Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-02-22 / 22. szám

6. etdai.

Kosiáromi Lépőit

1930. február 12.

**"’ ““ Részlet „Komárom mozgószinházat épít"

cimü készülő filmből, melyet a városi tanács megbízásából készítek az építendő mozgószinház bemutató előadására.

(Tehát csak elkezdeni nehéz,

Komárom város elhatározta, hogy rrozgószinházat épít. Az egész város lázbsn van, mindenütt erről beszélnek, mindenkinek van egy cikke, amelyet régebben irt már, de most ak uílis leit. Csizmazia G Orgy po garmes-er kijelentette, hogy előbb eijön a föd rengés, da aztán meglesz a raozgészinház. Schleisz Gtza városi kamarás he ek óla párnának használja azokat a tervrajzoké, amelyeket elkészíteti a városi mozgószinház részére, hogy éjjel is az uj gyönyörű épületről álmodjék. A dunapirti vendéglősök és kávéházíu’ajdono* sok minden követ megmozgattak már, bogy a mozgószinház odikeiü jön és titokban elvitték onnan az összes köveket, hogy könnyebben történjék az épület alapozása.

A KirálypUspök utcsi két városi házban lakóknak a város elengedje az utolsó negyedévi lakbért, csakhogy minél előbb kimenjenek belőlük. A gimnáziumban hirdetményt köröztek osztályról osztályra s a tanuióifjuságnrk szí. goruan meg'il ják hogy reggel nyolc óra előtt megálljának a mozgószinház előtt kitett erkölcstelen képek előtt. A k fonal kórházban egymásután meggyógyulnak a betegek, hogv higiénikusan lepjen viszonyba a. kórház az uj épülettel. A S áriatéren lakó féifiak eladtak már csizmájukat, ugymondiák — ezentúl nem szükségük rá, mert a sár helyén teátrum lesz, ahol meg nem lesz, ott kikövezik az utcákat. Bementem a fűszereshez és kértem teát. Run lesz oiihon? — kérdezte a kereskedő s csak aztán vettem észre, hogy a kis hamis megint a városi színházról be 1

mert befejezni amugysem kell.)

| szél. Alighogy kiléptem az üzletből, egy , adófizető polgár lihegve megszólító;?:

] — Szerkesztő ur, nekem is van egy

I cikkem, hogy hová építsük a színházat.

\ KÖJÖ’je le, nem fogja meginni.

Ebbő! éiflnk.má.' hetek óta — s talán | ? nem is rossm

I

* Í

4

Hová építsük a moegöszinhfaatf ;

* cimü cikkek megírásira vállalkozom. Árak dijsz bis szerint. Cím lápunk kiadóhivatalában. |

Kát nyugdíjig beszélget az aktuális I morgőszinházről:

Az egyik; Ním értem, miért nem indítványozza most már valaki, hogy a f Bcntbm építsék a városi mozgószin- : ba*a?.

A másik (erősen rosszul hill): Hiszen úgy is ott fog felépülni... A fenében.

* l

Rendőr orvosból — aendörorvos. 5

Alu irctt orvos szak vélem ínyem alapján indítványozom, hogy a városi mozgószinházst c-tak a S énatéren \ szabad felépíteni, márt se iskola (a polgári fiúiskola nem számit annak), se temp o® nincs a közelében, ellenben a csendőraég — rögtön káznéi lehet, ha kel! A u'irott mint orvosból ietí jog udós kijelentem, h >gy ezen ul ? c^eadőrség hatásköre a város területére is vonatsozik és én is mint crendőrorvos fogok mű öd ;i. Kérem ezt tudomásul venni.

Olvasható aláírás orvos.

Harmincadik mérkőzését vívja meg fennállása óta az ÉSE és a KFC.

ÉSE—KFC bajnoki „derby“ Komáromban,

Minden év legnagyobb attrakciója «z ÉSE—KFC mérkőzés, most is az, most sem veszített e mérkőzés jelentőségéből semmit, sőt ellenkezőleg, évről évre nagyobb érdeklődés mutatkozik e mérkőzés iránt mindkét táborban.

Mindkét csapatnak presztízskérdés a mérkőzés megnyerése, de áll ez kiváltképen a KFC-nek a legutóbbi gyászos kudarcáért.

