Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-10 / 55. szám
1 1*30. május 10. apróén mi Lapost: 5 oítí&i, ül. A vezér rendesen középidejü. hatalmas fermelü, lapasztalt férfi. A középső vezető rendesen fiatal fickó, a legutolsó ismét meglett férfi. Rengeteg érléket visznek a tevék. A vezetők dalolgatva ringatóznak a teve hátán, Így a tevék is vigabban lépkednek a nem épen kedves szárd melódiára. R ggel 7 órától délután 2 óráig gázolluk keresztül a sivatagot, amikor is szerencsésen megérkeztünk a 25 kilométerre fekvő Piszkend városába. Már messziről láttuk a magas nyárfákat, azok hívogattak, csalogattak, uj erőt öntöttek fáradt tagjainkba, mikor a forró sivatag vége felé közeledi ünk. Piszkend a benszülöttek szép kis városkája vöt Csak néhány orosz család lakott itt: a doktor, a patikus és állami vatta beváltó hivatal, gyár és annak hivatalnoka Itt még a régi jó olcsó világot találtuk. Messze volt a fővárostól. A kereskedők nem tudják olyan hamar az árváltozásokat, mint nálunk. Csaknem a régi árakon adlak mindent a szárd kereskedők. Tej, tojás, vaj, makaróni, minden bőven volt és olcsó. Vet ük is a különféle ennivalót nyakrafőre. Valósággal lakmároztunk, mert nagyon megéheztünk és elfáradtunk a pusztaságban Aki nem birt gyalogolni, az felülhetett ugyan a két kerekű káréra, sőt a lő hátára is felengedett a kocsis, de olyan rázós volt azon az utazás, hogy inkább gyalogoltunk, mint kocsikázlunk a rettenetes utón. A szárdok és kirgizek is falukon laknak, de vannak Turkesztánnak olyan vidékei, ahol az emberek szétszórva laknak egymástól, ott az egész környék olyan, mint nálunk a tanyarendszer, mindenki a földjén kint lakik. Itt is úgy volt, messze vidékek jártak be a városba, Piszkendbe. Ez volt a vidéki központ, a benszülöttek bevásárló és vásározó helye. Az egész város csupa bazár, csupa üzlet volt. Általában a szárd községekben nagyon sok a bolt, (lafka) és csájaház. Piszkend nagyon jó kis tanya volt. Az egész város, de a falvak is mindenütt egy fásitott kis parkhoz hasonlítanák. Sót a határukban is mindenfelé nyár, fűz, szederfák veszik körül minden gazdának a földjét, a falvak, városok és azok környéke tele van mindenütt szőlőlugasokkal és gyümölcsösökkel. Piszkendre érve megszállotíunk egy szép állami épület udvarán, ahol egy hatalmas raktár volt, telve sáskairfő gépekkel és felszerelésekkel. Estére összevásároltuk a húst, a vacsorára valót. Egy benszülötlel egy hatalmas öntött vasból készült bográcsot kértünk, tele rakattuk jó lurkesztáni bárányhússal és a szabad ég alatt párolgóit a báránypörkölt a hatalmas bográcsban, amidőn már puha lett, rizst tettünk rá és kész volt hamarosan a szard nemzei étel a „palan“. Vacsora után az illatos orosz teát megiüuk és az olt csörgedező patak melleit, a szabad ég alatt pihentük ki reggelre a hosszú út fáradalmait. (Folyt kör) Szerdán, május 14-én este a budapesti Magyar színház művészei vendégszerepeinek Komáromban Karinthy Frigyes és Lengyel Menyhért szindarbjában A „Földnélküli Jánosiban. Saját tudósítónktól Komárom, — május 10. AFöldes-féle színtársulat egy hetes komáromi szereplése eddig nem járt azzal az eredménnyel,amelyre Földes direktor számított és igy a társulat komáromi szezonja a tervezett egy hónap helyett — egy hétre rövidült. Pénteken a társulat Komáromból elutazott Galántára, ahol rövidebb szezont tartanak. Szerdán május 14-én a Földes színtársulat még egy este játszik Komáromban és ezen az estén a budapesti Magyar Színház több művésze is bemutatkozik, köztük Somlay Artur, Csatay lanka, Juslh Gyula, Berczy Géza, akik a Földes társulat többi tagjaival Karinthy Frigyes és Lengyel Menyhért nagysikerű színdarabját, a FöldnéFűli János-t mutatják be. Karinthy Frigyes