Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-03-15 / 31. szám
1#30. március 15; Komáromi l*«-* A magyar dalosszövetség újjászervezése. A szövetség székhelyét Pozsonyba helyezték át. komdrom lett a szövetség nyugati kerületének székhelye. Komárom, — március 14. Hosszú hallgatás után vasárnap végre éleljelf adott magáról a Cseh szlovákiai Magyar Dalosszövetség, amelyet még 1926 év végen alakítottak meg a magyar dal és zene irodalmának ápolására és fejlesz lésére. A szövetség mindjárt megalakulásakor elhatározta, hogy 1927 év nyarán Kassán országos dalversenyt rendez és a versenyhez szűk séges előkészületeket a vezetőség meg is lelte. Sajnos azonban, a dalosverseny megtartható nem volt, mert igen kevésszámú résztvevő jelentkezett és azok közül is néhány egyesület időközben vissza lépett, ami teljesen lehetetlenné tette a verseny megtartását. A szövetség vezetősége 1928ra halasztotta el a versenyt, azonban akkor sem volt megtartható. Egyrészt a tagegyesületek érdeklődésének hiánya, másrészt pedig a központi vezetőségben haláleset és lemondás következtében előállott változások teljesen megbénították a munkát és bizony a Dalosszövetség a két utolsó évben tétlenül töltötte idejét. A magyar dalegyesü'etek, amelyek tagjai voltak a szövetségnek, várvayáriák a központi vezetőség meg mozdulását és kezdeményezését, azonban a vezetőség tagjai közül egyedül csak a szövetségi főtitkár volt a helyén, az országos karigazgaló másnemű, élethivatásával kapcsolatos nagy elfoglaltsága miatt nem volt képes, művészi vezetést felvenni és ilyen körülmények között a szövetség teljes stagnálásra Volt ítélve. Komáromból indult ki a kezde ményezés, hogy a szövetséget megmozdulásra bírják. A komáromi Dalegyesület ügyvezető elnökének kezdésére a Dalegyesület a Pozsonyi Toldy Kör férfikarával karöltve moz galmat indított az alapszabályokban is előirt nyugati kerület megalakítására és a kérdésben a múlt év augusztus hó 11-én a Dalegyesület kerti helyiségében megtartott mon síre hangverseny alkalmával hét magyar daltestület foglalt állást s Fülőp Zsigmond indítványára egyhangúan kimondotta, hogy a magyar dal intenzivebb művelése és a dalkultúra fejlesztése érdekében szükségesnek tartja az alapszabályok 11. §-a alap jón a Csehszlovákiai Magyar Dalos, szövetség nyugati kerületének mielőbbi megalakítását. E célból megkereste a Dalosszövetség országos központi vezetőségét, hogy a Pozsony székhellyel biró nyugati kerület meg alakítására nézve a szükséges intézkedéseket haladék nélkül teqye meg. Az ügynek a központtal valóletárgyalásaval az értekezlet a Komáromi Daleqyesület vezetőségét bízta meg, amely azt készségesen el is fogadta Ezen az értekezleten *a h nu Sándor elnöklete mellett részlvettek a következő egyesületek: Pozsony Toldy Kör férfikara, Losonci Magyar Dalegylet. Érsekújvárt Iparosok Dal egylete, Komáromi Dalegyesüiet, Komáromi Kalh Egyházi Énekkar, Egyetértés Munkásdalárda és Zsidó Egyházi Énekkar képviselői, akik álhatva a kulturális ügy naqy hord erejétől, egyhangúan tették maaukévá a kerület megalakítására vonatkozó javaslatot, valamint Rieszner Ede losonci zenetanár meghívását, hogy a Losonci Magyar Dalegylet 70 éves jubileumi ünnepélyén a jelenlevő da testületek képviseltessék magukat. A határozatot jegyzőkönyvbe foglalva, megküldték Sziklat/ Ferenc dr, szövetségi főtitkárnak, aki a megmozdulást örömmel fogadta és a tervezett kerületi megalakulás