Érdekes véletlen, hogy a jubileumi évben épen 30 alkalommal találkozik egymással a két csapat, amely teljesen egyforma esélyekkel indul a küzdelembe. A mérkőzés teljesen nyílt, mindig is az volt, akármilyen nagy is volt az ÉSE vagy a KFC, s az is lesz minden időben-Mi komáromiak, természetesen a mi csapatunkra esküszünk, bízunk annak győzelmében, bízunk a 11 fiú küzdeni tudásádan és lelkesedésében.

A mérkőzés d u 3 órakor kezdődik.

Ajávlatos a jegyeket már előre beszerezni Hacker Sándornál, neho y a pénztárnál a közönség hosszabb idei? várakozzék és ott torlódás keletkezzék.

ügy a KFC tábor, mint az ÉSE közönség egymástól elkülönítve log felsorakozni, kérjük a közönséget, hogy a rendezőség utasításait minden tekintetben akceptálja

A pályán két pénztár fov működni, az ülőhely pénztár a régi helyén, a* állóhely pedig vele szemben. Jegyek feltűnő helyen viseiendők.

Clemenceau az egész politikai világot megtámadja utolsó memoárjában.

Hol tartana most, szegény marsallom? . . .

— február 21.

Oemenceau hátrahagyott müve Buenősz Ayre82ben a Náción cimü lapban fog folytatásokban megjelenni. Az érdé kés embkrat elme: Grandeur et misére tfune vlctoire (Egv győ ekm nagysági és nyomorúsága.) Mint i=meretes, ez volt C'errencesu uolsó müve, amelyen a „‘igris“ halá'a napjáig Iára? sietséggel dolgozo t Em ékeit, fOljegyzéseit gyorsírónak diktálta szakad tdan lem póban és a tollbamondásban c*ak az utolsó napok győzelmes betegsége akssz'otta meg.

Cemencesu könyve tizenkét fejezetre oszlik, amelytkíek címei következők:

1. A fővezérlet egysége.

2 A Chemin de< Dames.

3. A' a nerikai csapatok főlínsznHása 4 Az angol h dsereg válsága.

6. A fegyverszünet.

6 A ka'onai fegyelem megíazulása

7 A belga incidens.

8. A bákekonferench.

9, 10. és 11 A varsaiHesi szerződés.

12. A garanciaegyezmín/.

Jaj a megbotránkozéknak!

Hír szériái Oemenceau etban az u'olsó könyvében sen mutdkozik gyengébbnek és íze id bbnek, miit amilyennek ismerték. Könyvébtn mindenkit megtámad; Foch rmrsaüt «bbm a fe j 'zeiben seszi i ki, amelyben a katonai f-gyelem meg'azu'ásáról irt, Poincaré eiten is a le?sulyrs bb vádakat sorakoztatja fői. Pome >rena*, a Lancia köztársaság akkori emökének a neve visz(szatérő motívumként jelentkezik a könyvben, jóllehet Cieme^ceau a beveze ésben kijelentette, hogy Poincirá navét, hí

Klcssrepesetiett kéz

és arc, fájdalmas égés, vSrösaég. vis*5tegség enyhülést talál és meggyógyul a hüsiiőleg ható és vísaketegséget enyhítő Leodorkrém használata folytán. Ugyanez a kall»« mes illata krém púder alá is használható.

5 és 8 koronás tubusok. Hatását elősegíti a Leodor-Edel-s*appaB. Ára 6 korona. Minds» Chiorodont-árusHólielyen kapható. o

csak lehet, meg sem említi. De azért rendkívüli részletességgel tárgyasa Poin cárévá! v tíó vlszálykodísai*. különösen abban a részben, ahol a Oamenceau- Pfabinet megalaku’ásáről szó!, amikor Poincaré a „tigrist“ valósággal ki akarta utasítani a köztársasági elnöki palotából, de különös apróiékossággal szól azokról a heves jelenetekről, amelyek során Poinctréva! a fagvver«züneti tárgyalások alatt össz^kaszkodott. A memoárok végén C'emeticeau formálisan elátkozza mindazokat a politikusokat, akik a háború u án következő években a versa • ilieii békeszerződési kifogásolták.

