Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-01-18 / 7. szám

2. oidai.

Komltoaií

1$30. január 18,

Állami lobogók ^

előírás szerinti kivitelben kaphatókig

Spitzer Sándor

könyv- és papirkereskedésében Komárom, Nádor utca 29. sz. alatt

& wmmmwmamtmutim '< i

Tiső k"pyiseSő a napokban fölkereste az országos kermtényszociaüsta párt és a magyar nemzeti párt parlamenti kíubjeit és meghívta mindakét klub megbízottait a szíovenszkői cutonomista blokk előkészítését célzó periközi tár gyalusokra. Ezeken az eíőkeszilő tárgyalásokon a kerszoc, pártot Szödő Qtza dr., a magyar nemzeti pártot p dig Szent hány Jőzpef pártelnökök fogják képviselni. A tárgyalások január vígén, vagy február elején fognak megkezdődni.

Ossasky

párizsi csehszlovák köveinek,

& faágai csehszlovák delegáció legintranzigensebb tagjának

nyilatkozata a magyar jóvátételről és a csehszlovákiai földreformról.

— Hiszi-e a követ ur, hogy Há- | gában megoldhatók a Csehszlovákia és M gysrország között fel- i merült problémák ?

! Ossusfcy ezt a választ adta: j — Srennsem a probléma nem egy- I szerű, de alkalmas arra, hogy megol-Idást nyerjen De csak akkor oldható ba e határoljuk technikai elemeire, B7.&Z gazdaságtanra és penrügyiekre, f H-i bárme'y pillanatban is M:gyaror| B?ég vagy Csehszlovákia megkísérelné j politikát be>tvinni a problémába, az I megoldhatatlanná válnék. Szerintem ez l akarat kérdése. Ha megakarjuk oldani, í meg is fogjuk oldani,

— Mi a követ u? véleménye a [ trianoni szerződés 250 § árói ? — j I tette fel az újságíró a Következő 1 | ké!dósf.

I

— Ha 8 250. § Magyarország szí- <• t mára pénzügyi énéket jelent — feleit ! t párizsi csehszlovák követ, — acídi •lovák delegáció abszoime nem tartja \ alkalmatlannak:, hogy nyíltan és víláí j, osan tárgyaljon teőle. Szükséges volna

I* azonban, h >gy a m3gyar kormány megír ordja neki, hogy számokban kifejezve milyen értékei tulajdonit ennek a pénzügyi paragrafusnak. H j ez a pénzügyi érték egyszer aztán meg van áíh piíva, akikor ugyanilyen módszer malii lett kontradiktórius eljárás alapján meg* £ lapitbaíjuk a konferencián a Cseh l f ilovákia és polgárai javára mu!aikozó | pmzügyi érteket: a 163. § f, amely a ■; s . partíciók felől intézkedik, a 185, és 1 J88 §§-at. amelyek arról szólnak, amit i k iznyciven adminisztrációs adósságnak l neveznek, a 232 § t, amely azokröi a i kártérítésekről intézkedik, amelyek Caeh' Szlovákiának és a csehszlovák áUam? polgároknak járnak a magyar állam "

által 1918 november 3-ika u»án okozott károkért; továbbá a 258 §-f, amely a levélhordőü, vasutasok, bányászok, biziosiió társaságok pénztáraira vonatkozik,

— Ha tárgyilagosan feláüifolíuk a mérleget, oly eredményhez jutunk, am jly észszerű fettételek között lehetővé fogja tenni a kérd is rendezéséi. Hr azonban a magyar kormány politikái akarna csinálni a 250 §-ből, akkor, brvaslorn önnek, hogy a probléma, amelyet ez a szakasz feivei, megoldhatatlan lenne. Az, hogy ezt a problémát meg lehet-e vagy nem tehene megoldani, attól a váiasrtó! fog függni, amelyet a msgyar kormány fog nekünk adni a 250, § Éekínielében elfoglalt álláspontjáról.

— Mi a véleménye követ urnák a csehszlovák földreformról az optánskérdéssel kapcsolatban? —volt

a következő kérdés.

— Csfh z’ovákia általános földreformot Ciinél ; — válaszolt Oisusky követ — arneíyeí igyekszik a magyar állampolgárokkal szemben, minden különbségtévéi nélkül lojálisán végrehajtani. Amit mi nem engedhetünk meg, az az, hogy a magyar állampolgárok jogsi magasabbra értékeltessenek, mint a mi állampolgáraink jogai. Fajom félfiai ás asszonyai a százados folyamán harcot folytattak a kiváltságok rendszere ellen, amely másokat nagyobb jogokEa! ruházott fel, mint aminők az övéik voltak. Végre elérsük azt, hogy államot alakíthattunk, amelyben egyenlőségnek örvendhetni?.

— Nem azárt teremtenék meg öatn inuknak az egyenlőséget a csehszlovákok, hogy megengedjek, hegy legyen nálu? valaki, akinek magasaobrendü jogai legyiRtk, mint őnekik.

