Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-04-29 / 50. szám

2. üidijJ.

Komáromi Lapöt

i:, 30. április 29.

55

olcsóság! divatcsarnoka

(IVádor n, 19, Koronabankkal szemben) ■■■——mn asaBgsBattaaanahiff^^ t ■iiffMinn» fiiwniirrrnmnTiTZfraa

I „Meglepő uj olcsó árak.“ J

i „Elsőrendű gyártmányú áruk.“ J

Alkalmi vételek férfi ing, Haritnya, Nyakkendőkben Gyér- & • raek flór trikó, Féiharisnya, játszóruha. sr

í Sport- és szekrény gyermekkscii, nyugágy gyári raktár, g. | PsapHn selye férfi ing, Pyjamas, Zsebkendők. g.

I Tetra baba kelengye. ^

iri»y kevélység sietve oltja el Mi

a fényes tehetségek nemzete vagyunk, amely az élő tehetség előtt nehezen és ritkán hódol,

még kevésbbé tart ki mellette. A magyar tehetség sorsa évszázadokon át alulról legtöbbször közöny, felülről gyakorta elnyomás, nem egyszer üldözés. Katona József „Bánk bán“-ja örökifjan indul uj diadalok százada felé Az élve eltemetett, de ismét életrekelő halha tatlan igazság oltára ez az emlékmű. Petur bán az élő dac és láza.dás a mostoha magyar sors ellen. O a rendületlen ragaszkodás a legősibb és mégis legmodernebb, a királyi, de mégis demokratikusabb alkotmányhoz, ennek szimbólumához: a szent koronához. Ö az örök tiltakozás az .idegen célok, idegen érdekek ellen. Öelőtte szent az erkölcs, a becsület s Melinda idegen megrontóira, mint a nemzet ideáljainak, becsületének meggyalázóira ontja fenséges haragjának mennyköveit Petur a magyar történelem ostorozó, serkentő, viharzó és felhőt oszlató lelkiismerete. ídetelepszünk mindnyájan egy pillanatra a bán alakja mellé, hiszen úgyis oly ritkán vagyunk ennyire e ^yek.

Idetelepszünk, de csak egy pillanatra, mert máris felénk dörög a dacos bán megrendítő szava: „Csak összetett kezekkel várakoztok, hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors?“ Nem, mi épitjük a jobb kort, amikor majd Bánk bán nem válhatik a költő tragédiájává, amikor Melindára, a magyar ideálokra nem merészel többé kezet emelni az idegen kéz, amikor Tiborcék konyhájában is elegendő lesz a kenyér.

Az ünnepi beszéd után mintegy száz koszorút

helyeztek el az emlékműre.

A kecskeméti egyesületek nagyrésze jótékonycéira megváltotta a koszorút.

Délelőtt lí órakor a kecskeméti törvényhatósági bizottság díszközgyűlést tartott a városháza közgyűlési termében Fáy István főispán elnöklésével. Itt Kiss Endre tiszti főügyész mondott emlékbeszédet. A közgyűlés elhatározta, hogy Katona Józsefnek szobrot emelnek a város főterén. Délben a Városi Múzeumban a vendégek megtekintették a szépen berendezett Katona József Emlékszobát, majd a Beretvásban diszebéd volt, amelyen igen sokfélköszöntő hangzott el.

!Tííiiim«iiiiifiTttiHiiiiíiiiiiiiimiMiiiiii«iiiiiiiiiiiii

A komáromi munkanélküliek külföldi foglalkoztatást keresnek

Csizmazia polgármester a munkanélküleik érdekében táviratban fordult a népjóléti miniszterhez.

— Saját tudósítónktól. —

Az utóbbi időben úgyszólván napnap után cikkezünk a komáromi munkanélküliek kétségbeejtő helyzetéről. Komáromban kétezer munkanélküli van, akiknek foglalkoztatása égető problémát okoz a hatóságoknak. Legutóbb a munkanélküliek egy csoportja azzal a kéréssel fordult Gsizmazia György polgármesterhez, hogy járjon közbe a munkanélküliek e^yrészének külföldi foglalkoztatása érdekében. Mint ismeretes ugyanis, Franciaország Csehszlovákiában munkásokat toboroz és a komáromi munkanélküliek egyrésze is inkább hajlandó már elmenni Franciaországba napszámosnak, semhogy továbbra is minden kereset nélkül tengődjék. Csizmazia György polgármester szombaton sürgönyilegr kérte a népjóléti minisztériumot a nagyfokú komáromi munkanélküliségre való tekintettel, hogy járjon közbe a komáromi munkanélkülieknek külföldre való szállításánál, miután Csehszlovákiából Franciaország részére nagyobb transzport indul el a közeljövőben. A népjóléti

Komárom, — április 28,

minisztérium válaszára a munkanélküliek kíváncsian várják a feleletet és reménykednek abban, hogy legalább ez a tervük sikerül majd

Az Apályi szigeten most hétfőn kellett volna megkezdődnie a földmunkának, amelynél ötszáz munka nélküli talált volna foglalkoztatást. Sajnos, ezek a munkálatok nem kezdődtek meg és a munkanélküliek kénytelenek voltak megelégedni azzal az ígérettel, hogy jövő héten biztosan megkezdődnek. Mindenesetre nagyon üdvös lenne, ha ezek a munkálatok jövő hét elején most már halaszthatatlanul megkezdődnének, éppen a rendkívüli nagy munkanélküliségre való tekintettel.

