Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-03-29 / 37. szám

1930. március 29. Komáromi Lapok. 8. oldal* Szinnyei József emlékezete a Magyar Tudományos Akadémián Városunk egyik nagyemlékezetü fiának id. Szinnyei Józsefnek, szüle­tése századik évfordulója alkalmá­ból a Magyar Tudományos Akadé­mia hétfőn tartott összes ülésén Btrzeviczy Albert elnök magasszárnya­­lésu kegyeietes beszédben áldozott. Berzeviczy sz összes ülés meg­nyitójában emlékezett meg a magyar tudomány feledhetetlen alakjáról, akiről többek között a következő­ket mondotta: — A mai napon a „Hitel“ megje lenésének országos jelle ü centen­­náriumén kívül egy másik szá ados évfordulót ünnepelhetünk: idősb Szinnyti Józsej ízűi eleiének centen nd riumát, mely pár nappal ezelőtt, március 18-án lett teljessé Az idősb Szinnyei József hosszú, 83 évre terjedő s vé^ső végéig mun­kás élete nemcsakhoi y mindenkorra maradandó nyomokat hagyott hátra a halálával lezárult korszak magyar Íróinak körü!belül 30C00 nek hips 14 kötttes biográfiai és bibliográfiái Komárom, — március 28. repertóriumával, hanem mindenkorra példaszerűen fog tündökölni az e nasjy mű létrehozására ráfordított, evy emberöltőre terjedő, minden életörömről lemondó vasszorgalom és odaadás képével. A középkor ama szerzetesei óta, kik az életről lemondva, cellájukba bezárkózva áldozták múló napjaik óráit meg­számlálhatatlanul a ré>.í remekírók másolásának, hogy az ókor szellemi kincseit átörökítsék az újra: nem találjuk a remetei lemondás és za­­ráodeki buzgósátr ragyogóbb példá­ját, mint azt, amelyet idősb Szinnyei József magyar bibüógrafiájánsk meg­alkotás val és sok egyéb óriási adat­gyűjtésre aispitott tanulmányává1 nyújtott Tizenhét éve, hogy elvesztettük őt s most századik születésnapja alkal­mából megújítjuk em ékét, melyet mindig ébren fog tartani a könyvét hálásan használó irodalombúvárok kef yelete. Komáromi le vesevok le vagytok pipálva! Egy úr, aki a hetedik adag levest eszi. Hogyan csinálnak karrlért — az ételnek. A berlini előevő. Komárom, má.ciua 28 ísmerefes, hogy Komáromban igen elharapódzott a levesevés szenve délye, A levesevök száma egyre nő. Ma már úgyszólván minden komá­romi vendéglőben főznek vacsorára is levest, amelynek állandóan nagy keletje van Az angol szokás! ma már sok komáromi háztartásban bevezették és a vacsorát levessel kezdik. Vannak aztán Komáromban nagy levesevők, akik 2—5 adag levest is bevágnak — népiesen szólva. Ezek a komáromi lávievesevAk büszkén duzzasztották a mellüket, no meg a hasukat a sok leves miatt, hogy ők bírják e téren a rekordot. El kell azonban rontanunk ezeknek a büszkélkedöknek a kedvükéi, mert az ö tehetségük csak Kismiska, He kuba azéhoz a csodálatos.hös fér fiúé­hoz képest, akinek világrekordjáról, hősleltéről itten leszen szó. Berlinből Írja nekünk lapunknak egyik Darálja: Kedves Szerkesztőség! Eddig én is büs/ke voltam a komáromi nagy levesevőkre, de szomorú szívvel állapíthatom meg, hogy már ezek a komáromi specialitások hire, neve is már a múlté A napokban egyik berlini vendéglőben láttam én az igazi csodát. De hál vegyük a dol­gokat sorjában Mikor a mellettem lévő asztalnál ülő úr a hetedik adag levest ren­delte a pincértől, udvariasan