Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-01-18 / 7. szám

Jf80. január 18.

Komáromi Lapok

5 oldali

nem érinti, azok a várossal szemb n továbbra is teljes hatályban fentmar?d i k

A pénzügyi bizottság a tanácsnak a szerződés elfogadására vona k >zó határozatát magáévá tette és annak a köígyüés által teendő jóváhagyását véleményen'.

F og’alfeozott még a pénzügyi bizo tság a pozsonyi Komenssy-egyetemnek egy komáromi egyelni hdtgató j vára megszívatott 1000 kor. S”gétyével, az jpoiokoisi szaktan ő# óradijának fölemelésével és a S anatorium egylet Szchenyi uci házának 73092 K. vételárért való megvétele kérdésevéi.

mmaemmmmmmmmmmamimmm:

A Lidüvé Listy véleménye amaradkbirtok rendszer csődjéről.

Az erdőreformot is a ma« radékbirtokosoknak akar« jak megvalósítani.

— január 17.

A Lidové Listy című cseh ujsíg mely tudvalévőén a c h m ppártl -pK »gyik iegu óbbi számában leplezetlenül tarja fel, hogy a maradét-bistokosok leg nagyol b része protekció*, politikai púriemberekből toboro ódon ő sze, akik minden gazdásági szakismeretek né»kül kezd ek gazdálkodni a negybir'okokon.

„á földhivatal— írja a L’dové Listy — nem nézte a mezőgazdasági szakkép zettséget, mm nézte, hogy van e az igénylőnek pénze a véte hez és a be túrázásokhoz Fődo'og volt a po'iükai igazolvány. Emuk tulajdoni h ló, h >gy a fő d o yan emberek kezébe került, akik még csak egy kis falusi gazdaságot sem 'ud ak volna megművelni. A jtl minősített pirtkoriesek a kis falusi házikókat maradd bő tokokkal cserélték fel, s nem gondolták meg azoaat a nehézségeket, ame!yek a nagybirtok kezelésevei járnak“. — A Lidové Lis y ezután eles kritikával illeti a f ildbivatalt és rátér arra, hogy mi módon akarják most a csőd szélén álló maradék birtokosokat megmenteni. Egyes tetvek szerint kü<ön hitelaiapot szándékozna# létesi eni erre a célra (térné, szelesen kö. pénzből, vagyis az adózó polgárok rovasár.) mások szerint pedig erdőterületek átadásával szere ne rajtuk segíteni a flídhivatal. E célból úgynevezett erdőszövetkezeteket létesítenek, melynek éián egy egy mardékbirtokos ált. A szövetkezet aztnban csak jogi formula árra, hogy az etdőbégeket, (Helyesnek felosztására most kerül a sor, a marsdékbiríokosok kezére juttassák. A külsőségek kedv lért ezekbe a szövetkezetekbe -g/es kis gazdákat is ti vesznek, ezeknek azonban nagyon kevés szavuk lesz, a szövetkezeti határosa ok meghozatalában.

Vígezelü! a Lidové Lis»y ezeket írja a fuidh vaud kut.Lu .ain.k: „A maradékbitlokokaf ujy osztogstíS i k, ahogy az agrárpárt po i ikai bonjába illet.de most az erdőreformot nem fogjatok a marsd'kbirtokosok szanálására végrehij ani!“

Nem volt kedvező az 1929. évi szlovenszkói börpiac.

— január 17.

A „Bőru!ság“-ban olvassuk ezeket a sorokhl: Az egész vona'on folynak a zárlati munkák és már most meglehet állapítani, hogy

az 1929. év ered ményei nem voltak

kedvezőek.

Ennek az oka netresak a folytonos áivá tozások, h rtem a nagy pénzhiány is. A talábin meg lehet áll <pirani, hogy utóbbi időben a bevásárló kor bizonyos tartózkodás észlelhető, amely karácsonykor tetőpontét érte el Különösen a nyers bő piacra nézve lehet ezt megállapítani. Ami a kégzbőrpi cot illeti, a nedves, hid g időjárásra való tekintettel bizonyos forgalom észlehelő, miáltal a kész'etek még kisebbek lettek és reméül tő, hogy az üzlet étén>ü'ni fog. Az árak lényegileg vál ozallarok. Az inkasszó tekintetében még m nJ g sok a panasz.

Az emlékezés szárnyain.

Dr. Kiss Gyula, és a százéves jubileum.

Eív jubileum alkalmával történt, dr. Kiss Qyula szerkesztőségének tiz éves jubileumán.