„Hői, do nem fő vezér lw

Az első három fejszéiben, amelyekben Chmenceau tisztán katona kérdi- ; seket boncolgat Fach marsall hadve zéri képességei fölött egyenesen lesu/tó kritikát gyakorol E ismeri ugyan, hogy Fochban van egyéni hsroizasu?, d: kéi* ségbevonja azt a képességét, hogy egységesen, zökkenő nélkül tudná főpsrancsnoki tisztjét ellá ni. A legu oísó f-jezeíekban, melyek valószínűen a marcali halála után iród ak, Clemenceau feltűnően mérsékeli htngjít. 4 Fociról szóló fejezet végén Cemanceau bizonyos szinalommai vau fői a kérdési;

— Hol tartana ön most, szegény marsallom ha annak idején nem vetem magamat ön és bírál közé ? . ..

A fegyverszünetről szóló fejezeíban éppen ilyen gyilkos és kegyetlen moidenivalói vannak Gemencesuiak Pushing tábornokról, az amerikai segéd- Cíapatok főparancsnokáról, eki ez amerikai híd:rőt nem dób a elég gyorsan a htícb t akkor, amikor a szövetségesek ügye eléggé gyöngén állott. Clemenceau fZ'al vádolja Parshinget, hogy lassú organizációs muikájávtl. késlekedésével cs-ak növelte a francia eleiek várv azieségét, hotott láihüts, hogy Fran ciaország sorsát bármelyik óra raegpscséteihéii. Uen érdekes a hatodik fújestet is, amelybm Clamencasu alapjában váv2 barátságos, da azért enyha iróniával fűszerezett stílusban adja Lloyd G orge jellemzését, asiről a fejezet végén ezt írja, hogy az ?ngal államf ríiu a fegyverszünet megkötése u án F arciaország határozott ellenségének mu atkozott,

„Katasztrófa — gltárkliírettaL"

Clemenceau emiésiraíainak hetedik fejevetébsn megvaüja, h gy könnyekre fakadt örömében, amikor a’-gyversiünet megkötésére keiült a sor, de néhány nap mu'va már észrevette hogy „az ellenség aroginciája“ cseppst sem hsgyod alább, hogy a nemet forrod. l>m csak látszólagos v lt és hogy Nimetors?ág. amely 1914 b n a iámadíst megnJitotta, még mindig nincs m'giörve. A fejezet utolsó része súlyos kmhir.ás Németország iptra, arisztok* réci jt füozófhji, tudománya ellen és ennek felei meg termékre esen az a párhuzam is, amelyet C emenceau a francia és a n^met n*p között von.

A versailíesi szerződés kapc án C!emenc^au a maga módja szeriit egy csomó portrét rajzol meg a szerződés g érzőiről és elvonulhatja az olvaső előtt Wison. L oyd G orge, Bufour, Binar Lw R .bért C eile, H uie erredss, O hndo, H»owr Sonnino, Hymans B.-nes és Piderevszki aiakjűt.

A könyv u oi«ó fjjezetíbsn Cetntnceau támadja B land * és békepalitikáiáf. U oisó 8z*ivuban C emenci^u egy uj h bO'U rémé ői óvja Franciaországot éa ízt mondja h tgv „a genfi békegitdr hangjai mellett Európa egy uj katasz trófa feli rohan ...“

A lepecsételt acéldoboz titka

Amikor az ékszeriolvajrót kiderül, hogy kivánhedt bűvész

Ma már, úgy lát azik, a bü/északnak sem megy jól a soruk, mert máshol is megpróbálnak pénzt keresni, nemcsak

cirkuszokban vagy varieték és orfeumok dobogóin. Milánóban egy bűvész nem rostáké, hogy egy ékszerboltban mutassa be tudomáayát, persze anélkül, hogy ebbeli szándékát az ékszerésszel körölte volna. Nem csoda tehát, hogy az illető ékszerész, elismerve a bűvész minden ügyességét, mégiscsak rendőrké<re juttatta a dicső légre vágyó szemfényvesztői, aki ezúttal — ékszereket tüntetett el, de a rendőrség meghatározása szerint: bűnös szándékkal, cltu lijdonitási célza tai.

