Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-08-01 / 92. szám

Ötvenedik évfolyam.

93. szám.

Oh Átérték, 1989. angniztas 1.

KOMAROMI LAPOK

POLITIKAI LAP.

SlSIisetéii ti ««eknlorák értékben: fiaidban éi vidékre portai isétkflldéaeel t \ é?ie 80 3L, félévre 40 K, negyedévre \ 20 K. - Külföldön 150 Ké.

$j«i aim árat 80 fillér.

ALAPÍTOTTA i TUBA JANOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dir. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF ár.

Sserkeutöiög éa kiadóhivatal i Mádoi-a, Mj. Megjelenik h.tenkint háiomsoi I

kedden, csütörtökön és szombaton.

A nagy per

Komárom, — julius 31.

Toka Béla perének tárgyalása megkezdésekor a vádirat felolvasása után a vádlott, aki jogtanár, azt mondotta: ez a vádirat történelmi regény, melyben az adatok és tények hézagait az államügyész fantáziája töltötte ki. Mi nem ezt mondjuk erről a perről, hanem azt, hogy ez politikai per, amelyben a kormány pártjainak többsége egyszersmindenkorra le akar számolni az autonómia mozgalommal és azt Tukával akarja kompromittáltatni a csehszlovák és a kölfö'di közvélemény előtt egyaránt.

A védőügyvéd azt kérdezte a tárgyalás megkezdése alkalmával: hol vannak a pernek a többi vádlottal, azok, akik a feljelentő kényelmes szerepébe öltözve nyugodtan ülnek a kávéházban és nem a vádlottak padján, ahova most Tukát ültették két társával. A Belán^zkyak. a Hanzalikok tanukká vannak előléptetve vádlottakból, ami a per szemponljáből lehet perbeli szükségesség, de a közvélemény szemében mégis csak megoldatlan kérdőjel marad.

A Tuka per arra volt szükséges, hogy a szlovák néppártot a közvélemény abban a szerepben lássa, amely szerep az állam léte ellen is harcol politikájának megvalósítása érdekében, holott ez a párt már harmadfél év óta ül a kormánypadjain és segítette megvalósítani az autonómia szemfödőjét, a tartományi rendszert, amely a centralizmusnak legnagyobb diadala volt a lefolyt ^z év alatt.. De hát minek akkor a per? kérdezhetik azok, akik nem ismerik a csehszlovák politika mellékutait. A felelet nem olyan egyszerű.

Prága ezt a pert a csehszlovákizmus erősítésére akarja felhasználni. A szlovák néppártiak magukat szlovákoknak vallják, ellentétben az agráriusokkal, akik csehszlovákok. A csehszlovákizmus az állam egységes voltát akarja kifelé megtestesíteni és ennek útjában áll az autonómiát feladott szlovák néppárt. Prága ezen kívül ezzel a politikai perrel azt is dokumentálni akarja, hogy elég erős ahhoz, hogy megküzdjön minden külső és belső ellenséggel.

Nem tudjuk, mik fognak következni a nyilvános tárgyaláson és az nyilvános lesz-e mindvégig; de a külföldi sajtó benyomásokat fog meríteni a tárgyaláson, amely a történelmi országok és Szloveuszkó közötti viszonyt fogja visszatükrözni, azt a hangulatot, amely évekkel ezelőtt Szlovenszkón Prága ellen fordult, amikor a szavazatoknak több mint felével a néppártot küldte a parlamentbe. Ennek a ténynek okai a kormányzatban

keresendők Szlovenszkó lakosainak többsége az autonómiában kereste és találta meg boldogulásának elengedhetetlen feltételét, amelyet a pittsburgi, immár múzeumi ereklyének nyilvánított szerződés is

magában foglalt. A Tuka-per vetülete lesz egy történelmi folyamatnak, melynek politikáját nem egyszer az elégületlenség irányította és az elkeseredés jelölte ki útjait. Ez lesz a Tuka-per keresztmetszete.

POLITIKAI SZEMLE

Komárom, —ju'ius 31. j

Az agrárpárt és a fekete vörös j koálició.

