Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-04-26 / 49. szám
6 aid*!. Komáromi Lapatr • hírnév csúcsára Mert igen sokan vannak a jelentkezők, de kevesen a választottak. Patakyban is s Miholdban is van elhivatottság s szerényen daljáték* nak elkeresztelt 3 felvonásos színdarabjuk annyi biztatást rejt mayában, hoíy olcsón jut az ember jóstehetség hírébe, ha a darabnak nemcsak Komáromban, hanem e jész Szlovenszkón végi?, hol a ma?yar szónak még van keletje, ahol a finoman csengő, — borus-derüs — vigadónótának van még muzsikálója, erkölcsi, sőt kasszasikert is jósol A szombat esti bemutatót érdemes lesz ünnepnek szánni ebben a magyar színjátszással s a magyar irodalommal jó barátságot 'ártó kis váróiban, mert a »Nem igaz, hogy könny az élet“ cimmel sikernek neki induló színjáték többet érdé mel az obügát társadalmi támogatásnál. Aki a próbák alatt látta kibonta kozni a darab ügyesen szőtt-font fordulatos jelenetekben gazdag, magyar levegőjű meséjét s hallotta a konzseniálisan hozzásimuló ének számokat, annak belopja szivébe magát a műkedvelő formákon túljutott szövegíró beszédje s a sikerbe már belekóstolt nótaköltő nótája. Szily Manci, Czirja Rózsi, Ivanics Manci, Windeisen Manci, Vázsonyi I., Kispetik S Balogh Kálmán, Fritz Rezső, Blahó, Novák, Veleba Antal, Puhr T. a város legjobb, a Katholikus Legényegylet parádés mükedve őinek vannak a szerepek kiosztva. A darabban előforduló szebbnél szebb eredeti nótákat teljes cigányzenekar kiséri Mihola Gyuszi vezetésével. A darabot maga a komáromiak előtt annyi komoly sikerrel szerepelt, több kisebb vigjátékával is sikert aratott szövegíró Pataky József rendezi úgy a szombati április 26-i bemutató, mint április 27 i előadáson. Éhhalál fenyeget három millió kínait. A kínai éhinség enyhítésére alakult amerikai segllö bizollság jelen lése szerint Ktná északnyugati tartományait újabb szörnyű" éhség fenyeget: és ha nem jön gyorsan a segítség, legalább 3 millió ember pusztulna éhen. Az amerikai menföbizolfság nagyszabású akciót kezdett hogy eleségge! lássa el az éhséghalálra Ítélt kinai lakosságot, mert ez már a második katasztrófa lenne ebben az évben. Az amerikai mentőbizottság megállapította, hogy ez év első hónapjaiban közei kétmillió kinai pusztult éhen az északnyugati tartományokban. Milyen idő várható. Ilyen cím alatt állandóan olvas ható a napilapok hírrovatának hasábjain a meteorológiai intézet jelentése, melyben 24 vagy 48 órát megelőzőleg közli a várható idő változásait. Szép tudomány ez, az időnek napokat megelőző tudása, ép ezért s nagy tisztelettel nézem a tanyi ref. | paróchia ősz gazdáját, ki meteorológiai tudományába mélyedve hónapokat megelőzve tesz pontos számítást a jövő időjárásra nézve. Czike János tiszteletes április havi idő jóslása, melyet annak idején lapunkban közöltünk, fényesen bevált. Május havi időjóslatával már kész s most junius hónapon dolgozik. A tudós pap szerint május túlnyomóan borús, esős, lesz, sőt 28-ára rendkívüli nagy jégesőt jósol. Nézem, nézem, amint udvarias előzékenységgel magyaráz, amint átvisz egyik holdképletből a másikba, feltárva véle a csillagos ég égést. misztériumát. Hosszú évtizedekre visszamenő jegyzetei, megfigyelései közt keresve, kutatva, arca szinte átszellemül, mintha nem is egy idős pap, de az Ur szolgálatában eltöltött, hosszú idő jutalmaként Istentől adott látnoki tehetséggel f megáldott pátríarcha volna. A paróchia kis szobája egy pillanatra elcsendesül. Szeretettől