bár, de csodálkozásomat mégsem ügye­sen tilkolva, szóltam át hozzá: — Bocsásson meg ha zavarom... hisz végeredményben ez mindenki­nek magánügye., de azért mégis., ismeretlenül is úgy érzem, hogy jogom van megkérdezni, liléivé nem is jogom hanem csak a kíváncsiság hajt egyszóval.. A S7embenülő úr egy darabig né­mán nézte kínlódásomat a szavak­kal aztán nyugodt és természetes hangon vágta el beszédemel: —* Érdekli, hogy miért eszem hét levest ? Be kellett vallanom, hogy valóban azt akartam megkérdezni. Emberem elgondolkozott. — Ne higyje, hogy nagyon szere­tem ezt a iötiyöt Sőt. A levest elv­ből utáiom. Ezután még érthetetlenebb volt a helyzet De 5 megmagyarázta: — Hallotta ön már ezt a szót, mint foglalkozási ágat, hogy előevő? — Előevő? — Előevö? — Igen. Előevö Mostanában Ber­linben rengeteg uj vendéglő és ét­! terem nyílik meg Ezeknek az első időben meglehetős nehéz a helyze­­; tűk. A közönség hozzá van szokva a régi helyekhez. Valami ötlet kell, ami megkedvelíesse és népszerűvé tegye az uj éttermei Ez az ötlet rendszerint egy-egy uj ételkreáció, vagy egy különleges módon elké szilét régi. Lassan kezdtem megérteni, hogy mi lehet a célja az — előevőnek, — ön tehát mondtam - most valami uj leves! akar ismertté tenni és ezért eszi már a hetedik porciói? Úgy van — sóhajtott ismerő­söm. — Én vagyok az egyik leg ö-ibb előevője Berlinnek Nem egy népszerű étel köszönheti nekem kar­rierjét Olyan élvezettel tudom elköl­teni ezeket az uj kreációkat, hogy önkénytelenül is mindenki észre­veszi és megkívánja azokat. — És ez Önnek a foglalkozása ? — Úgy van — Meg lehet ebből élni? — Sajnos a legiöbb vendéglős azon a véleményen van, hogy az evéssel már a fizetséget is elintézte Nekem azonban sikerül rendszerint meggyőznöm őket ennek ellenkező­jéről — Mik a legfőbb érvei a vendég­lősökkel szemben? — Ha meg méltóztatna próbálni \ ezt a mesterséget, majd tetszene \ látni, hogy mennyire nem könnyű ' dolog ez. A levesből még csak meg lehet enni héi porciót de mikor a disznóhusból keil ugyanezt csinálni j Lemondóan legyint. Megkérdezem, hogy volt-e életé* \ ben már nagvon éhes? — Az utóbbi négy év alatt nem • — Mi a legfőbb kívánsága? \ Ábrándosán néz ki a vendéglő nagy tükőrablakán az utcára, ahol bánatosan szemetel az eső és villa- l mosok vágtatnak őrült iramban, az- ? tán ismét sóhajt: — Szerelném ha végre egyszer Mint a kőtörö, aki egyik kődarab | után a másikat teszi kalapácsa alá. , Ha valamit nieg akar tudni, Uram, \ arról, amit Önök túlvilágnak nevez- j nek. akkor forduljon egyenesen Éleihez, vagy legalább valamelyik magasabb rangú lisztviselőjéhez, ők szabják meg az emberek és az élőlények sorsát, idejét, ők szabják ki feladataikat, ők tudják, mikor telik be valakinek az ideje, ők álla­pítják meg. mikor üt az utolsó óra, mi Uram, akkor megkapjuk a meg­bízásokat, mint a postás a leveleket és nem végzünk nagyobbrendü munkát, min! azt, hogy kikézbesitjük a megcímzett leveleket. Hogy ezek a levelek nem boldog­ságot tartalmaznak, hanem a meg­váltás szörnyű mérgét, hogy Élet a kedves, rózsás leveleket másokkal kézbesitteíi, minket pedig ilyen munkára használ, az utolsó, fekete levél hordozójának, azért minket nem lehet felelősségre vonni, nem volna