Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-03-18 / 32. szám

1930. március 18. Komáromi Lapok. 8. oldal, az ő balzsamos poruk sáfora nyu­godnék?! Kalhona Dezső az éleffeladaíát csaknem megoldotta!... A befejező similások elkuszása nem rajta mull! Az államfordulat óta nyugdíjba kellett mennie s ez a kényszer nyugdíj életlengés vasszerkezetű idegeinek traverzeit szélmállasztotta! A munka erős embere összeroppant abban a percben, amint nem dolgozhatott már a vágya szerint tovább! Foko­zatosan erőt vett rajta a belső lelki kin 1 Úgy nézett ki mint a zord idők zord alakja! Érezte, hogy messzire világitó toronynak kellene lennie és elsodorták a hullámoki Az új idők parancsa egy új, szomorú ember­típust teremtett meg: az élet vágtató mozdonyáról lekapcsoltak típusát, akiknek tettereje, érdeme és reménye beleveszik a vak magyar éjszakába! Itt járnak közöltünk lelki erejük tel­jében reájok diktált lelki rokkantság méltatlan egyenruhájában befelé fo­lyó könnyekkel, némán haladnak a temető felé, mint lefelé fordított fáklyák, hogy minél gyorsabban füstölögjön el maradék életük drága tömjénéi Kathona Dezső ennek a kereszthordozó emberlípusnak volt a legjellegzetesebb alakja. Napon­ként lehetett látni, amint magányos útját rótta; óh, az üstökösök csak magukban szoktak járni 1 A járó­kelő nép közt sokszor úgy tűnt fel, mint egy komor Diogenes; de akik felismerték és közel tudtak férkőzni a szivéhez: azok a régi tKathona Dezsőt változatlan egyéniségében találták meg benne, akinek lelke hatalmas szökőkútjából annyiszor mentetlek erős életnek kristálytiszta vizét!... Még a leggyengédebb viszonylatban, a szerelmében is kihajlott belőle az erős ember! Az élete tavaszán romantikus akadá­lyokkal dacolva vette el szivének első és talán egyetlen szerelmét: hitvesét, akitől viszontszeretve lön a tragikus halál áldozatául esett teste legutolsó roncsáig. Az erős embert egy vak e'emi erő: a vasúti mozdony gázolta el Mikorra beszállították a komáromi közkórházba: a hűséges hitves márcsak haldokló testére borulhatott reá 1A saját vérét áldozta, melyet vastag meleg sugárban öm­lesztettek át a halállal vivődő hitves elalélt testébe; de sajnos, a hűséges vér, mely 28 éven át táplálta és boldoggá telte az élőt, már nem tudta újra dobogásba hozni a hal dokió szivét és Kathona Dezső nyugalmazott gúlái jegyző elfolyó maradék vércsepjei a hitvesi vér stolsó ölelkezésével az örök szere­lem egységével megtelitetl erekkel fagyott bele az örökkévalóságba 1 E sorok írója a tragédia előtt pár perccel fogott vele baráti kezet és mondott Istenveledet 1 Most meg­lobogtatom felette emlékezésem könnytől ázott feketeszegélyes kesz­kenőjét és elküldöm a gyászolás porába roskadt családjához vigasz­talóba telkemet! SOHÁR KALMAN. Amikor II. Miklós cár válni akart 8 hengeres teljesítmény - világsikei A 8 hengeres kocsik fényes győzelmét hozta meg az 1929 - es párisi autókiálütás, amelyen 17 uj nyolchengeres kocsi jelent meg. Ezeknek a legélén áll a Studebaker nyolchengeres modeljeivel, amit bizonyít az a tény, hogy a Studebaker több nyolchen­geres kocsit ad el, mint bármely más gyár. A vezetöszerepet remek teljesítménye és a tulajdonosok megelégedése bzitositja a Stu­­debakernek. Ma három uj modelt mutat be a Studebaker : a 8 hengeres Dictatort, a 8 hengeres Commandert és a 8 hengere® Presidentet. A Studebaker gyár 78 éve® tapasztalata garancia e kocsik tökéletes­ségéért. J. LIFPERT Lamacsi út 43/45 Bratislava - Pozsony. KOSTiAL & L1PTHAY Komárno, /KomárotaJ, Széchéayi-utca 30. A boldogtalan cárné és a cárevics-várás. Egy fejedelmi regény, melynek csak első fejezetét írhatta meg az élet. — március 17. Egy crosz lap hasábjain most jelen­nek meg B uszilov tábornok