Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-03-22 / 34. szám
2. oldal-Komaromi Lapot 1990, március 2i. it>en) m IVádor-u, 19. (Koronabankkal szemben) olcsósági divatcsarnoka. Elsőrendű gyártmányú áruk, olcsó leszállított árak, nagy választék, figyelmes kiszolgálás. Nagy áresés selyemharisnyákban: ezelölf 33 mosl 26, ezelőtt 28 most 24, ezelőtt 25 most 20, ezelőtt 20 most 15 Kő. 930 Model gyermekkocsik már megérkeztek. „Tetra“ babakelengye. Férti és női fehérnemű — Böröndök — Ritlkülök — Nyakkendők stb. — A kereskedelmi minisztérium 1930. évi (i, g.) Érdemes megnézni a ke- Feskedelmi minisztérium 1930. évi költségelőirányzatát, igazán bagatell összegről lehet itt csak beszélni, mert nem tűnhetik még a legelfogul'abb ember szemében sem soknak a 10 milliárdos költségvetési végösszeg mellett az a pár ezer korona hijján 46 millió koronácska, amellyel a kereskedelmi minisztérium az ez évi életét eltengődni kénytelen. Azt sem mondhatná senki, hogy valami túlságosan túllépte derék pémügyminis terünk a takarékosság demarkációs vonalát, mert — igazán azt kell mondanunk, — hogy volt szive levonni egy milliőeskát a múlt évi budget tétellel szemben. Végeredményül is nekünk, akik a józan polgári takarékosság elvén állunk, jól esik látnunk ezt a „spárzámkeit“-ot Csak egyet nehéz megérteni: miért éppen az ipar és a kereskedelem az a mostohagyerek, akin a gondos szülők az úgynevezett első százezret akarják megspórolni, hogy milliomosok lehessenek. Számadatokkal is tudunk szolgálni. Az 1929, évben 15 mii ió és 600 ezer korona volt iparfejlesztésre előirányozva, 1930-ra lement ez a tétel majdnem negyedfélszázezerrel. A kereskedelmi minisztérium gyönyörű patinás Waldstein palotája felett igen mosolygós eget budgetje Komárom, —március 21, láthatott a pénzügyminiszter s aligha lehetett tájékoztatva arról, ho?y az egész világon keresztülfutó, de most már állandó bennlakásra berendezkedni akaró világvá ság hogyan szedegeti a maga áldozatait a kereskedelem <?s ipar békés munkáért verekedő harci mezőin. Mert hiszen a kereskedelmi minisztériumnak mégis csak az az ügyosztálya érdekelheti az ipart és kereskedelmet, amely az ipar és kereskedelem fejlesztésével foglalkozik- Nem veheti rossz néven senki, hogy a szegény kereskedelmi minisztérium a maga 46 mii lójából központi igazga ásra, személyi ki adások címén 13 milliónál többet fordít, de azt igazán már nehezményezni kell, hogy maga az ipar fejlesztés csak a másfélszeresét teszi ennek az összegnek s általában pedig megállapítható, hogy az ipar és kereskedelem hivatalos igazgatása majdnem akkora sze mélyi kiadást igényel, mint amekkora a reszort do'ogi kiadásainak öszszegszerü szükséglete. Mi már nem tehetünk róla, de mindig és minden kérdésnél Szlovenszkóra, a mi szükebb pátriánkra gondolunk s bizony mindig úgy is cselekszünk, mint a két kis testvér, akik ha a szüleik egyiknekegyiknek valamit adnak, összehasonlítják: melyikük kapott nagyobbat. Igen, Een hozzászoktunk hogy mi üt a kárpátokat országrészben mindig a kisebb ajándékot kapjisk, sőt a mindennapi gazdasági életünk asztalán a reggeli, déli, vacsora porciónk ás kisebb. No és most a kereskedelmi minisztérium atyáskodó 3 igazságos ajándékozó kedve mellett is mi fog jutni nekünk? A hadügyi költségvetés az állami költségvetés 15 százazaléka, ugyanakkor az állam egész kereskedelmi és ipari gazdaságát irányítani hivatott kereskedelmi minisztérium budgetje az egész állami költségvetés 12 százaléka. A kereskedelem és iparra jut tehát a 46 millióból 32 millió, egy bagatell összeg, amelynél többet költhet például, hogy mást ne is említsünk: a minisztertanács elnöksége, mert az is majdnem ekkora összeggel van a költségvetésben dotálva! Megállapíthatjuk a csak nagyon vázlatosan előadottakból tehát, hogy az ipar és kereskedelem önmagára van utalva, a maga erejével kell sorsát alaki ania — ha tudja, ha nem tudja, gondoskodik a népjóléti minisztérium esetleg róla, mert hiszen ez a minisztérium — bizonyára nagyon egészséges gazdasági | viszonyok igazolásául — majdnem ! 