Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-10 / 55. szám
2. oldal. Üoaiároraf Lap;**' 1»30. május 10. Állatid* raktáf Komárom és környéke részére fakcreskodo és építkezési vállalkozó oéffuél, Komárom, Rákóczi utca 40« Állandó raktár Kürt $.s környéke részére foliereskedó oégnél, Kürt tanács a két szivattyúnak 59600 K költséggel való kijavítását Dosztál Jakabra bízta három évi jótállás mellett, akinek kértére a tanács Teutloff és Dittrich céggel való együttes munka következtében, a nevezett cégtől is jótállási kötelezettséget kíván. A pénzügyi bizottság Cdzmazia György városbiró felszólalása után, aki az egész ügyet részletesen meg világította, a tanács javaslatát magáévá tette és azzal azonos véleményt terjeszt a közgyűlés elé. Szarvas Lajos fakereskedőnek az általa bérben bírt városi telek meg vételére tett ajánlatát, mive! az a város eddigi bérjövedelmének megfelelő tőkéjét biztosítja, a tanács javaslata szerint egyhangúan elfogadhatónak véleményezte. Miksa császár tragédiája Harcok Juarezzel. — Árulók Queretaroban — Börtön a sírboltban A kivégzés Irta Albert Braun. Salm hercegnővel, Salm-Salm Félix hercegnek. Miksa mexikó császár volt adjutánsának feleségével érdekes körülmények között ismerkedtem meg Egyik nyáron Karlsruhe közelében egy üdülőhely sétányán különösen öllözködö hölggyel találkoztam. Hamarosan megismerked tem vele és meghívott teára. Minnehaha Másnap megálltam a hercegnő kicsiny, gyönyörű fekvésű kastélya előtt. Kimondottan indián tipusu idős asszony nyitóit ajtót és tágas, világos szobába vezetett A falakat értékes festmények és fegyverek bontották, az utóbbiak a mexikói 9rcok emlékei, az Íróasztalon a mexikói kaland résztvevőinek fényképei sorakoztak : a császár és a császárné sajátkezű aláírásukkal, Bazain francia tábornagy, Juarez, dr. Basch, a császár udvari orvosa, Mejia és Miramon tábornokok, akiket a császárral együtt végeztek ki, Félix herceg és Agnes hercegnő és még mások képei. A hercegnő fürgén lépett be, alig látszott rajta valami a hatvanhat esztendejéből. A hercegnő amerikai, a Leclerc-családból származik és távoli rokona Berníto Juareznek, az indián eredetű köztársasági elnöknek, aki Miksa császárt leverte Feltételezem, hogy Miksa történelmi kalandját olvasóim nagyjából ismerik Csak annyit akarok megemlíteni, hogy a császár, összes reményeinek meghiúsulása után már félig-meddig elhatározta, hogy a veracruzi kikötőben készen álló Dán dolo osztrák yachlra száll. Felelőtlen szájaskodók azonban akik legérzékenyebb pontján fogiák meg, az önérzetére hivatkozva, rávették, hogy maradjon Mexikóban Ezzel sorsa megpecsételődött. Ferenc József, akit Miksa értesített, hiába rendelte az Erzsébet csatahajót Veracruzba, Tegetlhof allengernagy már csak Miksa holttestét tudta hazaszállítani és ezért is harcolnia kellett a mexikói nemzeti palotában Bekerítve Amikor a császár visszatért fővárosába, megkezdődtek a legheve sebb harcok Juarez elnökkel. Miksa elhatározta, hogy hadseregével a Mexikótól meglehetősen messze, északra fekvő Queretaro városa felé vonul. Ez februárban történt. Miksa egyedül lovagolt Marquez vezérkari főnökkel, szárnysegédével és néhány tiszttel. Két osztrák hive, gróf Khevenhüller és báró Hammerstein hiába kérték, hogy az osztrák csapattestet vigye magával. Ragaszkodott hozzá, hogy csakis mexikóiak legyenek körülötte így a császárt még csupán a