Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-04-26 / 49. szám
1930. április 26. Komáromi Lapok 3. oldal. r r BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR május 3=12. A magyar ipar ünnepi bemutatója 25—50% utazási kedvezmény! ea Nemzeti pavillonok a külföldi iparszámára Vízummentes határátlépés! Felvilágosítás és vásárigazolvány kapható: BUDAPESTEN: 295 a Vásárirodában, V., Alkotmány ulea 8. KOMAROMBAN : Boldoghy Gyula ipartársulati elnköknél és az Általános Hitelbank r.-l-nál. Nové-Zámkyban: Freund Benő vasnagykereskedönél és az érsekujvári Népbank r-t.-nál, Iglón a Szepesiglói Hitelbank részvénytársaságnál telte, melyet olyan lángoló fanatizmussal szeret, mint senki más . . Nem veszik „körül lármás jubileumi ünnepségek. O nem akar jubilálni, egyszerűen kitér minden ünnepelte tés elől. Nemcsak azért, mert a régi világ szülötte, azé a nemesebb és boldogabb világé, amelyben még eszmények vezettek és lelkesítettek, nemcsak azért, mert közismert szerénysége kitérni akar minden külsőség elől, de azért, mert tudja és érzi, hogy az árva nemzet elismerése a lelkek mélyén él. El kitöröl hetetlenül, mit az idő vasfoga sem kezdhet ki és nem őrölhet meg. Lőrinczy György Írásaiban a magyar mező virágait kötötte csokorba, a magyar nép örömét, vágyát, fájdalmát, küzdelmeit irta meg érző meleg szívvel és mesteri tollal s a legszebb magyar nyelven, melynek szerre enyhülni kezdett, újra elkez dődőtt, újra enyhült s mire véee lett, ő alatta is parányi kis kutyák kezdtek mozgolódni Hirtelen csak megérezte, hogy apró, meleg szájacskák fogóznak a testébe és nyalogatják, bizserélik, ciróeatják az emlőit. Jaj! Pirit valami csodálatos, megrendítő érzelem járta át! Ez volt a nagy tavasz második, ámulatba ejtő, váratlan és földreteperő érzése. Könnyes kis arcát a maga-testessza- u, édes, szépséges kis tarka lények felé fordította. Kis, piros nyelvét kiöltötte és egymásután végig nyalogatta, mosogatta őket. Azok meg csak hagyták, hagyogatták és bizalommal döfködték az emlőit, melyekből melegen buzogott számukra a tej. Piri diadalmasan, hosszan vakogott, ugatott — Vau! Vau! Vau! A lovak arra néztek. Piri ismételte: — Vau! Vau! Erre odament a kocsis és föléje hajolt. Piri féltékenyen csahintott reá egyet. A kocsis röhögött, — Piri, te kuss! Te kis büdös dög! De pocsék kis fattyuid vannakl Kiment és nemsokára a Nagy Füttyentővel tért vissza. Piri most megcsóválta a farkát és büszkén, gőgösen, de mégis illő alázattal nézett okos kis fekete szemével a Nagy Füttyentő félelmetes orcájába és nyöszörgése ezt jelentette: — Rettentő Hatalmasság, ime, gyermekeim! Azért maradok rabszolgád: Piri! De most kérlek, ne lógass lábamnál fogva, beteg vagyok-1 Fáj! Hadd szopjanak gyermekeim, óh, Nagy Füttyentő! A Nagy Füttyentő jól megnézte a Piri gyermekeit, legyintett egyet és valamit mondott a lovak kétlábujának. muzsikája, zenéje megragadja a lelkeket. Hatalmas, nem mondva csinált, de igazi és, értékes sikerek vannak mögötte. 0 maga lett iró, a tehetségével. Őt a légii etékesebb fórum fedezte fel és szerette meg és ragaszkodik hozzá: azok a nagy magyar tömegek, akik felé kitárta lelkét, akiké? őtven esztendőn át megénekelt. És hogyan ? !.., Ahogy csak ő tud. Szobájának falát ezüstkoszorúk, oklevelek, drága, kedves régi emlékek diszitik; levelesládájában az ország minden részéből sok-sokezer levél, melyekben forró szeretettel köszöntik. Szebb tanúságok, szebb elismerések ezek minden megrendezett hivatalos ünnepeltetésnél. Lőrinczy Gy örgy az iró most hetven esztendős. Húsz esztendős volt, amikor