18-szorosát, tehát 800 ezer koronát l kénytelen az állami budgetből szociális segítségekre fordítani. Már csak MacDonald bízik a leszerelési konferencia sikerében — március 21. A tengerésze!!' leszerelést konferencián uralkodó pesszimizmus még nagyobb lett, mert megtudták, hogy Briand vissza akar térni Párizsba. Mikor MacDonald erről éltesül!, fölkereste a francia külügyminisztert és nála maradt vacsorán Mint Rriand később kijelentette, behitósn megtárgyalták az értekezlet egész anyagé',, hogy siettessék annak befejezését. Megjegyezte még, hogy va ósdnüieg legközelebb Tardíeu • va! együt fog visszatérni Párizsba, addig pedig a szakértők folytatják munkájukat. MscDmasd a tanácskozás után a következőket mondotta: „Bi om a konferencia sikerében és erős elhatározásom, hogy a feiadúot minden nehézség ellenére kielégítően végezzük ei.“ Briand külügyminiszter esie fogadta az újságírókat es közötte velük, hogy s csak rövid időre utazik haza és változatlanul optimista. Szinnyei József centennúriuma 1830. március 18. —1930 Száz esztendővel ezelőtt egy életmécses gyűlt ki Komáromban, id. Szinnyei Józsefé, aki nem csak a magyarság, de elmondhatjuk, hogy az egész világ legnagyobb adatgyűjtőinek egyike volt. Vannak csodálatos emberek, akik részlvesznek a társadalmi életben, szorgalmasan elvégzik a hivatalos teendőiket, szórakozásra is jut nékik és a még megmaradt idejüket adatgyűjtésre, munkák megírására lud| ják fordítani. Ezeknél az embereknél csodálkozva kérdjük, hogy mikor is volt idejük azt a sok sok munkát megírni Id. Szinnyei József ezek közé a csodás emberek közé tarlozotí. Mikor már más ember pihenni akar és leleszi a kalapácsot, a vésőt, az ecsetet, a tollat Szinnyei József nem gondol akkor még a pihenésre és 60 éves korában 1890 ben indítja meg nagyszabású írodalomtörténeli Komárom, —március 21. és bibliográfiái szempontból az egész világon páratlanul álló müvéf, „Magyar írók élete és munkái“ címűt, 13 kötet a magyar írók sok-sok tízezreinek az életrajzát és megjelent munkáinak a felsorolását foglalja magában. Elképzelhetetlen, valóságos gigászi munka volt ennek a hatalmas műnek a milliókra menő adatait összeszedni. Jellemző a munka nagyságára, hogy a munkában használt rövidítések után tett pontokat a munkát kiadó nyomda külön rendelte meg és ezek a pontok maguk egy vagont töltöttek meg, amikor a betűöntődéből Budapestre szállították. E korszakalkotó munkáján klviil repertóriumi munkái is csodálatra méltók. Félszázad magyar és kitlr földi folyóiratát böngészte át és azoknak megcsinálta tudományos repertóriumát, amelyek vaskos köteteket töltenek meg. Ä királyi balettmester Irta Somlay Károly járomé császári herceg művésze volt a pazarlásnak. — A szép nő és a bőséggel terített asztal többet ér, mint a világ legfényesebb köröné ja, — mondta sokszor környezetének a Tuileriákban. Bizalmasai közül leginkább talán Pigault-Lebrun regényírót kedvelte. Ez közvetítette a gyönyörű Joeline balerinával való liaisonját is. Mikor Napóleontól megludta, hogy a westfáliai trónt neki fogja adományozni, Pigault-Lebrun volt az első, akivel az örömhírt közölte. — Lehetetlen, — kacagott az iró. — Isten és bátyám számára nincs tehetetlen. Holnap a Moniteurban olvashatod a pubücaliont. — Apropos, emlékszik-e, mit ígért a múltkor? Ha ön esetleg király lesz, engem államtitkárnak nevez ki. Ma foy, ezt ígérte. — Fájdalom, a császárnak erre az állásra már van kiszemeltje. Hanem kinevezlek könyvtárnoknak. Húszezer frank évi fizetést fogsz kapni. A királyi palotában lesz lakásod és ellátásod. Annyi, mintha államtitkárom volnál. — Ah, mon eher ami... Azaz, bocsánat ... Sieur, engedje meg, hogy Mámat tiszteletteljes öleléssel fejezzem ki. — Tré bien, édes Pigault... De most egy sürgős megbízatást kell teljesítened. Elmégy Joefinehex és megmondod neki, hogy holnapután székvárosomba, Casselbe utazom. El akarok tőle búcsúzni. Legalább egyelőre. — Hol kívánja Felséged a találkát? — A Pare de Monceaux közelében van egy kis vendégfogadó, O.t nem ismernek engem, tehát zavartalanul társaloghatunk. — Tudom. A ballonhasu Bínoit a gazdája. — ügy