szabad olyan szörnyű módon gyűlölni. Az emberek felismernek minket és igazságtalanok velünk szemben.. Mi éppen úgy munkásai vagyunk Életnek, a hatalmas gazdag, pazarló, szeszélyes nagyurak, mint ők, mint a többi élőlény a Földön és egyebütt, Élet munkásai, akikkel megdolgozza, meghódítja, benépe­síti, felékesiti a Földet és a világo­kat, minden másodpercben millió­­számra teremtve és milliószámra feláldozva e halandó, esendő teremt­ményeit. Elhallgatott. Fejét félszeg mozdu­lattal lehorgaszíotfa. Nagyon meg­viseltnek, fáradtnak, egyszerűnek látszott. Lám, gondoltam, mennyire megváltozott a természet is, meny­feleletnek, már csak azért sem mert | az ön kérdése nagyon költői én meg inkább nehézkezü munkás va­gyok, aki a költészethez nem értek, mégis kérem, jó lesz útbaigazítás­nak oda. ahol megadhatják a fele­letet, ha Uraságod rendelkezik meg­felelő magas összeköttetésekkel. — Mondják, hogy régi időben egyik ösöm nagy ur volt a mindenható fejedelem udvarában, szörnyű nagy ur, akit majdnem istenként féllek és tiszteltek az emberek, de min­deneseire legalább is gyászangyal­­kéní. Mondják, hogy igy volt és hogy ilyen hatalmas őstől szárma­zom, én és társaim, de hogy mi igaz ebből, nem tudom, mert én bizony már nagyon kevés iskolát jártam, az is régen volt, amit ott tanultam, lassankint elfelejtettem, a sok munkától bizony nem érek rá olvasni, művelődni, — Azt is hallottam, hogy akkoriban régente kevesen voltak őseink és nem sok dolguk akadt, ami volt, hamarosan elvégezték. Akkoriban csak az emberekkel kellett vesződni, a többiekről, az állatokról, meg a növényekről nem kellett elszámolni. Így volt e vagy másként, nem tudom, most azonban sokan vagyunk, Uram, sokan vagyunk és még igy is alig győzzük a munkát. Ma már a leg­utolsó féreg sem keletkezik iszap­ból, a leghitványabb légy sem áll elő piszokból, még a baktériumok is polgári módra, törvényszerüleg szaporodnak, anyakönyvezve vannak s ha elpusztulnak, az a mi mun­kánkat szaporítja, nekünk ad dolgot, nekünk kell még az anyakönyve­lésnél is bejelenteni. — Mindezt azonban vagy nem tud­ják, vagy nem akarják elhinni sem az emberek, sem a többi élőlény. Valami különös, borzalmas halai másságnak tartanak minket, irtóznak tőlünk s ahol megjelenik valame­lyikünk, ott olyan ellenszenvvel fo­gadnak, mintha módunkban lenne valamit váltőztafni a világ rendjén, mintha mi a magunk akaratából, a magunk kedve szerint tehetnénk, Intézhetnénk valamit Hiszen látta Uram, az imént is, hogy erre for­dultam, a szép társaság ijedten tolta el magától lovagja kezét a holdvilág fakóra sápadt, a pálmák riadva meg­dermedlek a fákon csendes resz­ketős futott végig és Ön uram, Ön is tágra nyitott szemmel hajolt előre. Pedig mi erre igazán nem adunk okot, hiszen azt a munkát, amit el­végzőnk, felsőbb parancsra, utasí­tásra hajijuk végre; hogy a halál nem kellemes, hogy borzalmas és utálatos, annak mi egyálfalában nem vagyunk oka, azt olyan hatalmasság rendelte el törvényekben, melyhez mi fel nem érhetünk, melyet mi ép­pen csak nevéről ismerünk, de szemfől-szembe, sohasem láttunk. Ez a nagy ur Élet, hatalmas palo Iában lakik, bőségben és pompában, automobilon és repülőgépen jár, volt már eset arra. hogy a távolban