és Lengyel Menyhért színdarabja az idei szezonnak egyik legsikerültebb magyar színpadi terméke volt és igy a budapesti művészek vendég játékával a komáromi bemutató előadás is mindenképen számíthat közönségünk érdeklődésre. Remélhetően szerdán este végre telt ház fogja végigtekinteni az előadást, amelyre jegyek máris válthatók Hermann Endre ujságholtban a Nádor utcán. csak magyarul tudok, s a Pali barátom se tudhat többet németül, mint én. Olasz tolmácsom pedig nem volt E házaspár volt olyan kedves, hogy nem egyszer kisegített. Ha pé dául elhatároztuk, hogy valamelyik kikötőben délre n m jövünk vissza a a hajóra ebédelni, azt a reggelinél kellett megmondani a pincérnek. Itt mindig az a kedves házaspár segített ki. A különben jó hajókosztnál engem súlyosan érintett, hogy délben nem adtak levest és ezt én, nagy leves evő nagyon is megéreztem-Amint ezt megtudta tőlem a hölgy, azonnal beszélt a pincérrel és délben nekem már pompás levest tálait fel. Sajnos, hogy ezt csak a hajó utunk végén mondtam el az utitárs házaspárnak, különben már előzőleg elintézte volna a déii leveskérdést a kedves hölgy, akit én „védangyalnak“ is hívtam e* ész utoD, s aki kint a szárazföldön kirándulásoknál, vásárlásoknál , alkoduzásoknál.véy télén sok szívességet tett nekem- Ezek a szívességek ott messze idegenben kétszeresen jól estek, pedig talán ezek olyan szívességek, amelyekkel az utitársak tartóznak is egymásnak, de azért nekem végtelenül jól esett ez a figyelem. Szóval ott a fiumei gyorson nem is sejtettem, hogy milyenkedves utitársak lesznek a szomszédban bóbiskuló utasok. Jugoszláv földön egyik állomáson két vígkedvű utas szállt föl. Bizonyára nagyon fölöntöttek a garatra, mert olyan hangosan diskuráltak, hogy még a vonat dübörgését is tulharsogták. Az alvásnak vége lett a hangos vitatkozás miatt. Az előbb említett házaspár közelébe ültek le, nem kis rémületére az aludni akaróknak. Végre a tulfogyasztott szesz győzedelmeskedett a két duhaj ur felett és Morfeusz karjaiba ringatta őket is a vonat zakatolása és elcsendesedtek, csak a horkolásuk jelezte és nagyon is jelezte, hogy alszanak. Kissé nagyon is elaludtak, mert egyszerre arra riadtak fel, hogy az állomásukat szépen elaludták. Nosza rohantak is le a kocsiról. A csomagjaikat fönn is felejtették. Majd világosodni kezdett és mindenki sietett az ablakhoz, mert a vonatunk már a Karszt hegység magaslatain járt és fenséges tájakban gyönyörködhettek az utasok. A fenyő FIGYELEM! Miért vásárol 6 vsnógépet mindenki ? 99-------------- --------------* felülmúlja az összes eddig étező varrógépet. Gyári árban részletfizetésre is kapható 20 évi jótállás mellett lton Páter unterteil Komsrom. Nádor-utca 15 Készpénzfizetésnél árengedmény. Varrógépalkatrészek minden néven nevezendő varrógéphez, u m. a legjobb varrógéptü és olaj ugyanott kapható- 256 Európának egyik legszebb technikai alkotását. Micsoda széditő meredekeket kellett áthidalni, mennyi sziklát robbantani, hegyet fúrni, viaduktokat, hidakat építeni. Nem egy pontja vetekedik ennek a vasútnak a Semmering vasúttal Közeledünk Fiuméhez, a nem rég még magyar kikötőhöz. Az uj tulajdonosok, az olaszok mostanában tették Fiúmét szabad kikötővé. Olyanná, mint az angol Malta sziget kikötője. Vámvizsgálat nincsen. Fiume felé megeredt az eső, ami mód nélkül nyomasztólag hatott a kedélyekre. Amikor már cihelődni kezdtünk és a csomagjainkat leszedtük a polcokról, akkor hallom, hogy a szomszéd házaspár a Paganini hajóról beszél. Szóval ők is a Paganinin fognak utazni. Szakadó esőben érkeztünk meg Fiúméba, Az állomáson hagytuk Uj menetrendek: 1 KO 8 CH-féle 4 - K CEDOK 16 - K W1 ESN EK-féle 850 K REZEK 10 K Komáromi Lapok Menetrend Kivonata Kaphatók a SPIT