megbeszélése céljából november hóban Komáromba jött és itt a fent neve zett hét ddteslület képviselői el behaló tanácskozást folytatott. A tanácskozás eredménye az lett, hogy a Magyar Dalosszövetség közgyűlését az egyetlen akliv vezető tisztviselő, a főtitkár előkészítene és végre folyó évi március 9 én vasárnap, Pozsonyban meg is farfoiták azt Ez a közqyüiés a Magyar Dalosszövetség életében jelentős fordu lathoz adta meg az első határozott lépést, amikor a központ székhelyét megválióztatta és a kerületek megalakitotla. Az eddigi közponii székhely: Kassa, földrajzi fekvésénél fogva és a lehetetlen közlekedési viszonyok mialt ne felelt meg a Dalosszövetségnek, viszont a kerületek megalakítása szűk égés voll, mert csak e szervek keretében épülhet ki a szövetség úgy, hogy az életképes és mükődésképes legyen. A közponii székhelyet a közgyűlés a Komáromi Dalegyesület és Zsidó Egyházi Énekkar közős javaslatára egyhangúan Pozsonyba helyezte át, a nyugati kerület székhelvéül Komáromot, az északi kerület székhelyéül pedig Kassát jelölte ki. Kimondotta a közgyűlés azt is, hogy a szövetség unius 8 án és 9 én Pünkösd mind (ét napján Losoncon, a Losonci Magyar balegylet 70 éves fennállásának évfordulóján országos dalos ünnepélyt rendez Meg van a remény arra, hogy a Dalosszövetség további működéséhez eredmények fognak fűződni, mert ez a megmozdulás végre biztosi ja a szövetség részére a céltudatos kulturális működés lehetőségét * A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség évi rendes közgyűlését március 9 én. délelőtt Pozsonyban, a Toldy Kör helyiségében tartották meg Junkovies Mai cel dr szövetségi társelnök elnöklete melleit A közgyűlésen, amelyen a tagegylelek az alapszabályszerínt megkívánt számban voltak képviselve, megjelentek a Kassai Zenekedvelők Dalegylete, Kassai Lyra Dalkör, Pozsonyi Toldy Kör férfikara, Komáromi Da egyesület, Komáromi Zsidó Egyházi Énekkar. Komáromi Egyetértés Munkásdalárda, Komáromi Kát Egyházi Énekkar. Lévai Dalárda, Érsekújvárt Iparosok Dalegylele, Losonci Magyar Dalegylet, Eperjesi Daltestvérek Egylete, Országos Magyar Tanítók Dalárdája képviselői Komáromból részlvettek a Dalegyesület nevében Kathona Sándor elnök, Barlos Frigyes társelnök, Fülöp Zsigmond ügyv. elnök, Molecz Tivadar karnagy, aki a Rótn. Kalh, Egyházi Énekkart is képviselte, a Zsidó Egyházi Énekkar képviseletében Kincs Izidor elnök. Ungár Lipót alelnök, Gold Benő ügyv, elnök, Kellner László lilkér, Weil Károly, Sonnenschein Vilmos vál. tagok és Krausz Mór karnagy, aki az Egyetértés Munkásdalárdát is képviselte. Jelen voltak e/enkivül Sziklay Ferenc dr, főtilkár, Simkó Gusztáv országos karigazgató, Bicsovszky Kázmér dr., Németh István László orgonamüvész, Riesner Ede orsz. alkarnagy Schubert Tódor Heckmann István és mások. Junkovics Marcel dr. elnök meleg szavakban üdvözölte a közgyűlésen megjelent országos tisztikar tagjait — Persze Még kéideml Bs j»! H ha! Putkovszky minden enkeit ellenire kezdte kisujja körmét rágni, mimha ettől remélne segítséget. De a hölgy úgy tett, mini ha nem venné é-tzre a zavarát. — Alkalmasint Radovfchékhoz u'azik, nemde? — kérdezte most. — Csakugyan odautazom, — felelte Putkovszky, leküzdve újabb csodálkozását. — Gyuri gyermekkori jóbarátom. Hiszen bizonyára ezt is méitóztatife... — Hallottam róla. Ha nem tévedek, még maga mondta nekem, két évvel ezelőtt, az izé-szálló előcsarnokában. — Hogyne, emlékszem