büszke szemek csüngnek az öreg férfin, a papon, az apán. ö pedig a magyarázatban megpihenve réveteg szemekkel néz, mintha a jövőt keresné, kutatná, látná. Búcsúzom s az a hit visz el tőle, hogy láttam egy boldog embert, ki előtt nincsen távolság, kinek megadatott a nagy rejtély felnyitásának titka: a jövő látása, írni nem más mint az örök élet. Farkas Péter. rnmmmmmammmmmmmsmmmmi» 1 izläMJZkii éi ins'Hi ipartáriilatok ét giéúmoli oishoos szövetségénél! tizgiésé. Komárom, április 26. Vasárnap Turócszenímártonban gyűl össze a szlovenszkói és ruszinszkói ip3rtársulalok és grémiumok közgyűlése, ami annyit jelent, hogy több mint 75 ezer szlovenszkói és ruszinszkói iparos és kereskedő larfja valósággal Szlovén* szkó s Ruszinszkó gazdasági parlamentjének ülését. Alig is löbb Szlovenszkón s Ruszlnszkón az iparosok s kereskedők száma. Meri ma már a szövetségben egy nehány lársulaíon kivül valamennyi ipartársulat tagként szerepel. Az ip jr és kereskedelem gazdasági parlamentje azonban még csonka, mert löbb magyar nemzeti többségű iparlársulal nem vált még tagjává. Oka ennek az, hogy a szövetség székhely kérdése nem talált eddig megoldásra s mert a szövet ség vezetősége még nem áliito»a fel a szövetségben belül a magyar titkár ságol. A vasárnap összeülő közgyűlés, ha a vezetőkben lesz elég tárgyilagosság s minden polilikus tervezgetés helyett valóra tudja váltani Szlovenszkón s Ruszinszkón a gazdasági munka egységfrontját, rövidesen a legerősebb szervezetié, s felfelé is tekintélyt élvező intézménnyé fejleszthetik az országos szövetséget. Komáromot, illetve a komáromi járás iparosságát és kereskedő társadalmát az országos szövetség közgyűlése közelebbről csak akkor fogja érdekelni, ha az országos szervezkedés szükségességének tudata fogja áthatni, mert ma még ennek a nagyszámú s tekintélyes gazdasági erőt reprezentáló társadalomnak vezetői egy önálló és kizárólag magyar ipartársulatokat egybekapcsoló külön magyar országos szövetség lervezgetésévet van évek óta elfoglalva. Sáskairtás Turkesztánban. Hadifogoly-emlékek. Irta Kőrös Imre. Az 1917. év tavaszán a legjobb, legegészségesebb orosz-turkesztáni lágerben, Kokándon tartózkodtam. Április hó elsején parancsot kaptunk, hogy 50 altiszt azonnal induljon Taskendbe sáskák irtására, munkafelügyelőknek. Besoroztak engemet is az 50 közé. Április 1-én, már erősen tűzött a turkesztáni ragyogó nap heve, mikor d. u. 1 órakor sorakoztunk a kokándi szép parkban, mely valaha a kokándi khán háreméül szolgált. Hárem-hölgyek sétálgattak ott valamikor az orosz uralom előtt, akkor az orosz alezredes, a láger főparancsnok lakott a történelmi nevezetességű lakosztályban és parkban. Itt állottunk meg, hogy szemlét tartson felettünk utoljára, mielőtt elhagynék a kokándi szép íágert. Melcer József osztrák orvos kisért ide. Ellátott bennünket jó tanácscsal, hogy miként viselkedjünk majd az erős maláriás vidékeken, ahova menni fogunk. Sok jó adag khinin tablettát osztott ki közöttünk, Isten áldja meg érette, mert csakugyan jó hasznát vettük. A khinint ő a régi Osztrák-Magyar Vörös-Kereszt egyesülettől kapta, mikor a szeretet adományokkal, mindenféle gyógyszer is 193$. ájwriíi* 26. jött, hogy az akkori tömeg-fogolyhalálóriástól orvosaink mentsenek meg valahogyan bennünket. Csak Taskendnek egy lágerében, 1916 tavaszán, 2 hónap alatt 9000 hadifogoly pusztult el, kiütéses tífuszban. A csapat útra készen várta tehát az alezredest. Nemsokára