A szerkesztős g és a kiadóhivatal a f nyomda személyzettel egyetértve a ieg- 5 nagyobb titokban, finom p pit oson előál!i<a”dő. fél iv'tvi nrgys-gu miniatűr KOMÁROMI LAPOK ki-tdisára ké‘zflit. Ezzel akarta megírni pelni és üine\ pe! e is meg ezt a dá umo».

Nem volt könnyű a dolgot a „Fele'ős* elől eltitkolni. Különösen „Cúll mester“-ne?, a tőrde ón k gyűlt meg a \ baja a kefe evorsatok és a kész kis l forma rej egeiesév !.

| A szerkesztőség és a kiadóhivatal : me egen ünnepelte a „Felelős“*! a kis K L. kai, melynek ez előfizetési árát ivén magasan állapította m g érzelmi velu'ában, ekképen: elismerés, bizalom, > hála és szeretet. A vezércikke a „F^ur“,

; Tuba János irta, a tárct Ktss G/ula diákkorának egy «is epizódját do gozia fel, mint novellafoiyiatrs*, mennek majd a „Vígé következik!" Felvonult a volt szeraesz ők és munkatársak di -zes gárdája, bizalmas hangon megírt hir| rovat készült, gipszik és krokik tanúskodjak róla, h >gy jó kedvért nem kellett a szom»z dba menni, A felesig és az anyós is részív ütek a komp odban,

■ m*g az „O ió“ is megszól ut s a „Nyilttér“, a hirdetési rovat is a „Fej leiös-*nek kedveskedett.

I A terv sikerült. A meglepetés teljes volt. Késő este úgy zörge te fel a l»pkihordó * .Felelősi“ álmából, amikor kézbesítette a lépőt.

■ A legköze’ebbi szerkesztőségi együtíesen aztán elmondta a felelős, hogy milyen nagy, milyen teljes volt a meglepetés, milyen nagy mértekben elérte cé ját, amennyiben az öröm, a mg 1alottság, a könnyes derű szerepet es, mint tőmoüvumok abban a meleg érzésben, mely a m g épelés kipukkanásakor lelkének minden zugát kedves zsibongással beiöltöite.

A szerkesztőségi szobában, melyet szerény mércéi miatt szerkesztőségi kaszni-nak neveztünk el, — három nagy Íróasztal vzoronkodoü. A középé mellett ült csendesen a felelős, a másik keltőn pedig „Tárgyi u“ (így nevezte el Kiss Gruta Füiöp Zgá», aki lelkiismeretes hirszáliitó voit és tá’gyilagos kommünikéket és magvas cikkeket irt) és „Alanyi ur‘ (Ezt a nevet Tuba Károy viselte, aki akkor irta a Mmcinu* szerelmes verseit) osztozkodtak más munkatársakkal. A gázt-áyhán szokott he:yet foglalni a „Főur“, ht n hi-néha benézett eey jő szóra, vagy egy pár ötletes krokival a zsebében Az aj’óbm szokott megállni néhány percre (mert üőhely már nem jutott neki) „ púik btráj -“ — (s inlén Kiss G uia keresztelési) L'wy Győző ügyvéd bsjuszánxk egyik mindig reni enskedő szálát csöndesen pödörgetve, hogv ne zsvarja a szerkesztőségi egvü tea*, komolyan véve „Az idő pénz* — faliraot.

A felelős íróasztalán, a falhoz támasztva állott elég nagyméretű arcképe Átyos Lajosnak, akine# még halála ufán is közölte örökségül hagyott fordításait Mon ega’za virágregáiből a K L.

Den que, a nevezett n?pant amizor a feietós javában beszé'get a jubileumi számról, egyszerre csakAnzosL jósnak az ateképs nagyot buaíeiCizve leesik a lába elé, a fő dre.

— Köszönöm az üdvözlést — mond a felelős és visszateszi az arcképet a hely re. Ányos Lajis szelíden tovább mosolyog és úgy tiz perc múlva megint leesik a kép. Ám akkor mir ugv, hogy egy könnyed leh-j ássál f;! nem eme h 'ő. E tinik val h >1 az asztallábak és papírkosarak kö ö t.

V‘gre is egy szedőianuló, „ez»v jó házból való f u* halássza eiő a Wertheim szerény alel.

Kiss Gyula msga elé mereng, hű veykujjival és a tenyere bel ö élével felnyomja az állát, ?z orrát lefelé görbíti, négy ujjávtl ráncokat barárdd az arcának hosszában, mosoygósat szip pant és úgy szűrj ki a szót:

— Száz év mu va nem igy lesz. La-Komárom, — január 17.

punk száz éves jubileumán urnák sorakoznak a szerkesztősig íróasztalának po’cán, bennük az „eltávoiott* szerkesztős és munkatársak hamvaiból egy kis mu'afvány.