rá, — ha zudta Putkovszky, miután újból megállapította magáoan, hogy soha életében nem találkozott ezzel a nővel, aki oly bámulatosan tisztában volt minden dolgával. De most arról volt szó, hogy mindenképpen megóvja a látszatot Odavetette tehál: — Régen láttam Gyurit és már nagyon kiváncsi vagyok a feleségére. — Azt gondoltam, hogy ismeri? — Sohase láttam. — Mondja: boldogan élnek Radovicbék? — ügy hallom, hogy igen. Azért, asszonyom, mindig eszembejut egy német közmondás: .die Katze lässt das Mausen nicht..“ — Mire érti ezt ? — Arra, hogy legénykorában Gyurinak voltak passziói... — A kártya? — Az is. De én a kis nőkre gondoltam. És bajosan tudom elképzelni, hogy Gyuri megváltozott volna. Fogadni mernék, ha itt-ott felruccan Pestre, tudja... — Érdekes. — Nem annyira érdekes, mint érth • é, foyid ia nagy bu gaiunun ,i Püikovs ky. aki végre ohtn talajon mo-gtit am-lyen e! nem vágódott u os-unfalan. — Tessék csak eikrpzeni hogy egy viiáglátott férfi, »ki mhfpy évig a diplomáciánál volt, egy szerre csak elvesz vatami vidéki >r>atlanságot, akinek a látóköre amalrmsint n m terjed <ul a megyei társaságon — (hogy p«ni-e vagy sem, nem iudom, azt mondjak, hogy ige ) — s most ez az ember szakítson minden legénykor! szokása val, kedves em'ékével! Az ilyesmi csak regényekben fordul elő, a valódi életben nem, — Ezek szerint tehát R dovichnét amolyan kis falusi libának tarja, iga-? — Istenem, ezt nem mondtam. De el tudom képzelni, hogy falusi libában is létezzen megennivaló jószag... És jóízűen nevetett a szerinte igen sikerült szójátékon De ekkor a vonat, amely már jó ideig meglehe Ösen las San haladt, egyszerre egészen megállt s nyílt pályán. — Mi ez? kérdezte a szép asszony. — Biztosan megint egyszer megakadtunk a hóban I — Mindjárt megnézem. Putkovszky szolgálatkészen kisietett a folyosóra, ahol csakhamar megtudta, hogy a hölgynek igaza volt. A vonat valóban megakadt s minden emberi számítás szerint csak néhány óra múlva folytathatja az útját. — Szép dologi — sopánkodott a hölgy, amikor megtudta a kellemes újságot. — Hát most mit csinálunk ? — Átmegyünk az étkezőkocsiba és mindenekelőtt eszünk válamit. — Lássa, ez az első okos gondolata, amióta szerencsém van magához, —• jelentette ki nevetve az asszony. Putkovszky nem bíita megérteni, miért ü inóaiic u jívdstüiái e:&ő okos gondoia»-nan kü önben elragadó uútársnője, de rém volt ideje a töprengésre, mert a h*> gy már e’öresietett az étkezőbe, bt meglehe ős<n sokan voltak és lesték a dolgok további fejődését. Helyet foglallak es rendeltek valamit ők is, miközben ki udódott, hogy a vonat közvet énül Beteg előtt áll, tehát nem messze Somogyszobtól s hogy a beiegi áilomásfőnök már telefonált Szí bra. Egyszerre csak: ceilingilingI vig ct-önge’és halta szett kívülről s az egész érkező közönség legnagyobb érdeklődébe közepette, urasági szán állt elő, a vonat mellé. — Hisz ez a mi Pistánk! — kiáltotta a szép asszony. Egészen belepirult örömébe. — Beh nagyszerül Hát ez hogyan kerül ide ? Fe ugrott és integetett a kocsisnak, aki nagyboldogan levette a kucsmáját, az án leszállt es a kalauz segítségével egy-kettőre leemelte úrnőjének podgyászát a vonatról és rárakta a kis szánra. A hö gy gyorsan fizetett, kezét nyújtotta a bámulattól szótlanná vált diplomatának és ek8zkuzálta magát: — Végtelenül sajnálom, hogy nincs hely a szánon a maga számára is, különben szívesen elvinném egy darabig De majd