A sajtóban és a polilikai körökben kimerítőn megtárgyalt fekete-vörös koalíció esetleges megvalósítása gondot okoz az agrárpártnak, amely jól tudja, hogy a furcsa koalíció ő ellene irányul. Az agrárpárt jobboldali szárnya nemrégen fontos tanácskozási tartóit, amelyen megtárgyalták az eshetőségeket és az esetleges veszélyt, amely az agrárpárt eddigi politikáját! enyegeti azáltal, ha a tervezett koalíció létrejön. Az agrárpárt e szárnya megállapította, hogy a fekete vörös koalíciótól nincs mit tartania, mert az agráriusoknak biztosítékaik vannak arra nézve, hogy az iparospártiak, és a nemzeti demokraták nem csatlakoznak a koalícióhoz. Az agrárpártot egyedül a cseh néppárt részéről fenyegetné veszély s ha,a választások után sikerül a néppárt és szociáldemokraták együ imflködését biztosiisni, akkor az agrárpárt helyzete erősen meggyöngül. A párt tehát most a katolikus pártok befolyását akarja korlátozni és elsősorban Szlovenszkón akarja tervét megvalósítani. Abban bizakodik [az agrárpárt, hogy a szlovák néppárt belső egyenetlensége, amely valószínűleg még növekedni fog, lehetővé teszi az agrárpárt szlovenszkói szárnyának megerősödését a vidéken, föltéve, hogy a ludákok belső válságát nem fogják a cseh nemzeti szocialisták is kihasználni, akik Szlovenszkón most

nagy agitációt fejtenek ki. Az agrárpárt erre nézve Hodzsii egyik uj tervét akarja keresztülvinni, amely abban áll, hogy az agrárpártnak a szlovák néppárt rovására nagyobb befolyást kell szereznie a pozsonyi országos hivatal vezetésében.

A gazdasági élet minden kellemetlenségétől tart Tucsny volt miniszter.

Kiofác, a szenátus elnöke, pártjának, a csrh nemzeti szocialista pártnak leitmeritzi ülésén a fekete vörös koalícióról szónokolt, amelyet nem tart veszedelmesnek, mert hiszen a szociáldemokraták egy ízben már együtt voltak a katolikusokkal a kormányban. Ez nem elvi, hanem taktikai kérdés és a modern szocializmus nem a vallás ellen, hanem az egyház visszaélései ellen folytat harcot. A munkásságnak érdekei azt kívánják, hogy a néppártok táborából kerüljenek ki szövetségesei.Tucsny képviselő, volt miniszter a közeljövő gazdasági helyzetet ecsetelte sötét színekkel. Kijelentette, hogy attól tar*, hogy még ez év végén bekövetkezik nálunk a gazdasági élet minden kellemetlensége. A kamatlábemelés, a fizetési mérlegek felbomlása, a konjunktúra rosszabbodása, az építkezés válsága, a munkás és mezőgazdasági kérdések válsága, a kereskedelmi szerződések tarthatatlansága és mindez azért, mert nincsen gazdasági programmunk és nem vagyunk képesek a munkanélküliség kérdését rendezni.

Amikor II. Vilmos a vaskancellárral együtt forradalmat akart csinálni...

Meglepő részletek a német császár puccsterveiről

Szenzációs érdekességü német könyv jelent most meg. Egmon Zechlin, az ismert történetiró, a könyv szerzője. Már a könvv címe is sejteti szenzációs tartalmát: „Bismarck és II. Vilmos államcsinylervei 1890-ben és 1894 ben.“

Miért bukott meg Bismarck?

Már közvetlenül Bismarck bukása után elterjedtek olyan hirek, — állapítja meg a szerző — hogy a vaskancellár felülről irányított államcsínyre készül kormányzása utolsó éveiben és ennek az államcsínynek az lett volna a célja hogy a népképviseleten nyugvó parlamentet kirekessze a politikai és kormányzási tényezők sorából. Akkoriban több történetíró és politikus, köztük a minap meghalt Hans Delbrück is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, természetesen azonban az akkor uralkodó politikai viszonyok között nem lehetett behatóbban megtárgyalni és megvilágítani ezt a különös polilikai pikantériát.

Miért bukott meg tulajdonképpen Bismarck? A vaskancellár emlékirataiban bukása közvetlen előzményeként a császárnak azt a nyílt papírra irt üzenetét említi meg, amelyben II. Vilmos az orosz konzuli jelentések tartalma

— julius vége.

miatt mond szenvedélyes kritikát Bismarck működéséről. II. Vilmos viszont emlékirataiban az írja, hogy Bismarckot azért ejtette el, mert súlyos nézeteltérések voltak kö2tük a szociális kérdés megoldása terén. Egyik válasz sem kielégítő. Egmond Zechlin könyve a nőmét állami levéltár eddig titokban tartott okirataira támaszkodva próbál megfelelni erre a kérdésre.