eljegyezte magát a magyar Később bejött az istállóba a konyhabeli, a kicsinyek fölé hajolt és úgy j tett, mintha el akarta őket alóla ! venni. Piri felugrott, mint az oroszlán és habzó szájjal falt a keze után. A kocsis és a konyhabeli nagyot nevettek. Az egész nap édes boldogságban telt el A fájdalmak teljesen elmúltak. Csak az öröm maradt meg. A szinte mámorító boldogság. Reggel a konyhabeli ennivalót hozott és letette az istálló ajtajába. Pirit nagy éhség kergette, de azért nem moccant. Nem merte elhagyni a kicsinyeket Ámde azok egyre csak szoptak, szoptak és Piri érezte, hogy alig tud már nekik tejet adni. Az ételes tál hívta, csalogatta. Lassan óvatosan felkelt és a levésés tányér felé óvakodott. De a kicsinyeket egyre szemmel tartotta. Már-már elérte a tálat, amikor a kocsis felkapta előle és kijebb vitte, az udvarre Piri erre szaporán visszaügetett a kicsinyekhez, feléjük feküdi, kari kába és morogni kezdett a gyanúsan viselkedő kocsisra. A kocsis röhögött. — Piri! Piri... gyere na! Gyér ide Pirii Egyél. A kicsinyek egyre nyugtalanabbak lettek és türelmetlenül döfködték emlőit. Piri szükölt, vinnyogott. Vigyázva fölkelt és jól szemmeltartva a kocsist, kicammogott a tálhoz. Mohón nekiesett a levesnek és lefetyelve csámcsogta befelé, hogy minél előbb visszatérhessen féltett kincseihez Egyszerre csak látja, hogy a kocsis befut az istállóba és becsapja az ajtót. Piri utána! Kaparja az ajtót, nyafog, nyöszörög, visít, ugat, szűköl, vadul vonít: hasztalan. Rettenetes helyzet! A kies'nyék odabent... Ő kivül! irodalommal, melynek egyik [büszkesége lett. Az bizonyos, hogy az ő munkáira nem borul feledés, mint a mai kérész életű divatosokra. Mert az ő írása a legutolsó félszázad magyar irodalmának igazgyöngyei I.. • E sokat szenvedett ősi városfalai között tizenkét esztendőt töltött Lőrinczy György. Egyik, remekbe készült könyvét, amelyet a világháború ideje alatt irt. Az özvegy falu-t, a mi nemeslelkü közönségünknek ajánlotta, mint írja: „hálás emléke annak a boldog és munkás tizenkét esztendőnek, melyet Jókai gyönyörű földjén — átálmodtam.“ Komáromban lakó tisztelői a legnagyobb szeretettel emlékeznek meg Lőrinczy Györgyről írói aranyjubileuma alkalmával és hálás szívvel köszöntik Őt, a hűséges szivek legbensőségesebb érzésével kérve drága életére az Úr áldását. Af. P.érzés szőnyeg, — valódi 1 keleti — minden mérelben és minőségben részletre is kapható. Az előre haladott idény miatt mélyen leszálííott árban. A szőnyeget kívánatra költségmentesen és vételkényszer nélkül a vevőnél is bemutaijuk. Fischer Jenőraá Nádor utca 55. Fogfájás esetén sokszor van szükség a kínzó fájdalmak ellen pillanatok alatt ható segítségre, mert a szenvedés az elviselhetetlensígig fokozódhatik Ha van házában ilyenkor egy palack valódi DIANA SÓSBORSZESZ, nem kell rettegéssel gondolnia az éjszakára. Ha néhány csepp Diana sósborszeszt tiszta gyapotra (vattára) csepegiet és azt beilleszti a fájó fogba, vagy ha a külsőleg még épnek látszó fog kö'ü b dörzsOli a foghust, örömmel fogja a fájdalmak gyors enyhülését, majd teljes szünését tapasztalni: Árak: 1 kis üveg . 1 közén üveg 1 nagy üveg. 6-15.