beszólok Radovichékhoz, kü djenek magáért a szobi állomásra, biztosan megteszik az én kedvemért. Isten magával, kedves Putkovszky 1 Ezzel nevetve leugrott a vonatról, felszállt a szánra, a kocsis nagyot csattant az ostorával és — csilingiling! — úgy repültek a kis szürkék, hogy gyönyörűség volt utánuk nézni, amint eltűntek az aláhulló hőpelyhek sűrűségében. Putkovszky rosszkedvűen kiitta a a oidaiffi és a lagegyletek képviselőit és a határozatképességet megállapítva, a közgyűlést megnyitotta Mindenekelőtt kegyeleles szavakkal áldozott a szövetség 1929 ben elhunyt első országos elnökének, konrúdy Lajos prelátus kanonok emlékének, akinek méltatta nagy érdemeit és indítványára a közgyűlés emlékét jegyzőkönyvbe iktatta. Majd Sziklay Ferenc dr. főtitkár telt jelentést a Dalszövelségnek eddigi három éves működéséről. A főtilkár jelentésében gyönyörű szavakban mutatott reá a Dalosszövetség nagy kulturális fontosságára és feladatára A szövetség 1927. és 1928. években feladatához híven három uj dalegyesületet alakitoff, de az 1927-re, ilietve 1928-ra kitűzött országos dalosversenyt nem tarthatta meg, mert nem volt megfelelő az érdeklődés. Az idők folyamán magában a központban olyan sajnálatos események állottak elő, amelyek lehetetlenné tették a szövetség működését. Elhalálozás és lemondások következtében stagnálás állott be és a központ élete megbénult. Szerencsére Komáromban augusztus 11-én hét magyar nyugati dalostesiülŐ't elhatározta, hogy a központot fölhívja a nyugati kerület alapszabályszeru megalakítására, sőt az oil megjelent dalosok arról is határoztak hogy a Losonci Magyar Daiegyleí 70 éves jubileumi ünnepségek keretében kerületi dalversenyt fognak rendezni. A szövetség főtitkára személyesen tárgyalta le és készítette elő az ügyet, amelynek végleges megállapítása a közgyűlés feladata. Sziklay dr főtitkár jelentésében megállapította borát és megállapította, hogy ez az egész — gyönge kis kaland volt. Semmiesetre sem volt az az érzése, mintha ő maradi volna felüt. Valami hibának keltett lenni a dologban. Boszussan szivarra gyújtott, de ebben sem volt öröme, mert egy női hajszálat talált benne, amely oly hosszú és vastag volt, hogy bátran fel is akaszthatta volna magát rajta. A végén fizetett ő is és most azon bosszankodott, hogy az ismeretlen hölgy oly hihetetlen gyorsasággal hagyta faképnél, hogy még meg sem akadályozhatta abban, hogy kiegyenlítse a saját fogyasztását. Egyszerűen bele kényszerítene a lova* giadanságba. Szörnyűség] Unottan átment a fülkéjébe, de nem ludta megállni, hogy meg neszólitsaa kalauzt, akivel a folyosón találkozott: — Mondja csak, kedves barátom, nem tudja-e véleilenül, hogy kicsoda is az a hölgy, akinek az imént segített átszállni a szánkóra? — Már hogyre tudnám 1 — felelte, tájékozottságának tudatában bizonyos büszkeséggel a kalauz. —EzR -dovich Györgyné, instálom, R idovich György földbirtokos felesége; Bélamajoron laknak, nem messze innét, szánon vagy egy órányira ... Putkovszky nem szólt semmit és betámolygott a fülkébe. Ott várt, várt, mig két órai nehéz munka után kiszabadították a vonatot a hóból. Mire beértek Szobra, besötétedett. £s mive! aznap már nem volt vonat, amely visszavitte volna Budapestre, hát szobát nyittatott magának a szállóban, ahol megállapította, hogy jobb a szerényebb hajlék a legfényesebb kastélynál, ha az utóbbi úrnőjének a szemébe mondta az ember, hogy falusi libának tartja.