elsurranó automobilra vagy a fent szálló repülőgépre mutogattak, hogy Életet szállítja, de magamfajta mun­kás annak a palotának kapuján nem juthat át, ahol Élet lakik. Én Uram semmiféle felvilágosítást nem tudok adni Önnek arra nézve, ami az emberekkel és a többi élő­lénnyel haláluk után mi történik. Én elvégzem a magam munkáját, aztán tovább megyek és tovább dolgozom. ma a felülmulhataüaa varrógép vezet, mert ezt sok ezer vevő igazolja. | Beszerezhető' 20 évi Írásbeli jót« i állás és megkönnyitett fizetési feltételek mellett: sas Mórocz Péter műsz'rész, vlllanyszerotó és rátUé Bzaküzletében, Komárom, Nddor-u. 18. Telefoniul, I Készpénzfizetésnél árengedmény I úgy költhetném el az ebédemet, mint a nagyapám, a szalvétát nyakba­­kötve, egyedül, vagy egész szűk kis bsaládi körben, ahol nincs etikett és ahol nem kell kö’elességszerüen a külvilág tudomására hoznom, hogv valami valóban izük. Közben a pincér elhozta a hete­dik porció levest, amelyet barátom oly élvezette! kezdett kanalazni, hogy önkénytelenül is magamhoz intettem a pincért — Két porciót abból a levesből, amit ez ar úr eszik így szól berlini barátunk levele és ebből láthatjuk, hogy mi komáro­miak már a íávlevesevöinkkel se dicsekedhetünk. Március 31-én teljes ülést tart a keleti jóvátétel! bizottság — március 28 Párisi jelentés szerint a keleti jóvátételi bizottság, amely átmene­tileg felfüggesztette tanácskozásait, március 31-én Loucheur elnőklésé­­vel teljes ülést tart A jóvátételi bi­zottság üléstermében értekezlet ült össze, amelzet a háború előtti ma­gyar és osztrák államadósságok még függő kérdéseinek előzetes rendezése céljából hívtak össze. Dénesdy Pál magyar nó­tái 10 K.-ért kaphatók la­punk kiadóhivatalában. nyíre elpolgáriasodott, elnépiesedetí. Még a halál is, aki valaha mint a legfélelmetesebb angyal Isten asz­talánál ült, valaha a hűbéri világ­ban, most egyszerű munkása Élet óriási iparvállalatának, kopott ruhá­ban jár, keze nehéz és durva és Étet is, Igen Élet is, mi más egyéb, mint gazdag gyárigazgató, vagy bankár, kinek virágzó vállalatai az egész világon elterjedtek, de épen ezért már nem ismeri személyesen az élőlényeket, dolgozik, dolgozik és dolgoztatja munkásait, fiatalokat és öregeket egyaránt, az embereket, növényeket és állatokat éppen úgy, mint a szellemeket, a halált Szinte részvétet éreztem éjféli látogatóm irányában, mint akiket közös sors fűz egybe. És ahogyan lassan, szélesen készülődött távozni, önkéntelen mozdulattal nyújtottam feléje kezemet. Halál is felém az övét A kézfogásra azonban nem tudok visszaemlékezni Mikor más­nap késő délelőtt magamhoz tértem, az orvos állott előttem. Reggel óta minden tudományát összeszedve fáradozott azon, hogy életre keltsen. Az erkély alatt emberek nyüzsögtek, fecsegésük, nevetésük moraja fel­­hallatszott hozzám, a fák és bokrok ragyogtak a napsugár olvadt ara­nyában, a Garda tó a nappal kacér­kodott, boldog volt minden, mozgott minden, ragyogott minden, színek­ben, tarkaságban, tavaszban, szép­ségben, fényességben. Csak messze messze az égbolt peremén szürkél­­lett egy hosszú felhő és mintha csontvázfejével vigyorgott volna, amint eltűnt a Monte Baldo havas teteje mögött.

Next

/
Thumbnails
Contents