Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-04-17 / 45. szám

2 óllal. Komáromi Lapok 10S0. április 17. fölött s alatt. A sok ismeretlen kozák lova nyomán hány ezer ember, asz­­szony, gyermek vére serkedt. Meg­bocsátottunk érte? Bizonnyal meg Vasárnap délután szent húsvéti ünnepeket előző VirágvasárnaDon csókos sugaru napsütésben eljött hozzánk az ismert kozák katona negyedmagával és szépen, jóked­vűen jegyet kínált s mi még fizet­tünk is, hogy közelebbről láthassuk őket Aztán apró gyerekek, férfiak, nők, fiatalok őre ek, sok sok „ismert“ katona, akik mikor régen a kozá­kokkal együtt a történelem fess múzsája előtt mutogatták magukat vasmagu puskákkal, élesre hegyezett dárdával és gyorstüzelővel, meg lángszóróval, meg bombával, meg gránáttal, meg gázzal, oda ültünk, oda álltunk Kőszűz vára egyik le­bontott donjonja pázsitjára és nem léltünk a kozákoktól. Mert csak úgy játékból mutogatták, hogy vágták, nyisszantották le akkor régen a fe­jeket. No most nem, most csak u?y szimbolikusan egy zöld galy, egy paróka volt a szimbólum. Rendsze­rint az élőknél is zöld, élő galy s egy paróka alatti emberfej szerepelt akkor. De hiszen most már nem. Most már olyan érdekes volt, olyan pompás, szinte ínycsiklandozó, ho­gyan célozta az a derék, kedves kozák atamán a szimbolikus fejet és szinte összecsücsöritettük az ajkun­kat az élvezettől, hogy milyen hi­bátlanul szúrta le az emberfejet most csak helyettesitő parókát, s kanyaritotta le — mondjuk — a huszárt most csak helyettesi ő ágacs­kát. De egyszer eltévesztette. Borzasztó volt! S az emberek, mi akik ülő­helyért 6 kácsét, állóhelyért őrmes­tertől lefelé 3 kácsét fizettünk, igenis csalódtunk. Mert, ha valaki orosz, s nem találja el a fejet, s fejetlenül tud elélni több mint egy évtized óta, ha valaki hindu és nem kaparja le a sós füstölt héringről az angol sót, rendben van. Nem vessünk mindent ilyen akkurátusán, de, ha valaki kozák, az vágjon, az ne sajnáljon, az csapja le azt az emberfejet mí­melő parókát és zöldágat és a mi pénzünkért ne hibázzon, mert mi végre tudtunk vörösre pirult kézzel és pirulatlan arrcal lelkesedni a jó vágásokért, de a paccert nem sze­retjük. És a napsugaras vasárnap délután száz és száz emberi szájszél húzó­dott félre a hibánál, mert az ember — ha fizet érte — Carvert sem sze­retné látni hibázni és most igazán valahogyan úgy érezte az ember, hogy az a ferdére húzott szájszél a legemberibb volt, sidney-i kiállítási lámpákat 20 ezer km.-ről felgyújtó és telehoros, meg egyéb csodákkal teli civilizációnk, kultúránk igazi arculata. Régente azt mondták, vakard meg a muszkát, kijön belőle a muszka. Axiómák időnkint változnak. Hány ember is mászkál feleslege­sen itt közöttünk, akiket akkor ré­gen — talán éppen ez a paccer kozák eltévesztett, melléje s nem beléje sújtván fringiáját. Az a ferdére húzott szájszél szem­rehányás volt, de a kozák kardja levakarta a mázt rólunk. Ügyetlen kozák! Ha köszönni fog megint, elfordítom a fejemet I Veszélyessé vált a helyzet Indiában. — április 16. Kalkuttában a helyzet válságosra fordult. A pánindiai nemzeti kon­gresszus Pandit Nehru és Gupta kal­kutta! polgármester éli élése miatt keddre általános gyásznapot ren­delt el. Bár a rendőrség minden gyüleke­zést és felvonulást betiltott, a hindu lakosság már korán reggel az utcán volt, hogy merülje a gyásznapot. A százezrekre menő tömeg ellepte az utcákat és minden közlekedést meg­akadályozott. Több utcában barrikádokat emeltek, hogy a villamosokat feltartóztassák. Néhány villamoskocsit felborítottak Ju bilá BUDAPESTI NEMZETKÖZI VASÁR május 3=12. Nemzeti pavillonok a külföldi ipar számára Tixnmmentes határátlépésI A magyar ipar ünnepi bemutatója 25—50*/« utazási kedvezmény! Felvilágosítás és vásárigazolvány kapható: BUDAPESTEN: 295 a Vásárirodában, V., Alkotmány utca $. KOMÁROMBAN : Boldoghy Gyula ipartársulati elnköknél és az Általános Hitelbank r.