Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-02-18 / 20. szám

2. olda' H-iwjromi Lapot i*30. február 18. OS a i a a •o K e ► •3 4) A fi' E a s 1 * a 2dmÉÉlÜi£k^ Február 15-ig (kéazpénzvái Áriáin al) 15-25% leltározási árengedmény sziues zephir és selyem ing, alsónadrág, zseb­kendő, nyakkendő és az összes té i cikkeknél „B31L.Ö E R T“ K o m 6 r o m divntórnbny éhtin Nidor-ntoa !»■ Farsangi ruhacsipkék, strasskő és c-att, ruha­­gyöngy, marabu koszorú és fátyol, fr*kking, selyem zsebkendő, harisnya és sokni, sib. sib. M­P ® s B » a p p K » a < s N 0» p % E I p belváros. Száz lépésnyire a belvá­rostól van a Szénatér feneketlen sártengerlói borítva, az oltlakók házaikat el sem tudják hagyni. A térség kihasználatlanul parlagon hever Ha a színházat odaépitjük, az odavezető uccákat ki kell kö­vezni, a térség fenmaradó részét pedig modern parkírozással ellátni. Az egész környék ezáltal értékben emelkedik és a város kellős köze­pén lesz a lakosságnak egy kedvenc tartózkodási helye. Gazdasági szempontok is amellett szólnak, hogy amig a városnak parlagon heverő és semmi másra fel nem haszná’ható elke van, addig ettől száz lépésnyire eső értékes és könnyen értékesíthető lelket nem szabad olyasvalamivel beépíteni, ami egyáltalán nem oda való és a jó Ízlés rovására van Remélhető, hogy a képviselőtes­tület nem teszi magáévá az pitészeU bizottság pénzügyi szakvéleményét, hanem a tanács több mint kéthar­mad többségének jól megfontolt határozata mellett dönt. Egy tanácstag. végrehajtó egyének is megakadnak ezen és csapán parancs - parancs! megokolással tesznek eleget felada­toknak, ami semmiképpen sem kulturális cselekedet. A rendelet következtében megtörténik az, hogy kénytelenek magyar szerző kiadá­sában megjelent szótárakat is el­kobozni, ha azok 1918 után je­lentek meg és nincsenek a jegy­zékben. Pedig hát nincsenek! Ép­pen igy a könyvrazziák áldozatai Tettek a tudományos és mezőgaz­dasági szakkönyvek, hilfelekezeti könyvek, általában olyan könyvek, amelyekről az első pillanatban a legsovinisztább nacionalista is meg tudná állapítani, hogy ezekben még sincsen irredenta szeílem.Meg­­történt az is, hogy egy állan­dóan Sz'ovenszkóban élő Írónak Budapesten jelent meg egyik regénye, de előbb már itteni lapban folytatásonként megjelent: a razzia keze kíméletlenül lecsa­pott a könyvére. Számos magyar iró munkája, melyet Budapesten 1918 után adtak ki, azóta cseh vagy szlovák fordításban is meg jelent: az eredeti magyar munka mégis tiltott termek itt Szlo­­ven8zkóbao! Egy másik ilyen fonás körülmény az is, hogy Prágába minden magyarországi könyvter mék bejöhet. Az ember most már arra is gondol, ezzel a fo­náksággal szinte azt akarják elérni, hogy a szlovenszkői magyar könyv­kereskedők ezentúl fiónüzleteket létesítsenek Prágában és a szlo­­venszkói magyarság — mert ugv tudjuk: joga van felutaznia Prá­gába — ott szerezze be könyv­szükségletét. A magyar könyvek utáni raz­ziával csak egyetlen célt érnek el: sérelemre adnak okot az itteni magyarságnak és nem lehet vitás, hogy erre a sérelemre a magyar­ság meg is fogja találni az orvos­lást. Mert ezen a sérelmen egy kissé az állam kultúrájának presz­tízse is fennforog. Ma kerül esküdtszék elé Schneider József. — február 17. A komaromi kerületi bíróság es-üdt­­széke élőit ma tárgyalják Bőgi Mtnly­­né megtémadójának, Schneider József odesszai menekültnek bünperét, amely iránt szokatlanul nagy érdeklődés nyíl­vá ült meg úgy hogy a terembe csak j gyekkel lehet bemenni Schneider Józsefnek külföldi állampolgár létére nincsen kisebbségi joga es igy a nyelv* törvény rendelkezései rája nem vonat­koznak Hová építsük a mozgószinházat? A városi tanács legutóbbi ülésén szótöbbséggel úgy döntött, hogy a mozgószinházat a Széna térre épít­teti fel. Ezzel szemben az építészeti bizotlság egyhangúan kimondotta, hogy a Királypüspök uccán levő két városi ház helyét, a katona korház és főgimnázium közölt, tartja leg­alkalmasabbnak a mozgószinház megépítésére. Ezt a határozatát az­zal indokolja, hogy üzletileg az a hely legjobban