— 30-Megkezdték a horvát vezérek bűnügyének főlárgyalását Belgrádban. A vád szerint az önálló Horvátországot akarták kivívni (Április 25.) A legfelsőbb államvédelmi törvényszék Belgrádban megkezdte a fötárgyalást Macsek Vladimir horvál paraszfpárii vezér és huszonhárom társának hazaárulást bünperében Suboüc Dusán volt igazságügyminiszter elnököl a tárgyaláson, aki ellen a védelem elfő gullsági kifogást eme't, mert annakidején, mikor a legfelsőbb államvédelmi törvényszék elnöki méltó ságának betöltése soron volt, Subolic mint igazságügyminiszter nem nevezte ki a (örvényben megjelölt háromhavi határidő alatt az uj elnököt, hogy magának tartsa fenn ezt a magas tisztséget, ha lemond az igazságügyminiszterségről. Ezért akkor — 1928 nyarán — a horvát parasztpárt parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését indítványozta a szkupstinában Subotlc igazságügyminiszter ellen és elkeseredett vita fejlődött ki, amely junius 20 án abban robbant ki, hogy Punisa Rasics revolvert rántott elő és le-És halija segítséget kérő hangjuka! . . , Borzalom! A szíve ver, léiekzete elakad, dühöng. Minden hiába. Egyszerre csak odamegy hozzá a Nagy Füttyentő és simogatni kezdi. — Piri, na, Pirikéin, kutyuskám! Ne sírj, na, Piri! Nem, nem, csak hagyja őt, be akar menni, be kell mennie! Most, azonnal, rögtön, nem érti? A lábához veti magát, könyörög, esedezik, eressze be. Odabeiüiről hallik a kocsis hangja, erre a hatalmas végre beereszti. Piri rohan a kuckójába, ahogy csak tud. A kuckó üres! Felüvőlt. A levegőbe szaglász, A földön heverő kosáron megérzi fiókáinak a szagát. .. onnan nyomra lel ,. . az ablak felé fut . . . arra tüntették el őket, a nagy, vizes árok táján! — Vaú-ú-ú-ú! Vaúú-úúú-ú! A hangja zokog, sír, üvölt, fölveri az alkonyatot, őrülten fut körbe, körbe, kirohan az udvarra, körülvágtatja az istállót... Sekol! Semerre! Mind eltűnt, mind! Fent áll a tavaszi hold. Piri leül és valami rettenetes, poko'i sirámot zeng nagy, kerek orcája felé. All a meleg nyárbaérő, tele tavaszi éjszaka. Az udvar részeg az akácfaillattól. A lovak dobognak. Piri, a boldov tálán, őrjöngve szenvedő Piri betámolyog az istállóba. Leül a kuckójába. Halkan, reszketve, zümmögve zokog. — Hol vagytok ? Hol vagytok, édeseim ? Itt kell lennetek 1 Gyertek elől Itt a meleg tej! Gyertek, itt kell lennetek, hiszen még érzem édes, jó szagotokat 1 És kis, nedves arcocskáját fölfelé tartva, szimatolni kezd. Igen. Csecsemő-szag. í Megindul az illat felé. Megy, megy Íés egyszerre csak ott találja magát a Káró kuckója előtt- Ott fekszik a navy, fekete Káró. Alatta a kölykei. Kis testük párolog piheg. Alusznak. Mind, Káró is. Hallik a szuszogása. Pirinek megdobban a szive. Lassan, óvatosan lép előre az alomszalmán, megáll, újra tovább j lopakodik, újra megáll. És halkan, finoman, retten ő óvatosan a szájába veszi Káró egyik kölykét. Egy kicsit vár, remeg, nézi Kárót, azután elcipeli az alig nyikkanó dobermankölyköt a maga elárvult kuckójába. Újra van fia! De egy nem elég. Neki több volt. Ismét odaiopakodik és elszállít egyet. Megnyugtatja, megnyalogatja és megy a harmadikért. Indul vele ! a kuckója felé, megvigasztalódva, boldo an. Már a fele úton tart, amikor rémséges, vad morgás hördül föl. Káró némán Pirire veti magát. Egyetlen iszonyú állkapocscsattintással kettéharapja kis torkát és vérbenforgó szemmel viszi vissza három kis fekete kölykét. A lovak horkolva dobognak, azután megnyugodnak. Az istálló tetejéről szeretkező macskák förtelmes siránkozása hallatszik. A hold már lement- Dereng az ég. Egy párját hivó madár elcsicsergi magát. A kakasok kukorékolni kezdenek. — Kukori kú-ú! — Egyszer. Kétszer. Háromszor. Méhzümmögés hall szik a virágzó akácok körül. A kocsis sietve mégegyszer megcsókolja a konyhában a szolgálót és óvatosan besurran az istállóba. — Piri, hé, talpra! — kiált egyet jókedvűen és odarúg. A kis sárga tacskónak mind a négy apró lába az ég felé zsugorodik. A szeme üveges, körülötte a szalma csupa sűrű, aludt vér . ..