emlékiratai. A mecnoiroknak különösen a „Híboru , előtti korszak“ eísó fejezete tarthat nagy j érdeklődésre számot, amely bevilágít a ; cári udvar ködös rejtelmeibe és meg­világítja a tragikus véget éri II. Miklós cár uralkodásának egyik leghomályosíbb korszakát: a cárevics váras évtizedéi. Ismeretes, hogy a péfervári és moszk * vsi főurak köreiben általánosan az a nézett uralkodott, hogy II. Miklós cár szerelmi házasságot kö ött. Viszont köz­tudomású volt, hogy esi a frigyei Bis­marck h2ic=g készítette elő. Az orosz főuraknak azonban jobban tetszett ezt a házasságot behinteni a szerelem szí­nes virágaival és abban az időben az orosz arisztokraták szalonjaiban csak arról beszéltek, hogy a kalandszomjas Miklós cárevics szive már az első ta­lálkozáskor lángraíobbant az európai műveltségű hesseni hercegleány, Alice iránt. A szerelem lángjai azonban hamaro­san elfáradtak. A fejedelmi frigy egén az első fekete felhő az 1895. év októ­berében jelent meg. A cári udvart ek­kor érte az első csalódás: cárevicset vártak és Altxrndra cárnő leánygyer­meknek adott életet. A cárszkoje-szeloi palotába ekkor költözött be a szomo­rúság. És Lochiina Wiadimirovna 0 ga tébornokné, a cárné intim barátnője, ekkor irta nsp'ójába ezeket a sorokat: — O'ga nagyhercegnő születése vég­zetes szerencsétlenség. Miért is nem adóit a jóságos Isten fim? Miért bün­teti Atyuskát és Anyuskát ? Talán ősi átok teljesedik be rajuk? ... Kilenc szomorú esztendő múlt el. Az orosz templomokban áhítattal kö­nyörögtek a hívők: adjon az Isten cárevicset! A könyörgések nem jutottak el ez égig. A cárnénak egymásután három leanya született. Tatjána, Mária, Anasztázia, akiknek születésük mindig egy-egy gyásznapot jelentett a minden­ható cár birodalmában. A negyedik leány születése után Miklós cár már teljesen elhidegülí a cárnéíól és vad tivornyákban keresett vigasztalás«.Oifeu mokba, mulatóhelyekre járt, artistanők­kel, tizedrsngu orfeumi csillagokkal dőzsöl«. A cárné idegbeteg lett. Beteg­ágyához egymásután jöttek az orvosok, spiritiszták. Az orosz arisztokraták sza­ténjaiban gondíerhes arccal jártak a főárak. Mi lesz a cári trónnal ? A kozák tisztek társaságában pedig egyre szé­lesebb teret nyert Mária Pavlovna nagy­hercegnő terve, aki azt szerelte volna, hogy a cári trónra fiát, Boris nagyher­ceget emeljék, akinek hitveséül a leg­idősebb cári leányt, Olga nagyhercegnél már ki is szemelte. A világsajtóban itt-ott misztikus hirek kezdtek megjelenni. Ezek a hirek arról szóltak, hogy az oroszok cárnéja val­lási mániába esett és rövidesen kolos­torba vonul. A hirek Pavlovna nagy­­hercegnő kaukázusi táborából eredlek. Alexandra zárdába való vonulásáról lassankint mindenki tudomást szerzett, csak éppen maga a cárné nem. Mária Pavlovna nagyhercegnő azonban gon­­goskodott arról, hogy a hir hozzá is eljusson. A boldogtalan cárné idegei teljesen felmondták a szolgálatot. így történt azután meg, hogy amikor két hónappal Anasztázia nagyhercegnő szü­letése mán. Hermogenes saratovi püs­pök kihallgatáson jelentkezett a cárné­­nál, a cárné a következő szavakkal fogadta: — Á kozottak! Mit akartok tőlem ? Engem akartok kolostorba száműzni? A püspök reszketve dadogta: — Minden zárda szent hely. Falai között állandóan az Istennel beszélget­nek a jámbor emberek .., Alfxmdra cárné éktelen haragra lob­bant. Hirtelen felkapta az asztalról a drágakövekkel kirakott aranyfeszületet és a földhöz vágta. — Tudjátok meg, átkozottak — si­koltozta hisztériás görcsökben —, hogy nem megyek kolostorba. Tudjátok meg, j hogy hesseni Alice sohasem ölti magára ! sz opáca-fátyol«. És a megriadt püspököt kikergeite. j Azalatt, amíg a cárné carszkoje -szelői \ palotájában hisztériás görcsökben ver- • gődött, az orosz főpapok