— Oruosi hírek. Mr. Ph el M U. dr. Neumann Jenő szülész- és nöorvos specialista, Braíislava-Pozsony, Védcölöp u 62, sz. (Sfefánia kávéházzal szemben) Rendel délelőli 9—12 óráig és délután 2—4 óráig. Liecebny fond. Tel 28-88.

Gandhi ast Iiivá^ja, hogy sótolvajnak tiszteljék.

— április 28.

Londoni jelentés szerint Gandhi egyik beszédében kijelentette, hogy jobban szeretné, ha ellenségei a sótolvaj névvel tisztelnék meg, mint hogy tisztelői Mahatmának nevezik. A Mahalma cimet — úgymond — bárki könnyen elérheti némi fogyatékos ruházattal és különcködő étrenddel, de sót lopni ma nem köny nyű dolog. A mozgalom eddig gyerekjáték voll,

a komolyabb rész most fog kezdődni, amidőn a dhavsonai sóraktár kirablására fog sor kerülni.

Hívassa és terjessze a ie^jobb magyar lapot a

Komáromi Lapokat

Lázitó röpiratokat foglalt le a komáromi rendőrség a kommunistáknál

— Saját tudósítónktól —

Komárom, április 28.

Mint Pozsonyban és a köztársaság lobbi városaiban is, a komáromi rendőrség házkutatást íarlotl a kommunisták otthonában és néhány kommunista vezér lakásában A házkutatás eredményeképen lefoglallak nagymennyiségű láziló röpiratokat. Ezeket a röpiratokat május elsején

akarták szétosztani a tömegnek. A rendőrségen szerzett értesülésünk szerint a házkutatásokat a vidéken is folytatták, ahol szintén nagyí mennyiségben foglaltak le hasonló tartalmú röpiratokat. A nyomtatványok íerjeszlöi ellen a rendőrség és a csendőrség a rendtörvény alapján megindítja az eljárást.

Biztató sikerrel kezdte utjai Paíaky-Mihola daljátéka

„Nem igaz, hogy könny az élet“

Komárom, április 28.

Komlós Aladár legutóbb a kimeríthetetlen témájú szlovenszkói irodalmi váiságot taglaló, s a Prágai Magyar Hírlapban megjelent igen igazmondó cikkében kiadta az irodalompolitikai Monroe doktiina jelszavát: „az irodailom az íróké.“ Ez az egyszerű bővitet- | len mondat s a hozzákapcsolható s gondolatsor megmagyarázhatná az avatatlanoknak, hogy az irodalom szent berkeibe csak az irodalmikig felszentelt boncok léphetnek csak be, s aki profán ide merészkednék, azt az „Irodalom“ uradalom, vagy állam, vagy köztársaság kapujában őrt álló seriptores inferiores knock out-tolni fogják.;Valahogyan igy tud az ember csak nekifogni annak az elodázhatatlan feladat teljesítésnek, hogy a Komáromi Katholikus Legényegyesület sok-sok sikerről tanúskodó színpadán bemutatásra került színdarabról őszinte hangú beszámolót adjon.

Annyit elsőben: a darab sikerrel mutatkozott be. Fontos disztingválni, nem Pataky és Míhola, a darab szerzői, hanem a 3 felvonásos derűs hangú színdarab, vagy daljáték, mindegy, hova skatulyázza majd el az a hivatalos szlovenszkói irodalmi kritika, amelynek jöttét nemcsak az Írók maguk, hanem a közönség is régóta várja.

Nem szeretnénk, ha félreértenének: a darabot kitűnő műkedvelők hozták színre, a legjobbak messze vidéken, de alig is tehették volna megérthetővé,

. és tapsra hangolóvá a közönség előtt, ha nem lett volna a két szerzőnek mondanivalója s ha nem lett volna a darab emberhusos, tapintható, élő alakjainak tennivalójuk.

