Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-04-26 / 49. szám

1930. április 26. Komáromi Lapok 3. oldal. r r BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR május 3=12. A magyar ipar ünnepi bemutatója 25—50% utazási kedvezmény! ea Nemzeti pavillonok a külföldi iparszámára Vízummentes határátlépés! Felvilágosítás és vásárigazolvány kapható: BUDAPESTEN: 295 a Vásárirodában, V., Alkotmány ulea 8. KOMAROMBAN : Boldoghy Gyula ipartársulati elnköknél és az Általános Hitelbank r.-l-nál. Nové-Zámkyban: Freund Benő vasnagykereskedönél és az érsekujvári Népbank r-t.-nál, Iglón a Szepesiglói Hitelbank részvénytársaságnál telte, melyet olyan lángoló fanatiz­mussal szeret, mint senki más . . Nem veszik „körül lármás jubileumi ünnepségek. O nem akar jubilálni, egyszerűen kitér minden ünnepelte tés elől. Nemcsak azért, mert a régi világ szülötte, azé a nemesebb és boldogabb világé, amelyben még eszmények vezettek és lelkesítettek, nemcsak azért, mert közismert sze­rénysége kitérni akar minden külső­ség elől, de azért, mert tudja és érzi, hogy az árva nemzet elisme­rése a lelkek mélyén él. El kitöröl hetetlenül, mit az idő vasfoga sem kezdhet ki és nem őrölhet meg. Lőrinczy György Írásaiban a ma­gyar mező virágait kötötte csokorba, a magyar nép örömét, vágyát, fáj­dalmát, küzdelmeit irta meg érző meleg szívvel és mesteri tollal s a legszebb magyar nyelven, melynek szerre enyhülni kezdett, újra elkez dődőtt, újra enyhült s mire véee lett, ő alatta is parányi kis kutyák kezd­tek mozgolódni Hirtelen csak megérezte, hogy apró, meleg szájacskák fogóznak a testébe és nyalogatják, bizserélik, ciróeatják az emlőit. Jaj! Pirit va­lami csodálatos, megrendítő érzelem járta át! Ez volt a nagy tavasz má­sodik, ámulatba ejtő, váratlan és földreteperő érzése. Könnyes kis arcát a maga-testes­­sza- u, édes, szépséges kis tarka lények felé fordította. Kis, piros nyelvét kiöltötte és egymásután vé­gig nyalogatta, mosogatta őket. Azok meg csak hagyták, hagyo­­gatták és bizalommal döfködték az emlőit, melyekből melegen buzogott számukra a tej. Piri diadalmasan, hosszan vako­­gott, ugatott — Vau! Vau! Vau! A lovak arra néztek. Piri ismételte: — Vau! Vau! Erre odament a kocsis és föléje hajolt. Piri féltékenyen csahintott reá egyet. A kocsis röhögött, — Piri, te kuss! Te kis büdös dög! De pocsék kis fattyuid vannakl Kiment és nemsokára a Nagy Füttyentővel tért vissza. Piri most megcsóválta a farkát és büszkén, gőgösen, de mégis illő alázattal nézett okos kis fekete sze­mével a Nagy Füttyentő félelmetes orcájába és nyöszörgése ezt jelen­tette: — Rettentő Hatalmasság, ime, gyermekeim! Azért maradok rab­szolgád: Piri! De most kérlek, ne lógass lábamnál fogva, beteg va­­gyok-1 Fáj! Hadd szopjanak gyer­mekeim, óh, Nagy Füttyentő! A Nagy Füttyentő jól megnézte a Piri gyermekeit, legyintett egyet és valamit mondott a lovak kétlábu­­jának. muzsikája, zenéje megragadja a lel­keket. Hatalmas, nem mondva csi­nált, de igazi és, értékes sikerek vannak mögötte. 0 maga lett iró, a tehetségével. Őt a légii etékesebb fórum fedezte fel és szerette meg és ragaszkodik hozzá: azok a nagy magyar tömegek, akik felé kitárta lelkét, akiké? őtven esztendőn át megénekelt. És hogyan ? !.., Ahogy csak ő tud. Szobájának falát ezüstkoszorúk, oklevelek, drága, kedves régi emlé­kek diszitik; levelesládájában az ország minden részéből sok-sokezer levél, melyekben forró szeretettel köszöntik. Szebb tanúságok, szebb elismerések ezek minden megrende­zett hivatalos ünnepeltetésnél. Lőrinczy Gy örgy az iró most het­ven esztendős. Húsz esztendős volt, amikor eljegyezte