megjelent közöttünk a vén kozák. Előtte való napokban óriási kutatást végeztetett a barakokban. Elszedette az orosz őrökkel minden Írásainkat. Nagy értékű följegyzéseim, imáim, prédikációim oda vesztek. Kikutatták még a szalmazsákjainkat is. Ott őriztem a sok feljegyzést, a Przemyslböl való élményeket, orosz és sarel-kirgiz népekről irt följegyzéseimet, melyek mind martalékul estek. Most mégegyszer kikutattatott mindnyájunkat, zsebeinkben levő írásainktól is megúsztatott, azzal útnak eresztett bennünket. Az állomás nem volt messze. De hátunkon volt összes vagyonunk. Saját kezünkkel készített paplanunk, szalmazsákunk, ruha csomagunk. Az állomáson a leendő munkafelügyelőket bepakolták egy marha szállító kocsiba s búcsút mondtunk barátainknak s fájó szívvel integetve, elhagytuk a termékeny, gazdag, szép Kokánd földjét. Sebesen zakatolt velünk a vonat, a tavaszi gyönyörű csillagos éjszakán, Turkesztán fővárosa, Taskend felé, ahova másnap reggel meg is érkeztünk 10 órára. Négyszáz versztnyi utat tettünk meg. Gyönyörű szép állomása a taskendi. Hatalmas nagy épületek, váró- és éttermekkel, telve tarka-barkán öltözött benszülöttekkel, európai népek vegyesen, hullámzottak fel- s alá a tágas perronon. Először is egy 50 főből álló benszülött szárd csapat ragadta meg figyelmünket, kik megláncolva erős láncokkal, orosz őröktől kisérve, vonultak el előttünk. Ezek lázadók voltak. Katonáknak akarták őket a frontra vinni 1916 őszén, de a sorozó bizottságot megölték, ők pedig elmenekültek a hegyek közé, elhagyva falujukat s övéiket. Most azonban sikerült őket kézre keríteni. Büszkén, dacosan ment valamennyi, nehéz bilincsekbe verve, lánccsörgések között a nehéz börtönbe. Semmi félelem nem volt arcukon látható. Minket egy orosz katona vezetett a város végén levő hírhedt lágerbe a 4-es Polkba. A láger nem volt nagy területen. Körül volt véve 2 méter magas sárfallal. Hatalmas, nagy kapu nyillott ki előttünk. Ott állt 4 hosszú barakk előttünk. Csúnya, szűk kicsiny kavicsos udvar, melyen egy piszkos, békanyálas, tisztátalan vizű patak folydogált keresztül. Ez volt a lágerbeli foglyok mosakodó vize. Lehettek mintegy 2000 en az ott levő foglyok: magyarok, nagynémetek és osztrákok. Természetesen beosztottak minket is a többiek közé, hogy még szorosabban legyünk, a legrosszabb fogolytanyán. Hiába mondtuk, hogy mi nem a barakba, hanem sáskairtisra lettünk ide rendelve. De meg is vigasztaltak, hogy csak nyugodtan legyünk, arra még ráérünk. Csodálkozánk azon, miért kellett éppen minket a jó helyről ide rendelni, hiszen itt még több altiszt és legénység volt, mint Kokándon. Dehát az orosz gondolkozáson mindig nehéz volt eligazodni. A szép kokándi parkból kihoztak és itt sínylődtünk a 4-es Polkban. El lehet képzelni a mi nyugtalanságunkat. A barakkok sülyedtek, túlzsúfolva emberekkel, telve élősdiekkel. Alvásról szó sem lehetett, csak kinos vergődés után, egy-egy órát, ha tudtunk éjjelenként pihenni. Nappal uj szenvedésre virradtunk. Egyetlen fa nincs az udvaron, az óriási forróság és a por gyötört bennünket egész nap, amit a szél hordott be a falon állandóan a lágerbe. A teve és birka karavánok útja, a láger mellett vezetett el. Aki látott már birka csoportot elvonulni Turkesztánban, csak az tudja, hogy micsoda porfelhőt csinál az, az ázsiai poros utakon. A szomjúság is gyötört éjjel-nappal. Viz nem volt a kútban, már április elején ki szokott száradni. A békanyálas patak, mocsaras vize még mosakodásra