kultuszminiszter, dr. Basch udvari orvos és két európai szolga kísérte. Nagyobb távolságban követte a császárt Bidaurri tábornok kisebb csapattal és Salm-Salm Félix herceg egy osztrák-magyar huszársvadronnyal. Ulközben Miksa kis seregét többször megtámadták a bandák, amelyekkel véres ütközetek folytak. Végre bevonullak Queretaroba és itt hozzáláttak a hadsereg megszervezéséhez. Március elején kezdőd tek a hadműveletek a közeledő ellenséggel szemben. Miksa helyzetét vezérkari főnőkének stratégiai baklövése súlyossá tette, Juarez csapatai a császár híveit visszaszorították a városba, amelyet körülfogtak. Hamarosan elfogyott az élelmiszer A vízvezetéket a támadók meg rongálták, a lakosság körében be-Ilona és Olena Irta Büky György — Hallói Ilona! Kukkants ki! Karcsú, magas férfi állott a fatörzsekből épült, havasi ház előtt. Kezében hegymászó bot, arca derült, mint a hajnali ég és fekete hajába mind a tiz ujjával belemarkolt a szél. — Halló I Kukkants ki már! Durcásan, álmosan bukkant fel a női fej a nyitott ablakban. Ragyogó, szőke haját sűrű csigákba csavarta az éjszakai pihenés, szeme pillantása még tántorgott a részeg álomtól, de ajkán keskeny, üds vonalban már ott ragyogott az ébredés bíbora. — Jó reggelt, erdei mackó. Nem alhatnám még egy kicsit? — Nem, lustaság tündérei A nap nem vár. Ha nem sietsz, igen forró lesz az út 1 Az asszony feje reggeli borzongástól remegett meg, mint hajnali harmattól a rózsa. — Ákoska, muszáj ? I A férfi felnevetett. — Muszáj, ha nem akarod, hogy egész napra magadra hagyjalak. Az asszonyrózsa félig haraggal, félig tréfásan dobta oda a szót: — Kegyetlen vagy, tudod?! De már vissza is pattant az ablaktól és énekelve, vidáman kiabált a szoba mélyéből: — Várj meg, erdei mackói Tiz perc alett kész lesek! A férfi mosolyogva ment vissza a ház elé, a széles, nyitott tornácra. Megállóit az ott váró, mozdulatlan rutén lány előtt. — Mindjárt mehetünk, Oiena. A lány könnyedén vonta meg a vállát. — Én várok uram. Nekem mindegy akár itt, akár ott... Ma úgyis egész nap veletek vagyok. A férfi elgondolkozva nézte a különös teremtést. A némaságában, a tartózkodásában volt valami titokzatos, valami fenséges. Acélos, magas alakján nehéz redőkben hullott végig a pirossal hímzett háziszőttes ing, szoknya helyett elől is, hátul is sűrűn bemunkált kötény volt kötve a dereka köré, ami valóságban úgy festett, mintha olyan szoknya lett volna, melynek mindkét oldalát felhasitotta volna a kacérság. Izmos, mezítelen őzlábára bocskor volt felszíj azva ««« A havasi tehenészet vezetője ezt a lányt adta melléjük a kirándulásra. — Olena a legügyesebb lány az egész havason. Sohase nevet. Többet ér a feje egy férfi fejénél. Akárhova mentek, mindenhova a legjobban elvezet benneteket. A férfi egészen elmerült a különös teremtés szemléletében. A házból pedig egyszerre csak vadgalambnevetés előzte meg asszonya jöttét. — Hallói Erdei mackó itt vagyok! Felfalhatsz! Mint egy pillangó, úgy rebbent ki az ajtóból a tornácra. Halványkék, könnyű ruhája fátyolos táncban lebegte körül kicsi, formás testét. Apró, sza ladó léptekkel termett a férfi előtt, fehér, kerek karját pillanat alatt a nyaka köré fonta és pirosra szomjazott szájacskaját mohón tapasztotta annak szájára. — Mézet hoztam, erdei mackó! Kell-e? A férfi torkán felbuggyant a boldogság rövid, öblös nevetése, karjaira kapta a pillangót és szépen lábra