Hágában mindennap kevesebb lesz a remény arra, hogy a magyar jóvátétel! kérdésben megegyezés jöjjön létre. A kudarc miatt a kisámání mirderskép n igyekszik a felelősséget elhárítani magától és a helyzet az, hegy mind a kisantánt, mind M-gyarorszsg változatlanul fentenja eredeti áliát pontját. A magyar delegáció c?ak olyan kérdésben mutat engedékenységet, amelyek nem érintik a jogi és elvi álláspontot.

A hágai csehszlovák delegációnak egyik legérdekesebb tsgja Ossusky István párizsi csehszlovák követ, aki

Az igazságszolgáltatás akadálya a kisebbségi nyelvterületen

Koinárom, január 17 én.

— január 17, ••

s legaktivebb és !e?tehetségesebb |

csehszlovák politikusok egyike,

lire fiatal kora ellenére is nagy jövő jj vér a csehszlovák politikában.

Ossusky párizsi követ Hágában fo- | pad'a az egyik magyar újságírói, Ruttkay ' Györgyöt, akinek érdekesen nyilatkozott \ a magyar jóvátételt kóidasben elfoglalt ]. álláspontéról. A nyilatkozatot termő- s szelesen úgy keli fogadni, mint a lég- | intraruigensebb csehszlovák politikus nyilatkozatát.

Az újságírónak ez volt sz első kér- j tíé.*e Osvu«tfyhoz;

Saját tudósHónktól.

Mint ismeretes, Meissner dr. igaz- ? ságügyi miniszter nemrégiben nyilat- j koíott egy küldöttség előtt a birókér j dés megoldása ügyében. Köztudomású, hogy S toveOSikoban nagy biróhiány van és a bírák tűi vannak terhelve munkával. Ennek a nagy biróhiánynak azután az a következménye, hogy az igazságszolgáltatás sűrű akadályokba

ütközik. Az ügyek késedelmesen nyernek elintézést és hogy a bírák mégis feldolgozzák az egyre növekedő restanciát, kénytelenek sokszor éjfélig is otthon dolgozni. A bírók túlterhelése rendszerint idegroppsnásra vezet, aminek s?ámos esetét tapasztalhattuk már Szlovenszkóban.

A bíróhiánynak uj következménye

A fehérköpenyes

Irta: Somlay Károly

A lucfenyőkből épült házikóban havasi virágokból kötött bokréták tarkádnak. Az ablakban rozmaring, verbéna.

A havasalji falu csendes. Férfit nem is lehet látni. Az öregek teheneket, kecskéket legeltetnek a hegyoldalakon a fiatalok elmentek zsoldosokként a háborúba, lit-ott nők, gyermekek bukkannak fel a tornácon, ahol gomba és havasifű gszalódik a napsugáron.

Reggel még enyhe volt az idő. Délután már hullámzó tengernek látszott az ég. Vili írnok kígyóztak a koromsötét felhősben. A jeges vihar sok helyen letépte a tető! a házról. Éjszakára elaludtak a patakok. Hijnaipirkidián a gyümölcsfák virágai a dérütötte pázsitra hullottak. A zsenge vetéseken jéghártya csillog. ínség lesz.

Az egyik ház sövény kéményéből füst foszladoz a reggeli párázatban. Kenyeret sütnek árpából. A dagasztószeken még olt van a teknő a pitvarban; de a három kenyeret már bevetette a menyecske, aki a Remence8£ájoa guggolva a parazsat élesztgeti.

— Dicsértessék a Jézus, — mondja a küszöbnél egy horpadtarcu, rongyos férfi, akinek kokasioiías, lapos sapka ? van a fején.

— Mit akarsz ? — kérdezte az aszszony.

— Ha egy karajt adnál az ujsütetből. Három nap óta csak falevelet meg gyökeret eszem az erdőn.

— Ki vagy? Honnét jössz?

— Wallenstein seregében, Ritter von Soppenburg századjában voltam küra88zir, svadronytrombitás. Az Elba hídjánál, Dessau mellett ágyúgolyó vitte el a ballábamat. A vallon csapatok keresztül is gázoltak rajtam. Két bordám eltörött... Ha a Jézus nevében adnál

a ken éroői.

— Méghigy a kenyérből? A fried landi herceg zsoidáíjainak «ü>^S én kény- ret? H gyermekem van. ö v.gy vagyok. A gabonás hombárban mar egy szemernyi éie ünk siacren. Ltduij a gtehennabá!

— Ha a kenyered is olyan kemény lesz, rmní a s-dved a fogsd kit Őrit majd a Kenyérben ... No, a.djuk azért a Jézust, — sóhajtotta a csonka harcos

és eltavozo-t.

Az u cki körülnézett: füs:öi e máíu i

is a kémény? S.hol. Megfordult hát, hogy visszamegyen az erdőbe. A szén Égeiő;? taián megsunáijás húsosiíasavii.

M n , mendegélt a táigyes gys og öiveoyen. Asnini mendeget tiaifjs am, hogy egy barkócabokor mögül valaki a nevet kíaítja:

— S dtl, hőhil Gyei’ ide, Stefi!