kihasználható, mert a belváros forgalmas helyén van és jó utakon könnyen hozzáférhető. Csakis ez az indokolás teszi ért­hetővé e szakbizotlság döntéséi, meri nem hihető olyan műszakilag képzett ember a világon, aki azt merné állítani, hogy egy színház­épület, kél magas épület közé ékelve, szebb, esztetlkusabb és megfelelőbb, mintha az szabad térségen állana. Ebből folyik, hogy az épitészefi bizoltság túllépte hatáskörét és nem műszaki, hanem pénzügyi vélemény! mondoti. Hozzátehetjük, hogy, amint alább kimutatjuk, ez a vélemény is nagyon sánlif, mert még a pénzügyi szempontok is a Széna tér mellett szólnak. Ezen egyetlen gyenge érv, a hivatalos körök vesszőparipája, melyen makacsul, akaratosan és önfejüleg lovagolnak. Van egy cifra gombjuk, melyhez most kabátot akarnak szabni, mégpedig előre elképzelt formájút, jó bőzsebekkel. Hogy szűk, vagy bő lesz-e, hogy viselőjét kinevelik-e, azzal nem törődnek. Ez a gomb az évekkel előbb arra a helyre elkészített és most már színházra is átalakított tervek, melyeket az építészeti hiva­tallal elkészítetlek. Meri még egv hivatalos érv is „támogatja“ a nivatalos felfogást, t. i. a Királypüspök uccáf. Azzal érvelnek, hogy nagy városokban is házak közé vannak a mozik ékelve. Hát ez igaz. Ez esetben azonban nekünk nem kell, mert nem muszáj a nagyvárosokat utánoznunk, mert bizonyos, hogy mindegyik ezerszer szívesebben épített volna szabad térségen, ha megfelelő helyet tudott volna szerezni. Ami pedig oltan csúnya, az nálunk sem szép. De hát jól értsük meg, nem csak moziról, hanem színházról is szó van. Olyan színházat pedig alig ismer a világ, mely nem minden oldalról megközelíthető, szabad tér­ségen épült fel Tűzrendészen, architektúrái és esztétikai szempon­tok mind a Királypüspök uccai terv ellen és a tanács határozata mellett szólnak. Nézzük már mostan a városfej­lesztő politikai és gazdasági oldalát a tanács határozatának. A két leron­gyolódott ház teljesen megérett a lebontásra A két ház helyén uccát kell nyitni, ami a polgári iskola és csendőrlaktanya között egyenes vo­nalban a Szénatérre torkolna ki. Ezen telken, a megnyitott uccán vagy házakat, vagy bazárszerü épü­leteket lehet épiteni és ezen értékes területen a mai telekárak mellett annyit bevehet a város, melyen a két szénatéri apró házat könyen kisajá­títhatja és még haszna is marad. Ezzel teher mentesítjük a Magyar ucca életveszélyes forgalmát, egy pár lépés­sel lesz messzebb a hivatalos ter­vezéstől a színház és a városnak lesz egy parkkal körülövezeft, szép, monumentális épülele.(?) Ha a kon­­templált költségelőirányzatnál ez va­lamivel többe kerülne, fedezet talál­ható volna az uj ucca telkeinek értékesítésével. Városfejlesztés szempontjából sza­kítani kell azzal az elavult felfogással, hogy mindent a belvárosba koncent­rálunk. A város másrésze épen olyan édes gyermeke a városnak, mint a Hat milliós kölcsönt vesz föl a város. Pénzügyi bizottsági ülés a városnál. Saját tudósítónktól. A város képviselőtestületének pénz­ügyi bizottsága február 17 én, hétfőn dé u án ü<ést tartól a városháza ta­ntermébe i, amelyen a bizottság tag jai határozatképes számban jelentek meg. Ez az évek óta meg nem történt örvendetes eset lehe ővé tette, hogy a pénzügyi bizottság már első összehívás alkalmával letárgyalhatta a fontos napi­rendet. Az ülést Fülöp Zsigmond bizottsági elnök vezette, aki az ülés megnyitása körüli törvényes formaságok elintézése után fölkérte a főszámvevői az ügyek ismertetésére. Sándor Ernő főszámvevő előterjesztette a Pozsonyi Városi Taka­rékpénztárnak a város részére folyósí­tandó 3 000.000 korona beruházási köl­csönné« feltételeit. A nevezett pénz­intézet 15 évre adná a kölcsönt 61/2 % rendes, 7°/0 késedelmi kamat és Va % kezelési költség felszámítása mellett. A kölcsönből a város kifizetné a helybeli pénzintézeteknél fennálló, összesen 2 301887 K kölcsönét, a fentmaradő 700.000 K t, pedig az épí­tendő mozgószinházra fordítaná. A pénzügyi bizottság, miután a fölveendő konvertációs kölcsön előnyösebbnek lát­szik, mint a helyi intézeteknél fönnálló