magát a magyar Később bejött az istállóba a kony­habeli, a kicsinyek fölé hajolt és úgy j tett, mintha el akarta őket alóla ! venni. Piri felugrott, mint az oroszlán és habzó szájjal falt a keze után. A kocsis és a konyhabeli nagyot ne­vettek. Az egész nap édes boldogságban telt el A fájdalmak teljesen elmúl­tak. Csak az öröm maradt meg. A szinte mámorító boldogság. Reg­gel a konyhabeli ennivalót hozott és letette az istálló ajtajába. Pirit nagy éhség kergette, de azért nem moccant. Nem merte elhagyni a kicsinyeket Ámde azok egyre csak szoptak, szoptak és Piri érezte, hogy alig tud már nekik tejet adni. Az ételes tál hívta, csalogatta. Lassan óvatosan felkelt és a le­­vésés tányér felé óvakodott. De a kicsinyeket egyre szemmel tartotta. Már-már elérte a tálat, amikor a kocsis felkapta előle és kijebb vitte, az udvarre Piri erre szaporán visszaügetett a kicsinyekhez, feléjük feküdi, kari kába és morogni kezdett a gyanú­san viselkedő kocsisra. A kocsis röhögött. — Piri! Piri... gyere na! Gyér ide Pirii Egyél. A kicsinyek egyre nyugtalanabbak lettek és türelmetlenül döfködték emlőit. Piri szükölt, vinnyogott. Vigyázva fölkelt és jól szemmeltartva a ko­csist, kicammogott a tálhoz. Mohón nekiesett a levesnek és lefetyelve csámcsogta befelé, hogy minél előbb visszatérhessen féltett kincseihez Egyszerre csak látja, hogy a ko­csis befut az istállóba és becsapja az ajtót. Piri utána! Kaparja az ajtót, nyafog, nyöszö­rög, visít, ugat, szűköl, vadul vonít: hasztalan. Rettenetes helyzet! A kies'nyék odabent... Ő kivül! irodalommal, melynek egyik [büsz­kesége lett. Az bizonyos, hogy az ő munkáira nem borul feledés, mint a mai kérész életű divatosokra. Mert az ő írása a legutolsó félszázad ma­gyar irodalmának igazgyöngyei I.. • E sokat szenvedett ősi városfalai között tizenkét esztendőt töltött Lőrinczy György. Egyik, remekbe készült könyvét, amelyet a világ­háború ideje alatt irt. Az özvegy falu-t, a mi nemeslelkü közönségünknek ajánlotta, mint írja: „hálás emléke annak a boldog és munkás tizenkét esztendőnek, melyet Jókai gyönyörű földjén — átálmodtam.“ Komáromban lakó tisztelői a leg­nagyobb szeretettel emlékeznek meg Lőrinczy Györgyről írói aranyjubi­leuma alkalmával és hálás szívvel köszöntik Őt, a hűséges szivek leg­bensőségesebb érzésével kérve drága életére az Úr áldását. Af. P.érzés szőnyeg, — valódi 1 keleti — minden mérelben és minőségben részletre is kapható. Az előre haladott idény miatt mélyen leszálí­­íott árban. A szőnyeget kívánatra költségmentesen és vételkényszer nélkül a vevőnél is bemutaijuk. Fischer Jenőraá Nádor utca 55. Fogfájás esetén sokszor van szükség a kínzó fáj­dalmak ellen pillanatok alatt ható segít­ségre, mert a szenvedés az elviselhetet­­lensígig fokozódhatik Ha van házában ilyenkor egy palack valódi DIANA SÓS­­BORSZESZ, nem kell rettegéssel gon­dolnia az éjszakára. Ha néhány csepp Diana sósborszeszt tiszta gyapotra (vat­tára) csepegiet és azt beilleszti a fájó fogba, vagy ha a külsőleg még épnek látszó fog kö'ü b dörzsOli a foghust, örömmel fogja a fájdalmak gyors eny­hülését, majd teljes szünését tapasztalni: Árak: 1 kis üveg . 1 közén üveg 1 nagy üveg. 6-15.