— ? ? ! I

— É \ majd a jubiláló szerkesztő eié

nem arckép formajiban patty .nők, hanem odaguiulok urnástól. Az urna természetesen összetörik és az akkori felelős kiadjn a parancsot;

— Szeketes hízz söprüí és lapátot és söpörd össze a cserepeket. Aztán igtzitad el az urnákai, hogy ne lássék az a kis hézaj . . .

... — Roppant érdeke* lesz ez igyl Nsm?l

•

« •

. . . Kiss G;ula dr. nagy híve volt a hilotihimvasztásnak, de még sem kerü 'es hímvai az u níba, h;nim ott ptriádiak a bo os’yános hant alatt s szelleme részt vett az ötven éves jubileumon, amikor az ő verse is megjelent, mint a jubileumi szám egyik legszebb darabja.

Dr. Kiss Gyula és Napoleon.

A l*gy kedélyű, szelíd, költői lelkű, törékeny testű K ss Gyula rajongó bá* muiója volt Ntpoieonnak, a nagy világhódítónak. a nagy zsarnoknak. Bámu ta benn* az erőt.

Ezt a bámuiato*, csodálatot az ő : lelkének legmegfelelőbb formában a lángeszű, a romandKus Rostand fejezte kl a L’ aiglon-ban, a Sisftókban. Amint Abrátyí Emil gyönyörű fordításában a „Sasfiók“ magyar nyelven is megjelent, Kiss Gyula magánál hordta, kabátja belső zsebében és gyakran olvasgatta, úgy, hogy egyes részeit betéve is tudta. Tetszett neki, ahogyan a Napoleon név varázsát bamu a ja az iró.

Tudjátok-e ml ran a Vaudeville mQiorint Boneparte I

... A Nourea-te danbia Megint ciak Boneparte, R ppant (ikerrel adja. Éi a Variét-«ben mi megy? Napol on I Nimbuszt a Luxemburg is az 6 fejére fon: •Tizenegy ér a császár életéből«.

I n ezt ig*ri Lássuk a Gymnaze t Ott ki lép föl, Éi a Gzité, az vájjon mibe fá ad ?

H >gy szinreho-za mit? »Napo eon kocsisát«. Sáli ime, ráadásul egy »Malmaisont» is ád. •Szent Iloná<-t dramatizálja egy „Süldő“ Racine és nemsokára megy A Port Saint-Martin deszkáin: — mi megy ? Napoleon 1

Különösen tétszik neki a vén Flambeux lelsesedáse:

•Hogy csúfot ű: belőle most a gazt De igy is uép rdemléke* et»

Vagy amikor Fiambeux oly természetes egyszerűséggel boldogan mondja:

•Nem mindennap vágják le a Korunkat Napoleon előtti»

Hit még a kis Stsfiók álmodozó vergódíse! M ‘gragadó jelenetnek tartotta, amint az ifjú gyermekmódjára, já szolt az ólomkatonákkal s dicjőapjára

gondolva;

»M nt az elárvult mé'a rab Az egész érdét látjsz, ha egy darab

7#!pre festett fács ával babrálhat...

É i e kis ármádiából Hőskötteményt csinálok I»

E ragad a őt a szőke Mária Lujza hatásának titka Rostand megvitagi- | tásábm:

»Csak azért hódit szépsége, szőke báj,

Mert egykor ő volt a világ királyai*

„A világ ki áya“ ezen nagyon el tudott mererg ni

— Micsoda Ető! — mondta lelke- j séd ve

— Micsoda E'5!

így bámulta, csodába, lágy, költői lélek, a zsarnok szellemű Napóleonban I az erőt.

Kis Péter Pál. j

A bake tiz éva alatt — tizennyolc háború volt. |

— január 17.

F. W. 0;rlzen statisztikát állított \ össze a vtlíghibou utáni béke tiz! évének hábouröl. Es a tiz év, mely a 1 világháború után telt el, a statisztika \ szerint tizennyo'c háborút hozod a bé- l két szomja-ó vilrgiak.

A delejes hegy legendája.