Végeredményül is, hogy a falusi nótárius uram Erzsiké lánya (Szily Manci) szerelmes a Sághy gazduram Gábor fiába, s ebből a szerelemből, ha törik, ha szakad, de pap, meg az anyakönyves előtt megkötendő frigynek kell kikövetkezni, igazán mindennapi história. Pataky József, a kitűnő műkedvelő színjátszó végig játszott hasonló darabokban hangulatának megfelelő szerepeket és igen jól tette, hogy nem kalandozott el duodec fejedelmi udvarok cronique scandaleuse-ökben torkoló ; szerelmi pletykáig, vagy balkáni hercegségek meseszerűen hihetetlen témaköréig, hanem idehaza maradt a bizonyára magyar szótól hangos falu határában s innen szólította elő azt az ismerős társaságot, amelyiknek aprajanagyja, öregje-fiatalja, komolya-jókedvüje száz, ezer, tízezer példányban él,

{ dolgozik, imádkozik, szórakozik, kese| reg és nótáz száz, ezer magyar faluí ban nekitámaszkodva a zsiros, talpat I fogó, szivet kötő, lelket bontó kalászos | magyar földnek.

| Dicséretre méltó fegyelem kezdő szinti padi iróembernél, hogy nem hajtatott | neki olyan ároknak irodalmi értékeket I tartogató hegyoromra lefogott kantárig szárral is nekivágtató s biztos nekifuí tásában, amely bravúrban nem a tehet| sége, de ma még a gyakorlata hiány- I zik. Aki egyébként igy fogja azt a mak| rancsos paripát, amelynek taps az ab| rakja s közönség-szeszély kövezi az | útját, nincs oka megriadni nagyobb I tervektől sem.

| Mihola Gyuszi mint magyar nótaköltő és nótaszerző már ismertté vált

a szerzeményeivel. Belopták már ezek magukat az ábrándos leányszivekbe, a cigány hegedűjéből kibugó sirva-vigadásba boruló magyar férfi ember és lovagi széptevések tisztesen csiklandós gyönyöreire váró-vágyó asszonyszivekbe. Nem uj tájakra vitte nyirettyűjét a Pataky darab dalos játékában sem, mert azok számára kellett kottára vetíteni a a szerelem, a pajtásság, vigasság szótlanul is beszélni akaró mondanivalójának mindent kifejező szavait, ahová elvitte őt évekkel ezelőtt már a maga nótába játszó, muzsikában mesélő, vigadó-siró lelke: a magyar háztájakra.

Búg a nóta, amikor a szerelem sirja el a bánatát vele, s a Szily-Fritz duett szinte megkivántatja magát, hogy elbusulna vele a szinházközönség az egy felvonáson kivül is. Csattog, pattog a nóta a mindig mosolygós kedvű Czirja Rózsi ajkán, kitör a vigadás a Blahó János itókás mókái között, kedves kísérőül az ötletesen megoldott jelenetekhez.

Mihola Gyuszinak érdemes lenne a zenei koliéba foglalható nótagyöngyszemek mellett belefogni egy igazi zenedarab írásába, mert tarsolyában még sok-sok kincs lehet. Akiben úgy cseng-bong a muzsika, az könnyen meg fogja találni az igazi, az eredeti hangot, az újat, a még nem hallottat ahhoz a szöveghez, amelyen csak a nótán, csak a zenén át akar prózában ki sem fejezhető érzelmeket a hallgatósághoz közvetíteni.

A darab meséjében sürögnek-forognak a falu tipikus alakjai: a falu jegyzője, akinek alakját Vázsonyi István hozta a gyakorlott műkedvelő gondosságával a néző elé, gyermekeinek: Erzsikének szerepét Szily Manci tette elevenné olyan iányos szépséggel, sirósnevetős kedvvel, annyi bájjal, amennyi csak szerelmes és szerelmében szenvedő kis jegyzőlányban, ha pontosan Szily Mancira szabták, ebből a ritka, s azért drága tulajdonságból végigzsonghat; a könnyelmű, az életet a vigabb oldaláról szemlélő Muki fiú szerepében Novák Imre nagyon jó volt. A másik család, a Sághy porta személyei közül a dolgos, vagyontgyűjtő, szorgalmas, de nem gőgös, kedvesen elgondolt, de talán egy kicsit rövidreszabott szerepre fogott aranyparaszt szerepében a már egy-két alkalommal a legjobban bemutatkozott Kispetik Sándor diszkréten, finoman alakított magyar gazdát, fia Gábor szerepét Fritz Rudolf a műkedvelő gárdában eddig komikus szerepekben igen jól elismert kiváló tagja hozta a lámpák elé. Játéka s különösen eddig még nem hallott behizelgően lágy baritonja őszinte sikert jelenthet számára. A tönkrement f öldesur szerepében Puhr Ti vadar,leánya szerepében Windeisen Mancika, fia szerepében Langsád! János szerepeikhez illő játékukkal kitünően illeszkedtek be az együttesbe.

Külön kell megemlékezni Czirja Rózsiról,aki a jegyzőék szolgálólányát és Blahó Jánosról aki a Sághyék szolgalegényének szerepét játszották. Megérdemelnék, hogy rájuk magukra egy egész színdarabot fabrikáljon valami hozzáértő, mert kedves szövegű szerepeik, nótáik, táncaik annyi eleven erőtt vittek a darabba, s annak mindegyik felvoná-