A «atona azt vette, hogy a hang csäk hailäkbaii csatodra, amit talán az éh3ég okozhatott. Dj a nyájas hívogató szó Kétszer, háromszor is uiígcíendült.

— Idegen vagyok, itt sen&i nem ismerhet. A JituVnevaoen mégis megnézem, ki Kiáltja a nevemet, — gondolja es a bokorhoz biceg.

Egy dúshajú hatvány férfi üldögélt a gyepen. Harminckét harmsnenarom éves * leheted. Teveszőrbőt szőu, faltér köpenyt viselt, a lábán sarút. A feje födetlen.

— Jöjj hozzám, ülj ide mellém a pázsitra, Stefi. Tudom, hogy elfáradtál A vászontarisznyamban van egy búzacipó, egyél, atyámfia. Jó szívvel adom, — szóit barátságosan és felcsapta a tarisznya fedelét.

A katona c?ak nézegette a vendégszerető idegent, hogy hói is látta ő ezt a szelíd orcát? Mert látta valahol, az bizonyos. De nem emlékezett, hogy hol.

— Ki vagy te, barátom, hogy még a nevemet is tudod? — álméikodott és leült a fűre.

A masiK c«s mosolygott és bohozfiios hóm okáról fairesiművin g-nzdag fürteil, fejelt:

— Higyne ismernélek, amikor olt voltam szüleiésednéi?! Melletted áidogaiíam, nmor imaórádban tíhéopísr.or voitai a Wspp völgyében. A mustkor is talalsoztam veted az E-.ba hidjűi, mikor a iándzsások és a nimet ünckeaátok rád asar ak taposni. Én vontalak fiire a sós pitkós csizma alól.

A katona megbos zanrodott. Lám, misei beszél ez ... Mindazonáltal kapott a friss buzscipón. Nagy darabot síelt bsíőie.

— Na vegyed nehéz néven, hogy falét se hiszem, amit mondial, — morogta, mohón rágicoálván a fal a to tat. — Hogyan lettél voina te a szülelésemnel, mikor én öívenben járok, te tán a harmincban ? 1

— Én az idősnél is idősebb vagyok.

— Ladd e, milyen tréfás ember vagy, barátom. Tultennét még a furfangos M srkaif raesieren is, aki a bölcsességben Kifogott Salamon királyon is ... Hanem én meg éhes vagyoS; ámbár nem akarom felfalni a cipó másik felét is, a te porciódat.

— Egyél csak, Stefi. Jut is, marad is — mosolygott a feherköpenyes és odakináha a tarisznyát.

A vénes katona hit ki akarja venni a félcipőt. De bezzeg ámu’kodik, bámuütodis ... Ihol ta, egészben van a cipó... Nemcsak egészben, de kétakitorára növeltedet... No, ennek fele se tréfa ...

— Na csuiálkozzál, jámbor lélek. Az istenfélő ember tarisznyájából nem fogy ki a cipó — mondá amaz.

Stefi vitéz most aztán jóllakott. Iiyen fiin cipő? még soha nem evett. Alig tudott szuszogni.

— Hejhaj, ihatnékom volna. De bezzeg nem látok itt a közelben vizet — sóhajtja.

— Itt a forrás igyál.

— Hogy hat forrás? Mond am már, hogy tréfás ember vagy ... Míghogy forrás ... Aszongya ...

— lit buzog melletted, a fa tövéből. Oiisad szomjadat.

Jézusom, csakugyan ott gyöngyözik a vizecske a gyertyán alatt. Gagyogva ömlik a forrás.

— Te varázsió vagy ... Szemfényvesztő vagy ... Nem iszom a vizedből, mert a próféták és pátriárkák tiltják a varázslókkal való cimboraságot. A jézus nevében kérlek, távozzál tőlem — hebeg a katona.

— Mondom néked, ember, nem vagyok én varázsló. Igyál hát a forrás vizéből.

— Akkor te vagy a mesebeli Kunó

lovag. He ? — nevetett a csonka vértes és könyökével baloldalon lökte a fehérköpenyest.

— Mah li valéka? (Arimaeí nyelven.) Mit a!kaím3tiankodol nékem ? — szisszent fel az fájdalmasan.

— Bocsáss meg... Fáj talán a baloldatod ?

— A római cohors egyik légionáriusa lándzsával megszórta a baloldalamat. Azőtátul fogváat mindmáig sajog.

— Mu ásd.

— lm', lássad.

— Jézus segélj!,.. E bizony hatalmas seb, te szegény ... És a kezeiden is vannak sebhelyek ... Majd keresek győgyltófüvet, lesz itt az erdőn máriaievéi.

— Ne fáradj, barátom... Nem gyógyulnak a sebek, amig csak egyetlen gonosz ember ét a földön.

— Hidd el, látván ezt, s3jog a szivem ... Sok véred folyott el ?

— Elfolyt vérem lángbsboritotta a hegyeket. Áz ég is olvadozott a lángokban.

— Ne beszélj, tel Talán sok almabort ittál... KI vagy te voltahépen ?