Bismarck sokszor vetette II. Vilmos szemére, hogy a felvilágosult abszolutizmus felé hajlik. Ezzel szemben azonban saját magában is voltak diktatórikus hajlamok, amit a szociálisták ellen hozott rendkívül szigorú törvény Is bizonyít. Bismarck egyre nagyobb aggodalommal nézte a szervezett munkástömegek növekedését és előrelátta azt az idői', amikor majd ezek a tömegek összeütközésbe kerülnek az államhatalommal. Az volt a célja, hogy ez a harc az államra és a kormányra nézve kedvező kimenetellel járjon. Nyilván ennek a meggondolásnak a következményeképpen született meg benne az a gondolat, hegy a birodalmi gyűlést össze kell zúzni és romjain egy kormányozható álparlamentet felépíteni, amely minden tekintetben engedelmes eszköz volna az államhatalom kezében.

Már a hetvenes évek végén gondol Bismarck arra, hogy a törvényhozó testületet, ha „engedetlenkedik“, meg kell szüntetni, esetleg egy felülről irányított forradalom segítségéve).

Az anarchista merényletek ürügye

Bismarck először a s; ocialisták elleni törvény megszavazása kapcsán szerette volna — megbuktatni a parlamentet. II. Vilmos azonban akkor meglehetős munkásbarát érzelmű volt és ebbe a tervbe nem ment bele. Ekkor Bismarck arra gondolt, hogy a katonai törvényjavaslatok tárgyalása lesz az a narancshéj, amelyen majd a parlament kitörheti a nyakát. Bismarck a legerélyesebb eszközöktől sem riadt volna vissza, azonban II. Vilmost környezetének néhány tagja, többek között a badeni nagyherceg óva intették egy olyan politikától, amely esetleg vérontásra vezethetett volna. Ezért azután II Vilmos gyorsan és határozottan szakított Bismarckkal és elejtette a vaskancellárt.

Pedig végeredményében II. Vilmos sem volt elvi ellensége az államcsínynek. 1890-ben Bismarckot elejtette az államcsínytervek miatt, — de itt különböző személyi motívumok és féltékenység! okok is játszottak közre — mert II, Vilmos nem jó szemmel nézte Bismarck hatalmát. Négy évvel később azonban már maga is foglalkozott az államcsíny gondolatával. Meg akarta szüntetni az általános és egyenlő választójog elvét. Bismarckot annakidején államé inytervek miatt buktatta meg, második kancellárját, Caprivit pedig azért ejiette el, mert az viszont az ő diktatórikus terveit nem helyeselte.

Akkoriban számos anarchistamerényletet követtek el Európában és a német reakciós körök ezt az alkalmat felhasználták arra, hogy ne csak az anarchisták, hanem a szociáldemokraták ellen is kivételes törvényeket próbáljanak éietbelépietni. II. Vilmos a königsbergi Várban egy hadgyakorlat alkalmából fogadást rendezett és ezen a következőket mondotta a porosz nemesség képviselőinek :

— Most felszólítom Önöket uraim, hogy kövessenek engen a harcba az erkölcs és rend érdekében, a felforgató pírtokkal szemben.

„Itt a pillanat, hogy felrobbanjon a bomba”

Ezekkel a dörgedelmes szavakkal vezette be II. Vilmos további akcióját. Számos konferenciát tartott Albert szász és Vilmos wüirttemberbi királlyal, valamint Eulenburg gróffal, a porosz miniszterelnökkel. Ezeken a konferenciákon szóbakerültaz a terv, hogyha a birodalmi gyűlés „engedetlen lesz“ a szocialistaellenes törvény megszavazásánál, akkor fel kell oszlatni a parlamentet. A szász király, akinek országában rohamosan erősödött a szocialista mozgalom, nagy szószólója volt ennek a tervnek, és kijelentette, hogy a parlament elveszti minden létjogosultságát, ha nem szavazza meg a szocialistaellenes törvényt,

— Akkor aztán itt lesz a pillanat, — mondotta a szász király — hogy felrobbanjon a bomba és a német fejedelmek új választótörvényt oktrojáljanak a birodalomra. Ez más szóval: ultima ratio, vagy államcsíny. A népnek azok a rétegei, amelyek a rendet szeretik és félnek a forradalomtól, megváltásként fogadnák ezt az intézkedést.

II. Vilmos megkérdezte a szász királytól, hogy milyen álláspontot foglalna el Bajorország ebben a kérdésben. A szász király megnyugtatta, hogy erről ő fog gondoskodni. Valamit azonban tenni kell, mert igy nem mehetnek tovább a dolgok. A württembergi király is helyeselte ezt a tervet és arra hivatkozott,