A rsjnai természet-, orvos udományi és műszaki történelmi tár-uiat felolvasó ülésén dr. Henning R chard egyetemi tanár „A delejes hegység meséjéről“ tartott előadás». A középkorban és 8z újkor elején a keresztény és mohamedán haj snépekegyeránl babonás félelemmel beszéltek a titokzatos mágneses hegyről és ez a kísérteties mese vérfogyasztó történítekkel együtt fordu' e'ő középkori * iratokban és az ezeregyéjszakái törté| netek egyikében is. A régebbi fudo| mányos felfogás szerint a legenda I felei kelésére az adott alkalma», hogy | egyes helyeken a fengeráramlások sodra

I“ s é csendes időben is előreviite ahqót, még pedig nem mindig olyan irányban, amerre a hajósok h jóson hihdni akartak és ez ismeretlen ető ismeretien korallzátonyokra sodorta a gyönge jármüveket.

| Az előadó meggyőződése szerint tel-' I jesen kézenfekvő magyarázatot lehet | találni a bábom keletkezésére annak i alapján, hogy a keresztény eu ópai 1 nép k mindenkor a távoli északon, az 1 indiai és csendes óceáni népek ellen; ben a távoli délvidékén képzelték a mágneshegyet. A delej ü megismerése ; és a mágneses hegyben való hit között I szoros összefüggésnek kell leniie, mert i az iránytű ismerete és a mágnes| hegy mondájának keletkezése a különböző népeknél egymástól függetlenül körű belül egy időre esik: a kintiaknál a Krisztus utáni I., az araboknál a Vili.—IX. é* az eurőprf keresztény népeknél a XII, századra. Kr. u. í 21 bői már Írásos bizonyítékaink vannak arról, hogy a kínaiak iránytűt használtak, de bizonyos hogy ez tz iameret már korábban megvolt. Hennig meggyőződése szerint rendkívül érdekes hűi urálié kapcsolatokra lehet következtetni abból, hogy Pünus és Ptolemaius a távol délkeletre teszik a delejes hegyet ^yanakkor, amikor a kínaiak már „délre mutató“ néven a delej üt ismerték Határozottan szembetűnő, hogy a kinairk és arabok, akik a delej ül mindig déli iránymutatónak nevezték, mert arra feküsznek legfontosabb hajózási terű'esik, a titokzatos mágneshegyet is va ahoi délén séj ették, az eurcpri nemzetek pedig az iránytűt is északjelzőnek használták s a mágnesh-gységet is valahol északra, sőt legu óbb (1553 ben) magán az északi sarkon Vígy hgaláhb is Grönland tájékán keresték. Kézenfekvő az a gondolat, hogy a deiej'ü különös futását abban az időben nem tudták másként megmagyarázni. csak azzal, hogy valahol a lávolbtn óriási mágneses éicföm gek hevernek, amelyek nagy távolságodról maeuk felé vonzanak minden vasat.

Ptolemaeus földrajzi munkáiból is érdekes következtetésekre nyílik alkalom ugyanezen az alapom. P:otemaeus a delejes hegyet a Mrniola szigetekre hVyezl, a n-lyek s/erin»a a S-aÜr-szigetek közelében vannak. Beszámol arról is, hogy azoknak a szigeteknek lakói a hajóépítőm ti vrsat nem alkümaztak és hajóikat az utazás befejezte után szárazra vontatták és gerendákon helyezték el hng/ a mágneshegy hatásától megvédjék. A Szatirsiget tudomín/os feltevések szerint csak B írn^o lehet, a M mióta szigetek pedig a Paiiippinák. Emelatt szól a rokonhmgzás is, mert a Fű öp szigetek legnagyobbikát, Lizont a régi malájok Msnilánsk nevezték. A kínai ak P inius és P.oiemaeus korában már hosszú idő óta közieaed ek a Fülőpszigetek felé, sőt Indiág is eljártak hajóikon. A Fü'Pp szigetek azonban pontosan délre voltak a kínaiak legfőbb kikö’.őjé ő1, Kattigaratól, a mostani Hangcsutói (Sanghai közelében) és akkori maláj őslakói* már ismerték a vasat. V ilószií.ü azonban, hogy gazdasági okokból nem használták ezt hajóik készítésénél és jármüveiket csakugyan g-rendaállványra vonszolták, nyilván, hogy a tengeü ka ózoktól és viharoktól megóvják. Ér hető tehát, ha a kínai n#p, amely már ismerte az iránytűt és h it a delejes hegységben, feltételezte, hogy egy pon osan déíi irányban fekvő ország, a mely ismerte a vasat, de nem használta a hajózás terén, nam Ithü voitá a mágneses hegy őt. Écek u án — Henning szerint — alig lehet kétséges, hogy Pl n us és P o'emaeus feljegyzéseinek kínai források szolgáltak alapú.