ott lesz mindig a jelző: rovott múltú, a húsz éves romlott fiút, meg a fiú által meghurcolt anyaszivet, a mégis megbocsátó anyát láttam meg egy pillanatra a törvényszéki lépcső kö­vezetén maradt zsemlyében. Az anya szive a fiáért most puha volt mint a zsemlye fehér bélése, $ a fiú szive az anyáért azelőtt kemény volt, mint a lépcső kövezete. Ilyenek vagyunk, emberek: rosszak és jók, a percek hatalma rajtunk nemcsak magunkon, is bosszút áll busásan. Hó­napokig, évekig, életekig. ÚJ S , M aUG LÓFANYAGOT. De ezt a zsemlyét, amint leesett a törvényszék lépcsőjére s ott maradt a kemény kövön, puha, fehér bélésével* észre kellett vennem, egy pillanatra. Kornyei Elek. — Hz euűngéllkus egyházi énekkar jubileuma, A városunk vallásfeleke­zetei körében fennálló énekkarok között legrégibb az Evangélikus Egy­házi Énekkar, amely most vasárnap jelentős ünnephez érkezik. Holnap, május hó 18 án Cantate vasárnapon (Énekeljetek az Urnák uj éneket... Ps. 98 :1) ünnepli ugyanis az Evan­gélikus Egyházi Énekkar hatvanéves jubileumát A jubileum ünnepi rendje a következő : I. D. e. 10 órakor há­laadó istentisztelet, amelyet Jánossy Lajos esperes végez. Az ünnepi is­tentiszteleten a jubiláló Egyházi Énekkar Kapi: „Isten a mi oltal­munk!“ c, kantátéját énekli. II. D u. 6 órakor az egyház tanácstermében díszközgyűlés keretében jubileumi ünnepély : 1. Fövényessy: „Ima." Énekli az Egyházi Énekkar. 2. Ün­nepi megnyitót mond Ruttkay Béla, az Egyházi Énekkar elnöke. 3. Az énekkart a hatvanéves jubileum al­kalmával az egyház nevében üdvözli Jánossy Lajos esperes. 4. „A komá­romi Ev. Egyházi Énekkar hatvanéves története.“ ^Tanulságok a múltból a jelennek, a jövő számára.) Irta és felolvassa ifj. Jánossy Lajos káplán. 5. Jelentés az Egyház: Énekkar 60 működési évéről. Pethő Sándor igaz­gató, karnagy. 6. Jubileumi határoza­tuk. 7. Lányi „Esti csillag". Énekli az Egyházi Énekkar. — R Prof. Jótékony nőegylet köz­gyűlése. A közel ötven év óta áldá­sos eredménnyel működő Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet hol­nap, vasárnap, május 18-án, délután 4 órakor, a Kollégium nagytermében tartja rendes évi közgyűlését. — H komáromi polgári leányisko­látok előadása. Az állami leányiskola III. osztálya és egyéves tanfolyama május 18-án, szombaton, délután 4 órakor az iskola tornatermében elő­adást rendez szegény tanulók részére és ezért kéri a közönség szives ado­mányait. Műsor a következő: 1. Sári néni. Irta Mihály István Bodzái Dernyei Jenő, Bodzainé Tóth Erzsé­bet, Sári néni Ráfael Ilona, Tibor, fiuk Árendás Gyula, Nóra, Emma, Irén, Tériké, Eliza, Jolán lányok Vass Stefánia, Czirók Erzsébet, Mézes Etelka, Tóth Anna, Kati szakácsnő Komáromi Gizella. 2. Megmagyará­zom a bizonyítványomat, jelenet, irta Karinthy Frigyes Személyek! Anya Keszegh Klára, Fiú Kiss Erzsébet. 3. Magyartánc Előadják Tóth Anna és Vass Stefánia. 4, Áz egészséges beteg. Irta Nagy Endre Személyek Irma Steiner Ibolya, Mamája Kos­­sányi Mária, Pista, testvére Bokrossy Lilla. 5. Csirke. Asszony Márkus Margit, Férj Árendás Gyula, Sza­kácsnő Czirók Erzsébet. 6, Holly­wood csillaga. (Színmű) Irta Z. Tá­bori Piroska. Személyek: Ilus Hor­váth Margit, Kató Nagy Anna, Juci Pá inkás Emma, Bözsi Gergely Ella, Márta Fülöp Erzsébet.

Next

/
Thumbnails
Contents