Giuseppe Soazzi-nak hívják az ékszerészt, akinek boltj a a R.pa Ticinesea van. Két nappal ezelőtt levelet kapott, amelyben egy másik ékszerkereskedő közli vele, hogy: „N .gyobh mennyiségi ékszerre vo'm SíüSségem, melynek elhelyezéséről már gondoskodtam Tripoiiszban, de amelyeket még nem szereztem be, az ottani tisztikar számára. Holnap délután öt Óra felé felkeresem önt, kiválás dóm az árut és megegyezünk az árban."

Másnap délután öt órakor csakugyan beálii'ott az ékszerészhez egy éltesebb ur, nagyon elegánsan öltözködve, arany pápaszemmel az orrán és bemu’atkorott, hogy 5 az a bizonyos Ettore R -cdcad, aki az ékszerek miatt irt. Hozott is magával egy kézitáskát, hogy az ékszereket elvihesse. A táskát letette egy székre ás röglön hozzálátott az ékszerek kiválasztásához. Szakértelemmel rakosgatta félre a briiliánsgyürSket, fülbevalókat, karpereceket, majd mint aki számítást végez magában, eltűnődött pár pillanatig magában, azután újra hozzálátott a válogatáshoz. Amikor elkészült vele, megkérte az ékszerészt, hogy kö ölje vele az ékszerek u o sö árát: de olyan árat, aminöt kohéga kínál kollégának.

Hatvanezer lírában állapodtak meg, amikor is R cilcati, az aran/kere:3 pápaszemes éltesebb ur, elővett a kézitáskájából két acéldobozt, kinyitotta az egyiknek zárját és óvatosan belérakosgatta az ékszereket.

Soazzi, az ékszerész, félénken, de

megkérdezte:

— Éi a pénzzel mi lesz ... 7

— Legyen nyugodt, kedves kollégám

— volt a válasz és Ricalci'i az ékszerész szemeláttára, ismét bezárta az acéldobozt, átkö öíte viaszkos vászonnal, majd pecséívizszt vett elő, gyertyát gyújtott és ott, rögtön, több nagy pecséttel is ellátta a dobozt.

I —- Most már késő van — mondotta

— beesteledett a sok válogatás közben és én nem akarom este magammal vinni a sok ékszert, itt mégiscsak biztosabb helyin van. H?!n^p reggel azonban érte jövök és kifizetem, akkor aztán elvig em. Úgy e mondtam, hogy nyugodt lehst a pénz miatt .. . ? — tette még hozzá bizalmaskodó mosollyal.

Letette a viaszosvászonna! átkötött acéldobozt az üvegszekrényre, a másikat pedig betette a kézitáskájába De Soazzinak f«hü ti, hogy a viaszosvászonnal átkötött acéldoboz, amelyet ; egy pillanatra fel is em olt, igen könnyű, A másik pzdig, mintha u hszebbnek látszott volna, anikor „kollégája" vissszaiette a kézitáskába . . . G/anus volt neki a dolog . . . Intett a segédjének, aki értette gazdája szembeszédét és sietve odüállt az ajtó elé. Soizzi pedig gyors mozdulattal letépte a dobozról pecséteket, a viaszos vás^ont és amikor kinyitotta a dobozt, rémülten látta, hogy üres 1 ... Az ékszerek, melyeket szeme láttára tettek a dobozba, eltűntek.. .1 \ D ; az aranykeretes papiszemű „kolléga* is követni akarta az ehült ékszerek példáját; éppen elillanni készült 5 is, amikor az ü.letaitóbsn lefogta a segéd... Rivid kédtusa keletkezett, I amelyben az ékszerész képviselte a gegrő csipátok Mijd az utcáról is beözönlöttek emberek a zajra R;ndör is j került elő. És — a rendőrszobábi,

! ahová az araaypípaszemes „ékszerkereskedői“ bevit<ák, kiderült, hogy a: | illető — bűvész. Kézitáskájának másik acéldobozabm, amely nem volt viaszosvászonnal körükötve és lepecsételve, ott találták az eltüntetett ékszereket is.

— Hiába, öregszem — mondta a bűvész. — Eddig mindig sikerült ez a fogásom .. . Minden tálán el szoktam követni legalább egyszer mindig különböző városokban... És eddig még sosem jöttek rá , .. És többet jövedelmeztek, minta cirkuszi mátatváuyaim.