— 30-Megkezdték a horvát vezérek bűnügyének főlárgyalását Belgrádban. A vád szerint az önálló Horvátországot akarták kivívni (Április 25.) A legfelsőbb állam­­védelmi törvényszék Belgrádban megkezdte a fötárgyalást Macsek Vladimir horvál paraszfpárii vezér és huszonhárom társának hazaáru­lást bünperében Suboüc Dusán volt igazságügyminiszter elnököl a tár­gyaláson, aki ellen a védelem elfő gullsági kifogást eme't, mert annak­idején, mikor a legfelsőbb állam­védelmi törvényszék elnöki méltó ságának betöltése soron volt, Subolic mint igazságügyminiszter nem ne­vezte ki a (örvényben megjelölt háromhavi határidő alatt az uj elnö­köt, hogy magának tartsa fenn ezt a magas tisztséget, ha lemond az igazságügyminiszterségről. Ezért akkor — 1928 nyarán — a horvát parasztpárt parlamenti vizs­gálóbizottság kiküldését indítvá­nyozta a szkupstinában Subotlc igazságügyminiszter ellen és elke­seredett vita fejlődött ki, amely junius 20 án abban robbant ki, hogy Punisa Rasics revolvert rántott elő és le-És halija segítséget kérő hangju­­ka! . . , Borzalom! A szíve ver, léiekzete elakad, dü­höng. Minden hiába. Egyszerre csak odamegy hozzá a Nagy Füttyentő és simogatni kezdi. — Piri, na, Pirikéin, kutyuskám! Ne sírj, na, Piri! Nem, nem, csak hagyja őt, be akar menni, be kell mennie! Most, azonnal, rögtön, nem érti? A lábához veti magát, könyörög, esedezik, eressze be. Odabeiüiről hallik a kocsis hangja, erre a hatalmas végre beereszti. Piri rohan a kuckójába, ahogy csak tud. A kuckó üres! Felüvőlt. A levegőbe szaglász, A földön heverő kosáron megérzi fió­káinak a szagát. .. onnan nyomra lel ,. . az ablak felé fut . . . arra tüntették el őket, a nagy, vizes árok táján! — Vaú-ú-ú-ú! Vaúú-úúú-ú! A hangja zokog, sír, üvölt, fölveri az alkonyatot, őrülten fut körbe, körbe, kirohan az udvarra, körül­vágtatja az istállót... Sekol! Se­merre! Mind eltűnt, mind! Fent áll a tavaszi hold. Piri leül és valami rettenetes, po­­ko'i sirámot zeng nagy, kerek or­cája felé. All a meleg nyárbaérő, tele ta­vaszi éjszaka. Az udvar részeg az akácfaillattól. A lovak dobognak. Piri, a boldov tálán, őrjöngve szen­vedő Piri betámolyog az istállóba. Leül a kuckójába. Halkan, resz­ketve, zümmögve zokog. — Hol vagytok ? Hol vagytok, édeseim ? Itt kell lennetek 1 Gyertek elől Itt a meleg tej! Gyertek, itt kell lennetek, hiszen még érzem édes, jó szagotokat 1 És kis, nedves arcocskáját fölfelé tartva, szimatolni kezd. Igen. Csecsemő-szag. í Megindul az illat felé. Megy, megy Íés egyszerre csak ott találja magát a Káró kuckója előtt- Ott fekszik a navy, fekete Káró. Alatta a kölykei. Kis testük páro­log piheg. Alusznak. Mind, Káró is. Hallik a szuszogása. Pirinek megdobban a szive. Lassan, óvatosan lép előre az alomszalmán, megáll, újra tovább j lopakodik, újra megáll. És halkan, finoman, retten ő óvatosan a szájába veszi Káró egyik kölykét. Egy ki­csit vár, remeg, nézi Kárót, azután elcipeli az alig nyikkanó doberman­­kölyköt a maga elárvult kuckójába. Újra van fia! De egy nem elég. Neki több volt. Ismét odaiopakodik és elszállít egyet. Megnyugtatja, megnyalogatja és megy a harmadikért. Indul vele ! a kuckója felé, megvigasztalódva, boldo an. Már a fele úton tart, amikor rém­­séges, vad morgás hördül föl. Káró némán Pirire veti magát. Egyetlen iszonyú állkapocscsattin­­tással kettéharapja kis torkát és vérbenforgó szemmel viszi vissza három kis fekete kölykét. A lovak horkolva dobognak, azu­tán megnyugodnak. Az istálló tetejéről szeretkező macskák förtelmes siránkozása hal­latszik. A hold már lement- Dereng az ég. Egy párját hivó madár elcsi­­csergi magát. A kakasok kukorékolni kezdenek. — Kukori kú-ú! — Egyszer. Két­szer. Háromszor. Méhzümmögés hall szik a virágzó akácok körül. A kocsis sietve mégegyszer meg­csókolja a konyhában a szolgálót és óvatosan besurran az istállóba. — Piri, hé, talpra! — kiált egyet jókedvűen és odarúg. A kis sárga tacskónak mind a négy apró lába az ég felé zsugoro­dik. A szeme üveges, körülötte a szalma csupa sűrű, aludt vér . ..

Next

/
Thumbnails
Contents