ZER-féle könyvesboltban. Azuj vasúti menetrend május 15 én lép életbe. £53» Olaszország körülhajózása (Kóborlások vizen és szárazon) Irtás Dr Baranyay József Fiúméban, Abbáziában. A Budapestnél még telt vasúti kocsi utasai egyre gyérültek. Minél közelebb értünkGyékényeshez,a ma gyár határállomáshoz,annál kevesebben lettünk és snnál kényelmesebben elhelyezkedhettünk és Gyékényesen túl már csak azok maradtak, akik Fiúméig igyekeztek. Gyékényesre éjfél tájba érkeztünk. A vonatunk elé másik, jugoszláv mozdonyt csatoltak, a magyar mozdony ott maradt Gyékényesen, várván a Fiúméból jövő vonatot. Pali barátommal leszálltunk, mert nagyon gyötört a szomjúság. A gyékényesi restó azonban éjjel nem tart inspekciót, zárva volt minden. Hogy vizet ihattunk, azt kit magyar vasutas udvaiiasságának köszönhetjük, akik bevezettek az állomás épületébe a vízvezetéki csaphoz és úti poharaink itt tették az első jó szolgálatot. Az utitársak mindegyikének jutott egy egy pad és aki fekve tudott aludni, jól kíaludhatta magát. Akik otthon a kényelmes drót betétes és afrik madracos ágyban álmatlanságról szoktak panaszkodni, itt pompás alvóknak bizonyultak. Részemről ülőhelyzetben sokkal jobban tudok aludni a vonaton, mert fekve nagyon is közvetlenül hallom a kerekek zakatolását. A szomszédos padsorban egy házaspár utazott Amikor az állomásoknál föl-fölriadtunk álmainkból, álmosan, szinte haragosan, ellenségesen néztünk egymásra önkénytelenül,mint az álmából fölriasztott alvók szoktak egymásra bámulni. Akkor még nem is sejtettem, hogy a velem együtt álmos házaspár utitársaim lesznek, akiknek sok, habár apró is, de j.ól eső szívességet köszönhetek. Én fáknak sokféle faja, meredek sziklák, széditő hegyszakadékok, fűrész és fatelepek gyors egymásutánban következtek. Majd egyszerre elröppen az ajkakról egy varázs szó, amely lázba hoz mindenkit. Egyszerre kiáltják az utasok: — A tenger! Igen ! A tenger ott csillámlik lenn a mélységben s a Karszt magaslatára föllihe< ő vonat utasait elbűvöli ez a gyönyörű látvány. Aki először látja a tengert, az első pillanatban belészeret, hogy örökös rabja legyen neki, aki már látta, ez az újabb látvány csak fokozza, csak növeli a rajongását a tenger iránt. Csodálatosan szép a tenger napsütésben, holdvilágos vagy csillagos éjszakákon, fenséges ha pihen, borzalmasan szép, ha tarajos hullámok lejtenek rajta vévig, szép napsütésben, viharban, szélben, mindig, minden formában, minden változatban. A vonat pályája a legszebb tája| kon halad. Ez a pályatest a vasutépitészeti technika valóságos gigászi l remeke A magyar zseni tervezte, j magyar kéz, magyar pénzen alkotta és magyar veríték öntözte ezt az csomagjainkat és azután bementünk a városba. Egyik kávéházban vártuk az eső elállását. Itt a kávéházban sok magyar napilapot találtunk és a képes lapok közül Lentos Magazinját. Az eső hol elállt, hol neki kezdett A végét nem lehetett kivárni, hát szemergő esőben elindultunk. Először is a hajójegyeket vettük át. Csak az átvétel után tudtam meg, hogy közben fölemelték a hajójegy árát. Bár nékem, mint szerkesztőnek kedvezményt adtak, de bosszantott a dolog, hogy bár sokat leveleztünk a hajóstársasággal és még ápr. 2-án is írtak nékem, egy szóval se említették, hogy a hajójegy árát fölemelik, hanem, ezt csak Fiumében adták tudtul. Ugyan azt mondták, ho?y nekünk csak mérsékelten emelték föl, mivel mi már egy féléve leveleztünk velük, de kissé furcsának tartom, hogy ezt előre nem írták meg és csak másfél napi ut után tudja meg az ember. Hát ha valakinek nincs ott annyi pénze, akkor szépen utazzék vissza ? Ez az eljárás se jogilag, se a kereskedői szokásokkal nem menthető. Mivel nem én beszéltem a hajós társaság pénztárosával és csak az