-l-nál. Nővé Zámkyban: Freund Benő vasnagykereskedőnél és az érsekujvári Népbank r-f.-nál, Iglón a Szepesiglói Hitelbank részvénylársaságnát és felgyújtottak. A rendőrség pán­célos automobilokkal vonult ki. A hangulat nagyon veszedelmes. Lord Byron viharos életének szörnyű titka. Egy szerelem, amelyről száz év óta nem esett szó. Az öreg Byron, e néven az ötödik lord, reitenetes egy ember volt. A szomszédját párbajban ölte meg, a feleségét parkja tavába akarta bele­fojtani, a kocsisával egyszer útköz­ben összeveszett, szó nélkül lelőtte és a holttestét bedobía a kocsiba halálra rémült felesége mellé s az­tán ő maga ült a bakra. — A fia, ha lehet, még eszeveszettebb em­ber volt; általában csak „Jack, az őrült“ néven ismerték. Egy k fele­ségét, Lady Leígh-Camerten-t pár év alatt a másvilágra kínozta, mi­után a szegény asszony egy leány­nyal, Augusztával ajándékozta meg, akit ezentúl a családban csak „A® néven tisztellek Röviddel rá Miss Catherina Gordont vette et, akiben azonban törököt fogott, lévén, hogy ez a hölgy még nálánál is harcia­­sabb menyecske volt és ha meg­­dühödött, akkor egyszerűen a kályha­vasat hajigálta John, a nem éppen szerzetes életű gárdakapitány után. Esküvőjük után egy évre megszü­letett George Noel Gordon nevű fiuk, aki utóbb a 19. századi Angli­ának legnagyobb költőjévé lelt. A gárdakapitány, mintha csak erre a végszóra, fia születésére várt volna, nyomban utána eltűnt a látóhatárról, elkallódott, mielőtt a lord! cint és vagyon reáháramolhafott volna és többé senki sem tudott róla. Byronná nagy nyomorúságban maradt a fiával és a mostoha lá­nyával. Ezért Georgeot a Harrow- College-be adla be szegényhelyre. Vad állapotok uralkodtak itt; a na­gyobb diáknak joga volt arra, hogy a kisebbeket verje. A kis Byron egyizben látta, hogy egy nálánál jó­val nagyobb és erősebb fiú hogyan náspángolja el Byron egyik osztály­társát. Túlgyönge volt ahhoz, hogy megvédje szerencsétlen társát és ezért megkérdezte a nagy fiúi, hogy hány ülést szándékozik a fiúra rá­verni. A nagy fiú csodálkozó pillan­tására Byron sírva azt felelte, hogy azért kérdi ezt, mert ha lehelne, akkor szívesen elvállalná osztály­társa helyett a verés felét. Ez a kis jelenet, amennyire jellemző Byron romantikus kedélyére, annyira dön­tővé is vált életében, mert ettől kezdve az emberi szabadságjogok fanatikusává lelt, itt az iskolában történt vele, hogy egy szép napon nagy, pecsétes ki­rályi levél érkezett a címére, amely­ben a íizéves „Byron úrral“ közli a király, hogy az öiödik Byron lord elhunytéval törvény szerint immár ő a hatodik lord ezen a néven és egyszersmind a hatalmas vagyon birlokosa is mostantól kezdve. A következő óra elején már „Dominus Georgius Byron“ néven szólították fel Az üt felsorolt kis esetből is ki­tűnik, mennyire érzékeny lelkű fiú volt Byron már gyermekkorában és így nincs azon m t csodálkoznunk, hogy két éviized múlva ő terermetle meg egész Európa ifjúsága számára az érzelmes byronlzmus, a világ­fájdalom pózát és divalját. Neki erre külön oka is volt, mert születésétől fogva gyönge volt mindkét lábán az Achiiles-izma és ennélfogva holta napjáig sántikálf. Gyönge idegzetére pedig jellemző, hogy ugyancsak haláláig megvolt az a csúnya szo­kása, hogy a körmét rágta. Ismerte ezeket a gyöngéit és iparkodott erős testedzéssel ellenük küzdeni. Hiszen mint fiatalember, Európaszeríe nagy feltűnést kelteti azzal, hogy az antik Leander példájára áfuszla a Helles­­pontosf, át a Genfi tavat, a Capo Colonnáról a tengerbe ugrott, kas­télya parkjában farkasokat tartott szabadlábon, egy boxmesfert fizetett aki állandóan a környezelébén élt, a Balkánon nőket rabolt el és sza­badból! meg, rablókkal harcolt és végül is mint szabadsághős fejezte be 36 éves korában fiatal életét. Hőstettei — sánta volta és köröm­­rágása ellenére is — természetsze­rűleg feléje voníák a nők figyelmét. Casanován kívül kevés ember dicse­kedhet annyi szerelmes kalanddd, mint ő. És kevés költő oeuvre-jében hagytak a szerelmek annyi és olyan értékes nyomot, mint az övében. Hogy csupán néhány „eseiél“ sorol juk föl; ill volt két diákköri szerel­me két unokahugához, azután sze rencsétlen és viszonzatlan szerelme a iüdővészben elhunyt Mary Cha­­worth hoz, majd Theresa Makrihoz, athéni fogadósnője leányához; Itt volt az a török leány, akit rablók kezéből szabadított ki és telt a maga rableányává itt volt a sors­döntő szerelme a vad Lady Caroline Lamb-hoz; ilt volt egész sora » velencei meíresszeinek, azután Mál­tán a Mrs. Spencer Smith szel való nagy szerelme, ameLből a Childe Harold legszebb énekei születtek, továbbá üt volt furcsa szerelme az ötvenhatéves szmirnai Mrs. Werry­­vel. M volt rövid ideig tarló és skandalummal végződött házassága Annabella Mi banke-kal, akit soha­sem is szeretett, akit soha nem tűrt meg a saját asztalánál és akit egy­éves házasságuk alatt nem egyizben késsel fenyegetett meg Ez a házasság és vele kapcsolat­ban Bryonnak Angliából való szö­­késszerü és végleges távozása száz év óta relylély volt. A tény az, hogy Byron végzetesen szerelmes volt moslohanővérébe, Augusztába, aki­től leánya is született és akitől ak­kor sem tudott és akart elválni, amikor megnősült; sőt voltaképpen csak azért nősült meg, hogy további kínos feltűnés nélkül élhessen nagy fáraói szerelmének. Nem igaz, hogy könny az élet... Mihola Gyuszi és Pataky József háromfelvonásos daljdtéka április hó 26-án és 27-én. Ezen a cimen mutatja be a kath. Legényegylet sok sikert elért mű­kedvelő gárdája Pataky József, az ismert komáromi műkedvelő előadó háromfelvonásos daljátékát, amelyet Mihola Gyuszi népszerű dalköltőnk festett alá magyar nóláival. Ez már maga elég lenne a darab sikeréhez, de ha eláruljuk azt, hogy Pataky József a szövegbe olyan vérbeli életet lehelt bele, ami a hivatásos szinmüirók díszére is válhatna és ha eláruljuk azt is, hogy a műked­velő gárda legkitűnőbb tagjai vesz­nek részi ebben a kedves, hangula­tos darabban, úgy nem lehet kétsé­ges az, hogy az április 26 iki és 27 iki bemutató előadások a teljes siker jegyében fognak lezajlani. A próbák már serényen folynak a legjobb hangulatban és a szerep­lőknek ez a kitűnő hangulata ga­rancia lesz arra hogy nivós előadást tudnak majd produkálni. Különösen kiemelendöka táncszámok, amelye­ket Kominek Antal tánctanár tanít be. Mihola Gyuszi a daljátékban, mnt szerző tizenhét dalával vesz részt, amelyeket egyik ismeri komáromi cigányzenekar fog kisérni, valószí­nűleg a szerző személyes vezeté­sével. Az előadások, valamint a darab iránt már olyan nagy az érdeklődés, nemcsak városunkban, hanem mesz­­sze környékén is, hogy Érsekújvár, Dunaszerdahely és Somorja mű­kedvelő gárdája szintén előadásra tűzte ki ezt az igazán magyaros levegőjű darabot, amely onnan kapta elmét, hogy a darabot Pataky József adoptáha Mihola Gyuszinak „Nem igaz, hogy könny az élet“ cimfii nótájára. Jegyek elővételben kaphatók Derzs cukorkaüzlelben 12, 9, 7, 5 és 3 K árban. Boszorkányhistória a Nádor utcán. A hiszékeny kézmunkásnő esre a gutái tejesasszonnyal és a titokzatos hatalmú Maris nénivel. Saját tudósítónktól. Tegnap egy olyan bűnügyben kezdte meg a nyomozást a komá­romi rendőrség, amely szomorúan mu’afja meg azt a kritikai elmaradottságot, aminek következtében egyes hiszékeny embereket a babona erejével még most is könnyen ki lehet Komárom, — április 16. forgatni úgyszólván mindenükből. A Nádor utcán egyik házban él egy harminchat éves asszony aki kézimunkával foglalkozik. Az asz­­szonynak van egy nyolc éves nyo­morék gyermeke és újabban, néhány hét óla nála lakik albérletben egy

Next

/
Thumbnails
Contents