köreiben az j orthodox egyház iheoiógusai arról fa- 1 nácskoztak, hogy lehetséges volna-e ! valami mádon a kánoni szabályok j szerint kötött fejedelmi frigyet felbontani. j A kérdés megoldását a cári udvar < sürgette és lelkűkre kötötte a főp pók­nak, hegy feltétlenül módot kell találni az egyházi házasság felbontására. A cári udvar mumusai tudták, hogy Mik­lós cárnak elhatározott szándéka a válás és azt is tudták, hogy ki a má­sodik asszonyjelölije. Miklós cír egy Habsburg fi hercegnőt választott ki Alexandra utódjául, sőt elterjedt mér sz a hir is, fiegy B'csben már mpg is tárgyalták a cár második házasságá­nak problémáját. Ezekben a mpókban jegyezte fel naplójába Lcchíina Oga tábornokné a következő sorokat: — Átok, átok, átok ! Az egek ura korbácsolja Atyuskát és Anyuskát. Nincs menekvés. Hét esztendő. És ma sincs cárevics. A fényes írón árva. Fáj a lelkem, ha a palotába lépek és látom a legszerencsétlenebb asszonyt. Rette­netesen szenved, mert látja jövendőjét. — március 17. Vasárnap hajnalban, az álmos, esős korareggelben indult el a nép­leien temetőből a nagy fekete halot­tas autó, hogy elvigye a halott nó­­táskapitány telemét tut a határon, örökalvó őseihez, a csöndes kis érsemjéni temetőbe Hatvan koszorú lankadt, megtört virágait vitte utána egy másik autó, az utolsó hang­verseny elvirult virágait a fázős reg­gelben És csak néhány családtag ment vele, a legközelebbi gyászolók; igy indult el a menet. Mint egy kö­zépkori feslő víziója, olyan volt ez a kép: a sirvavigadás elnémult da­losa, hegedűse a rideg hajnali me­net élén, a csukott fekete kocsi lezárt koporsójában! Milyen fájdalmasan illett ez a rideg hajnali menet a forró, szép élet elmúltával a halott Fráter Lórán hoz, az örökre távo­zóhoz ... így ment el. De az utolsó hangverseny, amelyen utóljára sírtak a hegedűk fölötte, a ravatala fölött, impozáns és népes volt, a gyász pompájával, szombaton délután a Kerepesi-temetöben. Anyuska nem maradhat. Neki távoznia I kell s majd jön a bécsi főhetcegnő, ) aki nagyon tetszik A yuskának. Azt mondják róla, hogy szép, fiatal és egészséges .., És én mégis félek. Eszembe jutnak I. Miklós cár Atyuská­­r>ak szavai: „Ne higyjetek B‘esnek!“ Ő csalódott és én attól félek, hogy Atyuska is csalódni fog ... Hónapokon át tartott az izgalom. Egyik összeesküvést a másik után fe­dezték fel és a vonatok fű fin szállítot­ták Sribériába a srámüzöíteket. Azután megkönvörült az Ég és megérkezett 1904 juüus 30-ika. Erén a napon Altxindra cárné fiúgyermeknek adott élete«. Megszületett a tiz év óta várt cárevics és igy nem írhatta meg az élet a huszadik százzá egyik históriai jelentőségű fejedelmi regényét. Ötezer főnyi a gyászoló közönség Fráter Lóránt (emelésén, egyszerű gyászolók és előkelőségek, mind az ő közönsége, könnyesszemü, fiatal nők és kvietált öreg katonalisztek, tiszteletreméltó nemes, idős dámák, akik csukott határban jöttek, egy régi világ díszei. A halottasház előtt a szabad térségen állt a ravatal, körötte nagy távolságban 300 rendőr vont óriási kordoni, hogy a tömeg el ne sodorja a gyászolókat, aminl legutóbb, Radics temetésén. Négy szabad láng égett a ravatalnál, ame­lyet magasan borítottak a koszorúk, a halottnak a kedves virágaival. A ravalal körül a jász-kun honvéd­huszárok diszörsége állt és a ma­gasban, mint óriási harsonák, emel­kedtek a hatalmas hangszórók, ame­lyek szertevilték a gyászbeszédek és az utolsó dalok sirámait. Az Operaház gyászdala után Ravasz László püspök búcsúztatta el a halottat. — Magvar énekmondónak lenni — mondolfa — nem jáiszi sors, hatlyusors volt az övé, aki belehalt „CSAK MÉG EGYSZER GYERMEK TUDNÉK LENNI,“ — húzták a cigányok a Fráter-nótát a „Nótáskapitány“ temetésén.

Next

/
Thumbnails
Contents