kölcsönök, véleményezi annak fölvételét és Kollányi Miklós javaslatára a köl­csön fölvételére vonatkozó részletes tár­gyalások alkalmával szükségesnek tartja kikötni, hogy abban az esetben, ha a város a kölcsönt a 15 év letelte előtt visszafizetné, a stornódij engedes­sék el. A központi szociális biztosítóintézet értesítette a várost, hogy a 14 milliós nagy beruházási kölcsönből 3,000.000-t folyósít ebben az évben éspedig egy milliót a kórház kibővítésére és két milliót a sertésvágóhíd felépítésére. Az i 53 félévi részletben visszafizetendő 5 amortizációs kölcsönt 53/*% kamat, ] % % kezelési költség mellett folyósba­­* nák, a fo’yósitáskor 1% kezelési költ-Komárom, —febr. 17. séget levonásba hoznak, a kölc ön az első hat évben egyik részről sem mond­­ha*ó föl, A kölcsön fölvételét a tanács ajánlja, mert a tervbe vett építkezések igen sürgősekké váltak. Kollányi Miklós javasolja, hogy a kórház kibővítésének költségeire kérjen a város államsegélyt és országos se­gélyt is a tartomanygyüléBtől. Dénes Emil kevesli az egy milliót a kórház fejlesztésére, mert külön paviílonokra van ott szükség, amelyeken egyes osztályok berendezheiők lennének. Há­rommilliós költséggel a veneriás bete­geknek fel lehetne épiteni az uj pavit­­iont. Csizmazia György városbiró be­jelenő, hogy eredetileg 3 milliót kért a város a korház kibővítésére, azonban a szociális biztosító erre a críra egy mil­liót hajlandó folyósítani. Ebből az ösz­­szegbői egy emeletet építene« a kórház épületére és 60 uj ággyal lesz löbb a kórházban. A város vezetősége az egész­ségügyi minisztériumot már megkereste segély iránt és azt meg is Ígérték, az országos hivataltól leendő támogatás iránti lépést a városbiró is szükséges­nek tartja. Miután még Fülöp Zsigmond elnök nyilatkozott a kölcsön ügyben és annak elfogadását ajánlotta, a pénzügyi bizott­ság egyhangúan hozzájárult a tanács javaslatához, amellyel egyező véleményt terjeszt a képviselőtestület elé. Egyben pedig véleményezi, hogy a kórház ki­bővítésének költségeire kérjen a város segélyt az országos hivataltól. Foglalkozott még a pénzügyi bizott­ság Csevár Ferenc helyettes városbiró­­nak a munkanélküliek javára kiutalandó 100.000 korona segély tárgyában be­adott indítványával is. A tanács, miu­tán jelzett célra a város fedezettel nera rendelkezik, elfogadhatatlannak találta az indítványt, amelyet a pénzügyi bi­zottság 6 szóval & ellenében szintén teljesithetetlennek találta és ilyen érte­lemben terjeszt elő véleményt a kép­viselőtestületnek. Mi is élünk még dunaparti kereskedők, iparosok! Hozzászólás a mozi-színház építéshez. Komárom, —február 17. Most aktuális lett a kérdés egyszerre, hát engedtessék meg, hogy eddig még meg nem világított oldalról nézzünk szembe a város moziépitésének tervével. Halljuk itt, halljuk ott is, hogy a mozi-színház palota építéséhez egyesek már bizonyos egyéni érdekeket kapcsol tak. Nem tudjuk ezt az érdekkapcso­lást túlságosan szigorúan elitélni, sőt nem is akarjuk. Meri végeredményül is minden emberi célkitűzésben benne van az érdek. S azt gondoljuk, hogy az Ur 1930 esztendejében, de a világ isten tudja hányadik százezredik, vagy milliomodik évében nem kell restel­kedni azért sem, ha pl. egy város ke­reskedő vagy iparososztálya gazdasági érdekei szemszögéből vizsgál városi) ■községi építési, beruházási terveket, elgondolásokat. Ha valaki tárgyilagos akar lenni, akkor be kell látnia, hogy hiába van mozi színház, ha nincsen publikum hozzá, Pedig a publikumot a minden módon fejlődni engedett ipar és kereskedelem nyújtotta kereseti lehe­tőségek biztosítják. Mi, a Dunapartra szorult elárvult ke­reskedők, iparosok lettünk a város nagy­arányú kikötői fejlődésének áldozatai^?) Mindenki beláthatja, hogy mit hozott nekünk a kikötő megépítése, Hiszen még kikötő nélkül is a tönk szélére juitatott az uj határzár, a vámsorompó, amely elvágta leggazdagabb vásárlóin­kat, a régi Komárom, Győr és Eszter­gom megye módos lakosságát. Mert még a kis gyerekek is tudják, hogy a mai Komárom igazi vásárlói.a Duna

Next

/
Thumbnails
Contents