is szörnyűséges volt, nem hogy ivásra. S ebbe kellett mégis mosakodnunk és sajkáinkat kimosni. Szörnyű, rossz cserét csináltunk. Szerettünk volna visszamenni, ha lehetett volna. Sajnáltuk a szép, tágas, tiszta, fás, hűs, tiszta vizű kokándi lágert. Hiába, a hadifoglynak mindenbe bele kellett törődnie! I A drágaságot már Kokándon is észj leltük 1917 tavaszán. Itt, a fővárosban ! mindennek kétszeres ára volt. Kenyeret, I pénzért sem lehetett kapni, csak az I orosz által adott, fél adagra leszállított sovány, fekete, fogoly kenyeret ettük, amit azelőtt a lovak sem ettek meg a gazdag Turkesztánban. Megettük volna most, de az sem volt elég. (Folyt, köv.) i«miinwiwiiiin,iiiiniiiiiiiiBiiiwiiiiiiiHiijniJLa> Jászai Mari anekdota Jászai Mari minden idők egyik legnagyobb és legzseniálisabb heroniája, elsősorban mély, zengő orgánumának szépségével és férfias erejével lünl fel. Róla mesélik ezt a kedves kis történetet, mely halála előtt néhány évvel, még a háború idején játszódott volna le. Jászai egy ízben sétája közben vak katonával találkozóit. A nagy művésznő állandóan a sebesültek közölt a kórházban tartózkodott és rendkívül részvéttel viseltetett a háború áldozataival szemben. Jászai meglátja a vak katonái, néhány szóval vigaszlalni próbálja a sze rencsétlent, majd egy koronát ad neki a következő szavak kíséretében: — Fogadja el ezt a csekélységet tőlem, szegény szerencsétlen katonám! A vak katona fegyelmezetlen szalutált és igy szólt: Köszönöm alázattal tábornok úr. A Délsziovenszkói Villamosmüvek Rt. II. rendes közgyűlése-Komárom, — április 2§. A Délsziovenszkói Villamosmüvek Rt. április 24-én tartotta második rendes közgyűlését Komáromban, nagy érdeklődés mellett. A közgyűlésen Kuchar Károly, a prágai közmunkád,:yi minisztérium osztálytanácsosa elnökölt. A napirend tárgyai közül az első közgyűlés jegyzőkönyvét, az igazgatótanács jelentését vita nélkül fogadta el a közgyűlés, majd Odehnal Jaroszláv és Alapy Gyula dr. terjesztették elő a felügyelő bizottsá; jelen éscit. Kunevjanek Ferenc igazgató-mérnök pedig az intézet 1929 évi mérleg számláját és a tiszta nyereség felosz tására vonatkozó javaslatot okolta meg. A közgyűlés után megtartott igazgatósági és felügyelő bizottsági együttes ülésen az igazgatóság elnökévé ismét Kuchar Ferenc mü szaki tanácsost, alelnökévé pedig Holota János dr nemzetgyűlési képviselőt választották meg, mig a végrehajtó bizottság tagjai lettek az elnökségen kivül: CserhelyiVince dr., Janssák István, Hirsch Gáza, Lőwenstein Antal, Valenta Ferenc Létrejött a kényszeregyezség a Ruider céggel. — Saját tudósítónktól — Komárom, — április 25. A komáromi kerületi bíróságon fegnap, pénteken tárgyalták a Ruider féle fakereskedés kényszeregyezségi ügyét A tárgyalás eredményeképen sikerült a hitelezők jelentékeny többségével megegyezni a kényszeregyezséget kérő cégnek amennyiben a cég a hitelezőknek a tartozás negyven százalékos kiegyezését ajánlotta fel. Pénteken reggel a komáromi kórházban hat szúrt seb következtében meghalt egy ipolyszalkai legény. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — április 25. Pénteken hajnali négy órakor a komáromi közkórházba Ipolyszalkáról beszállítottak egy fiatalembert, akin hat súlyos szűrőit seb volt, többek között a hasán volt egy seb, amely életveszélyes volt. A kórházban azonnal operációt végeztek a fiatalemberen, akinek a belei kilógtak a sebből, de az operácó sem hozhatta meg a remélt eredmény1, mert