állította. — Csitt, tavaszi bimbó! Tegyük el a mézet máskorra. Itt van Oiena, vezetni akar bennünket. Úgy indultak el, hogy Oleua ment elől, Ilona középen és hátul Ákos. A rutén lány néma volt. Hosszú, nyu godt lépései csendes, hullámzó, ritmusba ringatták acélos testét. Az aszszonyrózsa énekelt és apró, lebegő járása káprázatos táncban tartotta Hatos formáit. A férfi a rutén lány járásához hasonló, hosszú lépésekkel rótta az utat és pillantása forró bódulatban kerin gett asszonya körül s csak amikor előre nézett az u’ra, akkor akadt meg szeme Oena nyugodt, karcsú alakján. A hoss u nehéz utón Oiena egyszer sem szólt. Fáradhatatlanul egyforma járása erőlködés nélkül vitte előre. Nem izzadt. N :m iélekzett gyorsabban. Mintha nem is volna előtte távolság és meredekség Iiona azonban lassan visszaesett, Belekapaszkodott a férfibe és ajkán az ének már rég elhallgatott . . . Az erdő pedig csak most szépült. A nap már itt csak botladozva hullott át a sűrű lombokon, a fák törzseit sötétzöldre festette a moha és örvényeket alkotott a fák tövében a sűrűség és az árnyék... Olena ekkor kezdett énekelni . . .Egyhangú, szelíd, fájdalmas melódia búgott elő ajkáról, benne volt a lombzugás, a patakc örgés és az erdei só haj. A férfi meglepetten hallgatta és nem szólt. Asszonya feje már ott hevert a mellén, apró lábai már fáradtan tipegtek oldalán és ő segitő kézzel ölelte körül derekát. — Nem birom már, Ákoska. A férfi előre kiáltott: — Halló: Olena, soká megyünk még? A rutén lány visszafordult. — Mindjárt a csúcson leszünk, uram! A férfi most látta először arcán a lelkes ragyogást, amivel az erdő, a közeledő csúcs hintette tele vonásait. Mire célhoz értek, már dél volt. Ilona fáradtan esett a fűbe. Ákos hoszszan gyönyörködött a vidék fenségében, azután előszedte hátizsákjából az ételt, kirakosgatta és ebédeltek. Az asszonyrózsa nagyon fáradt volt, nyügösködött és alig evett. Folyton azt hajtogatta, milyen jó lett volna otthon maradni és aludni. Olena éhes volt és mindent megevett, amit Ákos eléje tett. Annikor aztán észrevette, hegy Iloné elszenderült, rámutatott. — Alszik. A férfi elmosolyodott. — Nagyon fáradt. Szeret aludni. Oiena megcsóválta a fejét. — Kis baba, ő, nem asszony 1 M hasznára lehet egy embernek ? Ákos kacagott. — Nem hasznára, hanem gyönyörű ségérc van ő az embernek I A rutén lány egyforma komolyság gal nézett a férfi szemébe. — Nálatok nem kell dolgozni ? — De igen. Csakhogy én magat végzem el a munkát, — ö nem dolgozik ? — Nem O ena kutató szemmel nézett végi Ilona heverő alakján és kicsit megv< tőén felelt : — Igazad van! Nem is tudna do gozni 1 Most azonban nem hallgatott < Lassú, megfontolt beszéd modorában kérdések özönével árasztotta el a ft fit. Folyton a városról akart hallani, vasútról, a hajókról, a repülőgépekr a palotákról és mohón, szomjasan if kulturátlan lelke a férfi minden szav Hosszú idő telt el Így kettesben, férfi csodálkozott a rutén lány őszt nős értelmén, komoly gondolkozásán szívesen megmagyarázott neki mind* ami érdekelte. O.ena sötétlobogá nagy szeme csendesen ült a férfi cin és szépsége az őserök erejé sugárzott elő egész alakjából« Délu volt már, amikor véletlenül az é pillantott és hirtelen aggódva ugi talpra. — Vihar jön, uram 1 Ákos is felkelt fektéből és végig zett az égen. — Mit akarsz ezzel mondani, Oier — Nem figyeltük az eget, ur Vihar előtt már nem indulatunk út