van. Egy intim helyecske, néhány szépáréval. Amint beesteledik, várjatok ott rám. D: jókor ott legyelek, mert ma éjjel a Louvreban kell megjelennem, ahol tiszteletemre táncmulatságot rendelt a császár. — Felséged engedelmes könyvlárnokának egyetlen ambíciója, hogy parancsa szerint történjék minden, — mondta Pigault, aztán távozott. Rohant a tündér lakására. Egy órácska múltán a köpeny és a csipktcapuchon már Joeline testén volt. Bérkocsin ügettek Bínoit apó berkeibe. — Hogyan jutott eszébe a császárnak, hogy Jeromost Caselbe küldje? Unalmas iesz számára az élet a poroszok között, — mondja a hölgy. — Alig lesz unalmas. Biztos forrásból tudom, hogy a közel jövőben nősülni fog. Síép felesége lesz. A wlrttembergi király leányát, Catherinet veszi feleségül. — Megüt a guta ... Meg kell bolondulnom ... Azt hittem, hogy barátságunk örökéletü lesz. — Nem lehetetlen, hogy az ön kedvéért Jeromos balletszinházat fog építtetni Casselben. A fogat eközben a Pare de Monceaux tölgyerdős labirinljébe ért, hogy megálljon a vendégfogadó előtt. — Mivel lehetek szerencsés szolgálatukra lenni ? — kérdezte patron Bánóit. — Mindenekelőtt különszobát adjon polgártárs, aztán vacsorát három személyre. Tálaljon fel mindent, ami jó enni* és innivalója van. Osztriga, fogoly, strassburgi pástétom, soufflé, indiai madárfészek, rajnai nektár, pezsgő ... — Entrez, s’il vous platt. Tüstént intézkedem a konyhában. Öreg szakácsom, a Pierre valaha a király konyhájában főzött — mormolt udvarias vigyorgással a mailre és a legparádá- 8abb szobácskát tárta fel vendégei előtt. Az étlappal és a sévresi porcelánokkal Epikur is meg leheteft volna elégedve. Jeromos éppen akkor toppant a szobácskába, mikor a pincérek elkészültek az asztal díszítésével. Semmi akadálya sem volt tehát, hogy a soup er kezdődjék. — Johannesbergivel vagy pezsgővel kezdjük? — kérdezi a herceg. — Francia hölgy csak pezsgőt iszik, — kacsintott rája a szőke Joeline. — Mily dicső hazaszeretet lángol a szivecskédben, mennyei angyal 1 — bökött Pigault, a casseli királyi könyviár várományos igazgatója. A lakoma kezdetét vette. Pazsgősüteg sorakozott az asztalon. A regényíró sikamlós élcei között a császári herceg átnyújtotta kedvesének a bucsuvétet könnyítésére szolgáló brilliánsékszereket. A patron néhányszor benyitott a szeparéba, hogy körülnézzen: kifogástalanul működnek-e a garconok. — Ezek tán quinternót nyertek a lottón, esetleg csalók vagy banktolvajok. Jó lesz reájuk őrködni, — gondolta, mikor látta a nagy fogyasztást. Tíz óra után a hölgy nyugtalankodni kezdett, — Most már mehetnénk, hercegein. A férjem nemsokára otthon lesz. Csak tízig szokott iszogatni a restaurantban. Esetleg meggyanúsít, ha nem talál otthon, — mond'a. _ —■ Az öreg E ietől ne félj. cicácskám, Ő úgy be szokott durrantani, hogy se tat, se hül. Egyébként mehetünk, — szolt a herceg, aztán hivatta Benőit apót, hogy rendezze a számlát. — A vacsora, könyörgöm, a vacsorát háromszáz franc ... Könyörgöm, éppöl háromszáz franc és hát centime. Rémé* lem, kielégítette a magas uraságok ízlését a menü, — hajlongott a gazda. — Ah igen, kitűnő volt minden — válaszolt az ifjú herceg és tárcsáért a zsebébe nyúlt. De nem lelte a tárcát. — Mille diablés! — kiáltania. —. Olthon feledtem a pénzt. — Nem baj, — hebegte a mámor©* regényíró. — Westfália királya megengedhet magának ilyen kis tréfát* Joeline jónak látta, hogy ő lépjen közbe. Jeromosra mutatva, a vmdéglőshöz fordult: — Ismeri ön ezt az urat? — Nem ismerem ezt az urat, —• mormolja Bánóit. — Westfália királya. — Kitálya? Tu-hu dóm. — Hát engem ismer-e? £n a felség könyvtárának a direktora vagyok, — mormolja gőgösen monsieur Pigault. — Direktora? Tu-hu-dom. Hát ez a hölgy kicsoda? — Ez a madame? Ő az én nagyanyám, — felelte princ Járomé. Óriási hahota követte a tréfát. A társaság azuián isméi helyet foglalt az asztalnál, hogy folytassák a pezsgőzést. A herceg a bájos hölgy mellett egészen elfelejtkezett a Louvreról, el a táncmulatságról is. Mög arról is, hogy holnap mint király fog ébredni. Kissé mégis meglepődött, mikor egy
